Református lelkészből lett a legszélsőségesebb uszító Pinczési Pál, aki a Hálózat embereként végül az MTI főszerkesztője lett, pályafutása közepén pedig berlini tudósító volt. Az újságíró Vásárhelyi Miklós mellett a Szabad Nép “klerikális reakció” elleni élharcosa volt, feleségétől utóbbi könyve szerint azért vált el, mert annak családja, hite zavarhatta volna az előmenetelben. Pinczési – aki ruhájába szerelt lehallgatókészülékkel beszélgetett – a rendszerváltás után hazatért: egykori felettesével, Bányász Rezsővel együtt a Munkáspártban folytatta. De legalább nem lett „demokrata”.
1981 áprilisán Bochkor Jenő, Kocsis Tamás és Pinczési Pál, az MTI munkatársai tudósítottak Berlinből a Német Szocialista Egységpárt X. kongresszusáról. Nevük közül ma már egyedül Bochkoré cseng ismerősen, ő az MNVK-2 megnyertje volt, Pinczési Pálról most fogok írni, míg a cikkem szempontjából teljesen érdektelen Kocsisról csak pályafutásának vonatkozó részletét közlöm: 1965-1981 között a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítójaként tevékenykedett (Peking, Phenjan, Ulan Bator, Belgrád, NDK, Nyugat-Berlin). Ennyi a tájékozotabb olvasóknak nyilván elég is. Kocsis egyébként mostanában múltidéző cikkeket ír, mások mellett „világtörténelmi szereplő” pufajkás miniszterelnökünkről, a néhai ügynök Horn Gyuláról.
A ma már szintén ismeretlenül csengő néhai Pinczési nevére a magyar állambiztonság által megfigyelt Peter Scholz, azaz „Soltész” egyik megfigyelési dossziéjában bukkantam rá. Ő az egyik, akik ráküldtek a célszemély német diplomatára, a jelentésekben azt az akciót is megörökítették, amikor a segítségével lehallgatták „Soltészt”.
Ez a részlet azért is fontos, mert ebből is látjuk, mi mindenre „felkérték” a felhasznált újságírókat, itt éppen bepoloskázták.
Pinczésit csak azért tudtam azonosítani (a későbbi jelentésben csak monogrammal említették), mert a neve egy másik hálózati újságíró, „Faragó”, azaz Feledi-Fischer György jelentésében felbukkan (ugyanúgy „Soltész” dossziéjában), ebből derül ki, hogy 1971 májusán a NSZK Kereskedelmi Kirendeltségének vacsoráján a célszemély „Soltész” külön is elbeszélgetett Pinczésivel, akit hálózati emberként így megkerestek. A vacsorára egyébként a németek több ismert, jól fekvő magyar újságírót is meghívtak.
Pinczési, Pethő, Léderer – hálózati vacsora a németeknél
(Jelentés, Budapest, 1971. máus 19.): „[…] V. A vacsora a Kereskedelmi Kirendeltségen
Résztvevők NSZK részről: Kersting /Brückner utóda/ Dr. Scholtz, Wechmar, Neukirch. Magyar részről [Pethő] Tibor, >Faragó<, Tatár Imre, Pincési Pál, Lederer Frigyes, Dr. Bányász Rezső.”
Tekintélyes névsor, Hermann Kersting nyugat-német nagykövettől kezdve Rüdiger von Wechmarig, aki a nyugat-német kormány szóvivője volt. Feledi-Fischert – mivel az ő jelentésére épült az irat – fedőnevén („Faragó”) nevezték, de ma már tudjuk, a magyarok közül az összes említett újságíró a hálózathoz tartozott. Természetesen Bányász Rezső is, aki ekkoriban a KÜM Sajtófőosztályának helyettes vezetője, majd vezetője volt.
„[…] Wechmar elsősorban velem és Pethővel foglalkozott – folytatódik Feledi-Fischer jelentése. – A magyarok eléggé csendesek voltak, Pincési és Pethő kivételével. Bányász alig szólt. Pethőt Wechmar érkezésekor átölelte és igen szivélyes volt vele szemben. […]
Pincési Pál vacsora előtt beszélgetést folytatott Scholtzzal, elujságolta, hogy szeptemberben visszatér NDK Berlinbe. Scholtz kérte, hogy mondja el, mivel segithetne neki. […]”.
