A Veritas Történetkutató Intézet Antall József miniszterelnök halála 25. évfordulója alkalmából hat kiadványt jelentett meg az egykori miniszterelnökről és a rendszerváltás éveiről. A kötetek bemutatóját 2019. január 28-án, kedden tartották a kutatóintézet székházában.
Az eseményt Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója nyitotta meg, aki köszöntötte a jelenlévőket, köztük Boross Péter volt miniszterelnököt, Martonyi János egykori külügyminisztert, Kupa Mihály volt pénzügyminisztert, valamint Glatz Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökét. A most megjelenő kötetetek közül elsőként a Tóth Eszter Zsófia szerkesztette A rendszerváltoztatás tükörreflexei című kötetet mutatták be. A kiadványt ismertető Kapronczay Károly egyetemi tanár elmondta, a könyv egykori miniszterek elbeszélése alapján, interjúszerűen beszéli el az Antall-kormány tevékenységét. Ezt követően Hollósi Gábor Az egészségügy reformja az Antall- és a Boross-kormány idején című könyvének bemutatására került sor. Kapronczay Károly ismertette, a riportkötetben többek között Jávor András, Surján László, Pusztai Erzsébet beszélik el a rendszerváltás utáni évek egészségügyi reformját. A könyvben Kapronczay szerint sok olyan apró nüansz megjelenik, amik érdekelhetik az olvasókat. A fontos emberekkel mondatja el a korszak és az egészségügyi intézményrendszer kialakításának történetét.
Külpolitika és nemzetépítés
Harmadikként Sáringer János Iratok az Antall kormány külpolitikájához és diplomáciájához című könyvének II. kötetének bemutatója következett. A kiadványt Bába Iván, egyetemi magántanár, volt külügyi államtitkár ismertette.
Életünk legfontosabb időszakának dokumentumai, sokunk életét meghatározta, amit 1990 és 1994 között véghez vittünk, illetve igyekeztünk véghez vinni
– fogalmazott a volt politikus. A kötet bemutatja a rendszerváltás utáni nemzetpolitika fölépítését, a Nyugattal, a NATO-val való kapcsolatépítés és a Szovjetunióval átalakuló kapcsolat történetét. Sok torzító írás, alaptalan vád jelenik meg a rendszerváltás idejéről – mondta Bába Iván. A könyv fontossága abban rejlik, hogy forráskiadvány, amely minisztériumi feljegyzéseket, rejtjeles táviratokat tartalmaz. Ezután a témáról nem lehet ennek a kötetnek az ismerete, elolvasása nélkül írni, publikálni – méltatta a kiadványt a volt államtitkár, aki hozzátette, Sáringer János munkája olyan izgalmas, mint egy krimi, mindenkinek érdemes elolvasnia.
A médiaháború robbanása
Ezután Rácz János Több oldalról szorongatva középen. A médiacsata néhány ütközete (1990-1993) című könyvét méltatta Kulin Ferenc irodalomtörténész, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának volt elnöke.
Nem tudom elkerülni, hogy ne legyek személyes, mert az egész médiaháború máig földolgozatlan történet bennem. Messze vagyunk még attól az időtől, amikor önmagunkban rendbe lehet tenni ezt a történetsorozatot
– mondta az MDF egykori politikusa. A rendszerváltás előtt a két ellenzéki csoport, a népi és liberális értelmiség még együtt volt, és elsőre nehéz volt megérteni a robbanást, ami a médiaháború idején történt – fogalmazott Kulin Ferenc, aki számára Rácz János könyvének olvasása katartikus élmény volt, mert a szerző egyszerre mutatja be a forrásdokumentumok tartalmát, és tárja föl a lélektani hátteret, ami nélkül a dokumentumok nem érthetők. Eleve meglévő ellentétek, szemléletbeli különbségek jutottak felszínre ugyanis. A médiaháború 1992 végén már eldőlt, mert kiderült, hogy reménytelen médiatörvényt csinálni – emlékezett Kulin Ferenc. A kormánypártok a baloldal mintegy 97 százalékos fölényét szerették volna megtörni, és ezt az ellenzék mindig is meg akarta akadályozni. Nevetséges részletkérdésekben zajlott a vita, miközben obstruálták a médiatörvény elfogadását. Az SZDSZ erős személyes és gazdasági kapcsolatai révén összeköttetésben állt a potenciális külföldi médiabefektetőkkel. Kulin szerint a külföldi televíziók mind egy nemzetközi konglomerációhoz tartozó csatornák voltak, akiknek csak a reklámidő számított.
