Két évvel ezelőtt mutatták be az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának a Tisza árterére kidolgozott vízkivezetési és táji víztározási tervet. A Vízválasztó Mozgalom képviseletében Koncsos László vízépítő mérnök és Balogh Péter geográfus által ismertetett modell az árhullámok elhárítására és a sivatagosodás megállítására egyaránt megoldást kínál. Nagy István agrárminiszter is elámulva nézte 2022-ben az elképesztőan aprólékos bemutatót, ám azóta nem jutott előbbre sem a terv, sem a minisztérium és a Vízválasztó Mozgalom közti szakmai egyeztetés. Keresztes László Lóránt, a bizottság elnöke ezért múlt héten a Tisza részben kiszáradt medrébe hívta össze a bizottságot, ám a tagok nagy része nem jött el. Ismét előadta azonban a javasolt megoldást Balogh Péter, valamint Kulcsár László, a Zöld Gerilla Mozgalom vezetője. Nemcsak arról beszéltek, miért nem oldja meg a problémát mesterséges tározók, duzzasztók és vízlépcsők építése, hanem az ártérrehabilitáció kapcsán gyakran felmerülő aggályokra és tévhitekre is választ adtak. Az is kiderült, hogy napjainkban a minden földet beszántó gabonabánya-üzemmód vagy a vízvisszatartásos tájgazdálkodás jelenti-e a realitást.
Facebook hozzászólás
triacus
2024-09-26 at 13:13
@bizonyítványt véseytől!:
Miért kellene Véseytől bárminemű “vízüggyel kapcsolatos végzettségét igazoló iskolai bizonyítvány” kérni? Mire mennél vele (a mellett, hogy ebben személyes adatok szerepelnek. azok kezelésére neked nincsen engedélyed, sem jogköröd, ilyeneket követelned nem lehet) – azon túl, hogy ez argumentum ad verecundiam, argumentum ad personam érvelési hiba?
Nem mellesleg Vésey Kovács László egy újságíró, így azt teszi, ami a feladata: egy adott témában – Magyarország (főként az Alföld) kiszáradása a jelenlegi vízügyi paradigmák tükrében – jár utána a dolgoknak érdeklődik szakemberektől, mint például, többek között:
– Balogh Péter: geográfus, ELTE
– Báder László: mérnök, geográfus, BME
– Dobos Endre: geográfus, Miskolci Egyetem
satöbbi. Őket megtalálhatod a Vízválasztó Konferencia (viz-valaszto.hu) vagy a Szövetség az Élő Tiszáért nevű egyesület (elotiszaert.hu) weboldalán.
bizonyítványt véseytől!
2024-09-24 at 11:30
@kanigunda: 😀 😀 😀
kanigunda
2024-09-23 at 23:10
“…vésey előbb szkennelje be ….”
Ha maga okosabb akkor kontrázzon! Ha meg nem akkor kussoljon!
Amúgy nagy V, mert családnév.
bizonyítványt véseytől!
2024-09-23 at 15:47
vésey előbb szkennelje be és tegye közzé minden, vízüggyel kapcsolatos végzettségét igazoló iskolai bizonyítványát
utána oszt6ja az “észt”, lettet, litvánt, stb.
Anonim Andras
2024-09-23 at 14:22
Egy probléma felvetés nagyon helyes, de ugyanazt kiegészíteni már sok. Egy ilyen komment nem hiszem, hogy doktori disszertációt igényel. Ki a fenét érdekel annyira hogy egyáltalán végig olvassa. Főleg úgy hogy sokak kommentjet egyszerűen lividaljuk.
kanigunda
2024-09-23 at 12:46
Vésey Kovács László 2024-09-22 at 16:00
Remek végszó!
Vésey Kovács László
2024-09-22 at 16:00
@Átlagember
Csatornák, tározók és öntözési infrastruktúra drága kiépítése ahelyett, hogy egyszerűen kiengednénk a vizet oda, ahol eredetileg is helye volt, és ahova eleve megy komoly áradások alkalmával? Kinek a józan esze mondja ezt? Ne legyen rá büszke!
