Ha látsz egy gyanús kulákot, jelentsd az ÁVH-nak! Ezt az aljas, gyomorforgató tanmesét tálalta a kommunista diktatúra az úttörőknek. A propaganda-történet szerint egy őrs kinyomozza, hogy a falu gyűlölt kulákja tervez valamit, a főhős jelenti az ÁVH-nak, akik letartóztatják a „robbantásra készülő” férfit. A történet írója a mostanra „nagyvonalúan” elfeledett Ákos Miklós, a második világháború előtt ponyvaszerző, Rákosiék alatt az ÁVH tisztje (!), népszerű filmek, könyvek írója. 1952-ben az ÁVH őrnagyaként reklámozta a feljelentést, mint a gyerekek „hazafias kötelezettségét”.
Az első látásra ártatlanul csengő, „Nyomoz az őrs” című elbeszélés 1952-ben jelent meg folytatásokban a Pajtásban. Az úttörőknek készült, propaganda célokat szolgáló ifjúsági lapot 1946-ban adták ki először, mögötte a Párt, illetve a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség vezetése alatt működő Magyar Úttörők Szövetsége állt.
A „Nyomoz az őrs” mai szemmel szomorú és szürreális tanmese arról, hogy a kulákokra mindig gyanakodni kell, és a jó gyerekeknek azonnal jelenteniük kell, ha látnak valami „furcsát”.
Pajtas_1952__pages114-114A történet szerint a végig a helyes úton járó „Boros Peti” egy vihar elől, a kiskutyáját keresve belopózik a falu ismert kulákjának, „Birkás-Nagynak” a házába, és ott felfedez egy érintetetlen szobát. Azt is észreveszi, hogy „Birkás-Nagy” eltüntette félelmetes kutyáját, ezért úgy gondolja, nyilván valami titkos vendéget vár. „Peti” beszámol a felfedezéséről az őrsének, és azt javasolja, azonnal értesítsék az ÁVH-t. Sajnos, hiába döntene jól, az őrs „önhitt”, „eltévelyedett” vezetője, „Surányi” azt akarja, hogy inkább maguk nyomozzanak. Izgalmasan, játékosan, pajkosan, ahogyan a száz hasonló ifjúsági regényben. Egyetlen szerencséjük, hogy „Peti” mégsem engedelmeskedik, és még idejében feljelenti az ÁVH-nál a kulákot, így végül szerencsésen megoldódik az ügy.
A mű szerzője Ákos Miklós, korának egyik legnépszerűbb írója, aki a második világháború előtt különböző álneveken számtalan ponyvát írt, de éppen egy gyerekregénye tette igazán híressé. Legismertebb műve a Nyomoz a VII/A volt, ebből már látjuk, honnan vette, vették a címet. A Horthy-korszak után elég volt pár új figurát beleszőni a mesébe: a derék ÁVH-s tisztet, a népnyúzó kulákot és Boros Petiéket.
Már a történet kezdete erős: „Boros Peti apja gépkezelő. Ő irányítja Alsó-Csombor építkezésénél a Szovjetunióból érkezett nagy földkotrót. Peti tőle örökölte örökké mosolygó szemét, elpusztíthatatlan jókedvét. Amikor a Boros-család az ötéves terv kezdetén Alsó-Csomborra került, nem volt ott semmi, csak a puszta föld és a domboldalban megbúvó falu. – Ne féljetek – mosolygott Boros József, amikor leszálltak az autóbuszról, amely idehozta őket – két év múlva rá sem ismertek a vidékre.”
Így is történt, ám egy viharos napon „Peti” a kiskutyáját keresve bemenekült a falu „fő-kulákjához”: „Peti zavartan állt a tomboló viharban. A szomszéd ház Birkás-Nagy Istváné, a kuláké.
Testes, mogorva öregember, aki a feleségével lakik a házban. Már nem egyszer baja volt a hatósággal, mert nem szolgáltatta be a gabonáját, nem vetette be minden földjét. Nem is beszél vele senki a faluban, s éppen az ő csűrjébe szaladt be.
