Hogy fennmaradhasson a Népszabadság


A Fidesznek púp a hátára a Népszabadság-ügy. Nem is világos, sőt fölöttébb zavaros, milyen módon is kapcsolódik a Fidesz, vagy valami Fidesz-közeli oligarcha a Népszabadság tulajdonosaihoz. Pillanatnyilag úgy tűnik, nincs ilyen kapcsolat, de ha ezen nem akad fenn a baloldali hisztériakampány, akkor mi se akadjunk fenn rajta.

Az azonban bizonyos, a Fidesznek határozottan kellemetlen a lapbezárás. Szerintem nem annyira hülyék, hogy magukra húzzanak egy ilyen botrányt. Sőt, azt hiszem, hogy a visszafogott kormányzati kommunikáció árnyékában komoly brainstorming zajlik valahol a miniszterelnöki hivatal titkos szobáiban: hogyan jöhetne ki jól a kormánypárt ebből a rendkívül kínos sajtópocsolyából?

Megtehetné például, hogy hagyja a csudába a dolgot, jöjjön, aminek jönnie kell, egye meg a nagy hal a kis halat, érvényesüljön a szabadpiac, a taroljon a profitérdek, szüntesse meg a tulajdonos a Népszabadságot, ha annyira akarja. A hiszti – amely láthatóan csak pár ezer embert hozott lázba, megjegyzem ugyanazt a pár ezer embert, akik mindig lázban égnek, ha a kormányt végre jól le lehet nácizni – majd elcsendesedik, vagy új botránykövet talál, s a Népszabadság olvasói megveszik a hasonszőrű lapok valamelyikét. Nagy baj nem történik.

Megtehetné, hogy tárgyalást kezd a kiadóval, s javaslatot tesz a lap támogatására. Mondjuk vállalja, hogy elhelyez néhány kormányzati hirdetést a lapban, mindig az aktuális kommunikációs projektnek megfelelőeket. A dolog persze azzal a furcsasággal jár majd, hogy a Népszabadság nem éppen kormánypárti olvasói rendre kormányzati hirdetéseket kell majd, hogy bámuljanak. Így a lap nem csak hitelességét veszíti el – már azok körében, akik ma még hitelesnek vélik – és ezért zuhanórepülésbe kezd az olvasottsága, aminek következtében a fenntartáshoz majd egyre több kormányzati hirdetés kell, amitől tovább csökken a hitelesség, illetve a példányszám, és így tovább, egészen addig, amíg csupán egy-két nyugdíjas munkásőr nem marad az újság tábora. Ráadásul az ellenzéki hiszti sem fog ettől elcsitulni, hiszen ez esetben majd joggal mondhatja mindenki, hogy az adófizetők pénzéből teljesen fölöslegesen hirdet a kormány. Fölöslegesen, mert olyan célcsoportot ér így el, amelyiket semmiképpen sem tud megszólítani…

De tehetné azt is, hogy valóra váltja az ellenzék sirámait, s valóban valamelyik Fidesz-barát médiamogul birtokába ügyeskedi a lapot. Hát, hogy ettől sem a hiszti nem hagy majd alább, sem a lap nem menekül meg, az egészen biztos. Az ellenzék a sajtó centralizálásától lesz hangos, na meg attól, hogy a független baloldali újság szép csendben egyre kormánypártibb hangot fog megütni. Nem teljesen hülyék azok a most olyan nyakas zsurnaliszták. Osztanak majd és szoroznak, s rájönnek arra, hogy bizony akkor járnak jól, ha a tulajdonos érdekeivel nem mennek szembe. Nem szokás az a mai szabad sajtóban… Így aztán a lapra ugyanaz a sors vár, mint az előző forgatókönyv esetében: a hagyományőrző munkásőrök fanzinjaként folytatja tengődését.

De hát miért is ne lehetne átugrani a történet néhány drága és kedvetlenül kivitelezett fejezetét? Miért ne lehetne mindjárt oda szökkenni, ahova úgyis eljut majd a Magyar Dolgozók Pártjának újságja? Miért ne lehetne mindjárt a helyére tenni a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának napilapját? Miért ne volna az a jó megoldás, ha oda kerülne, ahova való, ahova már régen kerülnie kellett volna, ahol a méltó környezetben, és szellemiségéhez illő közegben hirdethetné a baloldali (?) eszmék örök igazságát?

Nem vagyok benne biztos, hogy a kormányzati agytröszt magától is eljut a kézenfekvő megoldáshoz, ezért ide írom, mi lehet a Népszabadság válságának egyetlen és tökéletes megoldása: Nos, a kormány, igen, közvetlenül a kormány a lap felvásárlásához szükséges összeggel, mint egyszeri támogatással, illetve a lap fenntartásához szükséges rendszeres apanázzsal lássa el a Monumentum Közhasznú Alapítványt! Az alapítványt cserébe biztosítsa a lap kiadását, illetve legalább helyi szintű terjesztését.

