Az 1989. szeptember 11-i határnyitás felé vezető út nem volt éppen sétagalopp Magyarország számára. A tét óriási volt, hiszen mindenki sejtette, hogy az osztrák-magyar határon lévő határzár feloldása történelmi lépés lehet a Kelet és Nyugat egyesítése felé. Bár a Szovjetunió a végóráit élte, a határnyitás mellett elkötelezett Németh Miklós miniszterelnök nem tudhatta biztosan, hogy Gorbacsovék hogyan reagálnak. A rendszerváltó magyar ellenzék által kezdeményezett augusztusi páneurópai piknik szimbolikus tett volt, mintegy kijelölte az irányt a végső határnyitáshoz. A mai politikai helyzetből visszatekintve kuriózumnak számít Horn Gyula akkori külügyminiszter kijelentése. Horn érzékelte, hogy a határnyitás bizonyos feltételek, garanciák nélkül magában hordozza annak veszélyét, hogy a szocialista országok Nyugatra lelépni kívánó polgárai menekülttáborrá változtatják Magyarországot. Kár, hogy Horn Gyula mai politikai örökösei nem olvasnak történelmet.
Ütnek a szovjetek vagy nem ütnek?
1989. szeptember 11-ig, azaz a tényleges határnyitásig vezető út egyik fontos állomása volt, amikor februárban Németh Miklós miniszterelnök Nagycenken megbeszélést folytatott az ügyben osztrák kollégájával, Franz Vranitzky kancellárral. A pozitív légkörben lezajlott találkozót követően az MSZMP Politikai Bizottsága február végén elfogadta a döntést a nyugati határzár lebontásáról. Németh Miklós számára az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy vajon mit szól a döntéshez Moszkva. Hiába tűnt úgy az 1989. márciusi, Gorbacsovval folytatott tárgyalások idején, hogy a Kreml nem fog akadályt gördíteni a bátor lépés elé, azt soha nem lehetett tudni, hogy Moszkvában éppen az idősebb keményvonalas kommunisták, vagy a peresztrojka és a glasznoszty hívei felé billen-e a mérleg nyelve a párton belül. Azért Magyarország nyugati határának megnyitása mégiscsak egy újabb, nagyobb szöget vert volna a Szovjetunió koporsójába. Ki lehetett teljesen bizonyos abban 1989-ben, hogy ezt Gorbacsovék ölbe tett kézzel fogják végignézni?! A magyar kormányra az is nyomást helyezett, hogy a hírhedt keletnémet állambiztonság, a Stasi képviselői kéthetente megjelentek Budapesten érdeklődve, hogy akkor most Magyarország tényleg elköveti-e azt a barátságtalan lépést, hogy kiengedi Nyugatra az NDK renitens, szökni kívánó állampolgárait. Ebben a kényes szituációban Németh Miklós érezte, hogy csak nagyon óvatosan, taktikusan lehet kezelni az ügyet. Az óvatoskodásban nem jött kapóra az állampártnak, hogy ebben az időben az ellenzéki mozgalmak már igencsak aktívak voltak.
Vasúti kocsikban akarták kicsempészni az NDK-sokat
A Páneurópai Piknik ötlete Debrecenben született meg, ahol a trónörökös, Habsburg Ottó tartott előadást Európa egyesítéséről. A debreceni MDF vezetői – közülük is a legaktívabb Filep Mária volt – elhatározták, hogy nyomásgyakorló jelleggel egy összejövetelt, pikniket szerveznek Szent István ünnepére az osztrák-magyar határra, siettetve ezzel a határnyitást. Kiss Gy. Csaba, az MDF egykori szóvivője úgy emlékszik, hogy őt augusztus 7-én hívták föl Debrecenből a piknik ötletével.
Az MDF és a kormány között, főként Pozsgay Imre aktív részvételével megbeszélések kezdődtek arról, hogy hogyan menjen végbe a nem mindennapi esemény. A terv az volt, hogy augusztus 19-én pár óra megnyitják az addig szigorúan őrzött magyar-osztrák határt, és egy előre meghatározott számú magyar és osztrák küldöttség érvényes útiokmányokkal háborítatlanul átkel a nyitott határon, jelezve ezzel a Vasfüggöny lebontásának politikai szükségességét, a Kelet és Nyugat újraegyesítésének történelmi igényét. Kiss Gy. Csaba szerint ugyanakkor velük párhuzamosan az államhatalom is szőtte terveit, hogy hogyan lehetne a határzárat felszámolni és a Budapesten már menekülttáborokban lévő NDK-s „turistákat” kijuttatni az országból.