Hogy kié lesz a magyar piac, ez volt a fontos
– tette hozzá.
Mindent el kellett adni a honvédségnél
Kiss Dávid A magyar haderő átalakítása 1987 és 1992 között című könyvét Szenes Zoltán, egyetemi tanár, nyugállományú vezérezredes mutatta be a közönségnek. A könyv nagyon aktuális, azt olvasva állandó áthallásokkal találkozunk napjainkra vonatkozóan. Hiszen például már a román forradalom és a délszláv válság idején is fölmerült, hogy a hadsereg is védje a magyar határt. Ebben az időben nem volt más, csak reagálás, hiszen a szükséges pénz elenyésző töredéke állt csak rendelkezésre. Szenes Zoltán elmondta, hogy 1994-ig mindent el kellett adni, amit lehetett, hiszen folyamatosan csökkent a honvédség költségvetése. Csak 2016-ban sikerült végre átlépni az 500 milliárdos álomhatárt az 513 milliárd forinttal – mondta Szenes Zoltán. A kötet remekül mutatja meg, hogy a fél évszázados lemaradást miként próbálták meg behozni a rendszerváltás után, hogy egy modern haderőt építhessenek ki.
Olyan rendszert akartunk, ahol mindenki betartja a törvényeket
Dévavári Zoltán és Kajdi József A kormányzás fókuszában. Iratok a Miniszterelnöki Hivatal történetéhez (1990-1993) című kötetét Forrai István közgazdász, volt helyettes államtitkár ismertette az egybegyűltekkel. Dokumentumgyűjteményről van szó, ami lehetetlen vállalkozás, hiszen ez a vaskos kötet is a megjelenésre érdemes dokumentumok mintegy 5 százaléka lehet csupán – fogalmazott Forrai István.
Idealisták voltunk. Idealizmus volt, ami minket akkor áthatott. Egy alkotmányos demokráciát akartunk, egy olyan rendszert, ahol mindenki betartja a törvényeket
– emlékezett.
Szakály Sándor az esemény végén elmondta, ő olyan avítt szemléletű történész, aki szerint a történelemben a tényeknek is van jelentőségük. A most megjelent könyvek pedig végre azt mutatják be, hogy ténylegesen mi, hogyan történt.
A vezető fotót a néhai miniszterelnökről az MTI készítette.
TS
2019-01-30 at 10:17
Inkább hülyék voltatok. Még nekem, kis senkinek is sejlett, hogy a lapok már előre le vannak osztva. Meg ismertük a magyarság állapotát, hiszen valóban benne, a kisemberek között éltünk. Nekem semmi illúzióm nem volt, de így voltak ezzel a “tömegek” is, hiszen a magyarok voltak a legpesszimistábbak a közép- és kelet-európai népek közül a “rendszerváltás” idején.
A tulajdont valóban máshogy kellett volna intézni, de nyilván a haza- és népáruló “elit”-nek kellett volna minden! Ehhez meg is volt a kulturális fölénye – ami általában nagyon alacsony szint, mert a szerencsétlen nép nagyon sötét volt… és maradt.
Blanka
2019-01-30 at 00:06
Fejtsük meg,ki bízta meg Sárközi prof. urat a Társasági Törvény megalkotásával 1988- ban !!!!!!!! Nem volt itt demokráciáról szó,csak üzletről.
TS
2019-01-30 at 10:20
Így van. A csődtörvény meg tömény hazaárulás. Magyarországon az 1990 előtt már létező cégek, vállalatok 20%-a maradt meg, Csehországban 50%, még Romániában is (ha jól emlékszem) 40%; de ott talán egy kicsit szerette az elit a saját népét, nem gyűlölte (a nem sajátját). Származástól függetlenül!