Okos… Most mit tegyen?”.
Ákos három ceruzavonással felrajzolta a propagandából már jól ismert „kulák” karakterét. „Testes” – hiszen a parasztok verejtékén meghízott –, „mogorva” – miután mindenét elveszik, és már többször is „meggyűlt a baja” a hatósággal, nem is beszél vele senki sem. Miért is beszélne? Stigmás.
A derék kis úttörő, ha már betévedt, kutakodni kezdett: „Peti csodálkozva vette szemügyre a különös helyiséget. Azt is észrevette, hogy az ágyban frissen húzott, érintetlen ágynemű van. Az egymást követő villámok fényénél újra és újra megnézte a szokatlan dolgot, a lakószobának berendezett csűrt. Ugyan, minek Birkás-Nagynak ez a szoba?”.
Felfedezését azonnal jelentette az őrsnek: „– Mondom – ismételte Peti. – teljesen berendezett szoba! Ágy, asztal, székek, éjjeliszekrény… Mit akarhat ezzel Birkás-Nagy? Kinek készítette ezt a szobát? És miért nem lakik az illető majd nála, az ő lakásában? Olyan furcsa, titokzatos ez a dolog…” […]
„ – Fiúk – mondta izgatottan –, ezt jelenteni kell a rendőrségnek! – Nem a rendőrségnek – szólt közbe Müller –, hanem az Államvédelmi Hatóságnak! Ha a kulák tervez valamit – és biztos, hogy tervez –, akkor az az Államvédelmi Hatóságra tartozik!”
Hiába volt „Boros Peti” „Müller” nevű barátja ilyen élelmes (ez már egyenesen az ÁVH-ra tartozik!), „Surányi”, az őrsvezető megakadályozta őket, és a „jelentéskötelezettség teljesítése” helyett szavazásra bocsájtotta a kérdést: „Felemelte a kezét. Ugyanakkor Farkas és Holicska keze is a magasba emelkedett. – A többség – jelentette ki Surányi. – Tehát nem jelentünk semmit! Hanem ettől a perctől fogva, éjjel-nappal figyeljük Birkás-Nagyot!”
Ezután a „Feri” nevű úttörő is bemászott „Birkás-Nagyhoz”, hogy leellenőrizze „Peti” állítását, és megpillantott egy titokzatos kerékpárost: „Amit látott, ami itt játszódott le a szeme előtt, napnál fényesebben igazolja, hogy jó nyomra bukkantak: – ez a Birkás-Nagy valami titokzatos dolgot készít elő, valami gazságra készül.
Csak gazságra készülhet az olyan ember, aki alól kihúzták a talajt, aki most már nem uzsorázhatja ki a falu szegényeit, akinek a körmére néznek… De ki lehetett az a titokzatos kerékpáros?
És az is biztos, hogy Birkás-Nagy várta, hiszen a biciklista nem kopogott be a kapuján. És miféle csomag volt az, amit átadott? Csak tilos dolog lehet, hiszen olyan titokzatosan csinálták, éjnek idején…”.
Sajnos az önfejű őrsvezetőt az újabb nyom csak elbizakodottabbá tette: „Látjátok – mondta Surányi diadalmasan és szavait elsősorban Petihez intézte – a mi munkánknak megvan az eredménye! Ezt az egész ügyet mi fogjuk kinyomozni! Egyre érdekesebb lesz a dolog. Birkás-Nagy lakószobának rendezte be a csűrt, eltávolította házőrző kutyáját és ma éjszaka titokzatos úton, titokzatos csomagot kapott! Most a mi feladatunk… Boros Peti felugrott. Szőke haja a homlokába lógott és ezúttal az ő szeme villogott olyan haragosan, mint tegnap Surányié.
– Most a mi feladatunk, hegy elmenjünk az Államvédelmi Hatósághoz, és jelentsük, ami történt! Ha éppen tudni akarod”.