Lezsák Sándor az MDF Ó utcai központjában közölte velünk, hogy megbeszélést folytatott a Belügyminisztériumban, ahol azt puhatolták, hogy az MDF dunántúli, vasutas hátterű szervezetei segítségével tudná-e azt biztosítani, hogy NDK-s menekültek vasúti szerelvényekben jussanak át a határon Ausztriába. Az ügyből végül nem lett semmi, a hatalom elvetette ezt a megoldást, de érdekes volt, hogy a kormány így akarta volna kicsempészni a menekülteket Nyugatra.
Könnygázzal támadtak a menekültek a határon
A hatalom óvatos, kettőt előre, egyet hátra lépő magatartását jelzi az, ami az 1989. augusztus 19-i Páneurópai Piknik idején, majd az azt követő napokban történt a határon. Hiába döntött ugyanis az MSZMP PB a határnyitásról már jóval korábban, a határőrség szerveit senki nem tájékoztatta arról, hogy mit tegyenek, ha a Nyugatra távozni kívánó menekültek megrohamozzák a határt a piknik idején vagy azt követően. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető az a jelentés, amelyben Székely János, a határőrség parancsnoka kifakad amiatt, hogy a döntés ellenére a pártvezetés megosztott a határnyitás kérdésében:
Most akkor melyik a párt politikája: amit a Grósz elvtárs mond vagy amit a Németh elvtárs mond, vagy pedig amit a Pozsgay elvtárs mondott?
Jobst Ágnes történész kutatásai rámutatnak arra, hogy ennek a helyzetnek az lett a következménye, hogy 1989. augusztus 19-én az ideiglenes határnyitás idején és azt az követő, szeptember 11-ig tartó időszakban kaotikus állapotok uralkodtak a határon. Könnyen tragédiába torkollhatott volna, hogy a határőrségnek nem volt hivatalos utasítása arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie, ha a menekültek csoportosan ki akarnak törni Ausztriába.
Bella Árpád alezredes határőrparancsnok nem is köntörfalazott, hanem kimondta, hogy az ingatag, labilis politikai helyzetben a hatalom kész helyzet elé állította a határőrséget. Jobst Ágnes szerint emiatt kritikus volt a helyzet augusztus folyamán:
Augusztusban kilenc nagylétszámú csoport kísérelt meg áttörést a határon Ausztria felé. 60 és 150 fő közötti létszámról beszélhetünk. A legnagyobb létszámú csoport a Páneurópai Piknik idején ment ki, több mint 100 fő. A kilencből két kitörést tudtak megfékezni a határőrök. A menekültek 28 esetben rátámadtak a magyar határőrökre, például könnygázzal.
Helmut Kohl: „Könnyek szöktek a szemembe…”
A labilis helyzetet, ami a határőrséget rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta, az okozhatta, hogy a Németh-kormány fél szemmel – már csak a régi reflexeknek köszönhetően is – kicsit mindig Moszkva felé sandított, hogy vajon nem jön-e a retorzió a határnyitás miatt. Németh Miklós ugyanakkor a helyzet végső rendezésén, a tényleges határnyitás pártján állt. Ezt szem előtt tartva sürgős találkozót kért Helmut Kohl német kancellártól, és eldöntötték, hogy a budapesti nyugatnémet nagykövetségen összezsúfolt NDK-s polgárokat még Németh és Kohl tárgyalása előtt kijuttatják Nyugatra. Az augusztus 23-ról 24-re virradó éjszakán kiürítették a követséget, és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának segítségével 108 keletnémet menekült egy svájci géppel Bécsbe repült. Augusztus 25-én pedig Németh Miklós és Horn Gyula külügyminiszter a Bonn melletti Gymnich-kastélyban informálta a német felet a budapesti döntésről.
