Március 24-én került a mozikba Nemes Gyula második nagyjátékfilmje, a fanyar humorú, provokatív ZERO, Udo Kierrel a főszerepben. Ma este a Művész moziban a 18.00 órai vetítés után a közönség találkozhat a rendezővel, és a film másik főszereplőjével, Kovács Krisztiánnal, 21 órakor a Toldi moziban a nyilvános díszbemutatón pedig az egész stábbal. A vetítés után 22:30-tól ZERO-buli: lesz Ricsárdgír minikoncert, DJ Rév Marci, Vidra Vera, VJ Mikulán és a film zenei világát hűen tükröző csehszlovák-afrikai youtube diszkó. Nemes Gyula a sajtóvetítés után osztotta meg velünk a film történetét.
CSETE BORBÁLA – 061.hu
Ki fog melletted ülni a nézőtéren?
Rétegfilm lehet a Zero, de igazán sokrétegűnek remélem, szerzői film, amelybe talán az ember összes gondját, baját sikerült belesűrítenem. Nem gondolok persze a filmkészítés közben a célközönségre. Egy problémát tablóként mutatok : ez a hős, a méhész, aki a gyárigazgatóból lesz, az én vagyok. És én vagyok a terrorista is, akivé válik, elkezd robbantani, gyilkolni, én ugyan csak szellemi értelemben követem. Majd Afrikában találtam én is magam… Visszatérve az ideális néző kérdésére: akit érdekel a környezetvédelem, a bolygó jövője, némely politikusról gondolt már kellemetlent, szeretne nevetni, és mindezt komoly dolgokon. Szeretne látni egy olyan filmet, ahol nem beszélnek, hanem képnyelven szólalnak meg… aki szereti a mézet és a szexet, e kettőt egyszerre, az élet szépségeit, nekik ajánlom a filmem. Akik szeretik Afrikát, akikben düh van a világ jövője kapcsán, és ezt a dühöt szeretnék levezetni némi erőszak megtekintésével. Nem ajánlom 16 éven aluliaknak, de ez feltüntetett tény.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Kik ihlették a történetet?
A három fő inspiráció a Kisvakond, Buster Keaton és Gusztáv voltak. A filmem paródia: eddig komoly emberek nézték, nagyon várom a találkozást az igazi nézőkkel. Egy adott pillanatban, tesztvetítés után levelet kaptam, hogy fizessem vissza a magyar támogatás összegét. Karlovy Varyban valaki gratulált a hihetetlen marketingtevékenységért, a film azonban tényleg a betiltás határán lebegett, a Cinema City plázamozijai tűzték végül műsorukra, míg a művészmozik igen limitált előadásszámban vetítik. Valósággá vált a Nézd meg, mielőtt betiltják-szlogenem, szóval az első héten kell megnézni!
Hogyan rajzolódtak ki a helyszínek, a szereplők nemzetiségi sokszínűsége tudatos?
Cseh-német koprodukcióban készült a film, és mivel én Prágában tanultam, felmerült, hogy megpályázzam ott is a filmkészítés lehetőségét. Az első magyar-cseh koprodukciós filmhez lehet szerencséjük. Martina Krátká pantomimet tanít –tökéletesen illeszkedik a burleszkbe. Kedvenc cseh zenekarom muzsikál, a Kopir Rozsywal Bestar, a Márkos Albert szerezte saját dallamok mellett. Groteszk, feketébe hajló humor, esendőség jellemzi hőseim, a cseh újhullámot nemcsak idéztem, mert szeretem ezeket a filmeket, hanem mert konkrétan tőlük tanultam filmezni.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Hogy kerültél a méhész hőssel együtt Afrikába?
Afrikában valóban és tudatosan megálltak a fejlettség, a birtokolt tárgyak, pénzmennyiség egy adott fokán. Fontosabb mondjuk az emberi kapcsolatok milyensége: mielőtt veszel egy kiflit, megbeszéled, hogy vannak a felek, a családjuk, mindenki köszön, még Nairobiban is, pedig az egy többmilliós város. A filmben is maradt egy ilyen üdvözlő jelenet. Amire nincs feltétlenül szükség, az nem is kell, mondjuk az áram, beszélgetnek esténként. A forgatás után most a forgalmazást is Tanzániából készítettem elő, digitális nomádként. A tanzán tengerparton ugyanis hasít a mobil internet. A ZERO jelenetét pedig magam is átéltem, milyen jól tud esni egy kóla a sivatagon átgyalogló utazónak. Érzem persze az ellentmondást, a kapitalizmus ellen kapitalista eszközökkel harcolni, a békéért, mobiltelefonnal, internettel, Facebookkal.
Honnan jött a cím?
Az előző filmem, az Egyetleneim túl bonyolult filmcímnek tűnt. Megfogadtam, a következő filmem címe nemcsak egyszerű lesz, de ugyanaz marad magyarul és külföldiül. A kihalás szélén botorkáló emberiséghez passzol szerintem, de tökéletesen kifejezi a filmkészítő állapotát is a filmje elkészültéig.
Mit tervezel a bemutató után?
Azért lettem filmrendező, mert azt gondoltam, igazán tartalmas életet adhat: rengeteg helyszín, történet és ember megismerését. Most tíz év ZEROzás után ez átgondolandó, kilenc és fél évet ugyanis stresszes bürokráciában pecsételtem. Számomra nagy dilemma: élni vagy filmezni – de nem megoldhatatlan talán. Nagyon nagy dolgot máris köszönhetek a ZEROnak, ez Afrika. Ha netán ellehetetlenül az itthoni helyzetem, van hová mennem új élet után nézni…