A térképek és tanulmányok meghaladják egy hírportál mennyiségi és tartalmi kereteit, de örülök, ha a számos cikkem felkeltette az érdeklődést ezek iránt. Itt bőségesen találhatók szakmai munkák, sok-sok konkrétummal:
http://elotiszaert.hu/vizvalaszto-hatteranyagok/
@Nézzük_magát_a_dolgot
Az idézett térkép („pocsolyatérkép”) egy retrospektív tipp, amelyet a folyószabályozások során elvégzett óriási munka megünneplésére rajzoltak meg 1938-ban. Ha valami hasonló volt is az ország vízrajzi állapota a XVIII. században megkezdett szabályozások előtt, az egy folyamatos háborúk (1521–1711) által pusztított, népességében kevesebb, mint felére kiirtott, infrastruktúrájában lerombolt, napi működésében akadályozott ország volt, amelyben a természet ellenőrizetlenül tudta visszavenni a teret. A törökdúlás előtti állapot ennél sokkal rendezettebb volt.
1/ Szelídvízország (9. század–16. század): fenntarthatóság és legendás hozamok a természet működésével összhangban művelt tájból, megszelídített és tudatosan kormányzott vízfolyások (víznyomással, gravitációval és kis zsilipekkel), fokgazdálkodás, jól karbantartott termőtalaj, gazdag vízi élet, elképesztő léptékű és kínálatú élelmiszertermelés.
2/ Vadvízország (16. század–19. század): A folyamatos háborús pusztítás nyomán a természet visszaterjeszkedett a saját dinamikája szerint, senki nem rendszabályozta meg a kihalt vidékeken, így azt öntött el a víz, amit akart, az erdősült, zsombékosodott be újra, ami akart. Ezt a 18. század végén kezdték lecsapolni, a 19. században már előrehaladott állapotot elérve.
3/ Kárpát-sivatag projekt (19. századtól): A 20. századi kommunista iparosító szemlélet tetőzte be a lecsapolásokat és azok katasztrofális hozadékait, még a medreket is beszántva. A kommunizmus leváltása utáni évtizedek ugyanezt a szemléletet vitték tovább. Az időnként érkező árhullámok ellenére a táj szárad ki, egyre szárazabb a talaj, nem beszélve a dögnehéz mezőgazdasági gépek által okozott tömörülésről, süllyed a talajvíz, mára pedig már a nagy folyók partján is rendszeres az aszály.
Senki sem akarja visszaállítani a háborúkban szétlőtt, elszabadult vizek által elöntött, gyommal benőtt, kora újkori Vadvízország „szúnyogkeltetőjét”. A középkori Szelídvízországot akarjuk, ahol az ember fenntarthatóan képes használni a tájat, tiszteletben tartva annak működését, meghagyva neki, amire szüksége van, és learatva azt a pluszt, amit a sajt szükségletein felül megterem. Szelídvízországban az épített infrastruktúra sérelme nélkül lehet gravitációsan kivezetni a folyók vízfölöslegét a természetes, táji tározókba. A Tisza esetében ez már mérnöki részletességgel ki van dolgozva.
Aki viszont egyszer megsértődik, amiért szétégett a kukoricája, aztán megsértődik, mert belvíz van a földjén, hogy utóbb megsértődjön, amiért olyan árhullám jön, amit csak hatalmas erőfeszítéssel tudunk gyorsan levezetni az országból, az nem fejlett kultúrember, hanem hisztis óvodás.
@amlodipin
A kisajátítások és államosítások ügyében érdemes megnézni azt a videót, ami alá kommenteltél, merthogy erről is szó van benne.
bl
2024-09-22 at 12:39
A tekintélyes Energy Institute nemrég publikálta energiastatisztikai évkönyvét a 2023-as évre vonatkozóan. A leginkább a szakma által olvasott kiadvány és az adatokból levonható következtetések számos kijózanító meglepetést rejtenének a szélesebb közvélemény számára: hiszen nincs még egy terület, ahol nagyobb lenne a szakadék a médiában népszerű narratívák és a valóság között, mint az energia világában. „A tények nem szűnnek meg attól, hogy figyelmen kívül hagyják őket” – fogalmazott híres idézetében Aldous Huxley. Az adatok tükrében egyértelmű például, hogy noha a megújulóenergia-termelés gyorsan növekszik, a zöldátállás egyelőre csak a képzeletünkben létezik. Az új energiakapacitások túlnyomó része egyszerűen hozzáadódik a meglévő fosszilis kapacitásokhoz, hogy ki tudják elégíteni a világ növekvő fogyasztását. Globálisan nézve: nem „átállás” zajlik, hanem legfeljebb diverzifikáció. Emiatt az EU klímacéljaival a legkisebb gond az, hogy irreálisak, nagyobb probléma velük kapcsolatban, hogy a vállalt súlyos gazdasági áldozatokért cserébe nem hozzák azt, amit várunk tőlük.
Az elmúlt években teljesen hozzászokhattunk ahhoz, hogy a megújulóenergia-termelés egy-egy új rekordjáról úgy értesüljünk, mint sportmérkőzések vagy Guinness-rekord-döntési kísérletek nagy sikereiről: újabb és újabb közös diadalokat aratunk. Mindig van egy példátlan eredmény vagy egy elképesztő növekedés a számokban, aminek örülhetünk. Önmagában véve persze nincs ezzel semmi gond: valóban, a napenergia például időszakosan nagy volumenben, gazdaságos áron és klímabarát módon előállított árammal tudja ellátni a gazdaságot. A probléma inkább az, hogy vannak más, csendes rekordok is, amikről viszont sokkal kevesebbet hallunk, pedig kellene. Mik ezek a csendes rekordok?
Szélturbinák Marylandben 2022. augusztus 23-án
Szélturbinák Marylandben 2022. augusztus 23-án
Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images Hungary
Még a súlyos európai gazdasági problémák, a kínai lassulás és a magas energiaárak mellett is a világ teljes energiafogyasztása 2023-ban 2 százalékkal emelkedett, egy újabb történelmi rekord szintjére. (A bővülés tehát folyamatos, és még ráadásul gyorsul is, az átlagos növekedés 1,5 százalék volt 2010 és 2019 között.) Mivel a megújulóáram-termelés változatlanul csekély részét teszi ki a teljes energiatermelésnek, a globális fogyasztás ilyen mértékű növekedése miatt hiába növekedett dinamikusan 13 százalékkal a megújuló energiákkal történő áramtermelés, a megújulóenergia-termelés aránya a világ energiaellátásában alig-alig emelkedett: 0,4 százalékkal, 14,6 százalékra. (Ennek is nagyjából a felét egyébként a szárazságfüggő vízenergia tette ki.) Ez meglepő lehet, mert a híradásokban természetesen elsősorban a megújuló energiák áramtermelésben elért részesedését szokás kihangsúlyozni.
Globálisan nézve: ez az arány 29 százalékról 30 százalékra emelkedett. Ez az egyszázalékos növekedés is persze jó hír, de hogy tisztán lássuk a valódi méretarányokat: a nukleáris energia rendkívüli méretgazdaságossága miatt önmagában azzal, hogy a német atomerőművek lekapcsolását ellensúlyozta a japán és kínai ázsiai atomenergia-termelés növekedése, az atomenergiával történő áramtermelés globális aránya változatlanul 9 százalék. Ebből egyébként az is látható, hogy ha a nyugati klímapolitika nem lett volna doktríner módon atomenergia-ellenes az energiaválság előtti évtizedekben, és jelentős építkezések zajlottak volna, az atomenergia és a megújulóenergia-termelés aránya együtt mostanra már a globális áramtermelés több, mint felét adná.
Flourish logoA Flourish chart
Ha viszont a megújulóenergia-termelés nem tudott lépést tartani a világ energiafogyasztásának növekedésével, akkor milyen energiából fogyasztott el többet a világ? Természetesen fosszilis energiából. 2023-ban rekordszintet ért el a globális olajfogyasztás (napi 100 millió hordó felett), ahogy – 2022 után ismét – történelmi csúcsot döntött a szénfogyasztás is. De még az ipari recesszió miatt nyomás alatt lévő globális gázfogyasztás is emelkedett, nem csökkent 2022-höz képest: ahogy a hét százalékkal eső európai fogyasztást ellensúlyozta Kína és India hét-hét százalékos fogyasztás növekedése. Itt belefutunk az egyre markánsabb gazdaságföldrajzi, gazdaságpolitikai különbségek problematikájába: a globális szénfogyasztás 80 százalékát öt ázsiai ország adja, ebből kettő Kína és India. Egyelőre gyors ütemben növelik, nem csökkentik szénerőműveik számát.
