Másodfokon is megállapították Munkácsy Mihály Golgota című műremekének védettségét – közölte a Magyar Időkkel az alkotás védettségének ügyében első- és másodfokon is eljáró Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ.
A jogerős döntés értelmében a Munkácsy-trilógia részét képző Golgota című festményt csak külön engedéllyel lehet kivinni az országból, de még a debreceni Déri Múzeumból is más helyre szállítani, miközben az állam élhet elővásárlási jogával. A műkincset a Műtárgy-felügyeleti Iroda időnként ellenőrizheti, illetve a tulajdonosnak hozzáférhetővé kell tennie azt kutatási, kiállítási célokra.
A lap a Déri Múzeumtól megtudta a Golgota jelenleg is egy bársonylepellel letakarva áll az intézmény kiállítótermében, azt azonban egyelőre nem közölte a Forster Központ, hogy törvényi kötelessége-e leleplezni a képet a tulajdonosnak. A szakemberek szerint nagy viták várhatók a jogerős döntés után arról, hogy a tulajdonosnak le kell-e lepleznie és a nyilvánosság elé kell-e tárnia a Golgotát.
A Magyar Idők emlékeztetett, a Forster Központ tavaly november 20-i elsőfokú döntésében vette fel a védett műalkotások listájára az amerikai–magyar üzletember, Pákh Imre tulajdonában lévő Golgotát. Novemberben Pákh megfellebbezte a döntést, mondván, jogellenesnek és indokolatlannak tartja az eljárást. A műgyűjtő a másodfokú döntés meghozatala után – de annak eredményét még nem ismerve – azt mondta: – Borítékolható, hogy a Forster Központ másodfokon is a tavalyival megegyező döntést hozott, hiszen az eljárás ahhoz hasonlít, mint amikor a bíró, a hóhér és az esküdtszék is egy személyben ugyanaz. Ügyvédeim tovább keresik a lehetőségeket – tette hozzá a műgyűjtő.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) korábban világossá tette: a képet a jegybank Értéktár programjának részeként kívánja megvásárolni, a műkincsvételre vonatkozó lehetőségeken belül, amelyeket ez esetben jogszabályok határoznak meg. Az MNB továbbra is a nyilvánosság előtt is ismert hatmillió dolláros – azaz több mint 1,6 milliárd forintos – vételárat határozza meg a Golgotáért. A védetté nyilvánítás előtt az amerikai–magyar műgyűjtő kilencmillió dollárt kért a trilógia tulajdonában lévő darabjáért és többször azt állította, hogy egy orosz vevőjelölt már érdeklődik a festmény iránt.
Forrás: Magyar Idők
Fotó: Magyar
John Kovach
2016-03-09 at 08:57
Érdekes, hogy amikor a jogos tulajdonjainkat szerettük volna visszakapni egy reprivatizáció keretében a rendszerváltás után, amit a komunizmus lenyúlt 1948-tól kezdve, és azért, hogy ezt megtehesse, sokunkat mindenféle fikciók alapján ráadásul börtönbüntetésre ítéltek, a FIDESZ és élén Orbán Viktor volt a magántulajdon visszajuttatásának egyik legádázabb ellenfele.
Azon a címen utasították vissza a reprivatizációt, tehát az állam által ellopott magánvagyonok jogos tulajdoosának való visszajuttatását, hogy az állam teherbíró képességét mindez meghaladná.
Ahogy elnézem ma a sok milliárdos lenyúlást, einstandolást, lopást, úgy tűnik, az állam teherbíró képességét mindez egyáltalán nem befolyásolja.
Ennyit a jogrendszerről, a magántulajdon védelméről, a nemzetközi egyezményekről stb. Pákh Imre nagyon jól ismeri a jelenséget, nem tudom, miért csodálkozik a vele történteken…
Erdo Géza
2016-03-09 at 00:06
Köszönöm az információkat.
khm
2016-03-08 at 16:56
Ja? Úgy vihették ki az országból,hogy NEM Magyarországon festették,mi több, Munkácsy pénzt kapott érte,de még inkább a képkereskedő úr ….
khm
2016-03-08 at 16:52
Munkácsy Mihály (1844-1900) Krisztus-trilógiája 1881-86 között készült, Párizsban. A két első festmény: a Krisztus Pilátus előtt (1881) és a Golgota (1884) még 1887-88-ban amerikai tulajdonba került: John Wanamaker vásárolta meg. Később, 1911-től a philadelphiai Wanamaker áruház különtermében állította ki, ahol minden böjti és húsvéti szezonban láthatta a nagyközönség is. Sajnos, 1988 februárjában elárverezték a gyűjteményt, így a Krisztus-képek két külön tulajdonoshoz kerültek. A harmadik mű, az Ecce homo (1896), a mester utolsó alkotása, hosszas vándorút után Debrecenbe jutott, s a Déri Múzeumban látható 1930 óta.
Sajnos az USA akkoriban sokkal inkább fizetőképes volt,mint ajrópa. Plána Magyarország.
csycsy
2016-03-08 at 13:40
Érdekes a Forster Intézet is a megszüntetendő hivatalok listáján van!!!
Erdo Géza
2016-03-08 at 11:08
“A műkincset a Műtárgy-felügyeleti Iroda időnként ellenőrizheti, illetve a tulajdonosnak hozzáférhetővé kell tennie azt kutatási, kiállítási célokra.”
Mit kell azon vitatkozni, hogy levehetik-e a leplet a képről?!
A bírói döntés kimondja, hogy: “kiállítási célokra”.
Oszt jó reggelt! 😀
Erdo Géza
2016-03-08 at 11:07
Nagyon jól tették!
Nem értem, hogy eleve hogyan fordulhatott elő, hogy anno kivitték az országból.
A törvény még a Kádár-érában is érvényes volt, hogy műkincseket csak a Nemzeti Galéria és a kormány (minisztérium) engedélyével lehetett legálisan kivinni.
Persze azért ez mindig téma volt. A népi művészeti örökségünknek jó részét is kisíbolták az országból, nepperek járták a falvakat, és vitték ingyen, vagy fillérekért, és adták sok pénzért, szakmányban adták az engedélyt a rokkák, a kerámiák, egyedi cserépkályhák, festett szekrények, ládák, paraszt barokk berendezések kisíbolását. No meg akkor is megvoltak a kiskapuk a határon.
Akit érdekel, ajánlom Kiss Károly Ebek harmincadján című autentikus írásainak gyűjteményét (Szépirodalmi Könyvkiadó 1982.).
Volt egy ismerősöm a Tangón, aki elmesélte, hogy görög kereskedők csempészték ki pl. a Horthy-család csodálatos, négy méter magas, aranyozott, barokk, velencei tükrét és még más bútorokat, kincseket is a 80-as évek közepén.
Valahol olvastam, hogy a titkosszolgálatok némely “dicsőséges hősei” is aktívan közreműködtek, jó pénzért az ilyen disznóságokban, a magyar nemzeti tulajdon ellopásában.