1988 tavaszán az aranycsempész, agrobankos Kovács Mihály londoni farmján pihent meg Grósz Károly, amikor egy népes küldöttséggel Londonba utazott. Grószt a pénzügyes, külügyes kör jelentős része elkísérte, így a későbbi milliárdos Kapolyi László és Bartha Ferenc, valamint az impexes vezetők java. Ez az éhes társaság már pontosan tudta, hogy a kommunizmusnak vége, a mameluk Kádárt félreállították, ez már az üzletelés és a tökéletesen sikerült hatalom-átmentés időszaka volt. Bár Grósz úgy tett, mintha akkor találkozott volna először Kováccsal, az angol-magyar milliomos már évek óta alkalmazta Grósz fiát, a kevéssé tehetségesnek nevezett Grósz Ivánt, aki később állítólag meggazdagodott ebből a kapcsolatból. Maga Grósz Károly is segített Kovácsnak akkor, amikor utóbbi villát akart vásárolni Budán a nyolcvanas évek közepén, a Pénzügyminisztérium ingatlanmutyija idején, amelyben az OTP és Medgyessy Péter is benne volt. Utóbbi is közeli kapcsolatba került Kováccsal, ahogyan az ismert értelmiségiek közül Popper Péter, Jancsó Miklós vagy éppen a színész Bálint András. Erre a csoportra mindig számíthatott az aranycsempész, amikor perbe fogták, a liberális-balos társaság elment tüntetni a tárgyalásaira, cikkeket írtak, nyomást gyakoroltak a bíróságra. Tény, hogy aki bekerült ebbe a körbe, az mind sokra vitte. Londoni útja során Grósszal az a Pintér Dezső készíthetett interjút, aki egyszerű bűnügyi riporterként kezdte, majd a rendszerváltás után a TV2 elnöke lett. Ő a vezető kommunista politikusok mikrofonállványából lett milliárdos. Hálózati, pénzügyes kitérő, avagy a média lenyúlásának története (15. rész).
Különleges utazásra indult Grósz Károly miniszterelnök és élcsapata 1988 tavaszán. A cél Nagy-Britannia, egészen pontosan London volt, ahol Grósz mások mellett a Vasladyvel, azaz Margaret Thatcherrel is találkozott.
A legfontosabb téma a gazdasági kapcsolatok megerősítése és a kelet-európai átalakulás volt. Leegyszerűsítve: a pénz, azaz, hogy hogyan jöjjön ki minél jobban mindkét fél a már elindult rendszerváltásból. Ekkor már régen ki volt jelölve, illetve évek óta összeállt az a pénzügyes, külügyes, külkeres, már csak a nevében kommunista csoport, amely a változások élére állt. A mameluk Kádár Jánost már félreállították, az őt váltó Grósz jóval alkalmasabbnak tűnt a maszkot váltó porondmester szerepére.
Grószt egészen népes csoport kísérte el Londonba, köztük volt Kapolyi László kormánybiztos, a cikksorozatomból már jól ismert Bartha Ferenc kereskedelmi minisztériumi államtitkár, Kovács László külügyminiszter-helyettes, Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes és Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke is. Zömük tekintélyes karriert futott be a rendszerváltás után: Kapolyiból és Barthából milliárdos lett, a külkeresként induló Kovács pedig az MSZP meghatározó politikusává vált.
De nem csak ők kísérték el Grószt. Ott volt a londoni küldöttségben az impexes-külkeres hálózat jelentős része: az Ikarus, a Chemolimpex, a Tungsram, a Monimpex, a Nikex, a Ganz-Lokomotív és a Chinoin vezérigazgatója és a Kőbányai Gyógyszerárugyár tudományos igazgatója is.
Beugrottak Kovács Mihály farmjára
Bár a látogatásról az egész sajtó beszámolt, részletesen csak a Magyar Hírlap írt arról a kitérőről, amely Grósz ötlete volt:
„A hivatalos program után a kormányfő az évtizedek óta Nagy-Britanniában élő Kovács Mihály London közelében lévő farmjára látogatott, majd a brit főváros Galwick repülőteréről hazaindult” – írta a lap.
Ahogyan előző cikkemből is kiderült, Kovács volt az a homályos múltú aranycsempész, aki valahogy újra és újra botrányos ügyekbe keveredett, és akit végül sohasem ültettek le, jelentős részben magyarországi politikus-, jogász-, és értelmiségi barátainak köszönhetően.
Az üzletembernél tett 1988-as külön-programra szerencsénkre a Grósszal készített interjúban is kitértek. A politikus beszélgetőpartnere a hálózati újságírók iskolapéldája, Pintér Dezső volt. Pár mondatot az ő pályafutása megér, hiszen sorozatom sok-sok fő- és mellékszereplőjéhez hasonlóan ő is milliárdos lett.