Az olaj esetében pedig Ázsia mellett ott van az amerikai kontinens is: az Egyesült Államok újabb történelmi rekordot ért el olajtermelésben (8,5 százalék emelkedés a világ legnagyobb termelőjétől) és gáztermelésben is (4,2 százalék emelkedés). Dinamikusan növekszik és globálisan egyre jelentősebb a dél-amerikai államok olajtermelése is, Guyanától Brazíliáig. Teljesen más utat követnek, mint Európa, ahol a fosszilis energiahordozók elleni politikai hadjáratok után az olajfogyasztás 77 százaléka, a gázfogyasztásnak pedig a 85 százalékát importból elégítik ki.
Összességében a világ többlet energiafogyasztásának kétharmadát a fosszilis energiatermelés adta 2023-ban, a teljes energiafogyasztásának pedig a 82 százalékát.
Flourish logoA Flourish chart
Mindezekből persze logikusan következő módon a globális energiával összefüggő szén-dioxid-kibocsátás is újabb szomorú rekord magasságba emelkedett: 2,1 százalékkal 2023-ban, átlépve az évi 40 milliárd tonna szén-dioxidnak megfelelő szennyezés lélektani határát. Ezen belül az EU kibocsátása 6,6, az Egyesült Államoké 2,7 százalékkal csökkent – Ázsiáé viszont 4,9 százalékkal növekedett.
Az ázsiai kibocsátás növekedés azonban olyan mértékű, hogy volumenben az európai és amerikai együttes csökkenés mértékének a háromszorosa!
Itt álljunk meg egy pillanatra: 5 évvel korábban a globális szén-dioxid-kibocsátás 36 milliárd tonna volt. Most 40 milliárd. Az eddigi tények és trendek fényében mennyire lehet reális a Nemzetközi Energiaügynökség világszerte referenciaként használt előrejelzése, hogy a szén-dioxid-kibocsátás 2050-re alig 41 milliárd tonna lesz? Ha viszont ez az előrejelzés nem reális, mennyire ésszerű minden gazdasági áron kikényszeríteni az EU klímasemlegességét 2050-re? Hiszen az európai szén-dioxid-kibocsátás már most is 58 éves mélyponton van, és mindössze 2,5 milliárd tonnát tesz ki a világ kibocsátásából. Ne feledjük, Európának nincs klímája, a Földnek van: még akkor is, ha Európa kibocsátása valamilyen nehezen elképzelhető okból nullára zuhanna, attól még a globális kibocsátás ugyanúgy növekszik tovább, a klíma szempontjából ennek van jelentősége.
Végül pedig nézzük meg a megújulóenergia-termelést! A nap- és szélenergia termelés volumene a rendkívüli ráfordításoknak köszönhetően valóban rapid ütemben növekszik: a globális napenergia-termelés például egyetlen év alatt 67 százalékkal ugrott meg. (Ennek a növekedésnek a negyedét önmagában Kína, 16 százalékát pedig Európa adta.) A nap- és szélenergiával történő áramtermelés 2023-ban meghaladta a 4700 terrawattórát, ami 13 százalékos növekedést jelent. Ez mindenképpen szép és pozitív fejlemény. (Bár messze nem annyira kedvező áron valósul meg, mint a tudósításokban: az állami és EU-támogatásokat, a garantált magas átvételi árakat és az elektromoshálózat-fejlesztéseket is beleszámolva a költségekbe, a szélenergia például igen drága, de a napenergia sem olcsóbb, mint a mesterséges adókkal nem drágított vezetékes gáz.) Arról viszont kevesebbet hallunk, hogy a globális áramtermelés emelkedése ezzel a szárnyaló megújulóáram-termelés növekedéssel együtt is csak 2,5 százalékos volt 2023-ban. Tekintve, hogy amint láttuk, a globális energiafogyasztás 2 százalékkal növekedett, ezáltal kaphatunk egy közelítő becslést, hogy valójában milyen gyorsan halad előre az elektrifikáció a világban: évi fél százalékkal. Magyarul: amíg a megújulóelektromosáram-termelés növekedése nem tudja egy nagyságrenddel „lehagyni” a fogyasztás növekedését, és mindezt gazdaságosan – márpedig ennek egyelőre nincs jele – ,a zöldátállás csak a képzeletünkben létezik. Az új megújulóenergia-kapacitás az esetek túlnyomó részében egyszerűen hozzáadódik a meglévő fosszilis és nukleáris kapacitásokhoz, amit legjobban a „horizontális expanzió”, vagy „diverzifikáció” kifejezésekkel jellemezhetünk. Erre tökéletes példa Magyarország: nagy pozitívum a felépült jelentős napenergia-kapacitás, de mit is cserélt le pontosan? Éppen új gázerőműveket tervezünk építeni, ahogy a világ országainak többsége. Ráadásul az adatokból látszik, hogy még ehhez a globális eredményhez is az európai áramfogyasztás 2,4 százalékos, ipari recesszió okozta esése kellett – miközben az ázsiai és a közel-keleti áramfogyasztás átlagosan 5 százalékkal nőtt, a kínai majdnem 7 százalékkal. (Itt érdemes megjegyezni az európai politikában kevéssé ismert tényt, hogy a kínai áramfogyasztás mára több mint háromszorosa a teljes EU áramfogyasztásának.) Az adatközpontok, a mesterséges intelligencia, az elektromos közlekedés, az elektromos fűtés, és a hőséghullámok áramfogyasztásra gyakorolt hatása még csak most kezd igazán érezhetővé válni. A Nemzetközi Energiaügynökség – valószínűleg kincstári optimista – előrejelzése szerint 2050-ben – az elektrifikáció előrehaladásától függően – a mai 30 ezer terrawattórához képest 52 és 72 ezer terrawattóra között alakul majd a globális áramfogyasztás, elsősorban a globális dél gazdasági növekedése miatt. Ebből már lehet egy érzésünk, hogy a megújulóenergia-kapacitásokra „mekkora feladat” hárulna 2050-ig. (Ahogy láttuk, 2023-ban nagyjából 600 terrawattóra volt az egy év alatt bekapcsolódó új nap- és szélenergia kapacitás.)
Flourish logoA Flourish chart
Nyilvánvalóan:
kritikus tudományos-technológiai áttörés – például egy nagyságrendekkel kedvezőbb árú atomenergia vagy energiatárolás – hiányában, illetve egyoldalúan csak a megújuló energia fejlesztésére építve, a nyugati zöldátállás mostani stratégiája, narratívája teljesen valóságidegen.
Nem véletlen, hogy a globális áramtermelést még 10 évvel a párizsi klímamegállapodás után is 60 százalékkal a fosszilis energia dominálja. Vagy, hogy a kínai zöldátállási stratégia a szénenergia, az atomenergia, a gáz és a megújuló energia csak lassan változó arányú kombinációjára épül. A növekvő lakosságú és/vagy gazdaságú, és erős iparban gondolkodó országok többsége láthatóan a kisebb ellenállás felé mozdul el: elsősorban a szén, a gáz, illetve a cseppfolyósított gáz, az LNG felé. Utóbbi, mint tudjuk, nem sokkal klímabarátabb a szénenergiánál. A globális dél országai már csak azért sem fognak lemondani, még előrehaladott elektrifikáció és növekvő megújuló kapacitások mellett sem, a fosszilis energiáról, mert előttük lebeg majd a német zöldátállási stratégia elrettentő példája: ami pár év leforgása után mostanra oda vezetett, hogy a német kormány igyekszik úgy átalakítani az áramfelhasználás díjrendszerét az ipari vállalatok számára, hogy azok termelésüket az időjárási viszonyokhoz igazítsák. Azaz elsősorban akkor termeljenek, amikor az időjárás kedvez a megújuló áramtermelésnek – hiszen fokozatosan egyre súlyosabbá válik a német energiamix egyoldalúsága. Nem véletlen, hogy nemrég még az európai zöld finanszírozásban reménykedő Dél-Afrika is úgy döntött: 2030 utánra halasztja szénerőműveinek leállítását, felvállalva a konfliktust az EU-val és a zöld klímakülpolitikát folytató Németországgal. Remélhetőleg az európai klímapolitika még időben visszatér majd az ideológia világából a tények világához.