Hesslerezredes
2019-01-30 at 12:37
86-87-ben a Pénzügyminisztérium kis senki előadója voltam, de résztvettem – máig szégyellem – az új adótörvények és a társasági törvény előkészítésében a Kupa Mihály vezette csoportban. Akkor járta az a mondás, hogy etióp bérekhez kap a magyar svéd adórendszert. Amikor az ÁFA törvény előkészítésén ügyködő tárcaközi bizottságban azon törték a fejüket, hogy hogy kéne megáfáztatni az állampolgárt azért a saját magának nyújtott szolgáltatásért, hogy otthon a csöpögő konyhai csapot megbőrözi magának, akkor kiszálltam.
juhéjtrianondoncsu
2019-01-30 at 15:54
‘két ellenzéki csoport, a népi és liberális értelmiség még együtt volt’na igen de a népiek hittek egy valóban szabad és független országban-és sorosék óriási bosszúságára megnyerték az első választást(persze akkor ki is kellett volna tartani és nem benyalni a nato-nak stb-de próbálták volna ne azt tenni!?)-a libbantak meg akkorra már úgy agymosódtak hogy sokkal jövedelmezőbb ha csak eltűrjük hogy amannak a pufferzónájából átkerülünk emezébe.a nálunk történt gengszterváltás lényegében alig különbözik az ukrajnaitól stb.gyakorlatilag tárgyalóasztal mellett,jogi-ügyvédi eszközökkel végrehajtott kapitulácíó áldozatai lettünk
Nézzük_magát_a_dolgot
2019-01-29 at 19:01
Tetszettünk volna forradalmat csinálni? Már akkor is azt mondtam, most is azt mondom: tetszett volna múzeumigazgatónak maradni, ahhoz bizonyára megvolt a tehetsége. Elárulná valaki nekem, hogy hogyan lett keddről szerdára olyan valaki kijelölt kormányfő, akiről 10 millió embernek fogalma se volt, hogy egyáltalán létezik.
Geönczeöl Gyula
2019-01-29 at 17:41
Ennek az ügynek igen sok összetevője van, de ez még igy sem mentség egy sor dologra. 1. Naivitás? Nem, inkább arról van szó, hogy sokan nem tudták magukban elrendezni, hogy vállaljanak-e kockázatot, vagy a saját pillanatnyi jólétüket élvezzék. Mert amikor szembe találták magukat a lehetőségekkel és megoldásokkal, gyáván meghátráltak és alibi játékokba kezdtek. 2. Sokan nem voltak tisztában a kommunista elháritás megmaradt ötödik hadoszlopával és féltek, hogy valamit rájuk kennek. Csakhogy ennek ellenszere a besúgó listák nyilvánosságra hozatala lett volna, és annak megakadályozása, hogy félinformációkkal ellehetetlenitsenek hasznosan dolgozó embereket. Vagyis működött az ötödik hadoszlop rágalom taktikája a kommunista restauráció érdekében. Elég nagy ár cserébe azért, hogy nem lettek leleplezve és kitakaritva a közéletből. 3. Külpolitika? Mit várunk a liberális Fulbright ösztöndijas Jeszenszkytől, Kodolányitól, akiket a liberálisok képeztek ki a bukott wilsoni versailles-i politika folytatására, és hogy Magyarország semmit ne kapjon vissza az elvett területekről. Pl. Kárpátalja, a Drávaszög, Muraköz, Fiume, a kikötő, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat emlitsem. Miközben Washingtonban konzervativ, republikánus kormány volt. Antall megtiltotta az emigrációval való érintkezést is, de állandóan bájcsevegett Lantossal, aki durván szembe ment a republikánusokkal, úgy, hogy a San Francisco Chronicle nevű nagy lap szerkesztőségi cikkben javasolta neki, hogy szerezzen be magának egy barátságos pszichiátert. Kissingert az SZDSZ hozta a nyakába és az MDF vezetés kizárásával tárgyalt vele, hogy mindent el kel adni. Eltűnt a nemzeti ipar, vagyon, de az adósság érdekes módon megnőtt. A Soros sokkterápia kifektette Oroszországot, és Magyarországon lett egy millió munkanélküli a csúsztatott sokterápiából, ami még ennél is károsabb volt. Csupa kiváló mérnök, szakmunkáskerült az utcára, és menekült világgá. 4. Megigérte Bethlen István grófnak, aki ki volt nyugati bankiparra képezve, hogy kinvezi pénzügyminiszternek, de becsapta. Pedig minden lehetőség megvolt a 22 milliárdos adósság eltakaritására és az ipar teljes technológiai átvilágitására és lecserélése innovativ és termelékeny technológiákra. Nem engedte, mert akkor a baloldal nem került volna vissza a hatalomba. Igy jutott el az ország a Bokros csomagig és a 2002-es választási csalással Gyurcsányig és a teljes összeomlásig. 5. Az alapszerződéseket máig tisztázatlan eredetű gerillák erőszakolták ki, mert hivatalosan pl. Jessie Helms amerikai szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke nem tudott róla. 6. ???
