Rendkívül szórakoztató és tanulságos volt az az onánikus jellegű felbuzdulás, amelyet a liberális propagandavilágban az okozott, hogy megint akadt egy megfelelési kényszeres elhajló, aki baromságokat beszélt a polgári oldalon. Szomorú ténykörülmény, hogy időről időre akad közöttünk olyan ember, aki – sok időt töltve liberális társaságban – megfertőződik. Reményre csak az ad okot, hogy közöttük viszont egyetlenegy olyan sincs, aki nem baromságokat beszél.
Szerintem abból, hogy liberális felebarátaink annyiféle kisebbrendűségi komplexusban szenvednek, mi nem jövünk ki rosszul; elég hallgatóznunk és rögtön megtudhatjuk, hogy miben vagyunk jobbak náluk. Mert a lelkük mélyén azért tudják. Kezdjük például a kultúrával.
Szegény kultúra annyiféle félreértés áldozata lett azóta, amióta kitalálták róla, hogy nem áru (még a szocializmusban). Valóban nem az, mert az elmúlt száz év társadalom-mérnökösködésének köszönhetően annyira drága lett és olyan jelentős felesleg alakult ki belőle a piacon, hogy mecenatúra és állami dotáció nélkül „művészek” százezrei halnának éhen a világvárosokban. Ráadásul a liberálisok egyik ordas torzítása, hogy az önmegvalósító művészetet a kultúra részének nevezi. Pedig a dolog magától értetődő, és pár száz éve mindenki tudta is.
Művész az, aki inkább éhen hal, de akkor is önkifejez – és az ilyen nagyon ritka. Az nem művész, aki önkifejez és ezért elvárja, hogy a társadalom vagy bárki eltartsa. Ő a „megnemértett” művész, aki akkor is művészként tekint magára, ha tudós vagy értelmiségi vagy újságíró. A társadalom tartsa el, mert ő fontos. Magának.
Szerencsésebb korokban a ma művésznek hívott emberek szakemberek, mesteremberek voltak, akik szakmaként művelték azt, amiben kifejezték magukat egy nyelven, a szobrászat, a költészet, a festészet, az irodalom, vagy a színjátszás eszközeivel. Semmi univerzálisat nem gondoltak sem magukról, sem a világról, csak remélték, hogy megélnek, mert lesz valaki, aki fizet.
Az meg egyetlen „művésznek” sem jutott eszébe, hogy erkölcsi elveiket vagy azok hiányát, szexuális szokásaikat, vágyaikat általános és követendő igazságként hirdessék a világban, esetleg lelkesen politizáljanak. Mint ahogy a „korai” újságírók sem gondolták magukat a társadalom intellektuális krémjének. Ugyanis nem volt a társadalomnak „intellektuális krémje”, és nem is hiányzott az senkinek.
Az emberek és közösségeik, azok együttélési és hatalmi szabályai természetes környezetként léteztek, ahogy azokat az evolúciónak sikerült összehoznia. A tökéletesség igénye nem merült fel. A hópelyhek, a kristályok, a naprendszer a maguk módján tökéletesek, ahogy egy zenemű, egy festmény is lehet az a szemlélő befogadó számára, aki esetleg még meg is érti az előbbiek fenséges működését és az utóbbiakban megtestesülő alkotói igyekezetet.
Talán ennek következtében alakulhatott ki az a képzet, hogy a sokkal bonyolultabb rendszerek, mint az ember, az emberi értelem és a társadalom is lehet tökéletes, mint egy művészi alkotás. Ennek a hülye ötletnek a következményeit nyögjük azóta is.
Ha egy asztal lehet tökéletes, akkor a haladók hite szerint ők is mind lehetnek tökéletesek a maguk nemében. Mi tudjuk, hogy az asztal, vagyis egy ember munkája csak a maga nemében lehet tökéletes, világrengetően nem. A kultúra azonban nem tartalmazza az önmegvalósító tökéletességet és a „művészetet”, a „véleményformálást”; a kultúra csak hagyományokat tartalmaz, amelyeket a környezet és az ember együttlétezése hozott létre, az esetek jelentős részében a „próba-szerencse” módszerével, némelykor, ritkábban az emberi értelem felhasználásával.
