Mi, magyarok mindig rendes feltámadásra várunk, ez pedig csak akkor van, ha saját erőnkből tudjuk elhárítani a fenyegető veszélyt vagy saját erőnkből tudunk változtatni a sorsunkon – jelentette ki az Országgyűlés elnöke pénteken, az Országházban rendezett Petneházy történelmi konferencián.
Kövér László arról beszélt, hogy a magyar történelmi emlékezetben három megszállás – az oszmán hódoltság, a náci, majd az azt követő szovjet megszállás – emléke hagyott mély nyomot, és mindhárom tragikus, végzetes következményekkel járt a magyar életre. A házelnök egyfajta évszázadokon átívelő magyar fátumnak nevezte, hogy e megszállások alól nem önerőnkből szabadultunk fel, hanem mások ereje szabadított fel bennünket, majd úgy folytatta: az oszmánok alól a nemzetközi keresztény hadak szabadították fel az országot, a nácik alól a Vörös Hadsereg, a kommunizmus alól pedig egy hasonló nemzetközi alku szabadított fel bennünket, mint amilyen alku az alávetésünkhöz vezetett. Szavai szerint a magyarok megtanulták, hogy soha nincs köszönet abban, ha mások szabadítanak fel bennünket, mert az soha nem vezet el önrendelkezésünk teljes visszaszerzéséhez. Kövér László azt hangoztatta: rendes feltámadás pedig mindig csak akkor van, a magyar balsors mindig csak akkor törik meg, ha mi, magyarok saját erőnkből tudjuk elhárítani a fenyegető veszélyt vagy saját erőnkből tudunk változtatni a sorsunkon. Erre példaként említette, hogy jobban szeretjük az országból a törököt kiverő Habsburgokkal szembeszálló Rákóczi Ferencet és kurucait, mint az oszmán megszállás alóli nemzetközi felszabadítókat, és az 1956-os pesti srácokat is, mint a náci megszállás alól felszabadító szovjeteket.
A házelnök a jelenre térve úgy fogalmazott: “a magyar választópolgárok megbízásából és támogatásával 2010-ben közösen megkíséreltük megtörni a magyar fátumot, lehetővé tenni a rendes magyar feltámadást”.
Örömmel jelentem, hogy a kísérlet sikerülni látszik
– hangoztatta. Mint rámutatott, a rendszerváltoztatást követő két évtized posztkommunizmusát önmagunk demokratikusan szervezett erejéből zártuk le. Közölte: az elmúlt évtizedben közösen megerősítettük a magyar nemzeti összetartozást és azt a nemzeti szellemi erőt, amely nélkülözhetetlen mindannak megvédésében, fenntartásában és gyarapításában, amit közösen létrehoztunk. Kövér László Budavár oszmánoktól való visszafoglalásának 335. évfordulójának jelentőségét is méltatva úgy zárta szavait:
Isten óvja a magyarságot újabb idegen megszállásoktól és újabb idegen felszabadítóktól!
Petneházy Dávid, a tanácskozást szervező Petneházy Alapítvány elnöke köszöntőjében a többi között szólt arról, hogy Budavár 1686. szeptember 2-án befejezett visszafoglalása a kollektív magyar öntudat részévé vált; nemzeti büszkeségünk egyik fontos alappillére. A magyar történelem elmúlt évszázadaira utalva azt mondta: nagyon is sok jutott nekünk gyávaságból, árulásból és megalkuvásból, ugyanakkor mindezekkel szemben megtaláljuk ott a bátorságot, a hűséget és a hazáért való elhivatottságot is. Az alapítvány hivatásáról szólva közölte: arra törekszenek, hogy a jelen és a jövő generáció is méltóképpen őrizze magyarságát, és a neves elődök törekvései, küzdelmei jelöljék ki számukra a követendő utat.
A konferencián felszólalt Martonyi János korábbi külügyminiszter, előadást tartott Fodor Gergely, a Budavári Palotanegyed, a Citadella és a visegrádi vár megújításáért felelős kormánybiztos, Pálffy Géza, a Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetője, Kasza Péter, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat tudományos főmunkatársa és Végh András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti intézetének docense.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Kovács Tamás
egresi istván jános ernő
2021-09-20 at 13:28
Benzoli:
Az első világháborút – és így Trianont illetően -, az ismereteid hiányosak, tanulmányozd alaposan azokat a forrásokat, amelyekből idézek:
„A Monarchia nem felbomlott, hanem szétrombolták. A történelem során más államok is szenvedtek vereséget, viselték azok következményeit: megaláztatást, területük megcsonkítását, jóvátétel fizetését. De az, hogy egy birodalmat, amely magába foglalta és kormányozta Európa középső részét, letöröljenek a térképről – új, katasztrofális következményekkel járó fejlemény volt.”
Fejtő Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért (Ausztria-Magyarország szétrombolása). Budapest, 1997., a könyv “fülszövegét” idéztem.
És ugyanebből a műből:
Az Orosz Birodalom pánszláv alapokon nyugvó külpolitikája, amely – lényegében véve – az egész Balkán orosz befolyás alá vonására törekedett, fenyegetést jelentett a dunai kettős Monarchiára; ahogyan Nyikolaj nagyhercegnek (II. Miklós cár unokatestvérének) a felesége, Anasztázia főhercegnő, a pánszláv törekvések egyik szenvedélyes híve, egy alkalommal, még Szarajevó előtt, a szentpétervári francia nagykövetnek ki is mondta, „Háborúba megyünk… Ausztriából (értsd: a Monarchiából) semmi sem marad.”.
1914. nyarán, a szarajevói merénylet után, de a Szerbiának küldött hadüzenet előtt, Raymond Poincaré francia köztársasági elnök, és Szergej Szazonov orosz külügyminiszter megbeszélésein a következők hangzottak el: „Nem az a fontos, hogy elkerüljük a háborút, hanem az, hogy úgy tűnjék, mintha mindent elkövettünk volna, hogy elkerüljük.”
Továbbá, más művekből:
„A jelen pillanat óriási horderejű, mivel Oroszország el van szánva arra, hogy elmenjen a legvégsőkig és történelmi tettet hajtson végre. Nézetem szerint, ragyogó alkalom kínálkozik számunkra, hogy az eseményt okosan használjuk ki és megvalósítsuk a szerbek teljes egyesülését. Ezért kívánatos, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadjon bennünket.” Spaljaković, szentpétervári szerb követ Belgrádba, 1914. júliusban küldött táviratából.
Forrás: Elisabeth Heresch: II. Miklós. Gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála, Budapest, 1995.
“A világháború okai:
– a német gazdasági fellendülés nyomán fakadó ipari, kereskedelmi és gyarmatpolitikai ellentétek,
– a keleti kérdés,
– a nemzetiségi eszme túlnövései: a pánszlávizmus, a nagyszerb eszme, a “Mare Romania” kérdése, és az olasz irredenta,
– a francia revanche.”
Forrás: Czékus Zoltán: Az 1914-18. évi világháború összefoglaló történelme, Budapest, 1925. I. kötet, “A világháború valódi okai”.
„Az ország elégtételt követelt Szerbia részéről. Gyávasággal, hitvány megalkuvással vádoltak mindenkit, aki más nézeten volt. Itt már neki is a becsülete látszott kockán forogni. De végleg Tschirsky, a Bécsbe akkreditált német birodalmi nagykövet találta őt szíven, aki a következő kijelentést tette: A Birodalom szemében rossz fény vetülne az Osztrák-Magyar Monarchiára, ha a szerbek állandó kihívására tehetetlennek bizonyulna. Berlin a monarchiától energikus cselekedetet vár.” (“neki”: gróf Tisza Istvánt jelöli)
Forrás: Dr. Csermőy-Schneidt Ottó: Nagy magyar államférfiak, Budapest, 1996. Gróf Tisza István című fejezet.
„Sohasem voltam az ancien régime feltétlen híve, de kérdéses számomra, hogy a politikai bölcsesség jelének tekinthető-e, hogy a sok gróf közül a legokosabbikat meggyilkolják, a legbutábbikat pedig megteszik miniszterelnöknek.’”
Sigmund Freud, gróf Tisza István meggyilkolása, és gróf Károlyi Mihály hatalomra kerülésének hírére (Internet).
További alap-művek (“egész” könyvet nem idézhetek):
Andrássy Gyula gróf: Diplomácia és világháború, Budapest, 1921, újra kiadva 1990. Internetről letölthető!
Horánszky Lajos: Tisza István és kora, I-II, Budapest, 1936, újra kiadva: 1994.
Félreértés ne essék: Egyetértek a V4 formációval, annak déli – a szlovén, a horvát és a szerb oldalról történő – megerősítése is indokolt lehet, valamint a korrekt orosz kapcsolatra elengedhetetlenül szükségünk van, de a múlt, a történelem ez volt, és nem átírható!
Ami pedig az 1526 – 1918 közötti időszakot illeti, tökéletes a Kormányzó Úr, és Apponyi Gróf Úr értékelése:
„Aki történelmünket ismeri, tudja, hogy éppen egy évvel születésem előtt hozta létre Deák Ferenc, „a haza bölcse”, Ausztria és Magyarország között a „kiegyezést”, ahogyan Budapest és Bécs kölcsönös megbékülését nevezni szokás. Amióta Habsburg I. Ferdinándot 1527-ben megkoronázták, a magyar nemesség és a Habsburgok állandóan viszálykodtak, akárcsak a német-római szent birodalomban a fejedelmek és a rendek. A Kossuth vezetése alatt lefolyt 1848-49-es szabadságharcban a Habsburgokat a magyar tróntól megfosztották, és Ferenc József, az ifjú uralkodó, csakis az oroszok segítségével – akik akkor hatoltak be először hazánkba – tudta uralmát Magyarországra ismét kiterjeszteni. 1867-ben aztán Magyarország ősi szuverenitását újra elismerték. Ferenc József megkoronáztatta magát, és független, alkotmányos magyar kormányt nevezett ki.”
Forrás: Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa – História, Budapest, 1993.
“Sokszor iparkodtam … a Habsburg-uralom mérlegét megállapítani a hazánkra gyakorolt hatás tekintetében. Arra az eredményre jutottam, hogy annak sokféle hátrányát ellensúlyozza – egyebektől eltekintve -, hogy … teljessé tette a Szent István által útba indított evolúciót a nyugati nemzetlét megvalósításához.”
“… Podmaniczky Frigyes báró pedig naplójába a következőket írja…: ‘Ha már a Reichsratba kell mindenáron mennem, csak inkább megyek Bécsbe a németek, mint Belgrádba a rácok közé.’ ”
Forrás: Gróf Apponyi Albert: Emlékirataim, Helikon, 2016.
Tény, hogy a “Nyugat” sokat változott – sok vonatkozásban a hátrányára, és a múltbéli “Nyugatért” sem kell “oda lennünk” -, de ez nem ok a kereszténység elhagyására, ez inkább a kereszténységben történő megerősödésre inspiráljon minket, mint lengyel barátainkat!
benzoli
2021-09-18 at 18:23
Az Osztrak megszallok es hazai kiszolgaloik valahogy elkallodtak a felsorolasban. Pedig ezek az erok trancsiroztak fel az Orszagot es adtak oda darabjait, a Trianoni nyerteseknek.
dru2
2021-09-18 at 08:43
SZERBIA – A szerb nyelv közéleti használatához… Mit tudunk mi arról, hogyan élik ezt meg Szerbiában a magyarok? Hová lesz a magyar kultúra? A magyar kormány mit szól a cikkben lévőkhöz?
https://www.szabadmagyarszo.com/2021/09/17/mpsz-szerbia-halad-a-fasizmus-fele/
accept
2021-09-17 at 21:18
Ma már hazánk csak 50% magyar
A többi 50% a gender szines soros-globalista szolgák!
Nana
2021-09-17 at 20:44
Klassz dolog a nemzeti büszkeség, de ha nem Istennek adunk első helyen dicsőséget, ezért is, megint bukunk. SDG!
Ákossy
2021-09-17 at 19:29
A Rendes feltámadás Tamási Áron novellája, egy negatív vízió arról, hogy a feltámadás során a gazdagok állnak a sor elején, a szegények meg hátul.
Hogy aztán mit kapott ezért odafent a székely írófejedelem, nem tudom.
Miként azt sem tudom, hogy ki lehet Kövér László beszédírója. De ilyen feltámadásra biztos nem várt soha a magyarság.
egresi istván jános ernő
2021-09-17 at 18:26
Tudományos libsizmus: Részben van igaza. Jelentős magyar erők (vezéreik pl. Petneházy Dávid, idősebb és ifjabb Bercsényi Miklós, Esterházy János, Koháry István, Batthyány Ádám, Pálffy János) vettek részt valóban az oszmánok kiűzésében; de a XI. (Boldog) Ince pápa “gründolta” Szent Liga nélkül ez nem sikerült volna.
(Mongol / tatár támadás, oszmán – török hódítás, a középkor legnagyobb csapásai a Balkán és Közép-Európa kereszténységére.)
Tudományos libsizmus
2021-09-17 at 18:12
Abban az egyben szeretnék tisztelettel vitába szállni a házelnök úrral, hogy Magyarország felszabadítása az oszmán megszállás alól a magyarok közreműködése nélkül nem nagyon jöhetett volna létre.
A magyar királyság volt a Habsburgok legtöbb adót fizető országa. Magyarország több adót fizetett mint akár Csehország, Morvaország vagy a Habsburg örökös tartományok.
1683-ban, amikor az oszmánok Bécset ostromolták, a bécsi haditanács is belátta, hogy Magyarország katonai hozzájárulása nélkül ez nem fog menni. A Wesselényi összeesküvés leleplezése után ugyanis meg volt tiltva bármiféle magyar katonaság fenntartása. E tiltás Bécs ostroma után fel lett oldva.
Így Magyarország felszabadítása részben a magyar adók és a magyar katonaság érdeme is volt.