A rendkívüli érdeklődére való tekintettel egy héttel – február 23-ig – meghosszabbítják Bukta Imre Nálunk, vidéken című retrospektív kiállítását. Az utóbbi évtized leglátogatottabb, magángalériában tartott kortárs tárlatán dr. Máriás, valamint Gulyás Gábor után a népszerű színházi szakember Pintér Béla is megtartotta sajátos tárlatvezetését a budapesti Kieselbach Galériában.

MP – 061.hu

Pintér Béla és Bukta Imre, a magyar kortárs világ invenciózus, egymástól távoli területéről érkezett alkotói először találkoztak személyesen a Kieselbach Galériában, ahol nem először – és feltehetően nem utoljára – került sor hasonló „összejövetelre”. A képtár vezetése ugyanis folyamatosan keresi a lehetőséget a képzőművészet és a kortárs kultúra más területeinek összekapcsolására. (Az eltérő műfajok, a „kívülről érkező” emberek és a látszólag távoli témák hatékony ütköztetésére jó példa volt a 2007-ben kiadott, Kieselbach Tamás által szerkesztett Zene és kép című könyv, Nyáry Krisztián 2016-os Festők, múzsák, szerelmek című kötetének bemutatója és az ebben a témában rendezett tárlat, majd a Pokoli Aranykor plakát-kiállítása és a Csábítás fegyvere című tárlat, amely a divat és a festészet világát kapcsolta össze.)

A találkozó ötlete Kieselbach Tamásé volt, aki a januári megnyitó előtt „a kortárs képzőművészet Pintér Bélájának” nevezte a művészt, felismerve azt az elementáris rokonságot, ami a két művész munkáit összeköti. Akárcsak Pintér a színházi előadásaiban, Bukta az alkotásaival vetíti elénk a vidék sokszor szomorkás, de szerethető valóságát, nem elhanyagolható adalékkal szolgálva a megfejtéshez: mi is a magyar? Mindketten ötvözik a népi tradíciót, a szocializmus alatt széttört és meggyötört paraszti kultúra sajátos vizualitását és a tudatalatti szférából felsejlő személyes drámák lenyomatát – mindezt sokszor kritikai éllel, de megértő, feloldó szeretettel átitatva jelenítik meg. 

Mint kiderült, Bukta és Pintér kölcsönösen tisztelik egymás munkásságát, így felvetődött az is, hogy a találkozót Pintér Béla különleges tárlatvezetése kövesse. A színházi szakember arra vállalkozott, hogy Bukta Imre képei által megihletve saját személyes történeteit mesélje el a közönségnek: a vidéki környezetben megélt gyermekkor helyszínei, szereplői, drámái bontakoztak ki, azok az élmények, amelyek személyiségét és színdarabjainak utánozhatatlan világát meghatározták. A tárlatvezetés résztvevői tanúi lehettek, miként születik egy teljesen más természetű kiállításból önálló és személyre szabott performance, illetve hogyan ihlet meg a kortárs képzőművészet egy színházi embert. A különleges tárlatvezetésről szóló videót a látogatók is megtekinthetik a hosszabbítás hetében a galéria különtermében, a felvétel megvágott verzióját pedig, amelyben a két művész mellett Winkler Nóra és Zoboki Gábor is megszólal, itt lehet megtekinteni:

A kiállítás alkalmával a galéria gondozásában reprezentatív album jelent meg a művész életművéről és a tárlaton bemutatott legújabb képekről. Tárlatvezetést tartott sok száz ember előtt maga az alkotó, valamint művésztársa, a Tudósok-frontember, képzőművész és író dr. Máriás (beszámolónk: ITT) és Gulyás Gábor, a szentendrei Ferenczy Múzeum Központ vezetője is.

Bukta Imre művészete kétségtelenül a magyar kortárs képzőművészet egyik legmagasabb teljesítménye, ami egyedi és színes nyelven képes a magyar identitást úgy bemutatni, hogy az egyszerre legyen modern és mély gyökerekkel hazai.

Mostani retrospektív kiállítás több mint száz festménnyel, grafikával, fotográfiával, kollázzsal, egyéb műfajú művel – a korai alkotásoktól a legfrissebbekig ad átfogó képet Bukta Imre művészetéről. Pintér Béla után – szintén teltházzal – maga Bukta Imre folytatta a tárlatvezetések sorát, az utolsót február 23-án, szombaton a Winkler Nóra – Topor Tünde páros tartja a Kieselbach Galériában.

Fotó: Kieselbach Galéria