Ezért aztán az önmegvalósítók úgy döntöttek, hogy létrehoznak egyfajta „hagyománymentes” kultúrát, amely egyes-egyedül a hagyomány lerombolásáról szól. Miután a biológiai evolúció is „hagyomány” – hiszen a tulajdonságok öröklődése mi más lenne -, a folyamat vége felé eljutunk oda, ahol most vagyunk, az ember biológiai alapjainak tagadásánál.
Ebben a kultúrában nincs semmi emberi, minden korábbi emberit kitagadtak már belőle, de minden erőforrást, pénzt és a szórakoztatás világbirodalmának gyalogosait, Tóta W.-től Lady Gagáig ennek az alapzajnak a fenntartására használnak. Ebből következik, hogy a liberálisoknak teljesen igazuk van, az általuk definiált ember nélküli kultúra teljesen az övék. Művelőit teljes joggal lehet tökéletesnek és univerzálisnak tekinteni, hiszen a semmi a maga módján szintén maga a tökély.
Az emberiségnek, a valódinak viszont semmi dolga nincs az úgynevezett „kultúrájukkal”. Egy olyan kultúrával, amely annyit ért meg mondjuk Shakespeare-ből, hogy aktualizálás címén náci egyenruhába öltözteti a negatív szereplőket. A kultúra szó jelentését is el kellett lopni ehhez, vagyis pontosabban a hangalakot. Ezért van az, hogy most számon kérik rajtunk, hogy mi nem finanszírozzuk az ő kultúrájukat teljes egészében, és merünk költeni a magunkéra. Ott követjük el a hibát, hogy át akarunk beszélni a túloldalra és azon álmodozunk, hogy újra megérthetjük majd egymást. Ez már teljesen lehetetlen. Az, ami ott van, nem kultúra; akkor sem az, ha esetleg találhatunk ott is magas színvonalú műveket. Azt a hazugságot is el kellene végre felejtenünk, hogy a kiváló művészi kifejezési eszközökkel szükségképpen veretes tartalom jár.
De a legnagyobb illúziónk az, hogy ezrével kellene lennie csodás tehetségű jobboldali alkotóknak. Ez egyszerűen nem így működik. Akár generációk is elmúlhatnak jelentős alkotók nélkül. A kultúra lényege pont az, hogy nem emelünk piedesztálra becsületes, de középszerű embereket, nem gyártunk a szívünknek kedves tartalom miatt érdemtelenül sztárokat. Rengeteg tehetséges ember van közöttünk, de hogy ki lesz hatással a közösségünkre és kinek a művészete, munkája segít minket győzelemre, az lényegtelen. Ha közösségként nem viselkedünk értelmesen, semmit nem ér a tehetség és a nagy alkotások. Attól tartok, a korszakos zsenikből jóval kevesebb van, mint gondoljuk.
Ezért azonban nem kell szégyenkeznünk, liberáliséknál ugyanis egyetlen olyan „alkotó” sincs, akit irigyelnünk kellene. A modern művészet ugyanis szinte teljes egészében kurzusművészet, egy totális tévedés következménye. Szakítanunk kell vele.
A magyar kultúra él, annak ellenére, hogy szinte minden pénzét majd 75 éve kóklerek ellopják és a saját hülyeségeikre költik. Szerintem itt az ideje annak a 75 évnek, amikor megnézzük, hogy a liberális kultúra és művészet mire megy a pénzünk nélkül.
Vadnai Szabolcs
2019-03-10 at 19:53
Végre valaki kimondta azt, amit én régóta gondolok és – szűkös eszközeim keretében, azaz családi-baráti körben – mondok is.
Hesslerezredes
2019-02-11 at 13:36
A ballib művészvilágot a kultúralány jellemzi (ha van kultúrfölény, akkor van kultúralány is… :))))))))))))))))))))
bl
2019-02-07 at 20:07
10/10 🙂
Az ellentmondásos világot ellentmondásmentessé tenni nem lehet. A balliberális csiszolgatók leginkább a lényeget csiszolták le róla az elmúlt 100 évben. Az élhetőséget, a jókedvet, a derűt, a reményt stb, azaz A JÖVŐT!
