“Így is csillag volt, de a miénk. Emlékezzünk rá jó szívvel, és ne feledjük azt a mocsarat, amely őt is visszahúzta, amelynek ő is része lett, s amely őt is tönkretette. És persze emlékezzünk a cseleire, a mutatványaira, a varázslataira. Ő a futballpályán volt az, aki. Félisten a szürkeségben. Szegett szárnyú varázsló” – így emlékezett volt kollegánk, Mező Gábor a Facebook-oldalán Törőcsik Andrásról. Az eredeti cikk itt olvasható.
Nem gondoltam volna, hogy a tegnapi posztom mára szomorúan aktuálissá válhat. (“Miért iszol?” “Mert tönkretettek.” – A kis herceg a Magyar Népköztársaságban.) Hatvanhét éves korában elhunyt Törőcsik András, a magyar futball egyik legnagyobb tehetsége, a hetvenes, nyolcvanas évek legendája. Túlságosan korán, s mégis úgy, hogy számára talán már megváltás lehetett a halál.
Akik a Hálózat révén ismernek, kevésbé tudják, de fanatikus futball-rajongó vagyok. Vagyis inkább voltam. Dolgoztam – és talán még fogok is – sportújságíróként, a Magyar Hírlapnál eljutottam a “csúcsra”: írhattam már a fociról is. Ezt csak azért jegyzem meg (gyűlölöm az önmagunkról szóló nekrológokat), hogy tudják, tudjátok, honnan indultam. Hiszem ez nem egy sportoldal.
Sohasem láttam élőben játszani Törőcsiket, sokáig nem is értettem, miért istenítik, illetve, hogy miért sajnálják. Fiatal voltam és vak: azt láttam, amit írtak róla, ivott, éjszakázott, sokszor nem edzett rendesen, magának “kereste a bajt”. Amúgy megértő vagyok a “pusztai farkasokkal”, de a magyar futball annyi fájdalmat adott nekem is (Csank Jánosék, Jugoszlávia, így tovább), hogy a magyarfoci iránt érzett haragomat kiterjesztettem a soha ki nem teljesedő legendáinkra is.
Volt is vitám az őt dicsérő főszerkesztő-helyettessel, akinek azt mondtam: azért ne csináljunk már szentet belőle. Még, hogy Messi-szintű tehetség, ugyan már.
Aztán közben felnőttem. Fejben és lélekben. Megértettem, hogy Törőcsik jelentős részben a rezsim áldozata volt, a környezeté, az erkölcsileg, morálisan akkoriban menthetetlennek tűnő magyar labdarúgó-közeg áldozata. Cinkosa és áldozata. Egy olyan barakklakó, aki nem volt vidám. Látszólag vidáman, nagylábon élt, de valami mindig nyomaszthatta őt. A magas falak biztosan.
Nagy bűn, hogy alig van róla szabadon megnézhető felvétel. Mi, s főleg a következő generáció már azt sem tudja majd, hogyan játszott fénykorában, mit jelentett akkor a ketrecbe zárt társadalomnak. Miért rajongtak érte a fradisták is? Milyen kapaszkodót jelentett akkor a futball, hogy helyettünk legalább ők elutazhattak Argentínába.
Találtam most egy vele készített érdekes interjút. Nem adott túl sokszor, a cikkben el is mondta miért (Bánki Józsefnek, a Fradi korábbi remek középpályásának, aki később újságíró lett. Törőcsik is írt cikkeket amúgy, nagyon is értelmes ember volt). Szóval:
— Miért utált nyilatkozni?
— Mert a Magyar Ifjúság akkori újságírója becsapott. Abban maradtunk, nem úja meg a beszélgetésünket, erre másnap lehozta. Ahogy később azt is megírta az egyik legjobb barátom a tollforgatók között, amikor a Palatínuson egy tikkadt nap végén meztelenül fociztunk a ketrecben.
— A szurkolók sztárjai voltak tehát, nem a médiáé?
— Ez vitathatatlan. Ráadásul az Újpest a belügy csapata volt, amiért rengeteget cukkoltak bennünket, pedig éppen a mi vezetőink tettek keresztbe nekünk a leginkább. Noha Buda István és az OTSH többi „góréja” megígérte, hogy a 30 éves korhatár elérése előtt is külföldre szerződhetünk, én csak 30 évesen mehettem Montpellier-be. Akkor is úgy, hogy a franciák elnökének egyetlen kikötése az volt, csak másnap hozzák nyilvánosságra a hírt, erre már az esti Híradóban bemondták. Azaz, még ekkor is meg szerették volna fúrni az ügyet. Montpellier-be kizárólag a pénz miatt írtam alá, ott mindig is száműzetésben éreztem magam. Bezzeg, amikor „Nyíllal” (Nyilasi Tibor – a szerk.) életünk legjobb formájában voltunk, hallani sem akartak a külföldi szerződésről, pedig nagy pénzt szakíthattak volna értünk.