csepeli
2019-01-29 at 19:25
Ne feledkezzünk meg, -mert átéltük!- a privatizációs törvényről, amely már 1-2 évvel az Antal kormány előtt hatályba lépett, ezzel lehetővé vált a nyugati tőke piacunkra szabadítása, a profitok szabad kimenekítése, és a hozzá nem értők tulajdonszerzése. A Fekete/Surányi bankárkodás hatásainak mai napig ható következményei vannak, ezt sem lehetett az Antal kormánynak semlegesíteni, és persze átéltük a belügyi segítséggel zajló taxisblokádot, miközben Antal halálos beteg. Az a sok százezer szakmunkás, mérnök, munkavállaló ezekben az időkben belebetegedve kiizzadta azt, hogy most “nyugodtan” méltathatjuk Antal érdemeit. /Kevesebb árulóval már az ő idejében is előbbre jutottunk volna./ Ilyen összefoglaló, szintetizáló művekre mindig szükség van, hasznosak.Gratulálok!
Nahát
2019-01-29 at 17:22
Dr. Antall József becsületes hazafi volt, óriási történelmi tudása révén értette az aktuális folyamatokat, és előre látta azok lehetséges alakulását. Az utolsó leheletéig a népéért dolgozott, annak nagy része őt viszont nem értette meg, egyrészt, mert az emberek szocialista gondolkodásmódja, beágyazottsága ezt eleve nem tette lehetővé, másrészt mert az ország stabilitása érdekében nem mondhatta el, milyen keskeny az a palló, amin a szakadék fölött át kellett minket vinnie. Tisztában volt azzal, hogy kormánya kamikaze kormány, de ő már akkor tudta, hogy halála után valamikor ez a kis nép egy jó vezetővel meg fog tudni erősödni. Olvasván a könyvbemutatón megjelent egykori politikusok nevét ökölbe szorul az ember keze, mert még emlékszünk, hogyan akadályozták a rendszerváltást, és tettek keresztbe a néhai miniszterelnöknek. Külön nagy csalódás volt Antall jobbkeze: dr. Kajdi József, aki Antall halála után néhány héttel már Antall egyik nagy ellenfelétől, Surányi György jegybankigazgatótól kapott előkelő tanácsadói állást, és aki régóta Bokros Lajos szekerét tolja. Említhetném Kulin Ferencet is, aki a Parlamentben Antall belső, ún. liberális ellenzékében obstruált (Furmann Imrével és Elek Istvánnal karöltve), de Pusztai Erzsébet pálfordulása sem felejthető. Ezek az emberek emlékeznek dr. Antall Józsefről és koráról. Sajnos élek a gyanúperrel, hogy a hat könyvben visszaköszön a liberális szemléletmód. Egyedül a dokumentumokat tudom tényként elfogadni, de akkor még mindig fennáll azok koncepció szerinti összeválogatottsága. A szerzőket magukat nem ismerem, róluk bírálatot mondani nem tudok.
Hesslerezredes
2019-01-30 at 12:32
Antall, aki soha nem végzett jogot, hatalmas közjogásznak képzelte magát. Az apja miatt – aki mentette a zsidókat – tűrték meg a földkerekség legfölöslegesebb múzeumának az élén. Ő volt az, aki amikor a gazdasággal kellett volna foglalkozni azt mondta, hogy: ‘ugorjunk’.
