Három hónapos várakozás után válasz érkezett az Igazságügyi Minisztériumtól a Szigetköz rehabilitációját szolgáló szlovák-magyar tárgyalásokról. Civil szervezetek korábban azzal vádolták a kormányt, hogy kapitulál a szlovákok előtt, és lemondva jogos vízigényéről, inkább háttéralkuk keretében gátak építésével próbálná megoldani a Szigetköz problémáját. A Duna Charta álláspontja szerint a tervezett négy fenékküszöb valójában négy gát, amelyek megépítése durva beavatkozás, másrészt veszélyezteti a Szigetköz ivóvíz-bázisát. Baranyai Gábor, a szlovák-magyar tárgyalások vezetője szerkesztőségünkhöz eljuttatott válaszából többek közt kiderül, hogy a teljes vízhozam jelenlegi 17 százaléka helyett 40-45 százalék közös mederbe való visszajutását szeretnék elérni, de arról is tájékoztat, hogy a felek nem tárgyalnak új duzzasztómű építéséről a Duna magyarországi szakaszán.
A huszonöt éve húzódó, Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer körüli pereskedés állóvizét civil részről a Duna Charta közleményét követően Lányi András Mandinernek adott interjúja kavarta fel. Az ELTE humánökológia szakának docense arról beszélt, „minden korábbinál nagyobb a veszélye, hogy a kormány kapitulál a szlovákok előtt”, mert véleménye szerint vízügy lobbistái minden alkalmat megragadnak arra, hogy valamilyen duzzasztógátat építsenek a Dunán, amelyről most a migránsválság eltereli a közvélemény figyelmét.
Emlékezetes, 1989-ben a magyar tárgyalófél a Duna védelméért összefogó civil tiltakozások hatására elállt a közös vízlépcső-beruházástól, viszont Szlovákia 1992-től a bősi erőmű működtetése érdekében elterelte a közös folyót, azóta használja jogtalanul a vízhozam 83 százalékát. Az ügyben a két ország a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, amely 1997. évi döntésével meghatározta egy lehetséges államközi szerződés kereteit, legfőbb szempontjai a méltányos vízmegosztás, és a minimális ökológiai beavatkozás voltak.
Nemsokkal Lányi András nyilatkozata után az MNO.hu hozta nyilvánosságra azt a feljegyzést, amelyet Baranyai Gábor, a határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős miniszteri biztos Trócsányi László igazságügyi miniszter és más érintettek számára küldött meg a 2015. július 22-i pozsonyi tárgyalások eredményéről.
A feljegyzés szerint a felek az alábbiakról tárgyaltak:
– bár a 2016-os szlovák választások várhatóan nem lesznek érdemi hatással a megegyezésre, a szlovák fél mégis célszerűnek látná, ha addig lezárulnának a tárgyalások
– a közös környezeti hatásvizsgálat elkészítéséért felelős SEA munkacsoport kidolgozta a Dunacsún és Szap közötti Duna-szakaszon elhelyezendő négy fenékküszöb pontos helyét, ezekből kettőt a magyar, kettőt a szlovák fél építene meg
– a tárgyaláson felmerült az 1998-ban Magyarországgal szemben a Nemzetközi Bírósághoz benyújtott szlovák kereset visszavonásának kérdése. A tervek szerint erre szeptember folyamán került volna sor.
– a tárgyalások során Baranyai Gábor jelezte, hogy a magyar állam nem tart igényt az erőmű tulajdonjogára és a megtermelt villamosenergia 50 százalékára, cserébe több vizet kér
– a felek megegyeztek abban, hogy a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell megpróbálni lezárni
Október és november folyamán szerkesztőségünk többször is levélben kereste meg az Igazságügyi Minisztériumot, hogy hivatalos álllásfoglalás keretében reagáljanak a sajtóban megjelent állításokra, sikertelenül. Eközben a Duna Charta december 4-én „Beszélnünk kell a Dunáról” címmel tartott konferenciát, amelynek nyomán közöltük Bárdos Deák Péter előadásának összefoglalóját. A civil szervezet elnöke a szlovák félnek megküldött magyar tervezet-csomagra érkezett válasz alapján próbálta rekonstruálni a tárgyalások állását, továbbá véleményezte az elképzeléseket.