Helmut Kohl visszaemlékezéseiben leírja, hogy Németh Miklós minden kertelés nélkül elmondta: Magyarország nehéz helyzetben van, érvényes szerződést szeg meg, Kelet-Berlin és Moszkva reakciója bizonytalan. Bulgáriában és Romániában is számos NDK-s turista várt a magyar döntésre, majd végül a magyar miniszterelnök közölte Kohllal a megváltó hírt:
A menekültek visszatoloncolása az NDK-ba szóba sem jöhet. Kinyitjuk a határt. Ha kívülről jövő katonai vagy politikai erő nem kényszerít más magatartásra, nyitva fogjuk tartani a határt az NDK-s polgárok számára.
Helmut Kohl így emlékezik saját reakciójára:
Könnyek szöktek a szemembe, amikor Németh ezt kimondta. Utána többször is megkérdeztem Németh Miklóst, hogy a magyarok nem várnak-e ellenszolgáltatást, és minden alkalommal leintett ezekkel a szavakkal: Magyarország nem ad el embereket.
Horn: Nem akarunk menekülttábor lenni…
Jegyezzük meg, hogy rendkívül korrekt volt a magyar miniszterelnök válasza, ugyanakkor sajnálatos, hogy a rendszerváltás után közvetlenül a magyar politikai vezetés nem kért semmilyen ellentételezést a német újraegyesítésben játszott szerepért cserébe. Miközben a kapitalista Nyugat busás hasznot húzott a keleti piacok megnyílásából.
Közben az egész határnyitási ügyet bonyolította, hogy a magyar kormánynak elemi érdeke volt, hogy az NDK-s menekültek átadását mielőbb államközi megállapodás útján rendezze az NSZK-val. Ha ugyanis ez nem következik be, akkor fennállt volna a veszélye annak, hogy a többi szocialista ország állampolgárai is vérszemet kapnak, és vagy nálunk akarnak menekültként letelepedni, várva az alkalmas pillanatra, mint a keletnémetek, vagy pedig tranzitútvonalnak kezdik használni Magyarországot. A magyar baloldal jelenlegi migrációs politikáját nézve érdekesek Horn Gyula akkori külügyminiszternek az MSZMP Központi Bizottsága előtt, 1989. szeptember 1-én elmondott szavai. Horn akkor ennek a helyzetnek a kialakulásától óvta Magyarországot.
És mi kategorikusan az ellen vagyunk, hogy Magyarország menekülttáborrá változzon…
Kár, hogy Horn Gyula mai politikai örökösei nem kutakodnak a történelemben; ki tudja, lehet, hogy másképp állnának a migráció kérdéséhez.
Vezető kép: MTI/Lobenwein Tamás
Polgár
2019-08-20 at 13:25
No, ezt amondatot kellene minden nap a balosok, libsik orra alá tolni! dk, mszp, momentum, stb.!!! Nem a jobboldal, hanem Horn mondta! Fletó, klárika, meleg kólások!!!! Ildikó???? – mit tetszenek szólni? Ja, meg se hallják, nem is hallották, egyébként is régen volt – ugye?
salamander
2019-08-20 at 01:27
Horn egy kis férgecske jakob volt. Németh Miklós nem mert vele ujjat húzni.
Végeredményben a magyar adósságot el kellett volna törölni, de ennek az lett volna az ára, hogy a kollaboránsoknak megszűnik az életszínvonal-biztosítása. Megettek volna vissza vasutasnak, cipésznek ki- ki oda, ahonban ejtőernyőzött.
ómió
2019-08-19 at 09:16
A menekülttáboriság, viszont, mára már maga a “haladó szemlélet”!
KisFJ
2019-08-19 at 06:12
Úgy gondolom hogy az ellenzék megpróbál megint párhuzamot vonni a jelenlegi déli határon lévő kerítés és az akkori kerítés között. Csak Merkel szavaira várnak, amit majd ma mond, és azon akarnak rugózni az önkormányzati választásokig.
Ez a párhuzam aljas, és hazug, mert a két eset nem ugyanaz.
A megoldás az hogy Merkel mondja az első beszédet, és Orbán annak megfelelően osztja ki őt vagy határolódik el . Merkel már sokszor kritizálta a magyarországi határon lévő kerítést, és most sem várható el tőle semmi jó.
