Arról az alpáriságról állított össze egy műsort az Informátor stábja, amit az ellenzéki politikusok műveltek az elmúlt időszakban.
Gondolta volna, bárki is, hogy egyszer mérce lesz Horn Gyula, Kovács László vagy éppen Lendvai Ildikó? Hogy egyszer úgy gondolunk vissza ezen politikusokra, hogy akkoriban legalább még értelmesnek tűnő viták vagy munka folyt a parlamentben? – teszi fel a kérdést az Informátor.
Facebook hozzászólás
Rizikó
2020-04-25 at 12:09
Ekkora taplóságot méghogy mérce a pufajkás es a 23millió román munkavállalózó.Egy lóhadházit Szarvas úr.Azok sokkal alattomosabbak voltak mint ezek a bunkó libsiprolik!
Azt kellene szóvátenni milyen egyház és vallás ellenes propaganda. Folyik a tv csatornákon éjjel nappal.
Bokor Géza
2020-04-25 at 12:02
A cikk nem azt méltatja, hogy mit tettek, hanem azt hogy milyen módon kommuniláltak, viselkedtek. Valóban hatalmas a különbség, de legalább ekkora baj, hogy ennek a viselkedésnek a hatása megmutatkozik a közbeszédben, politikai vitafórumokon, s a magánéletben is.
Eldurvult az életünk. Sajnos addig így is marad amíg ezzel az alpári, gusztustalan stílussal szavazókat tudnak gyűjteni vagy megtartani. Nehezen tudom elképzelni azt, hogy miért szavaz valaki olyan politikusra aki a viselkedésével elítélendő, negatív példát mutat, s meglepően sokan vannak.
Azzal egyetértek, hogy egy közszereplőnek többet kell elviselni, de ez nem jelentheti azt, hogy természetes legyen a rágalmazás, hazudozás, becsületsértés, aljas viselkedés a magyar parlamentben.
Ez ellen pedig 2/3-os felhatalmazással tenni lehet és tenni kell!
ViAM
2020-04-25 at 10:45
Nem lehet őket mércének nevezni. Az akkori kádár-diktatúrában, amit Moszkva adott háttérként, azt csináltak, amit akartak. A címben említettek viszont fölmérték, hogy a négy vagy hat elemisekkel nem sokra mennek, s pár megbízható szülők gyermekének már engedték akár a nyugati egyetemeken tanulást is. Na ezeknek a kölykei alkotják ma a minősíthetetlen viselkedést. Horn az alattomos proli, Kovács a púpos kandúr, Lendvai a kikupálódott már tudták hogy kell viselkedni, úgymond eladni magukat, de mércének még véletlenül sem lehet nevezni őket.
khm
2020-04-25 at 09:48
Már azok sem voltak mérce.
Girolamo
2020-04-25 at 09:08
Igen gondoltuk.
A nemzeti liberalizmus,a modern kor potyautasa lett,helyét a cionista liberalizmus vette át,amit némelyek,franciás politizálásnak is hívnak.Jellemzője a hőzöngés,a felhevűlt politikai légkör, a realitásoktól való elrugaszkodás,és utópisztikus ötletelés.
Melyben szerepet,csak mi kutyánk kölyke kaphat.
Azok a liberális erők,melyek a múltban kihasználták a városi proletariátus,ès a szegényparasztság myomorát,kommunistaként lettek tömegek bolsevik vezetői.
Az idő múlásával szokványos szineváltozásukat láthattuk.Meglepődtünk?
Amit viszont el kell mondani,a nèpnek:az első világháború után megkezdték az európai tősgyökeres nemessèg ivadékainak eltávolítását,mindenűtt.Lehet mondani,ha kellett,likvidáltak.
A legfőbb vád,az örökletes kiváltság.
Mi fáj nekik,hogy nem örökölhetik változó világunk “menedzselését”
A világnak nem tetszik,az” újnemesség”.
Mèg jó!
hozzaszolo
2020-04-25 at 08:59
Jaj,NE! Az ő idejükben még nem volt olyan média, amelyik jobboldali konzervatív álláspontot tudott volna hangosabban megjeleníteni. Akkor nem volt még szükség a tele szájjal való ordításra. Amikor a sarokba szorítás képzetük elborítja az agyukat, akkor már létfontosságúnak tartják a minden határon túli sivítást, hazudozást, ordenáréságot. L-asz, patkány, stb.