NA ENNYIT A HÍRES ZŐDPOLITIKÁKRÓL MEG A KOKETTŐRŐL…
bl
2024-09-22 at 12:13
Hiába engedik ki vizet, a mocsár alaptulajdonsága, hogy egy szép vastag fekete vízzáró réteg van az alján, onnan nem fog a talajvíz pótlódni, az párologni fog addig, amíg van minek.
kanigunda
2024-09-22 at 11:05
“… földtulajdonosok is közrejátszhattak abban, hogy ne valósuljon meg semmi …”
Ez kérem a globalizáció. Értsd alatta: A hasznot magánosítani, a költségeket és a
kockázatokat társadalmasítani. Kicsiben uez. megy a rómaiparti visongásban.
kanigunda
2024-09-22 at 11:01
“…. könnyen potom pénzekért külföldiek TULAJDONÁBA kerülhetne….”
Aztán meg, csodák csodája, az EU megint “megvilágosodik” és megszüli a földalapú
támogatás V2.0-t, belátva tévedését 😉 az előző megszüntetésével.
Alig átlátszó…
Hans Landa
2024-09-22 at 09:51
A kérdés nagyon gyorsan meg fog oldódni amikortól az eu már nem,vagy csak minimálisan “támogatja” a terület alapú,döntően gabona termelést.A tsz szervezések idején “összeszedett” földek-melyek jórészt ex tsz elnökök,párttitkárok kezében vannak-efféle dotációs változás esetén nagyban veszteni fognak “vonzerejükből”.Az eu-ból guruló euro kötegek elmaradása esetén kérdés ki(k) és hogyan fognak földet művelni,a külföldi földtulajdon és az un zsebszerződések kérdése is előkerül azonnal.A méregdrága hiteleken működtetett agrogépek,és az agyonműtrágyázott nehézgépekkel betonkeményre “döngölt” talajok könnyen potom pénzekért külföldiek TULAJDONÁBA kerülhetnek,alaptörvény ide,földtörvény oda,lásd Ukrajna…………..Sürgős változtatások kellenek,szürkeállomány hajrá………
amlodipin
2024-09-22 at 09:49
Van még olyan probléma is, hogy hogyan viszonyulnának a hatalmas tározók létesítéséhez azok a tulajdonosok, akiknek a földjeit ki kellene sajátítani (el kellene államosítani) ebből a célból. Ha voltak olyan pontos tervek, amiről szó van, akkor nyilván az is meg volt adva, hogy pontosan milyen területeket kellene igénybe venni, azaz kisajátítani, és azt hogyan, milyen módon kárpótolják az illető gazdákat. Ebből szép cirkuszt lennének képesek csinálni azok, (akik máshoz se értenek, csak a cirkuszok szervezéséhez), hogy X miért kapott ennyi meg annyi pénzt, miközben szegény Y kevesebbet, vagy X miért kapott földjéért az állami földtulajdonból annyi és olyan értékű területet, ami szerintük igazságtalan, és inkább őket illetné meg, stb. Évekig csak ettől a cirkusztól lenne hangos az ország, mint most a tanárokról, a kórházakról, a “korrupcióról” (minden korrupció, amiből nem nekem van hasznom, vagy a másiknak nagyobb haszna van). Több újabb árhullám vonulna le, míg ez a cirkusz még mindig napirenden lenne. Lásd a Római parti gát sorsát.
Gondolom, az érintett földtulajdonosok is közrejátszhattak abban, hogy ne valósuljon meg semmi ebből a “nagyszerű”(??) tervből.
Antónia
2024-09-22 at 07:51
Nagy Istvánról sorozatosan derül kik hogy tehetségtelen, szakmailag műveletlen hasbeszélő, aki bitorolja azt a tárcát, ami a magyar jövőért viseli a legnagyobb felelőséget.
Takarítsátok el onnan, amíg nem késő, és nem a gazdák veszik kezükbe az elkergetését!!!!
bl
2024-09-21 at 20:14
@Krisa
Köszi a javítást.
Logikus
2024-09-21 at 13:13
Remélem, hogy ilyenkor a ballib nagyokosok elgondolkodnak azon, hogy a jogelődjeik a szocik és a komcsik milyen rossz dolgot műveltek annak idején a folyószabályozásokkal, aminek következtében gyorsan kifut a víz az országból és a talaj vízszintje pedig fokozatosan apad.
Ökológiai katasztrófát csináltak az országban, és mindeközben nem felejtenek el Orbánozni.