És megérkezik a jóságos ÁVH-s
Miután a jelentésre kész „Boros Peti” lelkesedése ezúttal sem hatott, letért a közös útról, és inkább saját hatáskörében lett besúgó. Figyelmeztette az ismerősök közé tartozó, jóságos államvédelmi tisztet, „Varga őrnagyot”, aki leleplezte a gonosz kulákot. Nem sokon múlott, nem véletlen, hogy az ÁVH-s komolyan, de azért barátságosan elbeszélgetett az őrssel. Az okos, haladó szellemű Varga egy mese köntösében végezte el az előírt felvilágosítást: „ – Arra is rájöttek a pajtások – folytatta Varga őrnagy zavartalan nyugalommal –, hogy a kulák eltüntette a kutyáját. Nyilván azért, hogy ne ugassa majd meg a vendéget, akit ebbe a csűrbe vár.
No most, ti persze azt hiszitek, hogy a fiúk azonnal elmentek az Államvédelmi Hatósághoz és jelentették ezt a különös dolgot. Mert hiszen ez lett volna a kötelességük! Hazafias kötelességük! Hát nem úgy tettek, pajtások.
Igaz, akadt közöttük két pajtás, aki azonnal látta, hogy ez olyan dolog, ami nem rájuk tartozik, hiszen ők nem nyomozóhatóság, nekik nem feladatuk, hogy a kulákok gaztetteit felderítsék.
De annak az őrsnek volt egy nyakas, mindenáron vezérkedni, parancsolgatni akaró vezetője. Ő úgy döntött, hogy megfigyelik a kulákot, megfejtik ezeket a rejtélyes dolgokat és már csak akkor fordulnak az Államvédelmi Hatósághoz, amikor mindent tudnak! Az az egy fiú, aki a helyes úton akart járni, hiába ágált, hiába vitatkozott, a többség leszavazta.
És képzeljétek el, még azzal is megfenyegették, hogy árulónak tekintik, ha jelenteni meri a dolgot! No, hát aztán felfedezték, hogy a kulák éjszaka rejtélyes csomagot kapott és még ekkor sem jelentették a dolgot. Ugye, helytelen volt, pajtások?”
Az volt, „Varga őrnagy”! A belátás után következhetett a szentencia: „Az Államvédelmi Hatóság mindig előbbre lát, mint az ellenség; már régen tudta, hogy mi készül.
Ez a bizonyos kulák nem akart mást, mint felrobbantani az épülő gépgyárba érkező új szovjet gépeket. Már elő is készítette a vasúti merényletet, abban a titokzatos csomagban, amit éjszaka kapott, robbanóanyag volt.
De tegyük fel, hogy az Államvédelmi Hatóság nem tudott volna erről a dologról. Tegyük fel, hogy abban a bizonyos egy szál pajtásban nem győzött volna az igazi hazafiúi érzés, a kötelességtudás és nem jelentette volna az eseményeket. Akkor bizony – az őrs rosszul értelmezett hősködése miatt – nagy baj történt volna. Mindez pedig azért, mert néhány pajtás úgy gondolta, hogy betöltheti az Államvédelmi Hatóság feladatát. Ugye, pajtások, ez nagy baj lett volna…? Hát eddig szól az én mesém!”
Nem meglepő, hogy a történet a helyes önkritikával zárult:
„Surányi Boros Petire emelte a szemét. Kis ideig töprengett, azután közelebb lépett hozzá. – Jól tetted, hogy jelentetted… Bocsáss meg, Peti!”.
Kulák letartóztatva, ügy lezárva.
A cigándi úttörők a valóságban is nyomoztak a kulák után
Ha azt gondoljuk, az egész csak mese, tévedünk. Ákos Miklós műve 1952 nyarán jelent meg folytatásokban, és éppen az egyik akkori számban jelent meg a következő cikk a címlapon („Aki a hazáját igazán szereti”): „A cigándi úttörők nemcsak azzal segítették a beadást, hogy felköszöntötték a legjobbakat, hanem azt is éberen figyelték, ki nem teljesíti kötelességét. Kertész János falubeli kulák feketén csépelt el négy kéve árpát.
A pajtások kinyomozták ezt és amikor előadást rendeztek Korea megsegítésére, kiénekelték csasztuskában a mesterkedését.
Volt nagy megrökönyödés, nevetés! A kulák, aki – hogy a népet megtévessze – maga is eljött az előadásra, bizony szedte a lábát, ahogy kifelé igyekezett a teremből.”
Talán agyon is verték szegényt. Rövid kutatás után kiderült, hogy nem véletlenül Ákos Miklós írta meg a javallt feljelentés történetét. Az 1945-ös Kossuth népe egyik száma a következőképpen ünnepelte a szerzőt:
„Itt említjük meg, hogy a Madách Színház lekötötte előadásra Ákos Miklósnak, a kitűnő írónak, a politikai rendőrség egyik vezetőjének vígjátékát, amely a mai idők egy aktuális kérdésével foglalkozik.”
Igen, Ákos Miklós az ÁVH őrnagya volt.
Folytatom. (A cikket a Ludas Matyiban megjelent kulák karikatúrákkal illusztráltam.)
rolandfelix
2020-02-16 at 12:06
Ezekkel a szemetekkel kéne folyamatosan foglalkozni! Az ezekhez hasonlók, a szellemi – esetleg családi utódaik – mérgezik ma is a “környezetet”. Vég nélküli feladat az ezekkel szembeni küzdelem.
CsZ
2019-04-24 at 08:08
Köszönjük Adler úr. Sok szép dolgot tett Magyarországért még mielőtt Izrealbe ment 1956-ban. Remélem, hogy magaskora ellenére egymásra találtak Dániel Pérerrel dk magyar gyülölővel és együtt ábrádoznak a piszkos magyarok kiirtásán.
De azért az útokornak is értéket adott Adler úr a mostani jobbikosok és dk-ok aktualizálhatják örökbecsű müvét a mára.
A pokolban meg már várja az egykori csapat.
Benedek Károly
2019-04-23 at 11:33
Gyöegy Jáky (fb)!
Kicsit jobban mélyedj el a történelemben, a Bibliában:
“Árulkodó Júdás, nem kapsz piros tojást!”.
Hogy milyen apróból került szóba a fenti történet, lám,
a történelem mindig ismétli önmagát, s diktatúra a gyerekeket
is megmérgezin, kinevelni akarván a maga janicsárjait, akik akár a
szüleiket, testvéreiket is feljelentik.
Lásd, a fb cenzúrát, ahol is, ha kitartóan ragaszkodsz
a szólásszabadságodhoz, szabályosan likvidálnak:
törlik a regisztrációdat.
Benedek Károly
2019-04-23 at 05:09
DrMadocsay Péter (Fb)!
Janikovszky Éva nem volt ávós. A férje volt az.
Kovács Margit keramikusról beszélsz, akinek Szentendrén van a múzeuma? Honnan veszed, hogy ávós volt?
csakafidesz
2019-04-23 at 00:47
Az egész történet abszurdítása: földosztás, földelvétel. Simogatás, korbács.. Államosíthatták volna egy-egyben a nagybirtokot, de nem tették. Egy utólagos birtokvita így feleslegessé vált, ha nem jön be a dolog. Ellenben érdemes egy kicsit mélyebbre ásni. A feljelentésre épülő társadalomban kicsi gyerekek már azt hallják, hogy fel kell jelenteni. Nyugaton a kicsi gyerekek többet tanulnak a buzerálásról, mint a férfi és női együttlétről és a gyereknemzésről.
Netta
2019-04-23 at 11:29
És a feljelentésről, sőt, megtorlásról.
warriorhun
2019-04-23 at 00:05
Milyen fiatal fiúk voltak ezek az éppen felesküdő ÁVÓsok a csatolt fényképek egyikén…
Benedek Károly
2019-04-23 at 05:20
Ja! “Jó arcú” ifjú kommunisták. Ránézésre fejenként életfogytiglan…
Rizikó
2019-04-22 at 21:55
Tanulságos az írás főleg a cigándokrôl.Azok ma is joban vannak a rendőrséggel.
