A második világháború időszakában fogságba esett, elhurcolt, mintegy 600 ezer magyar állampolgár Oroszországban őrzött levéltári adatainak feltárásáról állapodott meg a Magyar-Orosz Levéltári Vegyesbizottság a napokban – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szombaton. A vegyesbizottság szentpétervári ülésén szeptember 13-án született megállapodás érinti a 20. századi magyar történelemre vonatkozó alapkutatások elindítását, továbbá a magyar és rokon népekre vonatkozó középkori kutatásokat.
A magyar kormány a 2000-es évek eleje óta folyamatosan napirenden tartotta a Szovjetunióba hadifogolyként és kényszermunkásként került, mintegy 600 ezer magyar adatainak megismerését, és erre a vegyesbizottság döntése alapján lehetőség nyílik.
Ezután kiderülhet, hogy ki hol esett hadifogságba, mely táborba került, milyen egészségi állapotban volt, illetve, hogy hol nyugszik az a 60 ezer magyar, aki soha nem tért haza a Szovjetunióból
– áll az Emmi közleményében.
A megállapodás azért is jelentős, mert a szovjet hadifogság és kényszermunka majd minden családot érintett a II. világháború során és az azt követő években. Most ezek a családok új információkhoz juthatnak szerettük sorsát érintően
– írták.
A vegyesbizottság szentpétervári ülésén szeptember 13-án született megállapodás érinti a 20. századi magyar történelemre vonatkozó alapkutatások elindítását, továbbá a magyar és rokon népekre vonatkozó középkori kutatásokat. Az eredményeket konferenciákon, kiállításokon, közös publikációkban fogják bemutatni.
A vegyesbizottság ülésén részt vett Latorcai Csaba, az Emmi közigazgatási államtitkára, Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója és Andrej Juraszov, az Orosz Levéltári Ügynökség elnökhelyettese.
Forrás/fotó: MTI
ómió
2018-09-16 at 09:24
Akkor már nincs rajtuk mit elhazudni! Igaz, efftársak?
Egri Marika
2018-09-16 at 00:49
Az én édesapámat is elvitték,Bereg megyéből ahol 18-tól 50 éves korig minden férfit elvittek, etnikai tisztogatás címén. Persze nem jött soha haza, még hirt sem halottunk felőle. Először Szolyvára,került ahol gyüjtő tábor volt . Nagyon sokan meghaltak már itt vérhasban, és tífuszban kb 20 ezer ember fekszik a tömeg sírban.Lehet, hogy már irtam róla, de nem elég egyszer elmondani ezt a szörnyüséget.
Egri Marika
2018-09-16 at 00:47
Az én édesapámat is elvitték,Bereg megyéből ahol 18-tól 50 éves korig minden férfit elvittek, etnikai tisztogatás címén. Persze nem jött soha haza, még hirt sem halottunk felőle. Először Szolyvára,került ahol gyüjtő tábor volt . Nagyon sokan meghaltak már itt vérhasban, és tífuszban kb 20 ezer ember fekszik a tömeg sírban.
Bács-Bodrog
2018-09-15 at 18:07
Rendkívül fontos megállapodás. Hajrá!
Vilma
2018-09-15 at 17:38
Jó lenne tudni, hogy ez a kutatás érinti e a Kárpátaljai (Szolyvai)táborból elhurcoltakat is?
csakafidesz
2018-09-15 at 16:03
Ezeket tényleg nyilvántartották? Anno válogatás nélkül vitték el őket. A nagybátyámat is elkapták és vitték, de Kecskeméten megszökött az ideiglenes fogolytáborból.
Naprózsa
2018-09-15 at 15:20
Na épp ideje. Ezek az áldozatok évtizedeken át úgy meg voltak félemlítve, hogy semmit sem meséltek az ott történtekről. Annyit tudtunk csak kihúzni: “Mi a kerítésen belül éheztünk, az oroszok meg kívül. Nem volt nagy különbség”.
Volt aki aztán itthon majdnem belehalt a hazatérése ünneplésére főzött két tányér kedvenc mákostésztájába.
csakafidesz
2018-09-15 at 16:08
Szeparált táborban voltak. Egy lágert járt bácsi elmesélte, hogy külön büntetőtábor volt az orosz foglyoknak és külön egy a “nemzetközi” foglyoknak. Az oroszok kicsit félhettek a világ közvéleményétől és egy picivel jobb volt az ellátás a “nemzetközi” táborban (Volt ott minden náció az oroszon és a németen kivül.) Az illető öregúr téglagyárba került és nem volt annyira északon, de jól őrizték és napi 14 órákat dolgoztatták.
Naprózsa
2018-09-15 at 18:39
A rokonaim civil környezetben voltak, egyikük üzemben sok orosszal dolgoztak együtt, s őnekik se volt sok ennivalójuk. A másikukat másik táborban a mezőgazdaságban málenykij robotoltatták. De semmi többet nem meséltek.
Azért az igazság kedvéért a szívbeteget soron kívül hazaengedték, őneki viszont végleg gyomrára ment az a másfél év.