Naprózsa
2019-02-07 at 21:23
Nekem is tetszik a cikk. Pont ezt akartam írni, mint kedves Bl. Szinte pontosan 100 éve megy a kultúra lesilányítása. A bauhaus-szal kezdődött, hogy vonalak, négyzetek (kubizmus, dadaizmus, stb) már az igénytelenek, abszolút tehetségtelen semmirekellők (beleértve Picassót is, aki ugyan tudott rajzolni, de sztem attól még csak pacsmagolt) is nagy pénzeket kaszálnak, és jóformán egy szűk belterjes kör nevezi ki őket művésznek. Se forma, se tartalom, nem beszélve a szakmai képességekről. S most csak a dobozházakról meg a falra prickolt foltfestészetről beszélek.
Egyetértek a szerzővel: Legyen mindenkinek szakmája, és hobbiból művészkedjen. S nem savanyú a szőlő, magam is és még sokmillióan így csináljuk, s nem várjuk el, hogy a közösség tartson el.
Viszont elvárjuk, hogy legyen kiállítási lehetőségünk, és igazi könyvkiadókkal, széles bázisú bírálóbizottságokkal nyilvános pályázatok. Mert kiírnak ugyan pályázatokat, csakhogy ezek a bennfentesek egymást nevezik ki nyertesnek
Lásd: Hunyadi film egyszerűen vérlázító, még libsi világtól is elfogadhatatlan világbotrány önmagát nyertesnek kinevező illetékes…
Mátyás
2019-02-07 at 17:04
Lehet, hogy nem minden esetben erről van szó, de jó lenne megnézni, hogy a nemzeti oldalon kinek van szabadkőműves tagsága. Beépül, a kellő pillanatban akcióba lép és elárul.
Benedek Károly
2019-02-07 at 20:22
Ezer szálat fog össze a nemzeti oldal, de a 2/3-ot kellene képviselnie.
A CÖF-NEK IS!!!!!!!!
Hát nem értitek?
2019-02-07 at 16:34
a probléma megoldása és a modernkori antiszemitizmus elitélése egymást kizárja.
Benedek Károly
2019-02-07 at 16:37
Barom!
Benedek Károly
2019-02-07 at 16:13
Hogy nem is olyan egyedi eset Varga aljassága és a Pröhle jelenség, lépjünk vissza időben az első Orbán-kormány idejére, amikor is a magyarokat szintén következmények nélkül a sárba lehetett taposni, a betonba lehetett döngölni, s a hátuk mögött pl. Pröhle támogatásával, bele lehetett vigyorogni Makovecz Imre arcába.
1999-ben megrendezett Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Frankfurt ’99 Kht. 1999. szeptember 21-én, két héttel a kiállítás megnyitása előtt, sajtótájékoztatót tartott a Magyar Rádió márványtermében. Itt a Magyar Fórum föltette a kérdést Prőhle Gergelynek, a minisztérium közigazgatási államtitkárának: miként kerülhetett sor arra a kirekesztő eljárásra, hogy a Moszkvában tanult Dalos György hat, Nádas Péter pedig nyolc könyvvel képviseli Frankfurtban a keresztény államiságának 1000. évfordulóját ünneplő Magyarországot, miközben szinte nincs ott Nagy László, Németh László, Szabó Dezső, Márai Sándor, Sinka István és Tamási Áron? (De nyugodtan meg lehetett volna említeni például Fekete Gyula, Veres Péter, Erdélyi József szépirodalmi vagy Kodály Zoltán és Bartók Béla zeneelméleti műveit is.) A lap munkatársa a sajtótájékoztatón megemlítette: a holokauszt-tematika legalább egy tucat kiadványban szerepel (lásd például a szintén nyolc könyvvel kirukkoló Kertész Imre műveit), de nincs bemutatva 1956, s az azzal kapcsolatos sortüzek, a magyar gulágok világa, vagy a Trianon utáni magyar sors.