Meggyőződésem: jó országba születtünk, csak rossz rendszerbe. Sokszor felrótták nekem, hogy elrontottam az életemet, amit csak nevetni tudtam, hiszen akkor mit lehetett elrontani, amikor farkaskutyákkal őrizték az országot? Gondoltam, legalább boldogan élek a magam közegében. 1978-ban egyébként erőteljesen ösztönöztek a „télakra”, mivel az Anderlecht mindenáron szerződtetni akart, de nem volt lelkem itthagyni a családot, a barátokat, egyáltalán azt a miliőt, amiben éltem. A mai eszemmel másként cselekednék.
— Mire véli, hogy az igazi kiugrás nem valósult meg?
— Ehhez nagyban hozzájárult az argentínai világbajnokság, ami a csalódás vb-je volt. S nem csak számunkra, bár olyan sanszunk és olyan jó csapatunk azóta sem volt, mint akkor, s ha nem a hazaiak ellen kezdünk, s nem az olaszokkal és a franciákkal kerülünk egy csoportba, szép eredményt érhettünk volna el. A felkészülés sem sikerült, felesleges volt az adidas központjaiban műfűvön pályára lépnünk, Várady Béla meg is sérült, de hiba volt az angolokkal is elveretni magunkat 4-1-re Londonban. Kutas István, az MLSZ elnökének kézi vezérlése nem tett jót a csapatnak, ez még a nagyszerű Baróti Lajos bácsit is befolyásolta. Kutas, amikor Ebedli Zolival egy piti vámügyben megbuktunk, kijelentette, egyszerre nem lehetünk a pályán, s Baróti végül engem választott”.
És a tökmagjankók. Feltűnik Kutas István, aki más bűnei mellett Papp Lászlót is megfosztotta a profi világbajnoki címmeccstől. Könyvet érdemelne ez az elnyomó is.
És persze Buda István, meg a többi főelvtárs. Hány karriert tettek tönkre személyesen? Igaz, ekkor már nem végezték ki a “disszidálókat”, ahogyan Puskás Ferencék válogatott társát, Szűcs Sándort. Nem, akit lehetett belefőztek a gulyásba. Maradt a csendes, lopakodó, nehezebben észrevehető, észlelhető tönkretétel. Itthon, de nem otthon. A szárnyak visszavagdosása.
Jellemző a rendszer cinikusságára, hogy később, 1985-ben már kiengedték. Harmincévesen, túl a súlyos sérülésen, túl két világbajnoki csalódáson, túl a csúcson. Akkor már a francia másodosztályba. “Egy” Törőcsiket. Erről ezt mondta később (szintén Népszava, szintén Bánki Józsefnek):
— Montpellier-be 30 évesen csak a pénzkereset miatt szerződtem, pedig korábban a Real Madridról álmodtam. Valóra is válhatott volna a vágyam, mondjuk a mai viszonyok között.
— Montpellier-ben miért csak egy évet töltött?
— Mert tönkrement a házasságom, elváltam, s ezt követően fél évig csak züllöttem. Korábban is éreztem, hogy nem lesz aranylakodalmunk, s amikor Ebedli Zolival egy házban laktunk Budaörsön, mondtam is a „Csibésznek”, figyeld meg, mindketten el fogunk válni. Bejött.
— Vonzotta a balhét?
— Igen, s nem titok, a piát sem vetettem meg. A meccsek előtt két nappal viszont soha nem „emeltem”, ezt megtanultam a rutinosabb játékosoktól. Szerencsére manapság már csak félévente „indulok” be, de akkor rendesen.
— Az edzői mit szóltak az életviteléhez?