M5
2019-04-23 at 09:17
Egy kicsivel feljebb Csámpás Marcsának ajánlottam némi olvasnivalót. Neked is ajánlom: http://cigand.hu/tortenete.html
Benedek Károly
2019-04-22 at 21:01
“Igen, Ákos Miklós az ÁVH őrnagya volt.”
Igen.
Meg Berkesi, meg Moldova.
Csámpás Marcsa
2019-04-22 at 20:58
“A CIGÁNDI ÚTTÖRŐK A VALÓSÁGBAN IS NYOMOZTAK A KULÁK UTÁN”
Jóságos Isten!
Cigándok milyen “úttörők”? Ebben is hazudtak!
1977-ben mentünk Révleányvárra egy lakodalomba. A “kávédaráló” kisvasútra
kellett átszállnunk. Csak mi, négyen voltunk nem cigányok, a
kocsiban kb. 10-15 cigány utazott vegyesen. Egyszer csak két cigány nő
egymásnak esett, egymás haját tépték, mi iszkoltunk kifele a peronra.
Szerencsére a következő állomás Cigánd volt, mind leszállt, különben félő
volt, hogy a végén mindannyian nekünk esnek. A leányváriak mesélték,
hogy szerencsénk volt, hogy megúsztuk, ugyanis Cigánd már akkor “no go zóna” volt, a rendőrök sem mertek bemenni, mert nem biztos, hogy élve kikerültek volna onnan. Ott úttörő az ötvenes években?! Oda még az ávó sem mert volna bemenni.
M5
2019-04-23 at 09:12
Bár én nyírségi vagyok, véletlenül úgy alakult, hogy az utóbbi 36 évben testközelből ismerhettem meg Cigándot. Kezdetben én is azt hittem, hogy a lakosság összetétele miatt kapta nevét a település. Azonban ebből egy szó sem igaz! Legvalószínűbb magyarázat, hogy a korábban itt élt Zygani család után nevezték el, de ezt senki sem tudja biztosan. Tény, hogy amikor a települést először említik, akkor még nem éltek cigányok ezen a vidéken.
Ami pedig az úttörőket illeti, bizony ők is nyomozhattak a kulákok után Cigándon, ez teljesen hihető. A 70-es 80-as években még gimnázium is volt Cigándon. Azután az öregek szép lassan kihaltak, a fiatalokat pedig csábította a városi élet, így mára bizony megváltozott a lakosság összetétele. De a mai te írtál, Csámpás Marcsa, az bizony eléggé félrevezető és előítéletes!
Egy kis olvasnivaló: http://cigand.hu/tortenete.html
M5
2019-04-23 at 09:15
“De a mai te írtál…” helyesen: “De amit te írtál…”
Csámpás Marcsa
2019-04-23 at 11:28
Nem az téma, hogy miért kapta a nevét. Az a lényeg, amit írtam, és az igaz, az úgy volt.
Laca
2019-04-23 at 15:11
Az 50-es években és később is még nálunk is teljesen zárt közösséget alkottak. A faluba csak dolgozni vagy lopni jártak be.
Az ügyeiket egymás között intézték.
Azok még más idők voltak,akkor egy rendőrnek annyi hatalma volt mint előtte a csendőröknek.
Ha akarta agyon is verhette a cigányt vagy vallathatta ahogy neki tetszett.
Nem fogod elhinni de sokkal kevesebb balhé volt , mert féltek tőlük.
Arról nem is beszélve,hogy a “munkakerülő”cigány férfiakat rendszeresen elvitték egy kicsit dolgozgatni -ha akarta ha nem.
M5
2019-04-24 at 19:07
Nem láttál még olyat, hogy néhány cigány hajbakap, aztán kis idő múlva már el is felejtik az egészet? Ilyen példát az ország bármely részéből lehetne hozni. A költő szavaival élve: héja-nász az avaron.
“…szerencsénk volt, hogy megúsztuk, ugyanis Cigánd már akkor “no go zóna” volt, a rendőrök sem mertek bemenni, mert nem biztos, hogy élve kikerültek volna onnan. Ott úttörő az ötvenes években?! Oda még az ávó sem mert volna bemenni.”
Hogyan merészelsz ekkora hazugságokat leírni? Cigánd sohasem volt “no go zóna”, viszont voltak ott úttörők, már az ötvenes években is.
Azt hiszed, valami rettentően érdekeset írtál? Nem, hanem szándékos hazugsággal és rémhírekkel vezetsz félre másokat! Ha okosat nem tudsz mondani, akkor inkább hallgass!
M5
2019-04-24 at 19:09
Elnézést, ezt nem Lacának szántam, hanem Csámpás Marcsának!
Benedek Károly
2019-04-22 at 20:43
“Ez az- bólintott Surányi- nekünk kell a dolog végére járni.”
Mert a tahó bolsik már akkor sem tudtak magyarul, nem ismerték
a főnévi igenév ragozását: járnunk.
“Még nem történt semmi, lehet, hogy az Államédelmi (sic!) Hatóságnál kinevetnének… ”
Édelegtek államilag. Söpredékek most sem változtak. Sőt, az egész világháló
cenzorai követik úttörő elődeiket:
1. kilesnek
2. feljelentenek
3. eljárás alá vonnak (kérik a telefonszámodat és/vagy a személyi igazolványod másolatát
4. törlik a posztodat (előzetes letartóztatás)
5. 30 napra kizárnak a forgalomból (felfüggesztett börtön)
6. likvidálnak (törlik a regisztrációdat)
Ez ám a prolitika.
Érdekes ez a Rákosi korból előbányászott anyag.
De még mindig nem tudja visszaadni az átpolitizált
óvoda, általános, közép és felsőfokú iskolák atmoszféráját.
Ha valaki még nem olvasta volna, amit Trencsényi Waldapfel Imre MTA-tag egyetemi tanár, klasszika filológusról, az Úttörő Szövetséget és a KISZ-t alapító munkásőrről már többször is leírtam ezen az oldalon, szóljon.
Trencsényi László
2019-10-05 at 10:06
Uram, én sem olvastam. Kérem, avasson be! Tisztelettel Trencsényi László
anonymus
2019-04-22 at 20:37
Ja. Egy kommunista rendszer parasztüldözésének hála Magyaroszágon élelmiszerhiány lépett fel… A kollektivizált jujjdehaladó téeszcsék meg csak nem bírták ellátni az országot… Volt, hogy a szovjetunióból kellett élelmiszert importálni, akkora volt a baj. Egy olyan mezőgazdasági országban, ahonnan gyakorlatilag mindig volt élelmiszerexport – na persze akkor nem komcsik ülétek a vezetésben. Csak hát az ideológia miatt a kuláknak eltűnés, a városi munkásnak meg éhezés volt a kötelessége, ugye, elvtársak? Még emlékszem, hogy gyűlölték ezek a pártkorifeusok a maszekot, aki megtermelte az ennivalót, de közben pénzt mert keresni… Pont ugyanazok a doktriner hülyék, mint a dicsőséges Szovjetunióban, ugyanúgy pangás, áruhiány, züllés a végeredmény.
gyozo2018
2019-04-22 at 20:34
Nazim Hikmet, a 112 éves görög kislány kezét szoringatja, aki hozzábújik, és nem akarnak elszakadni egymástól. Nazim pedofil?!
khm
2019-04-22 at 19:56
A paprika hamisítás eddig még mindig a liburnyák társasághoz volt köthető.
Sőt azóta a PAPRIKA LOVAGREND tagja az a sükösdi izé. Majd leestem a számítógép elől,mikor rájöttem,hogy éppen a “csontit” tüntetik ki ezzel a lóvalagrend szarjával.
Ugyanis tisztességes ember,nem pancsolja a MAGYAR paprikát,sem spanyol,sem perui,sem kínai változattal. Akkor sem,ha odaíratja ,mennyi százalék MAGYAR paprikát tartalmaz.
khm
2019-04-22 at 20:01
Ha szeretnének feljelenteni,nagyon szívesen állok elébe.
S van olyan paprikástasak,amire rá lett applikálva,hogy mennyi is a kínai,perui,spanyol. A Spanyol azért is érdekes volt,mert akkor volt egy nem túl nagy hangú botrány a marokkói(spanyol) paprika alkalmából,ahol “véletlenül” a fóliasátrakban az únió által betiltott vegyszereket alkalmaztak.
Gondolom a szargentinó nem evett belőle.
khm
2019-04-22 at 19:42
Könyvként is kiadták.
“ezek a pesti gyerekek” címen.
A fene sem emlékszik a szerzőre,de valamelyik ifjúsági fogház “ment” nyaralni.
Beszédes
2019-04-22 at 19:10
Ma is sokan annak gondolkodásmódnak a modern változatát vallják SAJNOS!
POROSZLAI RÓBERT
2019-04-22 at 18:37
de jó , hogy nem az ivadékaik kormányoznak!
Rizikó
2019-04-22 at 21:49
Sajnos sokan közülük èlnek kitűnően a fidesz 3millió szavazatának farvizén.A szdszből átejtőernyőztek amikor égett a Fleto romhalmaz.
hozzaszolo
2019-04-23 at 09:24
Micsoda szemed van! Én azt hittem, ez hétpecsétes titok. Ezek szerint én is LÁTÓ ember vagyok, már nem vagyok egyedül. Ha felállunk a LUCA székére, mindenhol (bármelyik pártban/körül) megláthatjuk.
Esvány
2019-04-22 at 18:23
Megvolt a szovjet minta: Oleg Kosevoj, aki akasztófára juttatta szüleit. Horn Gyula meg az Oleg Kosevoj Főiskolán tanult.
Laca
2019-04-22 at 18:41
De szép rajzok!
Kár,hogy a valóságban a megvetett (kulák) vagy akit annak tituláltak volt szinte alultáplált.
A kommunista pribékek meg ki voltak hízva meg csapatostul törtek a szegényekre szépen (elrekvirálni) a jószágot-földet-termést beadni a közösbe,aláírni a T.Sz.-nek mert ha nem addig verték amíg mozgott.
csakafidesz
2019-04-23 at 00:51
Figyelj! Nézzed meg a régi filmeket, fotókat. Az ötvenes évek első felében még szinte mindenki sovány volt. A háború alatt lefogytak, utána alig volt élelmiszer..
Benedek Károly
2019-04-23 at 05:12
Nagy Imre volt a fő behajtó. Aki nem adott be, vagy nem eleget, azért ment az ávó.
Nem számított, ha nem maradt vetőmag sem, hogy következő évben legyen mit aratni.
I
2019-04-23 at 11:32
Az írás a fiatalkorom borzalmait hozza vissza, amikor még az általános iskola tanulóit is megosztották a kommunista pedagógusok. A buta, neveletlen kölykökből úttörő őrsöt szerveztek, akik folyamatosan vegzálták a nem úttörőket. Persze egy év múlva pedig mindenkinek úttörőnek kellett lenni.
Tapasztalatból tudom, hogy a gonoszság sem hal ki az egyes családokból, ugyan úgy mint az önfeláldozó szeretet a másik családból. Ma is az ilyen családok leszármazottaival élünk együtt, csak utána kell nézni…
Obendorfer Árpád
2019-04-22 at 20:33
Oleg Kosevoj = Ifjú gárda – a följelentő idol Pavlik Morozov – több száz szobra volt szerte a Szovjetunióban !! Saját szememmel láttam vagy tucatnyit…
csakafidesz
2019-04-23 at 00:35
Oleg Kosevoj partizán hős volt egy regényben..