Bárdos Deák András előadásának megállapításai:
– előadásában abból a Baranyai Gábortól származó információból indult ki, amely szerint a tárgyalásvezető négy gát építését javasolta a magyar kormánynak a Szigetköz vízpótlása érdekében,
– amennyiben a négy duzzasztógát felépül, garantáltan elszennyeződik a Szigetköz alatt húzódó, európai szinten is jelentős vízbázis,
– a négy keresztgát megépítése olyan jelentős környezetkárosító hatással járó műszaki beavatkozás, amelynek nyomán nem érvényesülne a természet önszabályozó működéséhez hasonló állapot megvalósulásának elve,
– a duzzasztógátak létesítése után jelentős hordaléklerakódási problémával kell számolni 10-20 éven belül, ráadásul a Szigetköztől idegen statikus vízrendszer jönne létre,
– megkérdőjelezhető az az állítást is, hogy fenékküszöbök épülnének, a tervek alapján vasbeton-, és kőszórásos elemeket is tartalmazó un. komplex gát épülne, amely már jelentős környezetkárosító beavatkozással járna.
A konferenciáról szóló beszámolónkat követően az Igazságügyi Minisztérium végül megtörte a hallgatást, és megküldte a Baranyai Gábornak címzett kérdéseinkre adott válaszokat.
[well type=””]
Az Öreg-Duna medermélyülése és a folyó elterelése miatt számos gátkoncepció született már az elmúlt 25 évben – ezek között megtalálható a klasszikus duzzasztóműtől a kőszórásos gáton és gumigáton át a fenékküszöbig sokféle, tájromboló hatását tekintve nagyon is eltérő műszaki megoldás. Milyen gáttípus elfogadására ad felhatalmazást a hatályos kormányhatározat és az Ön mandátuma?
A Duna 1992-es elterelése óta valamennyi magyar kormány törekvése az volt, hogy helyreállítsa a Szigetköz, Csallóköz és a kétoldali mellékágakat elválasztó öreg-Duna vízrajzi és ökológiai egységét. Ezt írja elő egy 2004-es kormányhatározat is. A Duna elterelése csak felgyorsította az eróziót, amelyet a mellékágak és a mesterségesen létrehozott főmeder 1950-es leválasztása okozott. Jelenleg az alsó-Szigetközben a mellékágakhoz képest négy méterrel alacsonyabban van a főmeder vízszintje, mint 30 kilométerrel nyugatabbra, a Dunakiliti fenékküszöbnél. Ezt a három részre szabdalt árteret csak jelentős mesterséges beavatkozásokkal lehet helyreállítani – ezt a kormányhatározat is rögzíti, de erre utal az EU is, amikor az öreg-Dunát „mesterséges” illetve „erősen módosított víztestnek” minősíti. A Szigetköz és a Csallóköz összekapcsolásának érdekében a felek közös környezetvédelmi hatásvizsgálatot készítettek 2007-ben. Ennek keretében nyújtotta át 2010-ben Magyarország a hat különböző műszaki megoldást tartalmazó javaslat-csomagját. A kormányhatározat a konkrét műszaki megoldások megnevezése helyett az alapelvet rögzíti, azaz a Duna rehabilitációja a lehető legkisebb természetátalakító hatással kell járjon, így a természet önszabályozó működéséhez hasonló rendszer alakulhat ki, a megfelelő vízdinamikával. Nem létezik egyetlen olyan megoldás sem, amely teljes mértében szimulálni tudná az 1950-es (vagy az 1850-es) állapotokat, és ne igényelne valamilyen karbantartást, valamint ne járna jelentős természeti beavatkozással. Úgy látjuk, a fenékküszöbök építése igényeli a legkisebb természeti átalakítást, fenntartást, és az áramlási viszonyok is ideálisabbak a többi elképzelésénél. Ezzel szemben a Duna Charta által javasolt meder-szélesítés, és mederemelés a meglévő táj radikális átalakítását igényelné, új keresztirányú bordák megépítésével, valamint a főmeder gördülő hordalékkal történő több méter magas feltöltését. Összefoglalva, a kormányhatározat teljes mértékben összhangban van a fenékküszöbök vagy más, relatíve természetközeli duzzasztásos műszaki megoldások megvalósításával.
Ön pontosan milyen gátak felépítését javasolta a szlovák tárgyalópartnernek?
Semmilyen gátak felépítésére nem tettem javaslatot. Mindössze annyi történt idén szeptemberben, hogy a felek által 2007-ben indult közös stratégiai környezetvédelmi hatásvizsgálat szakértői arra a közös következtetésre jutottak, hogy a fenékküszöbökön alapuló megoldást tartják az elérendő vízügyi és természetvédelmi célokat leginkább kielégítő alternatívának.
Ki, illetve milyen szakértői csoport dolgozta ki az Ön által a szlovák félnek ajánlott műszaki megoldást? A csoportban kik képviselték a mérnöki és kik az ökológusi álláspontot?