Benedek Károly
2019-01-29 at 16:37
Azt is bemutatja, hogy Antall és Jeszenszky szerződésben erősítették meg a Felvidék és Kárpátalja elrablását?!
túródóra
2019-01-29 at 16:34
36 éves voltam,amikor ez a orvosi műszer muzeológus, romba döntötte a hozzá nem értésével az életünket!Én ,nem tudok jó szívvel gondolni rá!Pedig,igazán “jobbódali” magyar hazafi vagyok.Halottról vagy jót vagy semmit!
Hesslerezredes
2019-01-30 at 12:30
Az antalli örökség = öntelt ökörség!
VAM
2019-01-29 at 16:14
Nem idealizmusnak nevezném azt, amikor a hasonló a hasonlóval találkozik csak, tervezgetve szép, új világról, ahol mindenki betartva a törvényeket (is) tisztességesen boldogulva él. Kilépve a homályból szembesülhetett az MDF azzal az aljas, nemtörődöm, velejéig korrupt ellenféllel, akik körömszakadtáig ragaszkodtak (és máig ragaszkodnak) a meg nem érdemelt, hatalommal és pénzzel járó posztjaikhoz. Ilyen ellenfelekkel szemben mit sem ér az úriemberség, hiszen kiröhögik, kigúnyolják, lehetetlenné próbálják tenni. Viszont, ha föl tudja/akarja venni velük szemben a “kesztyűt”, arra a szintre süllyedt volna le, amit lelkileg nem viselt volna el.
Bakonyi Gyuláné
2019-01-29 at 16:09
Nagyon tanulságos volt a mai megemlékezés volt Miniszterelnökünkről, Antall Józsefről. Dicséret és köszönet illeti a Veritas Történetkutató Intézetet, hogy ez alkalomra hat kötetet jelentetett meg, amelyek végre a megérdemelt, méltó helyére emelik Antall Józsefet és magát a korszakot. Méltó utóda volt nagy elődeinek ( Bethlen, Tisza, Teleki stb), akik szintén ugyanilyen becsületes, tisztességes, lelkiismeretes emberek voltak. Most már látom, hogy pont ez volt bukásuk oka is. Bennük magas szintű erkölcsiség volt, nem úgy mint a Nyugat politikusaiban- meglehetősen régóta. Azt gondolom, eleve ez a különbség a magyar lelkület és más népek lelkülete között. Mindig azt hittük, hogy más is olyan, mint mi. Antall József feltétel nélkül bízott az SZDSZ-ben, s becsapták, már régen lejátszották a háttérben a médiaüzletet, amely mögött a globális tőke állt, s a cél a kereskedelmi csatornákon keresztül behatolni a gazdaságba, ennek eszköze a kulturális butítás. Itt kerültek felszínre a korábbi ellentétek, amelyek a mélyben forrongtak. Ezt Japán már akkor tudta, óriási pénzzel beszállt volna a Fuji cég ebbe az üzletbe, de az ellenérdekek megakadályozták(egy tv csatornát működtetett volna.) Ekkor vált ketté a liberális urbánus és a népi kulturális vonal is. Ugyan Antall Józsefék kormányoztak az előtérben, de a tényleges hatalom Göncz Árpádon keresztül a liberális, globális tőke kezébe került. ( Rácz János szerint Göncz és Antall ellentétének oka 56-hoz való viszonyukban rejlik.) Én hozzáteszem: az egészen más gondolkodásban, lelkületben is. Ekkor hurcolta meg az ellenzék Fónay Jenőt, rásütötték a fasiszta bélyeget: 56-os szerepe miatt. Mindezen okok miatt lehetetlen volt médiatörvényt csinálni, mert az ellenzék minden kísérletet obstruált.Forrai István, volt helyettes államtitkár nevezte ezt az időszakot ” naiv” korszaknak. Én nem naivnak, hanem becsületes, tisztességes időszaknak nevezném, persze nem globális-liberális szempontból. Ezért volt törvényszerű a bukásuk. Hiányoltam Lezsák Sándort.
VAM
2019-01-29 at 16:18
Néhai Fónay Jenő urat besúgónak is nevezték, alattomosan elhintve egy-két történetecskét, hogy hihetővé váljék a jelző. Ám a legnagyobb baj az volt, hogy egyetlen ’56-os szövetséget/szervezetet sem engedtek párttá alakulni, így bejutva a Parlamentbe. Nos, vajon, kik akadályozták ezt is?!
Benedek Károly
2019-01-30 at 05:45
Akik az utolsó előtti pillanatban meglakult történelmi Szociáldemokrata Pártot sec perc alatt a média segítségével ízekre szaggatták, majd ledarálták. Mert a helyüket az MSZP volt “hivatott” lenyúlni.
Thürmer vitte az MSZMP-ből a Munkást, Horn a Szocialistát, a MaSZoP-ot. Oszt csak 90-ben, 98-ban, meg 2010-ben SZoP-ott.
A stratégiai területeken minden maradt a régiben, a mai napig: oktatás, kultúra, jogszolgáltatás.
Hogy ki volt a naív nem kétséges, de nem azok, akik magukat annak akarják láttatni.
Pl.Boross nyilvánosan végigasszisztálta, ahogy Dávid-Herényi a SzaDeSz ügynökei leszalámizzák az MDF-et, majd a maradékot tálcán kínálja az SZDSZ-nek.
Glatz köztudomásúan magyar -és kereszténygylölő. Ha valakik naívak voltak, azok Csoóriék, Nagy Gáspár stb., akik azt vallották, hogy: ” Európába, de mindenki”.
. A megvilágosodás egyik foka a Nappali
Hold-ban… Ugyanis voltak, akik nem úgy gondolták. A magyarok meg még nem tudták, hogy az az Európa, ami után sóvárogtak, Nyugaton már nincs, ott már a sakálok lakmároznak.
Az az Európa a volt keleti blokkban szunnyadt, s várt az ébredésre. És még mindig félkómában botorkál…
Benedek Károly
2019-01-30 at 05:58
“egyetlen ’56-os szövetséget/szervezetet sem engedtek párttá alakulni, így bejutva a Parlamentbe.”
Módszeresen szítottak közöttük ellenségeskedést. Ahogy szokták, mielőtt még összefoghattak volna, bomlasztották őket. Végtelenül megalázónak tartom, hogy az évtizedekig megtiport 56-osokat a volt szovjet laktanyákban helyezték el. Az irodájukat/klubjukat meg egy meredek lépcsős pince üzlethelyiségben az újbudai (na, ez is… Újbuda… megér egy misét az elnevezés). A hősöket meghurcolták, szüntelen támadják, rágalmazzák, deheroizálják őket a mai napig: Wittner Mária, Dózsa László, stb.
Hogy kik az 56-os hősök, azt ők mondják meg. Göncz, az SZDSZ ” köztársasági
elnöke”, akit a “négyigenes szavazás” nevű átveréssel varrtak a nyakunkba, Mécs Imre, akinek a jellemrajzához tartozik, hogy megette a halálraítélt, a bitófához hurcolt rabtársának az utolsó vacsoráját. Mindketten gyakorló hazaárulók voltak.
Hesslerezredes
2019-01-30 at 11:58
Kedves Benedek Károly! Így volt, ahogy írtad. Amikor 89 nyarán az MSZDP képviseletében a gazdaság átalakítását célzó kerekasztal tárgyalásokon az ellenzéki oldalon részt vettem, akkor egyszercsak megjelent egy társaság és közölte, hogy ők az MSZDP ‘valódi’ képviselői. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy MSZMP-s provokátorok, de a többi ellenzéki párt seperc alatt felfüggesztette a képviseleti jogomat/jogunkat, hogy úgymond ez olyan kérdés, amit nekünk kell eldönteni – örültek, hogy egy leendő konkurrenciától megszabadulnak a 90-es választásokon, mert tartottak ők is attól, hogy a ‘szociáldemokrácia’ erős húzóerő lehet majd és ezt ők sem akarták. Persze a szocdem jelzőt – ami akkor nem volt még annyira lejáratódva, mint amilyen negatív hírnévre világszerte vergődött mára – a maszop akarta kisajátítani magának. Azok az öreg szocdemek, akik kitartottak az önállóság gondolata mellett és háttérbe voltak szorítva végig a Kádár-érában, szegények meg nem bíztak senkiben, kiömlött belőlük 40 év összes keserűsége, bánata, búja, és bizony partnerek voltak abban a belharcban, amit persze kívülről szítottak a pártban. Én ekkor döntöttem el, hogy kiszállok a politikából. Aztán a 90-es években a még mindig a partvonalon kívül vegetáló MSZDP-t szó szerint kilóra megvette Kapolyi László korábbi mszmp-s miniszter és a rendszerváltás után milliárdos gazember, és halálba szenderítette. A még megmaradt öreg, igazi szocdemeket havi tűrhető apanázsért vette meg, akik – és ezért én emberileg nem is ítélem el őket – a kis nyomorult nyugdíjuk kiegészítésére el is fogadták a ‘júdáspénzt’. Nekik is csak egy életük volt.
tiborka
2019-01-29 at 16:34
Dávid Ibolya, Jeszenszky Géza, Kónya Imre, Szabó Iván… nem folytatom, ezek az emberek nem naívak voltak, hanem “kerekasztal-politikusok”, akik bizonyos paktum mentén próbálkoztak a politikával – kevés eredménnyel.
Az, hogy a szadesz átverte őket, nem mentség, mert csak a politika hozzá nem értésüket bizonyítja. Antall pl. nem készített nemzeti leltárt. Miért? Mert nagy formátumába nem fért bele a vagyonnal való törődés? Vagy Kónya, mint belügyér, miért is nem helyezte biztonságba a BM irattárát? Vagy itt van Kárpátalja ügye, igen a visszacsatolás.
De nem folytatom, mert elég volt átélni azt a korszakot, amit Antall korszaknak hívunk. Igaz is miért is Antall lett a miniszterelnők? Ki is vitte be azh MDF-be? Tessék meghallgatni megboldogult Földessy Margit Elátkozott szabadság c. sorozatát.
És végül egy kérdés: miért is kell nekünk ezekre kritika nélkül emlékeznünk? Pl. arra, amikor a Zétényi-féle törvényt az a Sólyom kaszálta el a szavazat ával, aki akkor az AB elnőke volt, és hálából később kapott egy köztársasági elnöki posztot.
zolatiguszti
2019-01-29 at 19:03
Mely köztársasági Elnöki posztot a Védegylet javaslatára kapta meg a pártok szavazatával.
A védegyletről azelőtt se azóta se sokat tudni, én azonban összefutottam velük anno 2008 körül és egy amcsi csaj vezette Tracie Whaley…..épp csak makogott Magyarul.
Benedek Károly
2019-01-30 at 06:05
Szabó Iván, Kónya mint “naivak”.
Úristen! Ki ez a Szakály, hogy ehhez adja magát?!
Szent-Imrey Pál
2019-01-29 at 15:43
“Idealisták voltunk”. Nagyon érdekes ! Vajon annak lehet nevezni azt, hogy az állam nem adta vissza a tulajdonokat amit 1945 után elrabolt. Az állítólagos új demokrácia orgazdaként viselkedett. Ezt nem nevezném idealizmusnak, hanem szimpla rosszindulatnak, majd a lopott tulajdonnal való kufárkodásnak, amit egy állam nem tehet meg, pláne nem ha demokratikusnak meri magát becézni ! Vajon milyen Ptk alapján döntött így az állam ?
Hesslerezredes
2019-01-29 at 15:22
A történelemnél szubjektívebb és képlékenyebb valami kevés van az emberi életben. Ha fényes nappal forgalmas helyen történik egy koccanás és van 30 szemtanú azok 30-féleképpen fognak visszaemlékezni az eseményre. Jó esetben a 30 visszaemlékezés egyharmada a fontos részletek szintén egyharmadánál mutat 2/3-os egyezést (100%-ot soha!, még itt sem), hát akkor el lehet képzelni, hogy mi van a történelemben. A történelem egyébként permanens összeesküvések története, ebből következően a valódi történésekre lehet – biztos! -, hogy csak százévek múlva derül fény. Az eltelt 25-30 év ehhez kevés. Mindenesetre a 2119-ben élő kései utódaink számára ezek a kiadványok arra lesznek jók, hogy az akkorra már remélhetőleg kiderült valódi tényekkel össze lehet őket vetni és ítéletet mondani, hogy mennyire közelítették meg a valóságot.