— Nem örültek neki, büntettek is, amikor csak tudtak, de a pályán sohasem voltam link, a játékot mindig komolyan vettem. Mindezt a BVSC-ben Mezey György, Farkas Józsi bácsi és Fábián Zoli bácsi is tanúsíthatja. Mellesleg Attila fiam, aki 15 éves, és éppen most igazol Újpestre, a napokban kérdezte tőlem, tényleg akkora csavargó voltam-e, amire azt feleltem, a civil életben igen, de a gyepen nem. Akadt útlevélbevonásom, több autós balhém, karambolom, de a fociban, ha lazának és könnyednek is tűntem, szenvedélyesen hittem, s komolyan is vettem.
Méltatlan lenne azzal búcsúzni Törőcsik Andrástól, ha betévednénk a “mi lett volna ha” ingoványos területére. Mert pályafutása torzón is emlékezetes. Legenda volt, sokszoros válogatott, egy korszak jelképe, aki cseleivel, intelligens játékával reményt és örömöt adott azoknak, akik ugyanabban a ketrecben éltek. Ez akkor is így volt, ha sokan észre sem vették a ketrecet és még ma is visszasírnák a falak felhúzóit.
Törőcsik András értelmes, érzékeny ember volt, ha ma futballozna (mégis előjött a feltételes világ), az európai labdarúgás egyik legnagyobb csillaga lenne. Vagyis: már csak rajta múlna. Az biztos, hogy sokkal jobban megbecsülné a magyar állam, a magyar futball és a magyar társadalom (bár ez nem igaz, a szurkolók akkor is imádták) és talán ő is jobban megbecsülné önmagát. A mai idők Kutas elvtársait már lazán félresöpörné az útból. A mai idők Kutas elvtársai már inkább közös fotót szeretnének vele.
Így is csillag volt, de a miénk. Emlékezzünk rá jó szívvel, és ne feledjük azt a mocsarat, amely őt is visszahúzta, amelynek ő is része lett, s amely őt is tönkretette. És persze emlékezzünk a cseleire, a mutatványaira, a varázslataira. Ő a futballpályán volt az, aki. Félisten a szürkeségben. Szegett szárnyú varázsló. Aki akkor élt (és talán csak akkor élt igazán), amikor a közönségnek játszott.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
egresi istván jános ernő
2022-07-15 at 22:22
füredi46: Tökéletes választ adott fodor józsefnek, én tv.ben láttam a 8:3-at…
füredi46
2022-07-15 at 13:43
fodor józsef-nek: aki ilyen blődségeket ír le, hogy Törőcsik csak a Békéscsaba és a Dorog ellen villogott, azzal nem érdemes “beszélgetést” folytatni. TS különben is megválaszolt neki rendesen. Maradonát illetően pedig nem velem kell vitatkozni, hanem Mezey György, egykori szövetségi kapitánnyal ,ugyanis nem én állítottam ,hanem ő, hogy Tőrőcsi tehetségesebb volt Maradonánál. (Mellesleg egyetértek Mezeyvel.) Más kérdés, hogy ki, milyen pályát tudott aztán befutni, mire voltak lehetőségei és hová juthatott, vagy hová nem. Törőcsik született tehetség volt, Isten áldotta adottságokkal és valami elképesztően szellemes cselezési, valamint helyzet-felismerési képességekkel. Nem győzte a gólokat rúgatni Fazekassal és Feketével. S hogy nem csak a Dorog ellen villogott, csak egy példa (nem a Köln elleni mecscel fogok jönni): ott voltam 1976 májusában azon a nevezetes Újpest-Fradi 8:3-as kettős rangadón, ahol Fazekas ugyan öt (!) gólt rúgott (négyet Törőcsik készített elő neki), az a népstadionos este (akkor még 80 ezer néző volt kint) mégis Törőcsikről szólt. Egyszerűren bohócot csinált as válogatottakkal felálló (élükön Bálinttal) teljes Fradi védelemből, különösen Rab Tibort tette nevetségessé. Olyan cseleket, szellemes megoldásokat magyar játékos sosem tudott csinálni, még a nagy Puskás és Varga Zoli sem, pedig utóbbi aztán ugyancsak zseni szinten bánt a labdával.
Rab Tibort a 60. percben Dalnoki edző le is cserélte, hogy megmentse a további rémséges égéstől. no, és csak még valamira hadd utaljak: azon a bizonyos nyitó vb-meccsen 1978-ban Argentínában (amit a bíró simán elcsalt, ott a magyarok soha nem győzhettek volna),Törőcsiket a világhírű argentin védő Pasarella agyon-vissza rugdalta, mert nem tudott vele, mit kezdeni, rendre hülyét csinált belőle a kis szőke magyar gyerek. Kék-zöld volt már Törőcsik (mutatta is Baróti szöv. kapitánynak, kifutva az oldalvonalhoz, hogy már mneni laig bír, mert Pasarella szétrúgdossa, de még csak egy sárga lapot sem kap), aztán Pasarella újabb szándékos durvaságár már törlesztett Törő, erre a bíró persze őt állította ki. Kihúzva ezzel a magyar válogatott “méregfogát”. Erre viszont Nyilasi tiltakozott, mire a második legjobb játékosunkat is leküldte a csaló bíró.