KisFJ
2019-08-19 at 07:01
2018. június 10-én az ARD német országos köztelevízióban, egy késő este sugárzott interjúban Angela Merkel elismerte, hogy „a magyar–szerb uniós külső határ védelmével Magyarország Németországot is védi”. Hozzátette, hogy Magyarország „bizonyos értelemben nekünk végzi el a munkát”
Deee:… ez egy nagyon halvány későesti nyilatkozat volt, és nagyon sokszor kritizálta a magyar határt, és a magyar társadalmi helyzetet.
KisFJ
2019-08-18 at 21:55
Lehetséges hogy valaki úgy gondolta hogy van kockázat, de az arcokra volt írva hogy a Szovjetunióban minden vezető padlón van Csernobil miatt, és kénytelenek nyugat és az USA kedvében járni. A Szovjetunió gazdasága is padlón volt a csillagháborus verseny miatt.
Bokor Géza
2019-08-18 at 20:53
Nagyfokú politikai tájékozatlanság kell ahhoz, hogy valaki elhiggye Németh Miklós, Horn Gyula és a többiek önálló döntési lehetőségét. Zöld utat kaptak Moszkvából, de azért volt kockázat is.
Ne felejtsük el, hogy az akkori kormányban Medgyessy volt a pénzügyminiszter, aki KGB ügynök volt, de tőle függetlenül is a KGB “mindent látott”. Abban az időben is szervezkedtek Gorbacsov ellen, s semmi biztosíték nem volt arra, hogy a “keményvonalasok” nem kerülnek újra hatalomba….. s ez esetben lett volna dá dá… Tisztában voltak ezzel Hornék is, tehát valóban kellett hozzá valami kis kockázatvállaló képesség.
András
2019-08-19 at 14:38
Nem fogadható el hogy Horn Gyula szerepét felmagasztalják…,
A magyarok sajnos az erkölcsi kérdések megítélésében nem mutatnak sem sikert sem következetesség.
balosok
2019-08-18 at 19:30
Szomorú, de a pufajkás nyeretlen kétévesnek számítana a mai ballibsi hazaárulók között!
KisFJ
2019-08-18 at 16:22
A holnapi páneurópai piknikről történő megemlékezésen kellene elhatárolódni Merkeltől.
pufff
2019-08-18 at 15:58
Román kommunisták a mostani Német elnöküket kellett volna eladniuk az NSZK–nak sok márkáért . Igaz akkor Merkel mellett keverné a fekáliát és nem a románoknál de a koszos mancsa az ilyennek oda is bekavarna.
zolatiguszti
2019-08-18 at 15:37
Nem kértünk semmit a döntésért?
Németh világosan elmondta, milyen kockázatai vannak a helyzettel kapcsolatban az országra nézve a döntésnek.Még a katonai intervenció se zárható ki.
Kohl rákérdez többször is hogy mit szeretnénk érte.Semmit.
ERRE MIKOR MI KERÜLÜNK SZARBA AZ ÁLLAMDÓSSÁG MIATT, EGY NÉMET SE VOLT ELÉG NAGYVONALÚ HOGY ÖNKÉNT ELTÖRÖLJE VAGY KIFIZESSE AZ ÁLLAMDÓSSÁGUNKAT? EZT EZEK UTÁN KÉRNI KELL? TUDOM HOGY FELAJÁNLOTTÁK, DE BIZTOS VAGYOK BENNE HOGY TUDTÁK AZT IS MIFELE KEVERIK A SZART NÁLUNK.A NÉMET TITKOSSZOLGÁLAZ BIZTOSAN TISZTÁBAN VOLT VELE. FEAJÁNLOTTÁK AZ ITT POZÍCIÓBAN LÉVŐ ÜGYNÖKÖK , MEG PERSZE NEM KÉRTÉK AZ ADÓSSÁG ELENGEDÉSÉT.
AZ PERSZE ESZÜKBE SE JUTOTT, HOGY ÚRIASAN BEDOBJÁK A VÁLTÓT ELÉNK AZ ASZTALRA ANNYIVAL: KÖSZI A MÚLKORIT!
Kérni kell….ez a Gemrán stílus úgy tűnik.NÉMETEK, TI KÉRTÉTEK TŐLÜNK A HATÁRNYITÁST? ÉS JÓL ESETT?