Szánalmas agyhalottak!!
kanigunda
2024-09-21 at 12:36
Valódi gondolatok ébresztőjeként: Szöllősi-Nagy András, Inforádió
kanigunda
2024-09-21 at 12:34
Könyörgöm! Csak a zöldikéket ne! Abból még jó nemigen született.
Azt én is tudom, hogy “ez szar, az szar, minden szar”.
Bandi
2024-09-21 at 11:18
Azon kívül, hogy ámulva hallgatják a tenni akarókat az illetékes “elvtársak”, tesznek is valamit érdemben? (Alapvetően nem is a megoldási terv az elsődleges, bár a léte fontos, hanem a probléma nyilvánosság előtt tartása a klímakretének vízkreténné alakulását megelőzve.)
Paraszt
2024-09-21 at 11:14
A víz nem a tározókba kell, hanem a talajba! Amíg rendbe nem rakjuk az elrontott termőtalajok minőségét, ami rövid időn belül be tudja fogadni a csapadékot és tárolni azt, addig esély sincs a probléma megoldására! Ami most van, hogy leesik az eső és gyorsan le is folyik, nem hasznosul, vagy áll a betonkemény, magába-fogadni képtelen talaj tetején. Koromnál fogva még emlékszek azokra az időkre mikor egy egy kiadós eső után vagy a tavaszi hóolvadáskor a talaj szinte megduzzadt, megkelt mint a kenyértészta és a bőséges szerves-anyag tartalma miatt még be is melegedett ideális környezetet teremtve a növényeknek. Kora tavasszal párafelhők úsztak a termőföldek felett. Most meg vagy beton kemények vagy homokosak amit a szél hord el.
Nem kerekasztalok mellett kéne mező-gazdálkodni hanem a terepen, figyelembe venni a sok száz meg ezeréves paraszti tapasztalatokat!
Eva 75
2024-09-21 at 11:10
Ha ipari célra hasznosítunk jóval kevesebb termőföldet, ami munkahelyeket teremt, adóbevételt hoz, a térség fejlődését hozza, akkor a zöldek tiltakoznak. A termőföld mocsaras, susnyássa alakítása, ami a rendszeres vízutánpótlás híján bekövetkezik, hogyan lehet jó megoldás? Az eu mezőgazdasági támogatási rendszere amúgy hogyan viszonyul ehhez az ötlethez?
Krisa
2024-09-21 at 10:40
bl 2024-09-21 at 08:07 Sajnos téves aszámításod
“Ha egy 93ezer négyzetkilométeres területen meg akarod emelni a talajvízszintet kb. 2 cm-rel, akkor ehhez 1000 köbkilométernyi víz kell (1 000 000 000 000 köbméter). A mai árvíz ennek kb. a negyedét hozza 250 köbkilométert.”
HELYESEN:
2 centiméter az 0,02 méter, ami 0,00002 kilométer, vagyis 93000 km2 * 0,00002 km = 1,86 km3, vagyis kb. 2 köbkilométer viz (vagyis a Balatonban levő összes víz !!) kéne egy 2 cm -es (20 milliméteres) esőnek megfelelö öntözéshez, az ország teljes (93 km2) területén.
Krisa
2024-09-21 at 10:26
Nézzük a Balcsit:
A Balaton hossza 77 km, átlagos szélessége 8 km és átlagos mélysége 3 m, azaz 0,003 km. Vagyis a Balatonban tározott víz mennyisége: 77*8*0,003= 1,848 km3, de kerekítsük felfelé. Legyen kettő (azaz 2) köbkilométer víz ami egy Balaton méretű tározóban elfér. Ez kb elegendő egyetlen 20 mm-es kiadós zuhéra, ha Magyarország 93 km2 területén egyenletesen zuhog. Ezzel nem vagyunk kisegítve, éves csapadék átlaga 6-700 milliméter, mivel egy Balaton méretű tározóval kb. 3%-al tudnánk növelni a területre hullott csapadékot, ennek a tízszerese kéne, vagyis 10 Balaton méretű tározót kéne kialakítani, ami nonszensz.
Kedves bl hibás a számításod, mert 3 méter széles, 2 méter mély, 200 km hosszú csatornában, csak 0,003*0,002*200=0,0012 km3 , vagyis alig több mint egy tized köbméter víz fér el.