„Faragó” jelentése szerint különösen Von Wechmar volt kíváncsi. Például: „Majd Pethő Tibortól érdeklődött, miért nem jelölték képviselőnek. Pethő azt mondta, hogy mert három fontos társadalmi szervnek az alelnöke, főszerkesztőhelyettes, stb. [a Magyar Nemzet egykori főszerkesztője – másodjára 1991 és 1992 között (!) – a kommunista rezsim sajtójának egyik kiemelt sakkfigurája volt – MG] és ez elég neki. Wechmar erre megkérdezte, hogy vissza lehet-e utasitani egy jelölést. Pethő Tibor azt felelte, hogy tulajdonképpen nem, de már jó előre lehet kérni, hogy mellőzzék.”
Pinczésit bepoloskázva küldték a németre
A „Soltész”, azaz Scholtz elleni állambiztonsági játszmákban Pinczési Pál is felhasználhatónak tűnt. A következő jelentés („Budapest, 1971. junius 3.”) szerint kettesben is találkozott a német tanácsossal, a beszélgetést az állambiztonság lehallgatta: „Jelentem, hogy 1971. junius 2.-án 17 15-től 19 óráig, a >Busuló juhász< étteremben 3/e labda rendszabállyal [lehallgatás – MG] ellenőriztük >Soltész< fn személy és P. P. kapcsolatunk beszélgetését. A találkozó kombinációk utján jött létre. >Soltész< és P. P. junius 2.-án 17 órakor találkoztak az MTI előtt, onnan P. P. javaslatára >Soltész< gépkocsijával a >Busulú juhász< étterembe mentek”
A jelentésből azt is megtudjuk, hogy az eszközt Pinczési ruhájába rakták: „A rendszabályt találkozásuk előtt engedély alapján átadtuk P. P. kapcsolatunknak és annak felső ruházatában rejtettük el. […] A beszélgetés tárgyát a következők képezték: P. P. tartós külföldi kihelyezése, P. P. és >Soltész< kapcsolatának fenntartása, P. P megajándékozása […] NDK-val kapcsolatos problémák, Nyugat-Berlin kérdése [Stb.].”
Pinczési lelkészből lett egyház-ellenes uszító
Nem érdektelen bemutatni Pinczésit, hiszen különös indulás volt az övé.
Az, hogy a Horthy-, majd Szálasi-korszakban üldözött, jelentős részben halálra ítélt, jórészt zsidó származású fiatalemberek a Rákosi-, majd Kádár-diktatúra ünnepelt újságírói és hálózati emberei lettek, egy valahol logikus, érthető (de nem elfogadható és elfeledhető) folyamat része, a mocsárba vezető út egyik állomása.
Pinczési máshonnan jött, ő a kommunista hatalomátvétel előtt református pap volt, olyan fordulatot hajtott végre, mint a nyilas pribékekből ávéhás vademberékké váltózó “szakmunkások”. Volt felesége, Csizmadia Éva önéletrajzi művének leírásából idézek:
„Csizmadia Éva. A Justitia… című bevezető írás középpontjában volt férjével való 1954-es válásának megdöbbentő krónikája áll, háttérben az ötvenes évek mindent átjáró életérzésével.
Pinczési Pál, aki Debrecenben még a háború alatt a szószéken beszélt, később átírta saját múltját. Ki akarta radírozni még az emlékét is annak, hogy teológus, pap volt, hogy anyjának valamikor ezer holdja, apjának meg patikája volt.
A helyi lap főszerkesztői székéből ugyanis kinevezték a Szabad Nép egyik szerkesztőjének. A férfi úgy gondolta, további előmenetelét mindezen körülmények mellett felesége [Csizmadia Éva – MG] zavarja leginkább. Apja ugyanis vitézi címet kapott háborús szolgálataiért, később pedig – igaz, sportsikereiért – kitüntetéseket is adtak neki, ő maga pedig – legalábbis a férj ávós barátja szerint – ideológiailag nem hajlandó fejlődni, sőt, vallásos és rendszerellenes.”