Prőhle Gergely államtitkár válaszában hangsúlyozta, hogy a hivatalos magyar állami szervek Budapestről nem tudják befolyásolni azokat a németországi magánkiadókat, amelyek az említett “sztáralkotók” műveiből többet is megjelentettek. Mindez persze nem változtat azon a tényen, hogy Dalos György és Kőbányai János két, Nádas Péter, Konrád György, Szántó T. Tibor, Ámos Imre, Bodor Pál, Heler Ágnes, Walter Pietsch és (a magyar– és kereszténygyalázó) Petri György egy-egy könyve magyar közforrásból is kapott támogatást. A megfelelő ellensúlyozásról ugyanis a magyar államnak kellett volna gondoskodnia.
(Magyar Fórum, 1999., szeptember 30.)
Ugye, milyen ösmerős?! Pröhle úrnak már akkor sem rémlett fel, hogy talán
a kutlurális tárcának kellett volna valamelyik magyar kiadóval képviseltetnie
a hiányolt műveket.
De ugorjunk.
Újabb nyílt levél:
“A rovásírás védelmében
Bizonyos – magyarbarátnak aligha nevezhető – körök megkérdőjelezték a székely magyar rovásírás méltó szerepeltetéséhez való jogot azon az 1999. évi frankfurti könyvvásáron, amelynek középpontjában az idén – a magyar államiság ezredévének köszöntésére – Magyarország áll.
Ezt a provokációt súlyosbítja, hogy az óvás akkor fogalmazódott meg, amikor megtalálták a legrégebbi magyar írásos nyelvemléket, és az székely rovásírással íródott – áll abban a nyílt levélben, amellyel a székely magyar rovásírás megtagadása ellen tiltakozik Patrubány Miklós, az MVSZ elnökhelyettese, Egyed Ákos, Toró Tibor akadémikus és Nagy András grafikusművész.
A tiltakozó levelet Hámori József kulturális miniszternek címezték. A levélhez több mint száz értelmiségi csatlakozott aláírásával, közöttük öt akadémikus és hét egyetemi tanár.
A fenti cikkben említett tiltakozó levél a következőket tartalmazta:
Dr. Hámori József miniszter úrnak
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Budapest
Tisztelt Miniszter úr!
Makovecz Imre tiltakozó írásából (Magyar Demokrata) értesültünk arról, hogy megkérdőjeleződött a székely-magyar rovásírás szerepeltetése a magyar kultúrát a középpontba állító, 1999-ben esedékes Frankfurti Könyvvásáron.
E hírrel kapcsolatban tiltakozásunkat fejezzük ki.
Álláspontunk szerint, a székely-magyar rovásírás a magyar nemzeti kulturális örökség kincse, amelyhez semmiféle negatív képzet nem társítható.
Azok a népek, amelyek saját ősi írásjelekkel rendelkeznek, büszkén ápolják Krisztus születése után 2000 évvel is ezt a szellemi örökséget. Hivatkozhatunk a japán, kínai, bolgár-cirill, vagy akár a héber, arab, örmény írásrendszerre. Éppen ezért nem fogadjuk el a székely-magyar rovásírás semmiféle körülmények között történő háttérbe szorítását, illetve megtagadását. Annál inkább ki kell használni minden adódó alkalmat kultúránk e becses értéke fölmutatására. Rendkívüli alkalom kínálkozik a székely-magyar rovásírás világméretű ismertetésére azon a könyvvásáron, amely Frankfurtban a magyar írásbeliségre hívja fel a nagyvilág figyelmét.(…)A kiállítást tervező két építész (Makovecz Imre és Ferencz István) feladata volt a betonhangár jellegű hatalmas teremben a kiállítás arculatát meghatározó tervek elkészítése.
