Gyakran érezzük, hogy kiveszett életünkből a szent, maradt a profán. Odafordulás és szeretet helyett vásárlás és fogyasztás. A Húsvét, Krisztus kereszthalála, a megváltás és az azt követő feltámadás megértése csodás lehetőséget kínál arra, hogy visszacsalogassuk a valódi ünnepet az életünkbe. Nem vásárfiával, hanem hittel. És persze szeretettel. Nem az emberiség, hanem a melletted álló, azaz a felebarátod szeretetével.
Húsvét életünk csodája, lehetőség a bűnök bocsánatára
Hang! – törte meg a csendet egy kislány hangja a húsvéti misén. Arcán csodálkozás, majd merev figyelem. Aztán kérdően körbenézett, hátha valaki megmagyarázza a csilingelés okát. De mesélni akkor és ott senki nem kezdett, a hangot síri csend követte. De nincs ezzel semmi baj – a szent ugyanis nem követeli az azonnali magyarázatot.
Valójában az úrfelmutatást kísérő kicsiny harang hangja volt hallható, erre szólalt meg a kislány – magára vonva mások mosolygó tekintetét. Ez az odafigyelés pillanata. Később megérti majd, mikor eljön a megértés ideje.
A kislány még nem a megszokás rabja. Érdeklődő, így rákérdez a dolgok miértjére. Ami nekünk, felnőtteknek természetes esemény, az számára a kíváncsiságát izgató csoda.
Felnőtté válásunk egyik rákfenéje, hogy ezt a velünk született csodálkozást elveszítjük. Minden magától értetődőnek tűnik, az újdonság elkopik, megszokássá válik az élet. Nem látjuk meg a csodát.
Elfelejtünk kérdezni. Pedig volna mit! A fogyasztói társadalom mindent készen kínál. Vidd és használd! – szólnak felénk a tárgyak. Mi pedig meg sem kérdezzük, mi az, csak próbáljuk saját kényelmünkre megkapni.
Pedig annál emberibb kevés dolog van, mint mikor rákérdezünk a létezés miértjére.
A szeretet a szívünkben van – ha csak ennyit viszünk magunkkal és csupán ennek miértjére kérdezünk rá Húsvét ünnepén, már ráléphetünk Krisztus útjára, ami a feltámadás lehetőségét kínálja fel. Krisztus a keresztfán miértünk szenvedett – ezt sosem szabad magától értetődőnek tartanunk. Ezen minden Húsvét alkalmán el kell gondolkodnunk.
Ünnep, mikor a szeretet tölti be szívünket
A „hang” és a szeretet a szívünkben van, ami nem válhat rutinná. Szeretem a feleségemet, a gyerekeimet. Anyámat, apámat, testvéreimet. Szeretem a rokonaimat, a barátaimat. Esetleg szeretem ezt a filmet, azt a színészt, emezt a zenét, amazt a színdarabot, könyvet és így tovább… De valóban rákérdezünk-e a szeretet mibenlétére? Vagy automatikusan odanyögjük: „én is!”.
Rácsodálkozunk-e a szeretet lényegére?
Húsvétkor, Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának ünnepén fontos lenne mindezeken elgondolkodni. Fontos lenne a szeretetet valóban megélni. Elmondani, mi is volt az a hang a húsvéti misén.
Ha az ünnepet a vacsoráért való izgulással és csupán az otthonunk csinosításával töltjük el, miközben a szeretet – a sok-sok anyagi bosszúság miatt – elhalványul, akkor nem éljük meg az ünnep szentségét. Mert nem a lényegére figyelünk.
Ha viszont a szeretetet helyezzük előtérbe, ha az együvé tartozást követjük, ha keressük azokat a közösségeket, amelyeket a szeretet tart össze, akkor helyesen ünneplünk. És sokkal boldogabbak leszünk, mintsem törődve azzal, ha az a bizonyos pohár csak félig van töltve… A lelkünket kell teli tölteni ilyenkor.
Krisztus a keresztfán
Jézus a kereszten – Máté evangéliuma szerint – imigyen kiáltott föl: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46) Ez a szenvedés mélypontja. Jézus, ki az Úr gyermeke, ki egyben a Szentháromság egyik sarokpontja, nemcsak Megváltó, hanem ember is. Sőt! A lényeg az, hogy isteni léte mellett felvállalja az emberi létezést is a keresztfán. Ezzel együtt a létezésben rejlő természetes kételyeket, melyek együtt járnak a bűnnel és a szenvedéssel.
Jézus tehát az Istennel való találkozást közvetlenül megelőzve megéli ezt a „kiüresedési szintet”, amikor a bűnök terhe rettegéssel és magánnyal tölti el szívét. Ez a megtisztulási folyamat része, mely után a hit puszta megélésénél magasabb szintre lép majd és felkészül a találkozásra. Máté evangéliuma szerint Krisztus emberi minőségben jelenik meg közöttünk, így meg kell élnie az emberi létből fakadó szenvedést.
Lukács evangéliuma szerint viszont Krisztus a keresztfán a következőket mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34). Azok, akik Jézust keresztre feszítették, nem voltak tudatában a tettük súlyának, mivel nem ismerték fel a Messiást. Csak azért, mert nem ismerték az isteni igazságot, nem érdemeltek bocsánatot, és Krisztus értük mondott imája a gúnyolódásaik közepette az isteni kegyelem határtalan könyörületességének a kifejeződése.
Képessé kell válnunk a kereszthalál megértéséhez, készen kell állnunk a Húsvét ajándékára. A hit az egyetlen gyógyír az egzisztenciális szorongásra.
Orientál
2023-04-08 at 18:09
Sajnos a balliberális zöld elvtárak végső céljuk a nemzet béke demokrácia kereszténység eltörlésük a korrupt élősködésük genderizmusuk az ukrajnai háborúba minket belekeverésük és a migránsokat ránk kényszerítésük álltsal – többek között.
ViAM
2023-04-08 at 10:12
“Elfelejtünk kérdezni.” Pedig egyre több kérdés vetődik fel világunkban. Ha nem kérdezünk, sok mindenről lemaradhatunk. Merjünk kérdezni, szánjunk a válaszra is időt!
“…a velünk született csodálkozást elveszítjük.” Aki természet közelben él, nem tudja elveszíteni, annyi csodát láthat maga körül – ha odafigyel. Oda kell figyelni. Csodát láthat például, amikor egy pókocska a szeme láttára építi meg mesterművét – mert az.
bl
2023-04-08 at 09:43
Pontosan: a hit az egyetlen gyógyír az egzisztenciális bizonytalanságra.
Ma amikor minden sokkal biztosabb, mint volt korábban, soha nem látott depresszióban és bizonytalanságérzésben éljük az életünket. Ma sokkal nagyobb anyagi biztonságban élünk, mint korábban bármikor és mégis az anyagi lehetőségeinkkel vagyunk elégedetlenek nem a szellemiekkel. (A szellemi lehetőséget pedig a posztmodern, irracionális szabadosságban leljük, az egóban, az önzésben, az öv alatti kultúrában.) Mindez azért van, mert elveszett a hitünk. A jóban, a magasabbrendűben.
dr. Kolompár Genitália
2023-04-08 at 08:15
Boldog Húsvétot kívánok minden tisztességes magyar embernek!
K
2023-04-08 at 07:25
Szép és művészi a fenti írás.
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok.