Az elmúlt napokban egy gyermeklány elleni állítólagos nemi erőszak sorozattal volt tele a magyar sajtó. Az állítólagos elkövetők neve is nyilvánosságra került. Mindez úgy történt meg, hogy a vádat jelen ismereteink szerint semmiféle komolyan vehető bizonyíték nem támasztja alá, csak egy feljelentés van, amelynek a tartalma sem ismert. Különösen bonyolítja az ügyet, hogy az áldozatnak állítólag van oka haragudni a megvádoltakra más miatt, és már korábban is vádolt meg ilyesmivel valakit.
Jelen pillanatban a közvetlenül érintetteken kívül senki nem tudhatja, hogy megtörténtek-e a feljelentésben állítólag megfogalmazott cselekmények. Mi nem tudhatunk semmit. A baj az, hogyha valami döntő bizonyíték nem kerül elő, ami az ilyen ügyekben igen ritka, nem csak mi maradunk majd teljes homályban az ügyben, hanem a rendőrség, az ügyészség és a bíróság is.
Az egy-két évvel ezelőtti állítólagos szexuális erőszaknak nem lesznek tárgyi bizonyítékai, nem lehet érdemben kideríteni, hogy aznap a dolgok hogyan történtek, ki, hol volt aktuálisan. Legfeljebb óriási szerencsével lehet alibit igazolni.
Marad, mint már annyiszor a „sértett életszerű előadása”. Ami egy gyerek esetében hiába drámai, még egy felnőtténél is bizonytalanabb hivatkozási alap. Minden ellenkező híreszteléssel szemben ugyanis, a pszichológiai és pszichiátriai szakvélemények nem nyújtanak száz százalékos bizonyosságot. Nem zárják ki és nem mondják ki teljes biztonsággal, hogy egy vallomás igaz-e vagy nem. Vagy csak részeiben igaz. Vannak „szakemberek”, akik ezt állítják, de azok el vannak telve saját szakmai és emberi tökéletességükkel, és nem alkalmasak arra a feladatra amire vállalkoztak. Több, jogerősen lezárult ügyben derült már ki, hogy voltak téves szakmai vélemények mindkét irányban.
Korunk egyik kóros tünete, hogy abszurd bizonyosságokra vágyunk mindig. Sem mi, sem úgy általában az emberek nem akarnak beletörődni, hogy valami nem bizonyítható, hogy bűnnek nincs meg a büntetése. A baj az, hogy a liberális jogállam sem akarja elfogadni ezt, és a „Metoo” mozgalom szintjére zülleszti az igazságszolgáltatást a sajtó sajnálatos közreműködésével.
Azt állítom, hogy szinte bizonyosan nem lehet megnyugtatóan lezárni az ilyen ügyeket. Valaki azt mondta, hogy ezekről az esetekről csak az ítélet után szabadna hírt adni. Igaza volt.
De akkor sem fogjuk ismerni igazából a rendőrség, ügyészség valódi álláspontját, kétségeit, a tapasztalatából származó meggyőződéseit. Legfeljebb azt tudhatjuk, hogy mit tudtak bizonyítani. És amit tudnak bizonyítani, azt bizonyítják is, sokszor akkor is, ha nem hiszik el maguk sem.
És most engedjék meg nekem, hogy a saját tapasztalataimra hivatkozzam. Több mint tíz évig dolgoztam a gyerekvédelemben. Sajnos több ilyen ügyben voltam tanú, feljelentő, közreműködő szakember és sok szociális munkás, pszichológus, rendőr tapasztalatait, véleményét volt módom meghallgatni. Ezekben a szakmákban is, mint sok más helyen, alapvetően feloszthatók az emberek két csoportra. Az egyikbe tartoznak, akik mindig tudják, akik mindig lelkiismeret-furdalás nélkül állnak az egyik, vagy a másik oldalra, és ítélnek elevenek és holtak felett. A másik csoportban mi tisztában vagyunk a tudásunk korlátaival, azzal, hogy olyan eseményekről, ahol nem voltunk jelen, nem tudhatunk mindent. Mi is döntünk sokszor, elismerve a döntésünk kockázatait, de felkészülünk arra, hogy tévedhetünk is. De el merjük ismerni, hogy egy adott esetben nem tudjuk az igazságot. Különösen azért nem, mert az emberek hazudnak, szépítenek, torzítanak, rosszul emlékeznek, gyűlölnek, figyelemre vágynak, bosszút akarnak állni, felhasználják a gyerekeiket, úgy általában a gyerekeket. Hiába ez az egyik legocsmányabb bűn, hiába kívánjuk a pokolra az ilyen cselekmények elkövetőit, először most is a bűnösséget kellene megállapítani.
Ma azonban az előbbi metódus a divat, az olyanok és ők teret is kapnak, akik gátlástalanul mindig tudják, hogy ki a bűnös. Mint jelen esetben a kislány ügyvédje például. Mintha neki nem a gyereket kellene védenie, és nem csak jogi értelemben természetesen.
Most láthatjuk egyébként, hogy mit is jelent a liberális jogállam akkor, ha férfiakat vádolnak nemi erőszakkal. Ilyenkor valahogy nem érvényes, hogy inkább száz bűnös maradjon büntetlen, mint egy ártatlan szenvedjen. Márpedig amíg be nem bizonyosodik, hogy mi is történt, egyáltalán történt-e bűncselekmény, addig azok a fő bűnösök, akik nagy nyilvánosság előtt meghurcolnak embereket, jelen esetben sportolókat. Akik bemocskolnak, besároznak és befeketítenek, majd elfordítják a fejüket és hallgatnak, ha bebizonyosodik, hogy prejudikáltak.
Naprózsa
2018-09-18 at 00:33
S egy kérdés amiről senki sem beszél: Mi van a szülői felelősséggel? Egy közepesen normális családban is a gyerek a szüleihez fordul. Sőt 11 évesen még nem annyira lázadó kamasz, hogy ne lehessen észrevenni, ha valami megváltozott a viselkedésében.
Mifelénk mi szüleinkhez vagy később a csimotáink hozzánk fordultak rögtön ha bántást éreztek, s olyan nem is fordulhatott elő, hogy nem védtük meg, vagy nem rendeztük le a kérdést.
Vagy e 21. században a nemi identitás mellett a szülőség is be lesz tiltva?
saghy rozalia
2018-09-17 at 17:37
Mindennel és mindenhonnan indul a támadás.
bölcsuhu
2018-09-17 at 15:55
A történetben sok minden sántít!
1. Miért két év után áll elő az erőszakolással?
2. Hogyhogy egyik társa sem vett észre semmit? Az úszó edzések nem négy/hat szem közt történnek!
3. A lányok öltözőjébe hogy járhatnak be észrevétlenül a férfi edzők?
4. Milyen érdekes, ezek az utólagos feljelentések rendszerint nem egy esetet említenek, hanem hetekig/hónapokig tartó folyamatos zaklatást. Mért megy valaki vissza többször is, akit ott bántalmaznak?
5. Ma bármelyik gyerek nézhet pornó videókat, ergo nem kell megerőltesse a fantáziáját, hanem csak magára szabj az azokon látottakat. S egy pszichológusnakl erre is gondolnia kell, nem megnyugtatni magát azzal, hogy életszerű volt a lány beszámolója! Életszerű, de a vajon valóságot leíró, ahhoz hű?
6. Ha nincs semmiféle konkrét bizonyíték/szemtanú, akkor miért kell befogadni az ilyen hajuktól fogva rángatott feljelentéseket? Mit lehet ezen vizsgálni? Aki állít, az bizonyítson is!
Hesslerezredes
2018-09-17 at 16:05
Minden fölvetésed jogos!!!
Rizikó
2018-09-17 at 15:13
Botond multkor bátor ės igaz cikket írtál a badacsonyi lincselèsről ės a rendőri elterelésről az áldozat besározásárôl.
Hasonló tényfeltárást várunk tőled..
rk
2018-09-17 at 13:58
Az a baj, hogy igaztalan vád esetén mit lehet egy 13 éves hazudós kislánnyal tenni? Mi lenne az a büntetés, amitől ő is és a hozzá hasonló korú gyerekeknek eszébe se jusson hogy bosszúból ilyen váddal illessen bárkit, de ne rettentsünk el senkit a valós tények feltárásától. Ne maradjon büntetés nélkül az, aki gyermekeket molesztál, de ne lehessen már bárkit ártatlanul meghurcolni és a korára való tekintettel egy ejnye-bejnyével megússza. Mi lett pl azzal a lánnyal, aki miatt a mentősök ártatlanul lettek meghurcolva?
csakafidesz
2018-09-17 at 14:17
Pontosan. Egy színes fantáziájú gyerek könnyen tönkreteheti mások életét, ha nem figyelünk oda mi igaz a meséiből.
Hesslerezredes
2018-09-17 at 14:40
Az, amit a nyomozó elhisz – és mindent elhisz, ha ki akar b…ni a feljelentettel és semmit, ha nem. A legrohadtabb ügyek.
Rizikó
2018-09-17 at 15:09
Talán akik felbûjtották azokkal lehet valamit tenni! Mondjuk beperelni rágalmazásért.
Hesslerezredes
2018-09-17 at 16:04
Hamis vádra felbújtás.
Netta
2018-09-17 at 13:39
Az áldozat a társadalom.
Indítottak egy aljas politikai töltetű, társadalom romboló mozgalmat, és az gyűrűzik szartaszenefele.
primitív, gonosz nők és debil, sikertelen, súlyosan személyiségzavaros hülyegyerekek rákapnak, s ha vélt vagy valós érdekük azt diktálja, akkor kicsinálnak bárkit. A gyerekek mellett azonnal ott teremnek a “gyermekjog-védők” és a jogász-ügyvéd hiénák.
A cél: férfi ne udvaroljon; férfi ne legyen tanár és edző, nehogy valaki az igazi férfimintát közvetítse a nevelésben. Ha a magáncége sikeres, akkor hajrá, egy ilyen rágalommal őt és a széles famíliáját is egy életre ki lehet csinálni, földönfutóvá tenni.
Ugyanakkor az EP legalizálni akarja a pedofíliát, egyúttal relativizálni, bomlasztani a normális értékrend, a közmegegyezés értékrendje alapján hozott polgári és büntető törvényeket.
csakafidesz
2018-09-17 at 14:20
A mee to mozgalom végtelen aljasságát az bizonyítja a legjobban, hogy az őskommunista, gusztustalanul kövér képviselőnőnk előállt egy teljesen hihetetlen kitalált történettel! Egy olyan nő akit csak undorral néz férfiember.
Rizikó
2018-09-17 at 14:46
Kire gondoltål, gurmai Z. Vagy Vadai À.?
khm
2018-09-17 at 17:18
szűcserika?
khm
2018-09-17 at 17:20
gurmaizita?
Hú de végtelen bőségszaru ez az “őskommunista” kövér némber.
Hesslerezredes
2018-09-17 at 13:27
Confabulal-ás és pszeudologica phantastica a két kulcs-szó az ilyen ügyeknél. Évekkel később nem is lenne szabad ilyen feljelentéseket befogadni. És egyébként is: százszor-ezerszer el kell mondatni, hogy hogyan és mi történt, minden részletet unásig és a legkisebb ellentmondás esetén kivágni, mint macskát… Ez a “megerőszakolás” egy olyan bunkósbot, amit bármikor, bárhol, bármely férfira bármely nő ráfoghat. Lásd Damu Roland esetét: fél órával előbb még vígan kettyintett V. Tímeával a Timike által önként és dalolva, majd egy kis perpatvar után Timike már meg lett erőszakolva, állítólag. Na azt a büdös ribi bírónőt kellett volna, aki elítélte ezért ezt a srácot!
Közlegyény
2018-09-17 at 14:44
Azért hagyjuk már meg egy nőnek azt a jogát, hogy akkor szeretkezzen amikor neki is tetszik, ezredes úr!
bölcsuhu
2018-09-17 at 15:44
Ja, de ezt ne utólag döntse el!
Netta
2018-09-17 at 13:12
“a „sértett életszerű előadása”
Lehet igaz is, nem is.
Az író sem író, ha nem “életszerű”.