Pintér 1949-ben született Jákón, a Somogyi Néplap bűnügyi tudósítójaként kezdte, majd a Magyar Hírlap munkatársa, később belpolitikai rovatvezetője lett. A nyolcvanas években azzal vált ismertté, hogy ő kísérte el a vezető politikusokat a különböző hivatalos útjaikra, akikkel exkluzív interjút is készíthetett. Eleinte Lázár György, majd utódja, Grósz Károly házi riportere lett. Így utazott Rómába, Washingtonba, ahová kellett.
Rendőri riporterként kezdte, aztán elfogyott a levegő
Pintér a kezdetekről az Autó-Motornak is beszélt 1984-ben, büszkén mesélt erről, hogy Szíriában, Egyiptomban, Amerikában és Angliában is autót vezethetett. De a legérdekesebb, amit a somogyi időkről mondott: „A Somogyi Néplapnál, mint rendőri riporter kezdtem az újságírást. Munkám során oly sok döbbenetes közlekedési balesetet láttam, hogy attól kezdve nem vágytam motorkerékpárra ülni, egy új Ladánál kötöttem ki.
Amikor Kaposvárott elfogyott körülöttem a levegő, feljöttem Pestre. Ez 1975-ben történt. Beléptem a Magyar Hírlaphoz, majd röviddel rá a Rádiónál is kaptam munkát.”
Elfogyott körülötte a levegő? Egy ilyen pártembernél? Már első látásra is furcsa. Karrierje mindenesetre meredeken ível felfelé, bár a Rádióhoz is úgy került, hogy semmilyen képzettsége nem volt: „Pályafutásomat a Somogyi Néplapnál kezdtem, majd a Magyar Hírlap belpolitikai munkatársa, rovatvezetője, utóbb főmunkatársa voltam. A Magyar Rádióhoz 1976-ban kerültem.
Emlékszem, amikor műsorvezető lettem a Krónikánál, annyira izgultam, hogy a pontos időt sem tudtam leolvasni, úgy toltak elém egy papírlapot, amelyre az volt írva: negyed hét múlt négy perccel.
Azóta eltelt huszonegy év, sok minden történt a Rádióval, sok minden történt velem, de >csak a szépre emlékezem<” – mondta már egy másik interjúban a TV2 elnökeként.
Pártkatonából tévéelnök
Igen, hiszen bár egy normális rendszerváltás után ezzel a pártállami múlttal legfeljebb sportújságíróként folytathatta volna, nálunk a frissen megalakult kereskedelmi tévé elnöke lett. Bár a TV2 köztudottan a baloldal felé hajlott és következetesen a jobboldal ellen kampányolt a kilencvenes évek végétől, a tévé így is szinte folyamatosan veszteséges volt Pintér vezetése alatt.
Ezért aztán folyamatosan hitelekért folyamodott. Ebben jöttek jól Pintér kapcsolatai. Az agymosásban komoly szerepet vállaló tévé az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól 6 milliárdot, míg az OTP-től és a Kereskedelmi és Hitelbanktól összesen 14 milliárdot kapott.
Az elnök végül 2004-ben mondott le, a Heti Válasz akkori cikke szerint feltehetően az újraéledő brókerbotrány miatt, amelyhez – más sötét ügyekkel együtt – hozzá köthették. Ibizai nyaralója például éppen a stróman Kulcsár Attiláé mellett volt.
Grósz és az idegenbe szakadt Kovács barátsága
Pintér ma visszavonult milliárdosként éli az életét, de térjünk vissza 1988-ba, amikor még a párt kiemelt újságíró-katonájaként beszélgetett Grósszal:
„Ön a hivatalos programon kívül szombaton ellátogatott egy hosszú ideje Angliában élő, Magyarországról származó üzletember farmjára. Gondolom, van, akit meglep, hogy a miniszterelnök meglátogat egy évtizedek óla külföldön élő magyart. Következtethetek-e arra, hogy ez valamiféle jelzés is az emigrációnak?”
MagyarHirlap_1988_05-1571776621__pages85-85Grósz hosszú, nyilván megírt válasza: „Több évtizedes gyakorlat és szándék továbbfejlesztéséről van szó. Kovács Mihály 1948-ban távozott el Magyarországról. Az elmúlt évtizedekben gondosan ápolta a kapcsolatot szülőföldjével, és amikor megtudta, hogy Nagy-Britanniába látogatunk, irt egy meghívólevelet. Úgy éreztem, ennek a meghívásnak eleget kell tennünk. Mindenekelőtt abból a meggyőződésből, hogy a magyar kormánynak kötelessége ápolni azokat a kapcsolatokat, amelyek az idegenbe távozott hazánkfiai és az anyaország között meg kell, hogy legyenek. [Ápolni, elsősorban lejáratással, manipulálással és bomlasztással. De a következő mondat a lényeg:]
Ha ők korrekt módon nyitottságot tanúsítanak a magyar politika, a magyar gyakorlat jelenlegi törekvései iránt, akkor ezt nekünk viszonozni kell. Kovács úr a gazdaságban tevékenykedik, ez a terület pedig új minőséget jelent az emigrációs kapcsolatokban.
Míg korábban mindenekelőtt a népi, nemzeti kultúra ápolásán, nyelvünk értékeinek megóvásán volt a hangsúly, ma egyre inkább tovább fejlődik ez a viszony, és az együttműködés a gazdaságban is kifejti jótékony hatását. [Látjuk, Grósz elvtársnak semmi sem drága. Hirtelen milyen fontos lett a nemzeti kultúra ápolása.]
Kovács úr egyébként nagyon kedves gesztust gyakorolt; amikor – gondolom, látogatásunk viszonzásául –, felajánlotta, hogy 250 ezer dolláros alapítványt hoz létre a legtehetségesebb magyar gazdasági, pénzügyi szakemberek angliai tanulmányútjának finanszírozására.
Úgy gondolja, ezt a 250 ezer dollárt olyan célra kéne befektetnünk, amely kamatozik, és amely lehetővé teszi, hogy egy évben egy vagy két tehetséges közgazdászunk, pénzügyi szakemberünk tanulmányozza a londoni tőzsde gyakorlatát, a londoni pénzvilág struktúráját, a nagy-britanniai gazdaságszervező tevékenységet. Engem kért fel, hogy vállaljam el ennek az alapítványnak a védnökségét, amit én szívesen megtettem.”
Alapítvány a gondosan kiválogatott szakembereknek
Az alapítványt valóban megalapították, és erről a sajtó is beszámolt, bár a kétszázötvenezerből a cikk szerint kétszázezer lett: „Mint hírül adtuk. Grósz Károly angliai látogatása során. Kovács Mihály magyar származású brit üzletember egy 200 ezer dollár értékű alapítványt ajánlott fel, magyar fiatal szakemberek külföldi tanulmányújára. Az összeg évi kamataiból (jó befektetés mellett ez 16-17 ezer dollárt jelent) egy-egy esztendőben ketten ismerkedhetnek a gyakorlatban a tőzsde működésével, gazdasági, jogi formációkkal, illetve az újszerű gazdasági feladatok külföldi gyakorlatával. Az alapítványt a Magyar Gazdasági Kamara gondozza, s eddig elkészítették az alapító okiratot, illetve megszületett a javaslat az alapítványt kezelő kuratórium felállítására. A kuratórium elnökségét Grósz Károly vállalta – tudtuk meg végezetül dr. Zányi Jenőtől”.
Bár a Kovács Mihály Gazdasági Alapítvány a jelek szerint még ma is működik, sajnos arról nem találtam egyetlen utalást sem, hogy kik voltak a szerencsés kiválasztottak. Ha voltak egyáltalán. Így vagy úgy, azt biztosan tudták, hogy kiknek lehettek hálásak.
Grósz, Kovács és az ingatlanmutyi
Azt előző cikkemben már bemutattam, hogyan is „ápolta gondosan” a kapcsolatot Kovács Mihály a szülőföldjével. Leginkább úgy, hogy üzletelt a diktatúrával (Grószt idézve „korrekt nyitottsággal”), és remek viszonyt alakított ki politikai és üzleti körökkel. Legfőképpen magával Grósz Károllyal – amit utóbbi ebben az interjúban is elhallgatott. Most már pontosan tudjuk, hogy Grósz fia, Grósz Iván a látogatás idején már régóta Kovács cégének dolgozott, maga Grósz pedig abban segíthetett, hogy az angol-magyar üzletember megvásárolhasson egy magyarországi ingatlant. Ez a „Lóránt utcai-ingatlanügy” kapcsán derült ki.
A nyolcvanas évek végén már írhatott a sajtó néhány kényes visszaélésről, ilyen volt az is, ami a pénzügyminiszteri ingatlanokkal történt a nyolcvanas évek közepétől. Maga a helyszín is érdekes. Ma már köztudott, hogy a kommunista diktátorok – ahogyan a mindenkori magyarországi elit – vonzódott a Svábhegyhez és a Rózsadombhoz. Amikor Rákosi Mátyás a Lóránt utcába költözött, azonnal körbevette magát a kommunista vezetőkkel és az államvédelmisekkel. Ugyanebben az utcában a Pénzügyminisztériumnak (PM) is volt egy komolyabb ingatlanja, amelyről 1988-ban szerzett tudomást a szélesebb közvélemény.
Röviden összefoglalva: 1982-ben Hetényi István pénzügyminiszter engedélyezte a PM Lóránt utcai, amúgy állami tulajdonban lévő mintegy 10 ezer négyzetméteres telekének a beépítését. Úgymond a minisztérium dolgozóinak „lakásgondjaik enyhítésére”. A beruházás érdekében társadalmi bizottság alakult, amelyet az akkori miniszter-helyettes, a szigorúan titkos tiszt Medgyessy Péter vezetett. Az egész beruházást az OTP finanszírozta (akkor még nem Csányi Sándor, hanem elődje, Tisza László volt az elnök) kedvezményes hitelekkel, és természetesen a gondosan kiválasztott, kiválogatott elvtársak jártak jól.
Az eset nagyot szólt, végül találtak pár felelőst is, Szauder István főosztályvezető-helyettest és Boros Jánost, az Általános Vállalkozási Bank vezérigazgatóját elbocsátották az állásából, Rocskai Jánost, a PM korábbi párttitkárát – aki akkor már az APEH első elnökhelyettese volt – pedig felmentették a beosztásából.
Utóbbi ebbe nem nyugodott bele, és ahhoz a Kapuhoz fordult, amelynek állambiztonsági, hálózati hátterét külön cikkekben mutattam be. A döntés érthető: ez a lap volt az egyik szelep, ahol ezek a lázadó írások megjelenhettek. A sértődött Rocskait saját érzése szerint ejtette akkor ez a pénzügyes kör, és senkitől sem kapott segítséget.
Rocskai a Kapuban megjelent kétrészes cikkben feltárta a Lóránt utcai építkezés kulisszatitkait – ő is kapott egy lakást, de hamar eladta –: „Színészek, képzőművészek, politikusok nevei forogtak, mint jövendő villatulajdonosok.
Az építésvezető (amíg még ott voltak) többször óva inti a lakókat, nagyon magas érdekeket érint az ügy, nem érdemes hadakozni, lázadozni. Leggyakrabban a Grósz fiúra utaltak a célzások. Feleségem ezeket elhárította, mondván, más forrásból úgy tudja, hogy a Grósz fiú az Ali utcában kapott tanácsi telket, azon építkezik, tehát a híresztelés nem lehet igaz.
Azonban, mint később kiderült, érvényes a népi bölcsesség: nem zörög a haraszt” – zárta le az első cikkét.
Grósz szerint nem ő, hanem az OTP elnöke segített Kovácsnak
Az írás folytatása szerint a szerző végül magát Grószt is felkereste. „Beszélgetésünk kb. másfél órát tartott. >Nyílt, konstruktív légkörű< volt. Minden lényegest elmondtam neki, ő semmi kivetnivalót nem talált, és indokolatlannak tartotta leváltásomat.
A beszélgetés során szóba hoztam azt is, hogy a Lóránt utcai villával kapcsolatban mások mellett az ő családjáról is szólnak a híresztelések, egész pontosan arról, hogy a fia üzlettársának kell a villa, és ezért kapott ez az ügy minden illetékes helyen >zöld utat<. Erre reagálva elmondta, hogy sok rágalmat szórnak mostanában mindenkire, így őrá is. Az azonban igaz, hogy Kovács Mihály urat, aki ’56-ban hagyta el az országot, több mint húsz éve ismeri [!], jó üzletembernek tartja, és mosolyogva hozzátette, hogy túlzás, miszerint az ő fia a Kovács úr üzlettársa lenne, csupán az alkalmazottja. Neki Kovács úr mesélte el, hogy Tisza úr (az OTP vezérigazgatója) beszélte rá, vegye meg ezt a villát; nem számít, hogy romos, majd felújíttatja neki.
Ő – mármint Grósz Károly – most sem érti, miképp tudta Tisza elintézni egy külföldi állampolgár számára a vásárlási engedélyt, mert tudomása szerint ilyen ügyekkel a Pénzintézeti Központ foglalkozik (kérdezzem meg erről akkori főnökömet, Bíró Mihályt), és csak pénzügyminiszter adhat ki engedélyt; aki persze egyben az OTP és a PK hivatali felettese is. (A vásárlási engedélyt – kicsit később – Villányi Miklós írta alá.) Én elmondtam, engem ez már nem érdekel. Feladtam a harcot akkor, amikor elköltöztem.”
Rocskai a Quastor és az Energol könyvvizsgálója is volt
Nincs is jobb annál, mint amikor a pénzügyes hálózat egyik embere egy időre megsértődik a szervezetre, és – ha csak részben – kitálal.
Ez még akkor is érdekes, ha Rocskait messze nem tekinthetjük teljesen hiteles forrásnak. A pénzügyi szakember pár éve, a Quaestor-botrány kirobbanása után került ismét reflektorfénybe, miután ő volt annak a cégnek, a beszédes nevű Pénzmentő Kft.-nek a tulajdonosa, amely a vállalat könyvvizsgálatát végezte. De nem csak azt: a Magyar Nemzet 2016-os cikkéből kiderült, hogy Rocskai 1994 és 1997 között a Portik Tamás-féle Energol Rt. könyvvizsgálója is volt.
A lapnak persze megmagyarázott mindent, bár az olajosokkal tényleg kapcsolatba került egy „ismerősén keresztül”, „de csupán egyszer auditálta a társaságot.” Sajnos a Quastor-birodalomnál sem látta át, hogy mi történik. Rocskai a Nemzetnek elmondta, hogy bár „több mint 18 éven keresztül vizsgálta a brókercég könyveit, ám nem vette észre a csalást. Mint kifejtette, nem felelős a csalássorozatért, ahhoz semmi köze.”
Ha ő mondja. 1990-es cikke mindenesetre alátámasztja azt, amit már megírtam: hogy Kovács és a két Grósz következetesen és végig hazudott közös múltjukról.
Kovács mindig tagadta, hogy Grószt már nagyon korán megismerte, kitalálták ezt az 1988-as legendát, mintha akkor, Londonban kerültek volna közel egymáshoz. Pedig már jóval korábban ismerték egymást, a Lóránt utcai üzletelések is a nyolcvanas évek közepén folytak.
„Mi is történt? – folytatta Rocskai a cikkét. – Grósz Károly barátja ingatlant szeretett volna venni. Lehet, hogy Grósz Károly tett, az is lehet, hogy nem tett semmit ennek érdekében, az apparátus azonban >ráérzett<, mindenki elvégezte feladatát: ajánlottak, értelmeztek, tartózkodtak, felülvizsgáltattak, módosítottak, visszavontak, vizsgáltak (és nem vizsgáltak), tájékoztattak (és félrevezettek), támadtak és lejárattak, fegyelmeztek és leváltottak. Mindenki megkapta amit >érdemelt<: a (ki)szolgálók jutalmat, a lázadók büntetést. így van ez a demokráciának hívott diktatúrákban.”
A Kovács-Grósz vegyes vállalat és Bartha szerepe
Kovács és Grószék kapcsolatát kevesen, de azért mások is ismerték. Szintén a Kapuban jelent meg az Siposhegyi Péter-írás (Jog vagy elszámolás?), amelyben a következőket írta:
„Megvizsgálható lenne a Kovács-Grósz vegyes vállalat, melyből Grósz elvtárs nem kifejezetten nagy képességű fia lett gazdag ember, s innen már csak egy lépés az a bizonyos Lóránt utcai ügy.”
És persze akkor sem vizsgálta senki az egészet. Mint ahogyan később sem, amikor – ahogyan azt már megírtam – a kis Grószt is behívták tanúskodni Kovácsék perében. Bár Grósz Iván elismerte, hogy évekig Kovácsnak dolgozott, ennek semmi köze nem volt az apja pozíciójához.
„A tanú hozzátette, a vádlott tudta róla, hogy ő Grósz Károly fia, de apjával kapcsolatban sohasem kért tőle szívességet”
– tudósított a Magyar Nemzet. Majd a kis Grósz kisétált a bíróságról.
Ugyanezt a módszert, az elhallgatást választotta az aranycsempészési ügyben szintén tanúként meghallgatott Bartha Ferenc is. Utóbbit már az Agrobank-botrány kirobbanása idején is be akarta idéztetni Kovács ügyvédje, hogy tekintélyével legalizálja az ügyleteket, hiszen „1994-ben a privatizációt felügyelő kormánybiztosként Bartha tudott a >sajátos biztosítéki rendszerről<, de azzal kapcsolatban semmi kifogása nem volt.” Akkor – ha minden igaz –, Bartha még nem ment be a bíróságra, de nem sokkal később már nem kerülhette el.
Meghallgatásán kiderült, hogy a rendszerváltás előtt, a Magyar Nemzeti Bank vezetőjeként „személyesen döntött Kovács-ügyletek kérdéseiben”.
Kapcsolatukról a következőket mondta:
„Bartha Ferenc szólt arról, hogy Kovács Mihályt Londonban ismerte meg, ahol Grósz Károly miniszterelnökkel volt kint akkoriban egy delegáció tagjaként. Mint elmondta: valószínűleg támogatásáról biztosította Kovács cégét, az IBB Kft.-t, de arra nem tett ígéretet, hogy az MNB aranyat ad el neki. A jegybank volt elnöke egyébként nem tudott arról, hogy a kérdéses időszakban lett volna olyan cég, amelyik külföldön, bérmunkában dolgoztatta volna fel az MNB-től vásárolt nemesfémet.”
A szokásos mellébeszélés látjuk.
Bartha után utódja, Surányi György vezetésével folytak tovább a közös ügyletek, utóbbi beismerte, hogy „megismerkedett Kováccsal, de >ez a kapcsolat magánjellegű volt<”. Ugyanez a Surányi volt az, aki az Agrobank igazgatóját, a Kovács elnök úrral együtt letartóztatott Kunos Pétert nemcsak „szakmai, hanem a nyilvánosság előtti viselkedésre vonatkozó taktikai tanácsokkal” is ellátta. Vagyis, hogy hogyan verje át a közvéleményt.
A nyilvános hála sem maradt el: „Kunos 1994. november 18-án köszönetét mondott Surányi Györgynek, amiért sok mindent megtett azért, hogy ne hibázzon a bíróság”. [Következő cikkemből kiderül, hogy Kunos, Kovács, Surányi és Medgyessy Péter igen szoros és gyümölcsöző barátságba továbbra is megmaradt.]
Most látjuk tisztán, milyen fontos is volt ez az 1988-as látogatás. Kovács jól számolt: adott és kapott is.
A brit-magyar milliomos egyébként nem csak Grószékat látta vendégül a farmján, hanem más ismert értelmiségieket, például Verebes Istvánt, utóbbi fiának ő lett a keresztapja. De voltak más hívei is: többek között Jancsó Miklós, Bálint András, Makk Károly, Bacsó Péter és Popper Péter, akik az Agrobank-botrány idején mindent megtettek azért, hogy előbb kiszabadítsák, majd felmentessék a vádak alól. Sajtóhadjáratot folytattak, aláírásokat gyűjtöttek, megzavarták a tárgyalásokat.