A 2010-ben átadott műszaki megoldási javaslatokat a közös hatásvizsgálat magyar irányító csoportja értékelte, melynek tagjai voltak Ijjas István professzor emeritus, Klaus Kern, a WWF Austria szakértője, Kovács György, biológus, a tárgyalások titkára. Magának a megvalósíthatósági tanulmánynak az előkészítésében több mint húsz szakértő vett részt. Idén tavasszal a felek kijelölték azon műszaki és természetvédelmi szakértőiket, akik a magyar oldalról 2010-ben, szlovák oldalról 2012-ben és 2013-ban átadott vizsgálati anyagok közös értékelését elvégezték. Ennek tagja magyar részről Láng István (OVF, főigazgató-helyettes), Aradi Csaba (természetvédelmi szakértő, korábban Hortobágyi Nemzeti Park főigazgatója), Ambrus András szakreferens, természetvédelmi felügyelő (Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság), valamint Danyik Tibor (Nemzeti Környezetügyi Intézet munkatársa) voltak.
Mielőtt megtette volna javaslatát a szlovák félnek, készült-e környezetvédelmi hatástanulmány, történt-e társadalmi egyeztetés?
Magyarország utoljára 2010-ben adott át műszaki megoldási javaslatokat a szlovák félnek, ehhez képest én semmiféle új vagy módosított javaslatot nem tettem, mindössze lezárult a stratégiai környezetvédelmi hatásvizsgálat első fázisa. Amint a szlovák féllel sikerül bármiféle konkrét műszaki megoldás alapvető paramétereit rögzíteni, a politikai döntés meghozatala előtt társadalmi egyeztetést tartunk.
Ön milyen lépéseket tett a tárgyalásokon a Duna a hágai döntés értelmében Magyarországot illető 50 százalékos természeti és gazdasági erőforrásainak visszaszerzésére, a 23 éven át folyó jogtalan használat okozta kár behajtására?
A szlovák féllel való tárgyalásokon jelenleg a legakutabb kérdés, a Szigetköz-Csallóköz problémájára keressük a megoldást. Ebben a teljes vízhozam 40-45%-ának a közös mederbe való visszajuttatására tettem javaslatot (ma ez kb. 17%). Hangsúlyozni kell azonban, hogy Magyarország sem a hatályában fenntartott 1977-es államközi szerződés, sem pedig a Nemzetközi Bíróság ítélete alapján nem jogosult a víz 50%-ra, mindössze „ésszerű és méltányos” vízmegosztásra. A szlovák fél a magyar vízmegosztási ajánlatra mindezidáig semmilyen választ nem adott.
A szlovák fél rendre felveti a dunakanyari duzzasztó felépítésének szükségességét? Mi az Ön álláspontja a Bős alatt épülő bármely új gát szükségességéről? Történt-e ilyen javaslat, felvetés magyar részről a tárgyalások, egyeztetések során?
A 2015-ben felújított tárgyalások során Szlovákia nem tett javaslatot a Duna Szap alatti közös, illetve magyarországi szakaszán semmiféle új duzzasztó felépítésére. A felek nem tárgyalnak új duzzasztómű felépítéséről, a hatályos kormányhatározat alapján erre a magyar félnek egyébként sincs lehetősége.
Ön szerint mikor várható a hágai döntésen alapuló államközi megállapodás megkötése?
Ez alapvetően a szlovák fél kompromisszumképességétől függ, nincs kötött tárgyalási menetrend. Egyenlőre Szlovákia nem reagált a magyar vízmegosztási igényekre, melynek hiányában nem tudunk érdemben előrelépni a jogvita egyetlen jelentős kérdése kapcsán sem.
[/well]
Forrás: pestisracok.hu/mno.hu/MTI/mandiner.hu
Kezdőkép: geocaching.hu
vofe
2015-12-31 at 07:57
Itt senki nem tud egy értelmes mondatot helyesen leírni?
khm
2015-12-30 at 19:11
Nagyon érdekes a mittom én,hogy hogyan kellene venni a címet.
PL a kérdőjel az másra utal,mint a 3,vagy négy fel kiáltójel. a környékünkön,volt olyan aki kérdőjel közben elaludt,de volt olyan akit érdemes volt felébreszteni
khm
2015-12-30 at 15:45
A “vízmegosztás” ,se a jelenlegit tükrözi.
khm
2015-12-30 at 14:35
T Pesti Srácok
Úgy tűnik,hogy még sem az Önök több havi izélgetése volt az igaz. Tehát a mostani eredményt,természetesen mentsék el az adatállományukba,hisz az eltérést azonnal nehezményezni kell. Azonban addig rendszeresen illene megjeleníteni,hogy íme,mégsem az történt,amit valakik gondoltak. (hozzáteszem,hál Istennek)
Azonban soha nem szabad szem elől téveszteni ezeket a dolgokat.
Akármennyire “baráti” nép lett a szlovák,attól még bátran adhatnának annyi vizet,ami egy HATÁRFOLYÓ esetén fennáll. Amennyiben a határfolyótól eltekintenek,akkor alighanem van ott “némi” anomália.