Mivel talán nem mindenki tudja, elmondom, hogy a Monumentum Közhasznú Alapítvány a gazdája a mindközönségesen Szoborparknak nevezett létesítménynek, a kommunista köztéri alkotások panoptikumának. Mivel bizonyos értelemben a Népszabadság is a kommunista köztéri alkotások közé sorolható, azt hiszem, legjobb lenne, ha a – hivatalos néven – Memento Park napilapja lenne. Amúgy is ezzel a szlogennel hirdeti magát az emlékhely:

A Kommunista diktatúra szelleme és szobrai

Hogy mennyire a helyére kerülne ezáltal a Népszabadság, azzal kapcsolatban csak egy két mondatot idéznék a Memento Park honlapjáról: „…A parkba száműzött művek egy ellehetetlenült rendszer emlékei.” Vagy „…az elmúlt rendszer szimbólumait ne rombolják szét, ne dobják a szemétbe, hanem helyezzük el a budatétényi szoborparkban, hiszen ezek letagadhatatlanul részei voltak a város életének. Igen nagy ennek a jelentősége… egyfajta felnőtt viszonyulás a múltunkhoz.” Esetleg ezt, mert különösen igaz lenne a Szoborparkba helyezett Népszabadságra: „…A Memento Park Magyarország számára egyedülálló lehetőséget jelent, hogy az elmúlt évtizedek tragikus társadalmi fordulatait felidézve az emberi együttélés valódi értékeinek fontosságára figyelmeztessen.” Ezt pedig kimondottan a kormány figyelmébe ajánlom: „…A budapesti Szoborpark létrehozásával Magyarország a rendszerváltó közép-európai országok között példátlan morális erejű tettet hajtott végre. Volt merszünk emlékezni, s nem korlátolt módon összetörni múltunk mégoly szégyenletes emlékeit.”

Ilyen tulajdonosi háttér mellett, ilyen emelkedett közegben valóban töretlenül folytathatná munkáját a Népszabadság szerkesztősége, s az idők végezetéig őrizhetné máig megtartott, eredeti szellemiségét.


A szerző: Ratius

Ez is érdekelhet

A VAR csak tovább rombolta a focit! (Liverpool-Manchester City 1-1)

  Nem abban kívánok állást foglalni, hogy tizenegyes volt-e az az esemény, amelynek során egy City-játékos …

2 hozzászólás

  1. A Népszabadság sohasem fogja átlépni a saját árnyékát, az első Szabad Nép példánytól folyamatos lapszámozását. Mindenki tudja, hogy a Szabad Nép milyen lap volt, és a Szabad Nép félórákon meg nem jelenés milyen következményekkel járt.
    Nos -ez tényleg döbbenetes- a Szabad Nép lapszámokat a könyvtárak csak megbízólevéllel (rendszerint pártajánlással) rendelkező kutatóknak adhatták ki. Az utódpárt, az MSZMP annyira égőnek találta a saját múltját, hogy igyekezett letagadni, elhallgatni. A lapszámozás mégis folyamatos volt.
    Akkor 1957-ben, ha Kádárék valóban fel merik vállalni, hogy eddig hibásan működtek a rendszer, megszüntetik a Szabad Népet és nem átkeresztelik. Akkor helyette egy új lapot indítanak, az egészet új lappal kezdik. Ez az átkeresztelés sokat elárul! A Népszabadság az továbbra is, mindmáig a Szabad Nép volt, csak a címsorban megcserélték a szavakat!
    Tehát ismétlem: Az 59 évvel ezelőtt meg nem szüntetett Szabad Nép megszüntetéséről van most szó, egy vörösfasiszta rendszer túlélő újságjáról.

  2. Ez a Monumentum dolog kb annyira bölcs ötlete, mint Lényin eftárs okoskodása az imprilistákról, akiket a tőlük megvett kötélre akart akasztani.
    Annyi korszerűsítéssel, hogy a kötél árát is velük akarná ma megfizettetni. Adóból, EU vagy bankkölcsönből, persze saros gyuri bankjaitól, csak 30%+kk kamatra.
    Esetleg a banki Muntól is lehetne majd kölcsönt fölvenni.

    Tök mindegy mit csinálnának, úgysem lesz jó. Mint a nótában Így se volt, úgy se volt jó, sehogyan se volt az jó …
    Ki kell bekkelni, jön majd sokkal nagyobb probléma, mint ez a szarság.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük