Így tanítanak gyűlölni a liberálisok I.

A CEU-ba vezető út rossz szándékkal van kikövezve, és ennek gyönyörű bizonyítékát mutatja be nekünk a 168 óra nevű függetlenobjektív harcászati kiadvány a „Barátocskám, te nem is migráns vagy, hanem cigány” című fogalmazásában. A dolgozat a CEU Hate Speech Monolugues sorozat egyik előadását mutatja be fasizmus árnyékától oly szívesen ijedező belpesti közönségnek.

Az est maga a már betiltott, vagyis a haladás által meghaladt, a soha nem múló tolerancia jegyében indexre tett Vagnia monológok gendersemleges és kortárs megfelelője. A műsorszám keretében amatőr színészek, azaz a CEU 117 országból érkező 1500 diákja közül a legtehetségesebben hazudozók osztják meg elkeserítő tapasztalataikat a kirekesztő és xenofób magyari rögvalóságról. Legalábbis szándékaik szerint, de inkább a nem is létező áldozati mivoltukkal kérkednek az egy kisebb ország éves költségvetésének megfeleltethető tandíj befizetése után. Sajnáltatja magát az elit. A rendezője pedig nem más, mint „Molnár Péter, a Közpolitikai Tanszék valamikori Fidesz-alelnökből lett elkeseredetten liberális oktatója” – hogy a csalódott fideszes toposz se maradjon ki.

A 168 óra beszámolója szerint a gyűlésre évente párszor kerül csak sor és egyre népszerűbb a hallgatók között. Mivel mi sosem lehetünk annyira viccesek, mint mikor a liberális propaganda valamit komolyan gondol, ezért egy bekezdés erejéig átadjuk a klaviatúrát a 168 óra munkatársának, mintegy bemelegítésképpen.

„Tamer, a palesztin fiatalember leült Tali, az Argentínából érkezett zsidó lány mellé. A még könnyes szemű vietnami lány, Linh, aki korábban arról beszélt, hogyan veszítette el a szerelmét, átölelte Brunót, a meleg albán fiút, aki egyébként elég szerencsétlenül nézett ki a fél szakállával. A fiatalember ugyanis nem akarta húzni a szűk százfőnyi közönség idejét, ezért nem fejezte be a borotválkozást, amelyet coming outjával kötött össze. Így ért véget a gyűlöletbeszédről szóló rendezvény, a Hate Speech Monolugues első része.”

Legyünk őszinték, nálunk már az első bekezdésnél félrement az érzékenyítés, megilletődés és együttérzés helyett órákig röhögtünk. Utoljára ilyen stílusban Borisz Polevoj írt az Egy igaz ember című könyvében, és itt megint át kell adnunk a tollat, most a fülszövegnek.

„Az újtípusú államnak, a Szovjetúnió szocialista társadalmának emelkedett erkölcsi felfogását tükrözi ez az izgalmas jelenetekben és megrázó képekben bővelkedő regény. Hőse Alexej Mereszjev, a Nagy Honvédő Háború egyik legendás alakja, aki a harcokban mindkét lábát elvesztette, de mint pilótatiszt, így is a végső győzelemig küzdött a fasiszták ellen. Meresztjev személyében maga a szovjet nép testesül meg s ezért méltán tartják az igaz hazafiság és a közösségi szellem példaképének.”

A nyílt társadalom újtípusú embere a kisebbségi, aki a többség általi rettenetes elnyomásban szenved, mindennapjai a küzdelemről szólnak, de bátran szembenéz az ellenséggel, önazonos marad, megszervezi közösségét és együtt menetelnek a szebb jövőbe. Bátorság, Egyetértés, Haladás – írják a szivárványos zászlóra, és csak egyetlen aprócska dolog nem stimmel náluk se, ami már Polevoj történetében is gondot okozott:

KURVA NAGY HAZUGSÁG AZ EGÉSZ!

Az est fellépői különböző, a saját életútjukból vett történeteket osztanak egymással és a hallgatóságukkal. Közös pont elvileg a kirekesztés és a trauma, hogy mikor találkoztak gyűlöletbeszéddel, mikor inzultálták őket valamelyik mostanában divatos identitásuk miatt, és mindezt hogyan dolgozták fel. Mi most szépen, egyesével bemutatjuk az eseteket és értékeljük annak a fényében, hogy a 168 óra kommentárja szerint a kitárulkozó diákok egytől egyig a többségi magyar társadalom áldozatai.

Első esettanulmány

„Az indiai Simily, a megismeréssel foglalkozó bonyolult tudományág, a cognitiv science kutatója először azt az esetet idézte fel, amikor egy autó felgyorsítva közeledett felé, miközben ő egy kereszteződésnél átment az úttesten. A fiatal nő óriási bakugrással menekült, a kocsi csikorogva fékezett. Az autóban két fiatal férfi nevetve mutogatott rá. Remekül szórakoztak. Talán véletlen, talán nem, de a CEU- ellenes kampány kezdete előtt nem történt vele hasonló. Úgy látja, a férfiak azt üzenték neki a maguk módján: alacsonyabb rendűnek tartják.”

Életszerűség: 0

Az indiai Simiy átment az úttesten és egy bunkó úrvezető nem lassított, mivel messziről kiszúrta, hogy nem egy hófehér, nagymagyar férfi kíván átkelni az úttesten, hanem egy kávészínű ifjú tudós, és mivel korábban éppen egy Soros-plakát mellett autókázott, így még rá is gyorsított, amiért az utolsó lépést Similynek gyorsabban kellett megtennie. Hát, a kurva anyádat, micsoda trauma! Csoda, hogy nem valamelyik elmegyógyintézetben ápolják. De legalább a Bécsbe költözés után erre is lesz lehetősége.

Áldozati státusz: 0

Ugyan autóval elkövetett gyűlölet bűncselekményekre tudunk hozni példákat az elmúlt évekből, de azokat pont hogy a kávészínű vendégek követték el. Az indiai Simily is érezte, hogy egy közlekedési affér még nem a legrosszabb vészkorszak, ezért gyorsan kiegészítette a következőkkel:

„Ugye most, hogy itt vagy az EU-ban, Indiába már nem mész vissza? – kérdezték barátai Similyt, ezzel azt üzenve, Európa eleve jobb hely, mint az ő hazája. Máskor oktatták.

– Nem kell megsértődni, amikor éreztetik veled, hogy színes vagy. Hiszen ha okos vagy is, mégsem vagy fehér.”

Kedves, indiai Simily! Az, hogy a barátaid a CEU-ról így beszélnek veled, az a barátaidat minősíti. Inkább barátkozz velünk, mert mi, hófehér nagymagyarok kifejezetten a kedves vendéglátó népek közé tartozunk. Ha csinos vagy, még udvarolni is fogunk, megkülönböztetéssel meg olyan formában fogsz találkozni, hogy bizonyos társaságokban a színes csajok plusz pontot érnek.

Második esettanulmány

„Luis hosszú évekkel ezelőtt érkezett Venezuelából. Magyarországról akkor csak annyit tudott, hogy Európában van. Jogot és politológiát tanult, ma már oktató, ő is tart kurzust a szólásszabadságról. Nemcsak megtanult magyarul, de itt telepedett le. Amikor megkapta a személyi igazolványát, a hivatalnok mélyen a szemébe nézett, és azt mondta: maga mostantól magyar állampolgár, de ne felejtse el, ettől még nem lett magyar. És sohasem lesz az.”

Életszerűség: 0

Luis, aki hosszú évekkel ezelőtt érkezett Venezuelából és valószínűleg azért nem ment haza a bolygó legjobb egyetemén magára szedett tudással, mert a bolygó legjobb egyetemén tanított elméleteket hazájában átültették a valóságba, aminek köszönhetően honfitársainak éppen nincs mit enniük. Luis, aki hosszú évekkel ezelőtt érkezett Venezuelából ezért magyar állampolgárságért folyamodott, amit meg is kapott, de nagyon rosszul esett neki, hogy a szemébe néztek, ami mégis a legrosszabb vészkorszakot idézte fel benne. Luis, aki hosszú évekkel ezelőtt érkezett Venezuelából egészen biztos, hogy hazudik.

Áldozatiság:0

Egy hófehér, nagymagyar, őshonos kaukázusi ennél az atrocitásnál bizony már a bölcsödében is többet szenvedett. Nem csak a szemébe néztek, hanem esetleg elvették azt a traktort, amit kinézett magának. Luis, aki hosszú évekkel ezelőtt érkezett Venezuelából egy köcsög kis túlérzékeny hópehely, aki ezzel a kamutörténettel próbál szeretet kunyerálni a hozzá hasonló köcsög kis túlérzékeny hópelyhektől.

Harmadik esettanulmány

„Ki vagyok? Mi vagyok? Ez kulcskérdés az argentin zsidó lány, Tali életében is. A zsidóság számára inkább csak származási és nem vallási kérdés. Asszimilálódott családból jön, a hagyományokból keveset tanítottak neki. A középiskolában új és új próbák elé állították osztálytársai. Az egyikük szerint nem lehet ő igazi zsidó, ha nem hord parókát. Egy másik arról értekezett előtte, hogy Hitlernek biztosan volt valami jó oka arra, hogy irtotta a zsidókat. Tali lehülyézte a fiút, de könnyek között azon gondolkodott, ki kellene keresztelkednie. De mit szólna a család?”

Életszerűség: 0

Kezdjük ott, hogy nekünk, hófehér, nagymagyar férfiaknak mi közünk van az ő általános iskolai élményeihez Argentínában? És messziről jött ember ugye azt hazudik, amit csak akar, de az tudjuk, hogy Argentínában komoly zsidó közösség él, és semmilyen agresszióval nem találkoznak a hétköznapokban, mivel arab szomszéd ott viszonylag kevés van.

Áldozatiság: 0

Egy másik bekezdésben így vall Tali, a zsidó lány: „Tali, a zsidó lány is Budapesten talált magára. Most pótolja, amit saját hagyományairól korábban nem tanult meg. Szerinte a CEU, ahol ennyi ország kultúrája találkozik, kiválóan alkalmas arra, hogy az ember saját magával tisztába jöjjön, és arra is, hogy megtanulja elfogadni a másikat.” Igen, lehet mindenféle emberkékkel barátkozni, ami nagyon kozmopolita meg menő, és ha áldozat akar lenni, akkor nagy lehetőségei vannak a CEU-n. Ugyan fogalmam sincs, hogy Tali, a zsidó lány hol tart jelenleg tanulmányaiban, de a CEU jelenleg hivatalos álláspontja szerint Tali köcsög geci elnyomó, aki szerencsétlen palesztinokat építi körül fallal, meg nem engedi, hogy szabadon rakétázzák őt, tehát húzzon el a CEU-ról, de nagyon gyorsan!

Negyedik esettanulmány

„Tamer palesztin, de Olaszországból érkezett, onnan hozta el bátyja esküvői képét is, ő olasz lányt vett el. A fotón mindenki mosolyog, de a jókedv leolvadt az arcokról az anyakönyvvezető beszéde hallatán. A hivatalnok előbb a szeretet hatalmáról, a családi értékekről beszélt, majd közölte: mi itt, Olaszországban nem arra neveljük a gyerekeket, hogy repülőket vezessenek a felhőkarcolókba, hogy zsúfolt bevásárlóközpontokban felrobbantsák magukat.”

Életszerűség: maga a beszéd 10, az, hogy Tamer utána inkább ide jön: 0

Szegény kis Tamer. Az egész világ összeesküdött ellene, pedig ő dehogyis ilyen. Lehet, inkább mégis vissza kéne menjen a szülőföldjére, ahol inni ugyan nincs mit, de levezetve a hallatlan feszültséget, amit Orbán terrorkerítése generált benne, lövöldözhetne pár sorozatot AK-val a… levegőbe. Esetleg elégethetne valami kis kartonpapír Izraelt meg USA-t, ha Jeruzsálembe helyezik át a nagykövetségüket. Egyébként meg szemét olasz hivatalnokok… Biztos még Mussolini hagyta ott őket. Irány Bécs, mert ott tuti nem maradhatott fenn semmi a fasizmusból. 😉

Áldozatiság: 0 (muszlimként természetesen: 10, jár az összes szűz, mármint, ha repülőgéppel belevezeted magad egy olyan épületbe, amit se megtervezni, se megépíteni nem tudnál soha)

Nemsokára folytatjuk…