Ezért mindent megtett a válásért. A folytatás is hasonló: „Olvashatunk még […] lánya, a később elismert költővé váló Pinczési Judit gyermekkoráról, és arról, hogy korai, tragikus halála után volt férje, aki az egykori válóperben meg is tagadta lányát, hogyan próbálta később mégis rátenni a kezét lánya örökségére. Annak a lánynak a lakására és jogdíjaira, aki gyerekként azt az emlékét rajzolta le, mikor apja ávós barátja a válóper idején pisztolyt fogott rájuk (erről is szól egyebek mellett a Hagyatékvédelem című írás).”
Pinczési Vásárhelyi “méltó” utódja volt a Szabad Népnél
Ebbe a történetbe ebben a cikkben mélyebben nem mennék bele, idéznék viszont néhány Pinczési-cikket (ekkor természetesen Pincésinek írták a nevét) az ötvenes évekből. Olyan írások ezek, amelyekhez hasonlót Vásárhelyi Miklós írt, egyébként ugyanoda, a Szabad Népbe.
Vásárhelyi még a negyvenes években írt olyan förmedvényeket, amelyekkel örökre kiírta magát az írástudók közül, Pinczési később gyakorlatilag átvette a helyét. Pócspetrivel, Máriapóccsal kapcsolatban mindketten kivették a részüket abból a sajtópropagandából, amelyhez csak a nyilas korszak rémes írásai mérhetőek. Már ezek a cikkek felérnek egy-egy háborús bűnnel – legalábbis az én nézőpontom szerint.
Vásárhelyi hírhedt cikke 1948-ban jelent meg „Vér tapad a fekete reakció kezéhez” címmel, Pinczési ennek írta meg a „folytatását”. Az egykori pap (!) 1953-ben a következő riporttal jelentkezett: „Megszűnt-e az osztályharc Máriapócson?” Már a cikk felvezetése jellegzetes:
„Máriapócsrol jól tudja az egész ország, hogy a klerikális reakció egyik fő fészke volt Magyarországon, régi búcsújáró hely, ahol a papok, a földesurak és a kulákok hosszú időn át ültek a dolgozó parasztok nyakán, tudatlanságban tartották, sanyargatták, kínozták a népet. Pócson most, nyolc évvel a felszabadulás után még mindig urak a kulákok; a község vezetőhelyein munkásnak és dolgozó parasztnak álcázott kulákok garázdálkodnak.”
És a végkövetkezetés: “Máriapócson a dolgozó parasztok zöme alig várta, hogy megszabaduljon a nyakán élősködő fasiszta bitangoktól és az őket ajnározó, dédelget”ő tanácselnöktől.”
1951-ben „A >fatimai csoda<“ címmel jelent meg egyik írása. „1948 nyarán a klerikális reakció fekete hadai egyre nyíltabban uszítottak a népi demokrácia ellen – írta Pinczési. – Minden erejüket összpontosítva, meg akarták akadályozni, hogy teljesüljön a magyar nép kívánsága, az iskolák államosítása. Távolabbi céljukról Mindszenty és Grősz is vallomást tettek, amikor a nép bírósága hazaárulásukért felelősségrevonta őket.”
A Grősz József kalocsai érsek köré felépített koncepciós perről bővebben itt. Itt még a per hanganyagába is belehallgathatunk.
Majd: „Június 13-án délután kellett volna a >csodának< bekövetkeznie a gellérthegyi sziklakápolnánál. Arra, hogy miért bolondították ide az embereket, ugyancsak Csellár vallomásában találunk választ. >Az ájtatosság jellege maga háborús uszító volt – mondotta. […] A >csoda< szervezői, az embereket elbolondító fasiszta banda több tagja, a templomi ájtatosság közben a leggorombább szavakkal demokráciaellenes tüntetésekre akarta rávenni a hallgatóságot.
Volt horthysta tiszt, akinek a lakásán revolvert és töltényeket találtak; fővárosi műszaki tanácsos, aki az egykori műegyetemi csendőrzászlóaljnak volt a tagja; Prónay-különítményes, nemzetvédelmi-keresztes erdőtanácsos; az istenhegyi plébánia sekrestyése; volt ludovikás főhadnagy; fasiszta tisztviselő, akinek a lakásán Hitler >Mein Kampf <-ját találták: ime, néhány mákvirág azok közül, akiket a rendőrség annakidején izgatás miatt őrizetbe vett.”
Pinczési (és a per kiötlői) mindent és mindenkit belezsúfoltak a történetbe.
Pinczési emelkedett, egészen az MTI tetejéig
Pinczési Pál szélsőbalos újságíró volt (és az is maradt), 1956 után, a visszarendeződés alatt ő lett az új főnök az MTI-ben, majd megkapta a kivételezetteknek járó állást: tudósító lehetett külföldön. Hálózati emberként (talán ő is MNVK-2-es volt, talán nem) szépen lépdelt felfelé, 1971-es lehallgatási akciója után valóban Berlinbe került, sokáig ott dolgozott, tíz évvel később, 1981-ben pedig már az MTI főszerkesztőjeként vette át a kitüntetését. Nem meglepő, hogy a rendszerváltás modellváltás 1990 után sem esett bántódása, ő (papíron egészen biztosan) még „kommunista” is maradt.
A szélsőbaloldali Magyar Szocialista Munkáspárt Szabadság című lapjának írt. Itt újra összetalálkozhatott Bányász Rezsővel, aki szintén a Munkáspártnál folytatta. Folytathatta.
Pinczési túlságosan népszerű nem lehetett, hiszen még nekrológja is hihetetlenül rövidke volt (ez az ő múltját, pályafutását tekintve szinte nagyon meglepőnek tűnik):
„PINCZÉSI PÁL újságíró hosszan tartó, súlyos betegség után 74 éves korában elhunyt. Pinczési Pál Debrecenben kezdte újságírói pályáját, ahonnan a Szabad Néphez került. 1957- től, nyugdíjba vonulásáig a Magyar Távirati Irodánál dolgozott.”
Írta a Népszabadság – ez a néhány sor járt neki egykori lapjától.
Folytatom.
A vezető kép forrása: Catholicherald.co.uk (A freskó egy szerbiai ortodox templomban található, a kommunizmus mártírjainak állít emléket).
soreos györgy
2018-02-06 at 08:43
Step 1: Destination host unreachable
Step 2: 10.0.0.254
10.100.0.254
step 3: a, Router B és Router C
b, Működnek
c, az s0/0/0 interfésznek rossz az ip címe a topológia alapján.
d, az S0/0/0-án meg kell változtatni az ip-t 10.100.100.9/30-ra.
Step 4: IGEN
Part 2 : IGEN
A routernek egyel kevesebb IP címe van mert a RouterB-t használja következő eszköznek.
olszal
2018-02-05 at 06:34
Valery Reumer azaz Vásárhelyi Mária.
Nem túl szerencsés fedőnév.
Mit is várunk tőle?
Kaktusz
2018-02-04 at 18:06
Ez is azt mutatja, hogy Sajnos a búza közé néha bekeveredik a konkoly is.
Rabló Idő
2018-02-04 at 16:25
“református pap volt, olyan fordulatot hajtott végre, mint a nyilas pribékekből ávéhás vademberékké váltózó “szakmunkások””
Hát nem. Ég és föld a különbség.
A “nem igazolt nyilasokat” és családjukat akasztással, egzisztenciális fenyegetéssel bármire rá lehetett kényszeríteni, és meg is tették. Még a saját “elvtársaikkal” is, hát még a nyilaspárt több százezres tagságával és szavazóival, nem is szólva a Rákosi szerint “tízmillió rohadt fasisztával” (gójjal). Nem derült ki, Pinczésit is kényszerítették-e a kollaborálásra (talán a folytatásban?).