Ferencz István ötlete szerint a terveken az építészeti elemek között rovásbetűk is szerepeltek volna. Ez az elképzelés és a nyomában kialakult őstörténeti témájú vita olyan indulatokat váltottak ki a Frankfurt 99 Kht. kuratóriumán belül és azon kívül is, hogy Makovecz Imre lemondott a kuratóriumi tagságáról. Amint az a Demokratában 1999 elején megjelent, Szegedy-Maszák Mihály miniszteri biztos úr ezt követően gúnyosan Makovecz Imre arcába nevetett, amikor véletlenül összefutottak az utcán. A miniszteri biztos úr válaszlevelében ezt tagadta, mire neves építészünk a Demokratában megjelent újabb írásában simán lehazugozta a magas méltóságú miniszteri biztos urat. Ez a jelző, amelynek a jogosságát Bernáth Árpád tagadja, mégis mindig az eszünkbe jut, amikor a történetről adott magyarázatát olvassuk. A miniszteri biztos úr ezt követően egy telefonbeszélgetésünkben elmondta, hogy Makovecz Imre nem ért az őstörténethez. Ezzel a hivatkozással azonban egy építészeti megbízatástól fosztották meg, amihez pedig kétségtelenül értett volna.”
https://hungaryfirst.hu/index.php/cikkek/2018-04-08/frankfurti-botrany
////////
Na, ugye, hogy ugye?!
Nem hogy kétszer, de százszor is bele lehet lépni ugyanabba a … lefolyóba…
Szegény Hámori menesztése meg -akkori, belső információk szerint- Pröhléhez köthető, mert szerinte Hámori “szórta a miniszteri keret pénzét”…. Ugyanis Hámori komolyan vette, hogy a miniszteri keretből önálló döntés alapján támogathatja a keresztény-nemzeti magaskultúrát!
Miről is van itten nagyba szó?!
Gáspár Anett
2019-02-07 at 16:20
Szegedy-Maszák Mihály miniszteri biztos úr …. Esterházy kebelbéli, jó barátja volt…
Szunyog László
2019-02-07 at 14:34
Nagyon utálom, hogy egyébként épeszű, normális emberek egymást mocskolják, mert valamiben eltér a véleményük! Nehezen viselem, hogy ha valaki, valakik művészi önkifejezésnek tartják egyedüli programként, hogy a múltat végképp eltöröljék, hogy értékként mutassák be a közönségeskedést, az alpáriságot, miközben időt álló alkotásokat saját szellemi ürülékükkel szennyeznek be. Attól, hogy valami mai, még nem korszerű, nem értékes, azt az idő próbája mutatja meg. Létezhetnek egymás mellett eltérő stílusirányzatot képviselő, egymásra esetleg termékenyítőleg ható alkotások is. Kár, hogy ennyire átpolitizált a kultúra területe is, és ebben a nagy ricsajban nehezen hallható meg a tiszta hang!
Benedek Károly
2019-02-07 at 14:56
100/100!
És ők a “tehetség”, “a felülmúlhatatlan zsenik”!
Varga Hajni
2019-02-07 at 13:55
Gratulálok a szerzőnek, ez egy nagyon jó cikk!
Akár rendet is lehetne tenni végre az úgynevezett kultúra támogatásokban, ezen szempontok alapján. Erre várunk, ezért is van mindig két-harmad többek között, megadva az esélyt végre szembenézni a jelen kártékony balliberális eszmékkel. A hiú “haladó” újságírók, médiák szembesítésével,”művészek”, okoskodó politológusaik, akikre nem vagyunk kíváncsiak magukba fordulhatnának már végre!
Benedek Károly
2019-02-07 at 14:22
Nem fognak!
Pröhle szeánszot hívott össze a PIM-ben, ahol az összes volt államtitkár megegyezett, hogy így jó, így is marad, konzervatív és tdhetség kizárja egymást, Fekete Pál biztosította őket, hogy támaszkodik a szakértelmükre. Mindezt üzenték Káslernek: Pröhle mehet, de az irány marad.
Pröhle most a helyén van, a globalista, EEÁ -t támogató Habsburg Intézet feje, az evangélikusok újraválasztott világi vezetője. (Merkel is evangélikus; nem a nemzeti elfogultságukról híres felekezet). Kásler már nem zárja ki a 7 milliárdos Hunyadi-gányolást. Orbán védi Vajnát és “értékeit”.
