Schmidt Mária szereti a focit, de nem szereti, ha a nyugati felemelt mutatóujj morálisan edukálni akar minket, ezért különösen jól esett neki a négygólos angliai győzelem. Ez is kiderült abból a beszélgetésből, amelynek a kiindulópontja a történészprofesszor Korszakhatáron című új esszékötete volt. Beszélgettünk a rossz állapotban lévő, önsorsrontó Európáról, a Nyugat képmutató, de valójában ma is gyarmattartó beállítottságáról, a magyar reálpolitikáról, az önreflexióra képtelen ballib értelmiségről és a teljesen hiteltelenné vált baloldalról.
Meg kell fejtenünk a múltat, hogy hogyan jutottunk idáig, meg kell fejtenünk a jelent, és ki kell találnunk a jövőt – így foglalták össze a laudációban az új könyve lényegét. Erről az jut eszembe, hogy korszakhatáron élni mindig zavaros és veszélyes dolog. Ilyenkor vagy kapaszkodunk végsőkig a süllyedő roncsba, vagy elkezdünk szörfölni a barátságtalan hullámokon. El tudjuk engedni az egyre inkább illuzórikus biztonságérzetünket, és belevágni az ismeretlenbe?
Muszáj elengednünk. A ’60-as évektől a rendszerváltoztatásig tartó időszaknak az volt a jellemzője, hogy ha sok mindent nem is szerettünk benne, a kiszámíthatóság, a biztonság miatt úgy tűnt, hogy örökké így marad minden. Ez a biztonságérzet a Szovjetunió összeomlásakor sem rendült meg, sőt, még akkor sem, amikor itt dúlt a határainkon a délszláv háború. Éreztük, hogy mozog alattunk a föld, de biztosak voltunk benne, hogy a háború minket megkímél. A 2008-as gazdasági válság, a migrációs válság, a covid-válság és az ukrajnai háború miatt azonban mindenki megértette, hogy a XX. század eltávozott, és elkezdődött az új. Amiben több a bizonytalanság, és kevesebb a biztonságot jelentő kapaszkodó.
Európában a múlt, a szellemi és tapasztalati tőke nyilvánvaló, miközben az amerikaiak által rángatott báb is. Létezhet ilyen óriás–törpe hibrid?
Európa pocsék állapotban van. Nem tudom elhessegetni azt a gondolatot, hogy az Egyesült Államok arra törekszik, hogy tönkretegye Európát – és úgy fest: az európai elit ehhez asszisztál. Nem értem, hogy Amerikának ez miért érdeke, és miért nem jó neki egy erős európai szövetséges, amely piacot nyújt az ő termékeinek is, és megáll a saját lábán. Hogy a mostani amerikai adminisztráció miért egy gyarmati sorba taszított Európában gondolkodik? Nem értem, és ez régen nem is volt így. Ha az új világban vannak új kihívói az Egyesült Államoknak, mint Kína, talán majd India is, és a régi-új Oroszország, akkor nem tudom, hogy Európával kapcsolatban miért nem a jólétet és szabadságot jelentő nyugat-berlini modell maradt a mérvadó az amerikaiaknak. Ez a jólétben, szociális biztonságban lévő Európa lenne, amely Amerikával együtt egy kívánatos ellenmodellt tudna nyújtani például Kínával szemben is. Ha Európát lepusztítják, az nemhogy vonzerőt nem fog gyakorolni, hanem negatív példa lesz. Ez esetben mi lesz az amerikai liberális demokrácia hivatkozási alapja?
Látni fogjuk a saját szemünkkel egy ilyen nagy civilizáció összeomlását, mint Európa?
Nem szeretném, ha így lenne. Lehet, hogy összekapjuk magunkat, volt már Európa rossz állapotban.
A hanyatló Nyugat még mindig inkább kinevetett toposz, amit a többség nem vesz komolyan.
Szerintem már kezdik érezni a nyugat-európaiak is, akik a XX. század második felében nagyon jól éltek, és nem érték őket olyan megrázkódtatások, mint minket, a Vasfüggönyön innenieket – a szocializmus erőszakos ránk kényszerítése, a megtorlások, a diktatúra. Nagy tapasztalata a mi térségünknek az is, hogy egy birodalom pikk-pakk össze tud omlani. Mi kibírtuk, állva maradtunk, nekünk önbizalmat ad, hogy képesek voltunk rá. Az ő talpuk alól még nem ment ki egy birodalom, nincs ilyen élményük, nem is ismerik föl az előjeleket, el vannak kényelmesedve, azt gondolják, hogy jegyet vettek arra, hogy mindig a napos oldalon legyenek. Megvan-e az adaptációs képességük? – ez is kérdés. A mi térségünknek a háború után idomulnia kellett a szovjet modellhez, azon belül az újabb és újabb ötletekhez, amiket „reformoknak” neveztek, mint például az új gazdasági mechanizmushoz, aztán ’90 után vissza kellett állnunk a piacgazdaságra és a demokráciára. Aztán az uniós feltételekhez kellett adaptálódnunk, aztán a sorban jött válságokhoz, most pedig ahhoz az eszement ötlethez, hogy Európának nincs szüksége az orosz energiahordozókra.
A ’10-es évek óta sűrűsödő válságok megmutatták, hogy Európa még mindig szét van hasadva, csak ezt eltakarták az uniós tapétával. A válságok során ismét napvilágra került gyarmattartó beállítottság levetkőzhető számukra, vagy csak a pusztulás árán szabadulhatnak meg tőle?
Minket a felvilágosodás óta mindig civilizációs célpontnak tekintettek.
Edukálni akarnak minket, mint az angol szövetségi kapitány.
Edukálni, igen, majd ők megtanítják nekünk. Azok az angolok, akiknek egyes futballszurkolói csoportjainál színvonaltalanabb csőcselék évtizedek óta nincs a focipályák környékén. Egész városnegyedeket vertek szét Európa-szerte. Valaki meghajlítja a térdét két és fél másodpercig, és meg van elégedve, hogy íme, ő tett a rasszizmus ellen, majd kifütyüli annak az országnak a himnuszát és válogatottját, amely soha nem volt rasszista, és soha nem ölt halomra civilizációs céllal más bőrszínű és kultúrájú embereket. Nagyon jólesett a 4:0. Sok mindenért kárpótol.
Vannak hasonló, moralizálós problémáink a németekkel is…
A németek is hasonlóan viselkednek velünk az utóbbi időben. A kulturálatlanságuk bizonyítéka, hogy egy nyolcvanmilliós ország így viselkedik egy sokkal kisebbel. Azért nem tudnak erről a magas lóról leszállni, mert súlyos identitásválságban vannak, és nem tudják, hogy kicsodák. Csak akkor hiszik el magukról, hogy még vannak, amikor valakivel szemben a saját vélt felsőbbrendűségüket megmutathatják. Szánalmasak a németek a gyávaságukkal! Magyarországon, a magyar szurkolók tízezrei előtt a csapatkapitányuk, a kapus Neuer nem merte felvenni az LMBTQ-karszalagot, itt nem mertek letérdelni. A német sajtó számon is kérte rajtuk, hogy miért nem edukáltak minket. A németek azt gondolják, hogy tőlünk elvárhatják a szövetségesi, partneri hozzáállást, ők viszont csak fentről lefelé hajlandóak kommunikálni velünk.
Európa után nézzük saját magunkat a korszakhatáron! A honfoglalás korában még a magyar módszer sarokköve volt a rendkívül pontos felderítés mind a terepet, mind a szembenálló feleket illetően, később viszont több csúnya kudarcunk oka volt éppen ennek a hiánya. Most hogy állunk a valósággal való kapcsolat terén?
Azt hiszem, a magyar emberek azért szavaznak kétharmados felhatalmazást az Orbán Viktor vezette Fidesz-kormányoknak, mert érzik azt a bizonytalanságot, amiről előbb beszéltünk, és azt hogy ilyenkor össze kell kapaszkodni, mert már sokszor nagyon rosszul jöttünk ki a széthúzásból. Ez a kormányzat a reálpolitika talaján áll, ami megkülönbözteti a nyugati világtól, ahol a moralizáló testtartás vált meghatározóvá. Mi ezt nem akarjuk és nem is engedhetjük meg magunknak. Ez a reálpolitika, a magyar érdekek képviselete mindenféle eseti szövetségek megkötésével – ez a jó politika. Amit a Nyugat képvisel, az nem erkölcsös politika. Az csak egy képmutató moralizálás, ami mélyen különbözik az erkölcstől.
Ezt hallva valahol felsír egy ellenzéki politikus, aki értékalapú külpolitikát követel az érdekalapú helyett. A könyvében kitér arra, hogy a régi ballib értelmiségiek fölött eljárt az idő, de mindig hadrendbe állítanak itt, nálunk újakat is. Ők hogy állnak a saját harcuk szellemi muníciójával?
Nem állnak jól, és ebben többek között az SZDSZ azon garnitúrája is rossz példát mutat nekik, amelynek egyes tagjairól részletesen írok a könyvben. Ők sem tudnak kritikusan viszonyulni a saját tevékenységükhöz. Nem ismerik fel, hogy a politizálásukban mi volt jó, illetve mi volt tévedés, hiba vagy még súlyosabb dolog. Így aztán lehetetlen igazodási pontokat találni náluk. A mai ballib társaságnak az a legnagyobb baja, hogy abban szocializálódtak, hogy ők mindig mindent jól csináltak és csinálnak. Ilyen körülmények között sosem a saját hibájuknak tartják, ha az emberek ezt nem így látják. Nem az embereket akarják egy jobb politikával megnyerni, hanem elvárják, hogy az emberek fogadják el végre az ő régi receptjüket. Ez így a jövőben sem kecsegtet számukra sok sikerrel.
Azért a kommunisták mindig nagy mesterei voltak az átöltözésnek, újracsomagolásnak.
A kommunistáknak van egy nagy ígéretük: a fényes, igazságos, tökéletes jövő. Amíg az emberek nem jöttek rá a saját tapasztalataik árán, hogy ez a jelenben börtönt, bitófát, átnevelő tábort, nélkülözést és a szabadság megfojtását jelenti, addig sokakat elkábított. Ma viszont már muszáj lenne ehelyett valami újat ígérniük, de a magyar ballibeknek nincs ötletük.
Abban sincs esélyük, hogy éppen most vedlenek át klímaglobalistákká meg morálglobalistákká?
A klímaglobalizmust már nem látom. Azt látom, hogy az orosz–ukrán háború kirobbanása óta pikk-pakk elfelejtették, hogy a Föld, illetve a klíma bajban van. Azóta egy aggodalmas szót sem hallok arról, hogy a palagázrepesztés meg a gáz hajókon történő szállítása milyen környezeti terhelést jelent majd. Ha a zöld politika tényleg fontos lenne nekik, akkor például a kormánypárti német zöldek nem a háború meg a fegyverszállítások pártján állnának. A morálglobalizmusuk viszont permanens, már a migrációs válságban is állandóan fel volt emelve a mutatóujjuk, ez sem újdonság.
Zelenszkij leváltotta Gretát?
Leváltotta Gretát, és a hagyományosan az amerikai imperializmussal szembenálló, békepárti német zöldeket, akik most az USA oldalára álltak és elkötelezetten háborúpártivá váltak. A zöldmozgalomnak is újra kell majd definiálnia magát a háború után, mert elvesztette a hitelességét.
Van esélyünk, hogy ezen változások közben, a barátságtalan hullámokon szörfölve a kanyarban előzzünk?
A mi játékterünket a globális hatalmi játszmák erőteljesen meghatározzák. Ha a háború őszig befejeződik, akkor elkerülhetjük a legrosszabbat, az eszkalálódó háborút. A hosszútávú gazdasági hatásokat mi sem ússzuk meg, lassan mindenhol kétszámjegyű infláció jön – itt jegyzem meg, hogy az euró sem véd meg ettől, bármit is ígértek. Ha az európai gazdaságnak le kell válni az orosz energiahordozókról, akkor ezeket az energiahordozókat olcsóbban megkapja Kína és India. Hogy miért jó nekünk, ha ilyen versenyelőnyt adunk a vetélytársainknak, azt még nem sikerült megfejtenem. Nem hallottam mást az elmúlt harminc évben, mint hogy a globális gazdaság jó. Most meg kiderült, hogy mesterségesen korlátozni kell a világkereskedelmet, és bizonyos szereplőit ki kell iktatni. Mi lesz, ha Kína és India odaáll Oroszország mellé? Hova fog lehullani az új vasfüggöny? Előbb-utóbb számot kell adniuk a politikusoknak a nyugati országokban is, hogy mi történt, és moralizáló rigmusokkal nem biztos, hogy továbbra is el lehet kábítani azokat az embereket, akik nem fogják tudni befűteni a lakásaikat és megtankolni az autójukat.
Veletek
2022-10-28 at 01:03
Amerikát nem érdekli Európa, majd kilábal valahogy, fegyvereket vegyen és kész. Az első cél Oroszország, legyengítésével, összeomlásával megszerezni a fennhatóságát a területén. Így Kína fejlődése megtorpan, majd hozzáfog az ő szisztematikus tönkretételéhez.
János
2022-07-03 at 13:22
Worldrats try to escape their money to production, to agricultural and, to IT gigants.
Don’t work to them, don’t deal at them etc. They will have you over.
❗❗❗❗❗
János
2022-07-03 at 10:18
Hesslerezredes
2022-06-22 at 16:26
Így igaz. Az USA-ban a valós hatalmat birtokolók utolsó lehetősége az atomháború előtt:
kétfrontos támadás Kína ellen. Először Európát rátolni az oroszorszokra akkor is, ha abba Európa belegebed. Ha Moszkvában sikerül nekik megvetni a lábukat, birtokba véve a temérdek orosz kincset, megnyitják a keleti frontot is. Nincs több lehetőségük, bármennyire is próbálkoznak maguk mellé állítani más szövetségeseket.
Most azonban hogy Oroszország és Kína összezárt és Európa saját magát rúgta tökön a szankciókkal – az amcsiknak annyi. Lerohasztják az egyetlen, komolyan vehető(?), kényszerű szövetségesüket is ❗❗❗
Nyeremészkedni persze még megpróbálnak a méregdrága palaszarság és fegyvereik eladásból, hogy a keleti valuták ellenében életben tartsák még a $-t, de ez már nem tartható sokáig, mert a rendszere belülről is monoton rothad. Ide bűzlik a szaga, főleg Nyugateurópába.
??☠️
Rövidesen el kell döntésük, hol a helyünk ❗❗❗❗❗
Hesslerezredes
2022-06-22 at 16:26
Vannak más, értelmes emberek, akik világosan megmondták, hogy mire megy ki a játék?
A jelenleg Amerikában székelő globális pénzügyi háttérhatalom mindenáron meg akarja tartani a dollár hegemóniáját,
Mert akié a világpénz, azé a világ is.
Ha Európa összeborul Ázsiával, akkor olyan világhatalom jön létre, amivel Amerika meg sem tudja majd próbálni felvenni a versenyt.
Ezért van minden: klímahiszti, buzizmus-pedofília-transzgender-LMBTQ-migránssimogatósdi ráerőltetve a ma még főleg fehér világra (Európára), hogy ne fogjon össze az oroszokkal, kínaiakkal, indiaiakkal.
Mert ellenkező esetben az USA csak egy rezervátum-szerű szeglete lesz a világnak.
Ezt nemcsak magamtól, de Boross Imrétől, Bogár Lászlótól Drábik Jánosig, az ő gondolataik mentén és velük egyetértve mondom.
És ez ilyen egyszerű is.
odu
2022-06-22 at 07:31
Az egész logika már ott megbukik, hogy az “elengedés” csak saját döntés, elhatározás és szép békés moralizálás kérdése. A “szövetségeseink” meg aranyos, jó szándékú és picurit se aljas szándékúak. Kiugrás csapda, rendszerváltás csapda stb.
Cassandro
2022-06-21 at 20:39
Mari!
1./ Egy erőforrás hiányos világgazdaságban, ahol nem jut mindenkinek azonos szinten minden, Amerika és Európa nem maradhat azonos szinten. A másik dolog, hogy ha tönkreteszik Európát, akkor nem lesz annyi európai vetélytársa, pl az amerikai autóiparnak.
2./ Amerika Trump alatt nem a saját gloabalista amerikai multijait, hanem a hazai nagy cégeit akarta erősíteni, akár a kínaiakra kirótt vámok útján is.
3./ Az USA még nem látja, csak érzi, hogy a dollár kiiktatása után/mellett vezető szerepe el fog tűnni. A dollár alapú bankóprésen nyomott dollárok már nem kellenek Kínának, Indiának, Szaúd-Arábiának,
Összefoglalva: Amerika kármentést végez amikor Európát lenyomja.
PG
2022-06-21 at 18:13
Jól fogalmaz Mária! Eddig is nagyon sok volt a kábítás, ami manapság egyre jobban kiderül.
Igazából nekünk nem a keleti diktatúráktól kell félnünk, hanem az amerikai gyarmatosítástól. A történelem folyamán az USA mindig is egy rablóbanda volt. Nem véletlen, hogy ott tartott legtovább a rabszolgaság is.
Nahát
2022-06-21 at 17:40
Schmidt Mária nem érti, hogy Amerika miért egy tönkretett, rabszolgasorba züllesztett Európát akar partneréül. Amerika egyáltalán nem képes semmi egyébre, kizárólag népek tönkretételére, beleértve az amerikai népet is. Évtizedek óta züllesztik az amerikaiakat, drog, megfizethetetlen egészségügy, pedofília, gyermekkereskedelem, korlátlan abortusz, szexuális devianciák, pornó, iskolai lövöldözések az egyéni szabadság kiéléseként, beteges háborúzási mánia. Ha ezt szánták a saját népüknek, mi miért kapnánk tőlük jobbat?
Antilibero
2022-06-21 at 16:24
A túlbuzgó liberálnáciknak a hvg valószínűleg megmagyarázza, hogy miért kell úgy irányítani a gazdaságot, mint a mostani negyedik birodalomban (EU) .
Csakhát most nem nácik vezetik, hanem náciból átvedlett populista szélsőliberálisok.
Scholznak, Ursulanak náci felmenői vannak.
A recept most is az, csak átfestették szivárványszínűre.