Empátiás érzék a germánokban nulla.Majd nézzétek meg ha migriválságot lezárjuk.Egy germánt nem fogunk létni egy katatáska pénzzel idejönni, hogy izé a határszéli költségekre, mert ha nem lépitek meg akkor kb 2X toloncolhattuk volna vissza Pakisztánt annak minden költségével együtt.
Mondom én az új Magyar külpolitika sarokpontjának annak kell lennie, hogy “Előbb Bécs, Berli, Párizs, London égjen nem Budapest!” Akkor fáj nyugaton is és lépnek addig nem.”
Akkor lesznek bajtársak ha kapnak a mi bajunkból is addig csak baleknak néznek mindenkit. Lásd Salvini.
KisFJ
2019-08-18 at 15:20
Jó a fenti írás, és nagyon jók a hozzászólások. Ennek ellenére idézek egy mondatot az írásból amivel nem értek egyet, az nem igaz .:
“a határnyitás mellett elkötelezett Németh Miklós miniszterelnök nem tudhatta biztosan, hogy Gorbacsovék hogyan reagálnak.”
Világos és könnyen belátható, hogy a Szovjetek által katonailag megszállt Magyarországon nem a magyar kormány dirigál, hanem Gorbacsov és a szovjet katonai parancsnokság.
Naív gyerekes próbálkozás elhitetni az ellenkezőjét.
A Gulághoz hasonló átnevelő amerikai koncentrációs táborokban tényleges zombivá nevelték át a németeket, és tőlük megértem azt hogy úgy tesznek hogy elhiszik,Német Miklós és Horn Gyula önállóan cselekedett .
1989-ben már a csernobili katasztrófa miatt 3 éve Ronald Reagan és a “nyugat” által ostrom alatt álló Gorbacsov igen engedékeny lett, és valójában ő engedte meg írásban vagy szóban a páneurópai pikniken történt határnyitást.
grill
2019-08-18 at 14:27
“A Páneurópai Piknik ötlete Debrecenben született meg, ahol a trónörökös, Habsburg Ottó tartott előadást Európa egyesítéséről”
Ez akkor az a…ez a “bizonyos” eu únió?…amiben most éppen tébolygunk?…Meg amiből az englusok kifarolni látszanak?…meg ahol éppen hol sírunk, hol nevetünk? Meg ahol állandóan fekete popsisnak átkoznak minket? Meg ahol állandóan bizonyítványt kell magyarázni? Meg ahol a piást, a “nagy fehér főnököt” most műtik majd epével, mert szétitta magát, de Magyar hont gyalázta rendületlen fél részegen? Meg ahol a stázi-mutti hol dicsér, de rögvest aláz is sunyin? Meg ahol a hollandus tehenészlány könnyekre fakad a dicsérettől ha a Magyarokról hazudhat? Meg ahol a hazát árulók a regnáló Magyar kormányt gyalázzák szakadatlan? Ugye nem kell sorolni? Amúgy, nyugi! Le volt ez “vajazva” rendesen, de jól jön a romantika, az ügyben! Más: e neves, nemes kor kicsiny de lényeges előzményének nem éppen elhanyagolható és fontos-pontos jellemző részlete, a “fegyver nepper” című filmben, mely valós történeten alapuló kis “üzenet” érhető tetten! Érdemes megnézni, és átlátva az ok-okozatot, a következtetést levonni! Messziről jött üzenetnek tűnik, miközben nagyon nem az! Persze, az “eset” óta csak egy darabig lehetett hallani But-ról, aki a “főhőst” adta az ügyhöz! Akit érdekel, nézze meg a filmet, és utána is nézhet az “igaz történetnek” ott van elrejtve a válasz erre a romantikus történetre!…Türelem! Az igazság létezik! Csak a hazugságot kell kitalálni…és azért még van abból is egy darabig…
Fonzibá
2019-08-18 at 12:17
Így volt, úgy volt, bárhogyan is volt! De megvolt!
Akik szervezték, eltűntek a süllyesztőben!
Akik sütkéreznek benne és ott se voltak tán’, politikai tőkét kovácsoltak belőle!