Miről beszélünk?
Meddig várjunk még?! A teljes térfoglalásig, amikor már a közigazgatásban is CEU néz ki a kormányablakon???
Ha a kultúra, oktatás a kezükben, akkor mit is védünk mi itten a külső kerítéssel, amikor a belső kultúrrombolás ellen nem védenek me?!
Karanténban a magyar kultúra!!!
Blanka
2019-02-07 at 20:12
Én itt Orbán m.elnököt nem emlegetném,egy halottra emlékezett.A kultúráról az utóbbi időben Bán Mór a Magyar időkben szólt a legszebben.
TS
2019-02-07 at 13:22
Jupiter: és Parti dicséri, dicsőiti? Idióta.
Benedek Károly
2019-02-07 at 13:17
Érdekes, hogy L. Simon ki van dekorálva az ő liberális barátaival.
Mi meg ővele.
http://www.atv.hu/belfold/20190206-l-simon-tanacsa-a-lemondott-varganak-forgassa-a-figyelot-es-talalja-meg-benne-az-erteket
Undorító!
Benedek Károly
2019-02-07 at 12:51
Kedves Botond!
Amit ön a legnagyobb tisztességgel kifejtett, az maga a kormányprogram: bő gatya, fütyülős barack, népi hagyomány ápolás; gagyi “Szeretlek, Magyarország!”, gagyi, álmosító “Ön is tudja”, a főző-sütő műsorok folyama mellett a globálnulla, meg az 50 éves, leharcolt, ócska amerikai takarmány fillérekért. A magyar filmművészet kivégezve, helyette Hollywood-sematikus takarmány minden műfajban.
A színházakban nem látni klasszikust Magyar frámát csak az Új Színház ad, pengeélen táncolva.
Magyar játékfilm nincs, nem lesz!
Amint összeáll a kép, fogytán a türelem, jön az ígéret, aztán a várakozás, aztán a támadás: liberálisoktól unásig ismert sztereotipiák, hogy a tehetség baloldali, konzrevatív és tehetség jizárja egymást.
És nem ám a liberálisoktól kapod, ha a jobboldali kormány által kinevezett és elmozdíthatatlan kultúrapparatcsikoktól, megfellebbezhetetlen ítéletként!!!
Pröhle, L.Simon, Szőcs stb.
Az “őszi nagytakarítástól” Orbán Viktor eljutott odáig, hogy ” aki Vajnát támadta”, számoljon el a lelkiismeretével.
Öntsünk tisztavizet a pohárba!
A magyarnak a saját hazájában legfeljebb a hagyományápolás megengedett, az némi turisztikai bevételt is generál.
A magyar magaskultúra: színház, képzőmvészet, főleg a film, a magyar pénzből, magyaroknak, magyarokról, magyarul, az már nem!!! Az a pénz nem a magyar kultúrára megy!!!
Keretek közé vagyunk szorítva! Amint kidugnánk a kisujjunkaf, nyesik; a fejünket, akkor doronggal vágnak fejbe. És a mi térfellünkről aláznak és néznek hülyének L.Simonok! HÁNYINGER!!!
Rizikó
2019-02-07 at 15:55
Kàroly ugyanigy látom? ahogy elemzed a helyetet.! Mintha időnkènt valakik valaki tesztelni szeretnè,hogy akarunk e mèg valami igaz értèket,van e mèg nemzet, vagy csak tàrsadalom, aminek elég a midennapi migrànsveszedelem, rezsicsökkentès ,gdp emlegetès,az emelt minimálbèr,stb. Vannak e még akik materiàlis liberàlis tengerben kapaszkodnak a mentőcsonakba.Aztàn mikor látják a fejeket, akkor elsüllyesztik a csónakokat.
Ahogy irod , ûgy engem is ver a viz
a Szeretlek Magyarorszàg fosszinü giccsétől,a “magyar” dalverseny mássàgkultuszos pancsereitől stb.A holokauszt oscaros pénznyelésétől, mikõzben egy igazi magyar valóságot bemutató művèszi fil, alkotàs nem szúlethet meg!
Közben egyre kevesebben lesznek akik ezt igénylik.
Benedek Károly
2019-02-07 at 16:30
Erről van szó!
A fOscar-díj, meg Ótvar-díj arra kell, hogy rá hivatkozva, a magyarul beszélő, nyugati-globalista kultúrán nevelkedett “ifjú titánok” gányolásaiba a mi közpénzünket fektethessék be, nem a sajátjukat!
A mi pén zünkből történt befektetés, ha nyereséges, nem a mi zsebünket gyarapítja, tehát mi mindenképpen vesztünk az üzleten.
A 2011-ben még óbégató filmesek az első fOscar-díjak után már
düllesztettek: “a mi fiaink”.
Netta
2019-02-07 at 16:34
“Közben egyre kevesebben lesznek akik ezt igénylik.”
Nagyon úgy néz ki, hogy ez a cél, mint az 56-osokkal.
Kapnak némi abrakot, ha sokat ugrálnak, elhallgatjuk, nem beszélünk róluk, vagy a fejükre ütünk, hagyjuk levadászgatni őket. Aztán majd kihalnak szépen, s a következő nemzedékek már nem is fognak róluk tudni, mert az iskola csak és kizárólag “készségfejlesztésre” való és nem a lelki-szellemi-erkölcsi-műveltségbeli – kulturális örökségbeli épülésre.
kbandi1
2019-02-07 at 12:44
Azt tudjuk, hogy nem mindegy, hogy az okos ember hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik. Az utóbbi eset akkor súlyos, ha az okoskodó még liberálbolsi is, mert ő fensőbb rendűnek tartja magát, és óbégat, hogy neki jogai vannak.
Az ilyen tudatos magamutogatókat azonnal le kell kapcsolni, amikor kiderül a turpissága, mert beismerésre kényszeresen is nehezen hajlandó.
Szathmári Veronika
2019-02-07 at 12:33
Sajnos világjelenség a hülyeség, butaság, erőszak amőboid mozgással való terjedése. A legmegdöbbentőbb, hogy vezetésre választott, jelölt embereink igen tetemes számmal vesznek részt saját nemzetük, kultúrájuk elpusztításában. Mi pedig hagyjuk! Ez szomorú, mert a végünket jelenti.
Benedek Károly
2019-02-07 at 12:28
“Szomorú ténykörülmény, hogy időről időre akad közöttünk olyan ember, aki sok időt töltve liberális társaságban, megfertőződik. ”
A frászt!
Egyszerű kakukkfióka, aki kikelt és az övéihez repült.
Ne tegyünk már úgy, mintha ezt nem tudnánk.
Kiegyezésrekre volt/van szükség, mert a gazdaságnak működnie kell.
Ehhez bizonyos kompromisszumokat kellett kötni.
Benne van a pakliban, hogy ez a Jobboldali médiaholding nem 100%-osan jobboldali befektető csoport. Hozzák a maguk embereit, aztán azok
vagy kitüremkednek a sorból, vagy nem.
Nem először, hogy igen.
Amúgy amit L.Simon megint előadott az ő kebelbéli barátjával,
a jobboldali sajtót lealázni akaró (nem sikerült) Vargával kapcsolatban az ATV-ben, az embert szabályos hányinger fogja el. Undorító!
Nem a mentalitását kifogásolja, hanem azt, hogy kinyilvánította, nyíltan megvallotta, hogy ő hogyan gondolkodik azokról, akiket képviselnie, segítenie
kellene! L. Simon nem az aljas mentalitást kifogásolja, hanem azt,
hogy ezt ki is mondta! Hát baszd meg, L. Simon! KIK VAGYTOK TI???????????????
Pröhle, L.Sim on és a hozzájuk hasonló, abszolút átlátszó, gusztustalan,
szart kenegető és a magyarokat totálisan hülyének és megvezethetőnek tartó
alakok a kormányoldal rákfenéi. Komolya n ennyire hülyének néznek minket, hogy nem látjuk, mi folyik itt?!