Az összes magyarországi belső vízi út és öntözőcsatorna hossza 26 000 km körül van,ezt átlag 12 m szélességgel és 3 m mélységgel bőségesen megszámolva 0,015*0,002*26000=0,93 km3, vagyis 1 km3 tehát az összes jelenlegi csatornánkban fér el 1 km3 víz. (ami viccesen kevés)
viz(elet)visszatartási probléma ellen
2024-09-21 at 10:10
vékáel is áderi magasságokban, ill. vízmélységekben 🙁
mindketten nagyon rá vannak pörögve a vízre
mivel vizet prédikálnak, nyilván nem ezt isszák 😉
Nézzük_magát_a_dolgot
2024-09-21 at 09:44
Hova tegyük a vizet? Az okoskodó amatőrök és a feltűnésre vágyó szemellenzős szakemberek szerint az árterek és pangóvizek állapotát kellene visszaállítani a nagy 19. századi szabályozás előtti szintre. Kerül, amibe kerül. Ahogy a térkép is mutatja, csak az Alföldön kb. másfél millió hektár termőföldet kellene zsombékos, iszapos tájjá visszavarázsolni. Kérem, üssék be a keresőbe: Magyarország vízrajza Wikipédia. A mellékelt térképen a halványkék területek mutatják a hajdani ilyen, természetvédelmi szúnyogkeltető részeket. Gondolom, a most ott lakó több százezer ember ingyen kapna gumicsónakot, hogy azzal induljanak bíbictojást és gyékénygyöktörzset gyűjteni vacsorára. Sajnos az ilyen ibolyántúli halványlila hülyeségeknek még az olyan, általam korábban ragyogó elmének hitt Szerzők is felülnek, mint V.K.L. Mottó: “adott szakterületen tájékozatlan okoskodók számára minden szélsőségesen egyoldalú nézet maga az abszolút igazság”.
Zed
2024-09-21 at 08:23
“…a tagok nagy része nem jött el.”
Így van. Nem ment el az agrárminiszter, a vízügyért felelős energiaügyi miniszter és a kormánypárti képviselők sem.
https://greenfo.hu/hir/a-tisza-felig-kiszaradt-medrebol-uzentek-a-karmelitaba/
Átlagember
2024-09-21 at 08:21
Kezd az agyamra menni, hogy semmi – józan ész szerinti – megoldás ezek szerint nem megoldás.
Oké.
Akkor VKL végre – térképekkel! – bemutathatná, hogy KONKRÉTAN mit dolgoztak ki ezek a szakemberek, akik ezek szerint sajnos csak hányják a borsót a falra?!?!
A józan – nyilván laikus – ész azt mondja, hogy legyenek csatornák, legyenek tározók, legyen öntözés.
De ezek szerint ez mind szar.
Akkor mi a faszom legyen ezek helyett???????????????????
Cukkerberg galaxis
2024-09-21 at 08:10
Keresztes és Szabó Rebeka diszkreditálja a jó kezdeményezéseket is. Nem beszélve a rosszakról!
cassandro
2024-09-21 at 08:07
Az uniós agrártámogatási rendszer jelenleg nem támogat ilyen megoldást. (Mármint a vízkivezetés és vízvisszatartás mélyártéri megoldását.) Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az csak a vízfelszínt gereblyézi!
bl
2024-09-21 at 08:07
1. Egy ember 1 napi vízfogyasztása kb. 200 liter, azaz az ország napi szükséglete 2 millió köbméter. Ezt beosztva 24x60x60-al kb. 25 köbméter/másodperc. Ez egy kisebb folyó vízhozama, például a Rábáé. A többi folyó “felesleges”.
2. Ha egy 93ezer négyzetkilométeres területen meg akarod emelni a talajvízszintet kb. 2 cm-rel, akkor ehhez 1000 köbkilométernyi víz kell (1 000 000 000 000 köbméter). A mai árvíz ennek kb. a negyedét hozza 250 köbkilométert.
János
2024-09-21 at 07:53
Én már tanácstalan vagy ezügyben, pedig annyi jó tanács született már❗
Egy dologban biztos vagyok: a markunkban ne tartsuk, mert borzasztóan folyékony és kifolyik!😊
bl
2024-09-21 at 07:30
Egy 3 méter széles, 2 méter mély, 200 km hosszú csatornában 1 köbkilométer víz fér el.