Mint a forradalmak idején! Akik csinálják, eltűnnek, akik hasznot húznak belőle, azok a hősök!
Vajda Miklós
2019-08-18 at 12:14
Gábor Révésznek:
Igen, más politikai helyzet volt. Már korábban Reagan és Gorbacsov Izlandon megegyezett abban, hogy a nyugati tőke tovább nem támogatja a bolsevizmust, ezért felszámolják a kommunizmust Európában. Aztán a máltai csúcstalálkozón (1989 december 2, 3) ennek a gyakorlati lépéseit is rögzítették. Véget ért a jaltai világrend és a német egység lehetőségének világpolitikai összefüggései voltak terítéken. Aztán a nyugat minden ottani megállapodást megszegett.
Pl: Felszámolták a varsói szerződést, de nem számolták fel a NATO-t, sőt egyre keletebbre tolták annak befolyási övezetét. Most éppen Ukrajnánál tartanak Nem számolták fel a Közös Piacot, sőt csináltak belőle egy új diktatórikus, az európai népeket leigázó EU-t, de felszámolták a KGST-t.
Azok a menekültek azonos kultúrájú, vallású és értékrendű emberek voltak, és kifelé mentek az országból. Szemben azzal, ami manapság torténik. Igen, más politikai helyzet volt, de ez nem ad felmentést a mai hazaárulók tetteire, akik mind az ellenzéki oldalon vannak.
zizu
2019-08-18 at 12:09
Édes Jézus, add hogy Orbán Viktor holnap ne üljön le Merkel mellé miközben elhangzanak a himnuszok!
Laca
2019-08-18 at 13:30
Nyugi neki nincs felmentése tesiből!
bl
2019-08-18 at 12:04
Amikor Németh Miklós azt mondta nem kérünk ellenszolgáltatást, akkor két dolgot csinált.
1. Megmutatta, hogy hülye.
2. Megmutatta, hogy vannak magasabbrendű eszmék.
Szerintem hülyének lenni JÓ.
Vajda Miklós
2019-08-18 at 11:59
Ma a baloldalnak nevezett, – csak a pénz által motivált – senkiknek nincsenek elveik. Gazdájuk van, aki megmondja a csahosoknak, hogy mikor mit kell tenniük. Ezekhez képest Horn Gyula – legalábbis intellektuálisan – profeszor volt. A mostaniak visszasűlyedtek Szamuelly szintjére.
KisFJ
2019-08-18 at 17:55
Horn Gyula halála előtti hónapokban elfelejtett magyarul beszélni, és szerb tolmács kellett a vele való kommunikációhoz.
VAM
2019-08-18 at 11:59
Magyarország nem embereket adott volna el, mint Románia a szászokat, hanem világraszóló, nagy horderejű tettet hajtott végre az addig zárt határ megnyitásával, amiért igen nagy árat kellett volna kérni és örök tiszteletet, hálát a németek részéről.
Deplorable
2019-08-18 at 11:53
Gábor Révész (fb)! Igen, más volt. Akkor civilizált, a mienkhez hasonló kultúrájú emberek menekültek ide.
polizza
2019-08-19 at 11:35
Azzal a határozott céllal, hogy a saját – politikából, ideológiából – szétválasztott hazájuk másik felébe juthassanak mielőbb.
Egy kis kanyarral. Direktben ugyanis lehetetlen volt, meg életveszélyes.
Két államban, de egy ország, egy nép, egy nyelv, itt is, ott is egymástól elszakított családtagok igyekezte ismét együtt élni.
Ez akkor nem másik földrészről, ezen a földrészen semmi kapcsolattal nem is rendelkező, az itteni életformát hírből sem ismerő emberek nyereségvágyból – akár élethosszig tartó, munka nélküli, több generációs eltartottságuk érdekében – elkövetett kalandtúrája volt.
Deplorable
2019-08-18 at 11:49
Akárhogyis, Mémet komcsi volt, de volt benne becsület, és talán még magyar is volt: “Magyarország nem ad el embereket.” Persze az is lehet, hogy azért számított a német hálára. Ha így volt, tévedett.
Turcsányi Csaba
2019-08-19 at 19:10
Magyarországnak a mai gyarmati sors, Németh Miklósnak luxusállás volt a jutalma.