Úgy látom, hogy manapság az ávó piszkosságai miatti felelősséget (a PS és egy-két hsz) tendenciózusan tereli el “a Horthy-, majd Szálasi-korszakban üldözött, jelentős részben halálra ítélt, jórészt zsidó származású fiatalemberekről”. Valójában bosszúért lihegő ’19-es moszkovita bolsevikok és fajtársaik “kifehérítéséről” van szó (csak nem valami rokoni érintettség miatt?)
Mintha a fő ávósok bűne bocsánatos lenne, “egy valahol logikus, érthető folyamat részeként”.
Mintha a fő zsarolók védelmét élvező, jól fizetett és “ünnepelt” nemzetgyilkos internacionalista-zsiddancs spiclik és bértollnokok csak úgy, “logikusan” tanyázgattak volna “mocsárba vezető útjuk állomásain” – lélekmérgezés, koncepciós perekben való tanúskodás nélkül…
Nem tudom, milyenek lehettek a háború alatti “nyilas korszak rémes írásai”, de a szerző nyilván tud forrással szolgálni, amellyel összehasonlíthatók lennének a “béketábor” komcsi uszítóinak írásai (?)
Névtelen
2018-02-04 at 16:46
10/10
Névtelen
2018-02-04 at 17:03
Ezt a szerzőt és ezt a rovatot a kommunisták kifehérítésével vádolni. Ez azért kemény! Olvasta maga a korábbi cikkeket? Vagy akár ezt a nyilas-kommunista átváltozóművészt? (http://pestisracok.hu/199242-2/) Így “kényszerítették” Pinczésit is arra, hogy Szabad Nép újságíró legyen, hogy MTI-főszerkesztő, berlini tudósító legyen! Hát persze. Olvasni, olvasni, olvasni, és akkor nem lesz minden fekete és fehér.
Takács Gábor
2018-02-04 at 13:51
NINCS ÚJ A NAP ALATT, de a felhők fölött (alatt) sem.
A csehek legalább 1990-ben meghúzták a cezúrát. Nálunk egy Biszku is megúszhatta.
SZÉGYEN és ez mindig így lesz M?agyarországon !
Gáspár Anett
2018-02-04 at 14:14
Valery Reumer!
Ezt nevezik néhány valós alapon nyugvó csúsztatásos, koncepciós félreinformálásnak. 😀
Ögyes…
Gáspár Anett
2018-02-04 at 14:19
Nem neked szántam, véletlenül került hozzád a a Valery Reumer (fb)-nak írt válasz. 🙂
P.S. Nálunk nemcsak Biszku úszta meg. Voltaképpen mindenki, akkor a Rákosi-Kádár érában és utána gyalázatos dolgokat követtek el. Néhány kivétellel, de, ahogy székely bácsi mondá, “az se az vót”…
Az egy Zuschlag kivételével, akit minden bizonnyal visszautalnak újra bevarrásra, amennyiben beigazolódik, hogy bűnszövetségben csaltak.
Kérdés: kik várták az a százmilliót, amit a csalástól reméltek? Melyik bécsi bankban várták az utalást…
Tádé
2018-02-04 at 12:43
Itt alul kétszer illesztetted be ugyan azt a vágólapról. De lehet hogy hibásan küldte a CAP.
KARY
2018-02-04 at 12:43
…. igen ,én be sem tanítottalak és lopod az írásaimat ,olyan tolvaj ,korrupt és hazug gyurcsányisztikus vagy.
KARY
2018-02-04 at 12:40
Névtelen a tolvaj lopja az írásaimat.
KARY
2018-02-04 at 12:36
Protestáns egyházak vezetőinek is saját spicli ,besúgó embereit tette vezető beosztásokba a kádári diktatúra ,úgy mint a református egyház püspöke is az Istent tagadó kádári politika ejtőernyőse volt.MSZ(M)P DIKTATÚRÁBAN.
Valika
2018-02-04 at 12:05
Kereszturi Józsefnek jön a foga, azért ilyen lázas és baromságokat írkál.