Ezzel folytatom. Addig is nézzék meg a következő képet, a háttérben Jancsó éppen megérkezik Kovács tárgyalására. Az öröm jogos, Kovácsot felmentették…
Fotók: MTI
Olvasó
2020-12-04 at 10:54
Köszönet PS minden munkatársának, mert nélkülük ezekről a tetves, mocskos (***)ról máshol nem lehetne olvasni.
PS minden munkatársának jó egészséget kívánok!
Mérei Mihály
2020-11-23 at 18:13
Jó ez PS, mert ennyi mocskot sehol sem lehet megismerni, ennyi mocsokról máshol nem lehet tudni! Köszönet a lelkiismeretes munkátokért! Csak így tovább PS!
Etel
2020-01-16 at 17:44
Nem értem. Mit keres az aranycsempesz ügyben Jancsó? Makk Károly ő talán némi aprót,ahogy kinézett szegény. Bacsó, talán ötleteket, hogy azonnal elfelejtse. Popper, aki a galerik lelkével foglalkozott, mégcsak nem is az aranyifjakeval? Bálint András? Talán a papa vizsgálati honoráriumait bízták Kovacsra, ’56 idején ez nagyon ajánlott volt.
ed4go
2020-01-13 at 19:58
Tetszettek volna forradalmat csinálni ! Miért mondta ezt Antall József néhai Miniszter Elnök ? Mert ezekről és még a fel nem tárt ügyekről is tudott. A Hóbagoly is elmondta egyszer, a Magyar társadalomban hogyan volt-van beágyazódva a kommunizmus. Magyarul hogy vágták át a palánkon a Magyar tömegeket. A Rózsadombi paktum is arra volt jó, hogy a kártevő mentesítés ne történhessen meg. Ezek az alakok már akik még élnek, vidáman szemlélik élvezik milliárdjaikat, a nyugdíjasok 2/3-a pedig csak rágja a tányér szélét.
Ez üt vissza ma az Orbán kormányra, ezek támadják most veszett dühükben, mert megint volna mit megszerezni és szétosztani maguk között. Egy kicsitvel több következetes szigort kellene alkalmazni, de úgy látszik verbalitás van csak.
A külföldről pénzelt anarhisták ugyanilyen veszélyt jelentenek.
Kbandi1
2020-01-13 at 13:13
A zsebtöméshez aztán jött a s.ggtömés, ahhoz meg a liberálisok értettek igazán. A vazelin lett az óvszerük – az védte őket a fizikától (súrlódástól). Nagyon sok állibsi van a fizikusok között. 🙂 🙁
Károly
2020-01-12 at 20:12
Tuti!
Megtudjuk erősíteni, a haverja igazat mondott, tényeket közölt.
1982-től már megkezdődött, az ország kifosztásának előkészítése.
Az mszmp leosztotta, kinek mi jár, makd a lopott vagyonból.
Sajnos büntetlenül, továbbra is politgizálhatnak, gazdáik, külföldi cégek támogatásával.
Tuti
2020-01-12 at 19:34
egy haverom melozott egy svajci cegnek, aminek a fejese volt egy olyan magyar no akinek a neve alatt szallitottak ki az elvtarsak az aranyat…egy kurtizan volt akinek az apjat itt tartottak amig le nem megy a biznisz…
persze a vegen o is kapott par ezreleket…azota lecsuktak svajcban
inteligens elenzéki
2020-01-12 at 16:11
És ez, amiről a poszt szól, csak a jéghegy csúcsa !
Sok céggel kerültem kapcsolatba az elmúlt 30 évben, de olyan magyar tulajdonú céggel még nem találkoztam, amelyet nem valami szoci span birtokolt volna. (Volt párttitkárok tanácselnökök, szintén párttag gyárigazgatók stb.)
Aztán ezek vinnyognak, hogy korrupció van.
Én a helyükben kussolnék.
bali
2020-06-25 at 22:50
inteligens ellenzéki 2020-01-12at 16:11! úgy van a tankönyvben leírva,a Mo-i privatizáció,hogy kijelöléses privatizáció.A tankönyv összehasonlítja a Szlovák Bónuszos privatizálást,és az egyéb Lengyel,vagy más eljárásokat. A Magyar kijelöléses szó azt jelenti,hogy a kijelölő bizottság (Szándékosan kisbetű.Minek a nagy? Nem érdemlik meg.)Kijelöli a gyárakra,üzemekre,javakra az új tulajdonosokat.Természetesen azokból a prominens személyekből,Ügyvédekből,Katonatisztekből,Belügyi Tisztekből akiket a hatalom fontosnak tart a későbbi politikai,és más hatalmi feladatok ellátására.Tehát nem üzleti alapon volt a privatizáció Magyarországon.Ezért láthatja a volt belügyi főtiszteket,vagy volt párttitkárokat,tanácselnököket,és a teljes régi nomenklatúrát a jelen hatalomban.)Természetesen,pontos leírást ,is tudok ide hozni.Névvel,nevekkel.Hellyel.Helyek megnevezéseivel,Vásárlókkal,Külföldi vevőkkel.Érkezett a külföldi üzletember csapat,és pénz.Közölték,hogy a Kenyérgyárat szeretnék megvásárolni.A privatizátor közölte,hogy arra két tatabányai ügyvéd van kijelölve.A kijelölt személyek után vásárolhatnak ,csak az üzletemberek..A részletek is nagyon érdekesek.A korrupció elkerülhetetlen.De végül az állam ezen csak veszíthet..
Papuskáim
2020-01-12 at 15:04
Hol tarthatnánk,ha mindez nem így történt,zajlott volna le?
Ja a rózsadombi paktum!,pontról pontra bejött,minden az szerint alakult,aahogy a “rendszerváltok”kiagylták és levezényelték.
Galamb
2020-01-12 at 16:59
… és a Nyugat tapsolt nekik. De gyanítom, a “kiagyalásban” is segítettek nekik.
laura
2020-01-12 at 12:04
Ezzel már nem lehet választást nyerni !
Lassan ez már senkit nem érdekel.
A fiatalokat már az ő gondjaikkal kell traktálni,s megoldást találni.
Az öregeket pedig nagyobb anyagi létbe kell helyezni.
Kevés az már,hogy mennyien dolgoznak,meg mennyivel nőttek a bérek.
A valós problémákat kellene orvosolni. Valós nyugdíjemelést az ország
eddigi építőinek!
inteligens elenzéki
2020-01-12 at 16:23
“Valós nyugdíjemelést az ország eddigi építőinek!”
Tökéletesen érthető ez az igény. Azonban rögtön felmerül a kérdés, hogy ehhez honnan vonjanak el forrásokat ? Amúgy meg azok a szoci oligarchák, akik minimálbéren foglalkoztattak, azok határozták meg nagyrészt a mostani nyugdíjakat.
Amúgy a nyugdíjasok aránya folyamatosan nő.
A jelenlegi kormány rengeteget tett az ország pénzügyi stabilitásának helyreállításáért, de ha most belekezd egy felelőtlen osztogatásba, könnyen semmissé teheti az elmúlt 10 év eredményeit. Ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy a lehetőségek határain belül igyekeznek a nyugdíjakat méltányosabb szintre emelni.
túródóra
2020-01-12 at 11:49
Fizikai fájdalmat érzek ,ha látom ezeket a büdös komonista férgeket.Féltem ma is Magyarországot,az én Hazámat, ezektől a mai bitang ,libsi gazemberektől.Borúlátóan látom az esélyeket,de becsülöm azokat,akik harcolnak ellenük.Bárcsak én is tehetnék valami érdemlegeset.
honleány
2020-01-12 at 11:08
Nem csoda, hogy az MSZMP utódpártának tagjai frusztráltak, ők ezekhez képest csak csipegethetnek az évi százmillióikkal.
Salamon Katalin
2020-01-12 at 10:59
Javasolnám, hogy a cikksorozatot könyv formájában adják ki. Olyan információkat tartalmaz amiről sok ember még nem is hallott. Igenis kell ezekkel a dolgokkal foglalkozni, mert a résztvevők itt élnek közöttünk és a trükköket újra bevethetik ha a hatalomba visszakerülnek!
Minden elismerésem a szerzőnek!
honleány
2020-01-12 at 11:16
Erre komoly szükség lenne, mivel tapasztalatom szerint a vidéki városok könyvesboltjaiban szinte kizárólag a baloldali írók könyvei kaphatóak.
LAJTOS ÁRPÁD
2020-01-12 at 15:39
Pont vidéken,nem hinném?
Szőke ciklon
2020-01-12 at 10:34
Ajánlott egy nagy adag vérnyomáscsökkentő beszedése mindenkinek, mielőtt a PS feltáró cikkeinek olvasásába kezd. Sajnos, azon túl, hogy az emberek megismerik hogyan rabolták ki az országot a kommunisták, következménye ezeknek az ügyeknek nem lesz. Ezek azt is megúsznák, ha kiderülne róluk hogy útban lévő embereket tettek el láb alól. Amikor egy-egy ilyen mocskos ügyről lerántják a leplet, azt tapasztalhatjuk, hogy a főszereplők, az ügyekből hasznot húzók, szinte kivétel nélkül zsidók, akik ma is jól élnek, magas pozíciókban vannak, és a kultúra, az üzleti világ köztiszteletben(?) álló személyei. És, ha a többi feltárt ügyet együtt vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a kör bezárul, ezek mind egy brancsba tartoznak, az érinthetetlenek brancsába. Az félre sikeredett rendszerváltás, az elmaradt számonkérés végzetes, helyrehozhatatlan hiba volt. Csak idő kérdése, hogy mikor veszik vissza a teljes hatalmat a magyarok felett a kunbélák!
magyar
2020-01-12 at 10:27
Ennek már vége ! NEM TUD MÁR PS MÁSSAL FOGLALKOZNI??????????????
Zsuzsa
2020-01-12 at 12:58
Akit a múltja nem érdekli, jövőjét nem érdemli.
Ha zavarja a történelem és az oknyomozás, lehet innen továbbhaladni.
Amúgy, nézze meg a PS kínálatát, s észreveszi, hogy tud mással is.
m
2020-01-12 at 15:32
Tudja Kedves Zsuzsa én a Rákosi korszakban nőttem fel Horthy
ideológiáin. Úgyhogy maga engem ne oktasson úrleány.
A múlton gyötrődés nekünk csak vereségbe torkollik. S csak mi olvassuk ezeket a tényeket.
S itt egymás között emeljük vérnyomásunkat,ellentétben azzal,hogy
tovább haladna Ön is más irományok felé és ott is mondaná el véleményét ott is. De ahhoz már gyáva s sérti az önérzetét.
magyar
2020-01-12 at 15:34
magyart akartam írni ZSUZSA
nemzeti
2020-01-12 at 15:45
Haladjon maga tovább a 168,444,HVG irányában s szálljon vitába
az ott a nemzeti oldalt becsmérlő fizetett provokátorokkal.
12345
2020-01-12 at 20:12
Gratulalok Zsuzsa
Mester
2020-04-29 at 09:54
Olvasson indexet, az való akkor magának.
LAJTOS ÁRPÁD
2020-01-12 at 10:25
JÓ VAN NA !
Nyugdíjemelést mert öregszik az ország és elmegy 2022.
S akkor annyi a FIDESZNEK.
Vajda Miklós
2020-01-12 at 13:55
A Fidesz csak egy párt, Amely a jewlenlegi mezőnyben utcahosszal a legjobb, ami a nemzeti érdekek képviseletét illeti. De messze nem elégségesen. A baj csak az, hogy amennyiben a Fidesz nem lesz sokkal radikálisabb, akkor 22-ben nem csak a pártnak, hanem az 1100 éves nemzetállamnak lesz annyi. Itt a bot vége!
LAJTOS ÁRPÁD
2020-01-12 at 15:37
Igazad van barátom! Ez kevés !
Hans Landa
2020-01-12 at 17:57
Vajda Miklós10/10.A fő probléma az,hogy a Fidesz emberanyagban,ideológiában alapvetően és eredendően LIBERÁLIS párt.Szinte kizárólag jogászokból áll,ez néhány szakminisztérium esetén nem biztos hogy előny.”90″ óta már egy generációs váltás is lezajlott.Senki nem tud kibújni a bőréből,pedig valamit muszáj lesz lépni.2022-nagyon közel van!
Hesslerezredes
2020-01-16 at 14:27
A Fidesz egyáltalán nem a legjobb patrióta párt, de nincs jobb nála. Ha az ellenzék egy Velorex (mert az), akkor a Fidesz legalább egy VW Golf.Ha 22-ben a nép vissza akar ülni a Velorex-be, hát akkor nem adok fél évet sem és minden, de tényleg minden le lesz rombolva, amit a Fidesz eddig megvalósított a nemzet érdekében. Fél év után ki is lehet majd írni a határokon, hogy: Hungary is over!
LAJTOS ÁRPÁD
2020-01-12 at 15:36
Troll vagy te kisfiam !
Netta
2020-01-12 at 10:12
Jé!
Stohl András büntetőperében is alkalmazták az ilyetén nyomásgyakorlást, amikor a Nemzeti társulata bevonult a bírósági tárgyalásra, hogy ne ítéljék el a “pótolhatatlan zseninek” titulált tucat csepűrágót.
Hans Landa
2020-01-12 at 11:02
Netta:10/10.Így bizony,Bodrogi Gyula,Törőcsik Mari jelentek meg “Kólás”Buci tárgyalásán.
Zsuzsa
2020-01-12 at 12:51
Zalatnayén is kivonultak? Nem úgy emlékszem. Ott mintha csak Delhusa Djon állt volna ki Cini mellett.
Netta
2020-01-12 at 13:00
Zalatnayt csőbe húzták a haverjai, hitelt vetettek fel vele, lenyúlták a pénzt, ő meg ott maradt pőrén, és rávarrták az egészet.
Jó hangja volt, valamikor még csinos volt, de elszállt, meg lehetett vezetni, mert főldbuta volt mindig.
Amit Stohl körül műveltek, plusz bűncselekmény volt. A megrokkant áldozat után paparazzikat küldtek, hogy bizonyítsák, nincs maradandó sérülése. Stohl minimum két évet kellett volna kapjon.
A bulvár hitette el a tömegekkel, hogy ha bevarrják, megáll az élet.
Hát pedig, ha ezen múlik, álljon meg.
TucatnI sokkal jobb színészt tudok, aki klasszissal nagyobb, mint ez a nímand.
De az látványos volt, ahogy a ballib horda ősszezárt és sekerrel gyakorolt nyomást, hogy a bírónőnek azért a 4 hónap wellnessért, amit rá osztott, magyarázkodnia kellett.