Szóval fodor józsef mester csínján kéne bánni a gagyi szövegeivel, Törőcsik bizony világklasszis adottságokkal volt megáldva, más kérdés, hogy… Ő is hibás volt természetesen abban, hogy nem futhatta ki magát a tehetségéhez képest (azért világválogatott mégis csak volt), mert az a bizonyos balatoni baleset, az ZTE elleni meccs után nagyon betett neki, pedig még csak 29 éves volt, de már sosem tudott olyan robbanékony lenni és kiszámíthatatlanul cselezni. És sajnos jött a pia… De azt bizton merem állítani, hogy Törőcsik Maradona szintű tehetség volt, igazi focizseni, akitől rettegtek a külföldi sztár védők is. Nagy híre volt a kis szőke magyar csatárzseninek a nemzetközi fociporondon… Nem véletlen, hogy a Real Madrid szíves-örömest vitte volna. (Igaz, nem a balesete után.)
Ezek
2022-07-11 at 19:50
Nem értek a focihoz, csak azt lehetett látni, hogy a rossz rendszerben is voltak jó focisták, akiket vagy elkergettek, volt akit kivégeztek, megint másokat utcán verettek agyon. Sikereiket, eltagadtak, mikor az egész világ Puskasrol beszélt egyszerűen nem értettem, ki is az. Igazi megbecsülést csak a szurkolóktól kaptak. Törőcsik is.
Aztán rárepültek, fürödtek a hírnevében. De nemcsak a sportban.
Így van ez a tudományban, művészetben is, először világgá zavarják, mint Bartókot, Cziffrat, aztán jól megélnek belőle.
Lukács
2022-07-11 at 10:45
Felháborít az, hogy a mindenkori rendszert teszik felelőssé kurdarcos életükért. Miközben a legtöbb “falábú” kivételezett személy volt, a szoc.-ban különösen. Talán éppen ez (is) okozta dicstelen pályafutásukat. Törő úgy érezte, hogy ő még ebből a közegből is kiemelkedik, ezért még több kiváltságot érzett maga javára jogosnak. Magyarul túltolta a biciklit. Kétségtelen, technikailag, labdaérzékben kivételes tehetség volt, azonban minden másban, ami a magas szintű profi focihoz kell, alkalmatlan volt egyáltalán sportolónak is. Akaratgyenge, fizikailag gyenge, fegyelmezetlen, felelőtlen. És nem a redszer korlátozása miatt fordult a pohároz, mert már fiatal korában, amikor ajnározták, már akkor buli buli után éjszakázott és vált alkoholistává. Nyíl haverja sokkal értelmesebb volt, mert ő felismerte, hogy ez hová vezet. El is jutott legalább az Austria Wien csapatába. De a legtöbb “tehetség” a könnyebb utat választotta, a hazai posványt, amit éppen a kivételezések, a vezetőknek a játékosokhoz hasonló mentalitása is erősített. Amikor többre tartottak egy-egy fifikás megoldást (ami néha-néha bejött tétmeccsen is), mint a tudatos, lelkiismeretes szakmai edzés- és háttérmunkát. Aztán így, “közösen” tették tönkre a magyar labdarúgást és ez már Puskásékkal elkezdődött.
TS
2022-07-10 at 20:47
Drazsen, egyetértek. Mellettük lehetne említeni Farkas Jancsit, a védők közül világklasszis volt Mészöly és a méltatlanul nem értékelt Sipos Ferenc is. Varga Zoliról se feledkezzünk meg.
Drazsen
2022-07-10 at 17:11
Hogy Törő lett volna Puskás után a második legnagyobb futballzsenink ? Azért ne feledkezzünk meg Albert Flóriról sem, aki Aranylabdát nyert 1967-ben, VVK-t 1965-ben a Fradival, a Fradiban 351 meccsen lőtt 256 gólt,a válogatottban 75 meccsen 31-et, és ha 1969 nyarán nem lett volna az a súlyos sérülése , kitudja még milyen eredményeket érte volna el. És ha már Újpesti zseninél tartunk Benéről se feledkezzünk meg. Az ő esetükben tényleg nagy kár , hogy 25-26 évesen nem mehettek el valamilyen menő külföldi csapatba játszani.
Bukohill
2022-07-10 at 15:03
Azért néztük mosolyogva a hetvenes évek és a nyolcvankettes brazil csapat meccseit, mert ők még játszották a focit, mindig akadtak benne igazi művészek, akik képesek voltak váratlan megoldásokra, cselekre. Ilyen művész volt Törő is.
Aki elégedetlen Törő játékával, teljesítményével, az nézegesse az 2004-es EB-t nyert görög csapat játékát.
TS
2022-07-10 at 14:31
fodor: jobb lett volna, ha csendben maradsz. Totál hülyeség, amit írsz!
fodor jozsef
2022-07-10 at 13:08
TS
Sajnos annyira nem vagyok fiatal, hogy ne láttam volna már a fiatal Törőcsiket is játszani. Ergo láttam Maradonát is tévében, az argentin válogatottban a vébéken, mert külföldi meccseket csak EB-ről, VB-ről sugároztak és később a BEK döntőt is. Törőcsik legjobb meccse kb Maradona leggyengébb napjával vethető össze.
lesi
2022-07-10 at 09:47
TS igaz zoli tudna igazán beszélni de attól független Törő nyugodj békében
Zakar Zoltán
2022-07-10 at 09:37
Ortentál! Már Marseilles!
Guadin
2022-07-10 at 08:23
Azon szerencsések közé tartozom, akik még látták játszani élőben. Igaz gyerek voltam még, de az FC Köln elleni meccsei felejthetetlek, örök emlėk. A fiatalabbak nézzenek utána, hogy kik játszottak abban a Kölben! Olyan, mintha ma egy magyar csapat megpofozná a Bayernt vagy a PSG-t, Liverpoolt.
A Honvéd elleni MK meccs szabadrúgása sem felejthető!
TS
2022-07-10 at 07:03
Theo, inkább a rendszerre nézve dehonesztáló. Bocsák jól járta körül a problémát a “Császár és utána a sötétség” című könyvében, érdemes elolvasni! Abban van egy fejezet Törőcsikről is.
TS
2022-07-10 at 07:01
fodorjozsef, látjuk, hogy fiatal vagy és tudatlan, de miért vagy ezzel olyan nagyra? Ha éltél volna akkoriban, nem írnál ilyen nagy marhaságokat. Szusics, ja!
Elég lenne, ha átnéznél a sportlap oldalára, a hozzászólásokban olvashatnád, hogy nem csak egy meccse volt Törőcsiknek, ahol alkotott valamit. Pl. olyan gólját emlegetik tucatjával, ami nincs is meg csak a szurkolók emlékezetében (a Bilbaónak rúgott átemeléses gólja), mégis emlékeznek rá 47 (!) év után. Aztán: ha már jugók, akkor 1977 őszén a nekik rúgott gólja? (Szerintem ez sincs videón). Akkor oxival tette az ötösön maga elé a labdát, majd mielőtt az leesett volna, kapásból vágta a kapuba. De megtekintheted bemutatkozó meccsének összefoglalóját (Ausztria – Magyarország 2-4, 1976.) is, hogy ott milyen labdákat adott, milyen cselei voltak. Még egyet említek, amikor 1981-ben Svájc ellen térdelve adott forintos labdát Bálintnak a gólja előtt.
Ennyi talán elég is, kutass te is, ülepfejű, és akkor majd tanulhatsz. Van azért videó elég a hálón. Szerintem te a közismert balog senkiháziak közül vagy, akik szerint minden szar, ami magyar.
fodor jozsef
2022-07-10 at 00:38
füredi46
Hol volt Törő Maradonához képest! A jugóknál abban az időben ott volt Susic, Törő még neki is csak jelenthetett volna. Törő itthon villogot a Békéscsaba és a Dorog és társai ellen. Egyszer volt nemzetközi szinten jó napja, a Köln ellen. Slussz. Mást nem is igen tudnak feltenni róla a YT-ra. Susic jószerével egymaga megverte az argentin válogatottat, aztán senkinek nem jut eszébe vele kapcsolatban világsztárt emlegetni. Persze, mert Maradona volt az.
Theo
2022-07-10 at 00:28
Hát ez a cikk inkább dehonesztalora sikeredett.
Sajnáljunk valakit, aki nem tudta elhagyni a hazáját, ezért aztán inkább alkoholista lett? Kicsit sántít ez.
Mai szemmel pedig már hihetetlen, hogy valaki azt hitte, hogy az elég, ha a meccs előtt egy kicsit nem iszik….
Királytigris
2022-07-09 at 22:36
Nagy tehetség volt, de ízig vérig amatőr volt. Nem tudta a focit profi módon űzni. Ez volt a tragédiája.
Aki világbajnok, vagy Európa bajnok akar lenni, annak profi módon kell gondolkodnia, játszania, és élnie.
A tehetség csak szükséges, de nem elégséges feltétel a sikerhez.
Töröcsik esetében nem a rendszer, hanem ő saját maga volt az akadálya, hogy nem vitte többre.
Greggson
2022-07-09 at 21:40
Úgy emlékszem, volt világválogatott is.
Akkor még volt ilyen csapat, ma már értelme sem lenne.
egresi istván jános ernő
2022-07-09 at 21:37
Nyugodjék békében, óriási focista volt! Az Újpesti Dózsa nem volt a szívem csücske, azonban a nagyszerű játékosaikat, és az általuk űzött kiváló focit, mindig elismertem, Göröcstől Benéig, Fazekastól Törőcsikig, Juhász Pétertől Tóth Andrásig, Szentmihályitól Zámbóig…
netuddki
2022-07-09 at 21:10
Bukohill-t folytatva:akárcsak pl.a VargaZolit taposó hegyiiván
Bukohill
2022-07-09 at 21:02
Elment az utolsó zseni. A mai Kutas elvtársak pedig jobban élnek mint valaha.
TS
2022-07-09 at 21:02
Dienes Bertalan, de könnyen lehet, hogy abban a rendszerben nem piált volna. Ott dollárszázezrekről lett volna szó. Akkoriban ez volt a nívó.
lesi, hogy a Szabó Ferit ki piáltatta, arról Ebedli Zoli is referálhatna…
Gijutsushi
2022-07-09 at 21:00
“Táncolj, Törő!” – ezt üvöltötte a Megyeri úti stadion a meccsein. Táncolj az angyalok csapatában is, te igazi zseni!
TS
2022-07-09 at 20:59
Jó cikk, mert igaz az utolsó betűjéig. Mi, akik láttuk Kesét akár már a BVSC ifiben, tudjuk, hogy tényleg Messi-szintű játékos volt. Ha nekünk nem hisznek, higgyenek Sándor Csikarnak, aki egy riportban azt mondta róla: “Andris, ha én ekkora tehetség lettem volna, nagyobb lettem volna Pelénél!” (Akkor még Maradona meg Messi sem volt).
Mivelhogy Csikar sokat köszönhetett a szorgalmának is.
lesi
2022-07-09 at 20:59
orientál ez így igaz maradona kézzel vágott gólt emlékeztek Szabó Ferencre nagyon jó lábai voltak haladás ferencváro rába etó megint ferenvváros tőröék húzták őt is a mélybe de senkit nem akarok meg bántani
Dienes Bertalan
2022-07-09 at 20:52
Sajnos az ilyen mentalitású játékosok a másik rendszerben is zátonyra futottak (volna). A legnagyobb gond a fejben volt, nem a rendszerben, ebben az esetben.
füredi46
2022-07-09 at 20:38
Telitalálat a cím. Törőcsik zseni volt, varázsló a pályán. Puskás után a második legjobb magyar futballista, sőt bizonyos tekintetben (pl: cselezés) a nagy elődjét is felülmúlta. Nem túlzás bizony, hogy ő Messi szintű tehetség volt. Világsztár lehetett volna, csak hát neki a kommunista Magyarországon kellett fociznia. Nemzetközi meccseken így is őrületbe kergette kiszámíthatatlan cseleivel a világsztár védőket. Igaza volt Mezey György, egykori szövetségi kapitánynak,amikor azt mondta: “Törő tehetségesebb volt Maradonánál”. Nem tudni, mikor lesz hozzá fogható tehetségünk újra. Isten nyugosztalja a nagy magyar futballikont!
Orientál
2022-07-09 at 20:31
Lényegében az argentínai vb-n a portugál szemétkedő bíró törte meg Törőcsik Andrást vele együtt a magyar válogatottat és fociját is. Attól kezdve a nemzeti labdarúgásunk elindult a lejtőn.