Borvendég Zsuzsannával beszélgetni jó és rossz. Jó, mert hihetetlenül felkészült és átlátja a bolsevizmus működését. Rossz, mert ez az egész a múltunkról és a jelenünkről szól. A kiváló történésszel Leninről, a Parvusz-féle mestertervről és Oroszország tönkretételéről beszélgettünk. Nekem meg erről eszembe jutott, miért is van elegem ennyire az összes régi, új, mezei és városi marxistából.
Amikor múltkor egy barátom megkérdezte, nézem-e Gulyás Márton műsorát, azt mondtam: nemigen. Nem igazán értette, miért nem, röviden megpróbáltam kifejteni.
Valami olyasmit mondtam, hogy kutatásaim során annyi balos, szélsőbalos, újbalos, marxista, bolsevik, neomarxista és ki tudja, éppen hogyan nevezett felforgató életművébe belekóstoltam, hogy kétségtelenül érzek egyfajta közönyt, illetve unalmat, amikor újra és újra feltűnik egy ilyen figura. Mintha újra és újra ugyanazt a filmet kéne megnéznem, egy olyan alkotást, amit nem is szeretek annyira, szóval nem egy számomra zseniális darabot, mint a Kifulladásig vagy a Megáll az idő, hanem valami olyat, ami talán valamikor még érdekelt.
De már nem. Éppen így vagyok én ezekkel az életművekkel. És ezekkel a független faszagyerekekkel, akikről előbb vagy utóbb csak kiderül, hogy a gyomruk mélyén csak Marx mormol, őt böfögik fel a ledöntött Borsodi, pezsgő vagy limonádé után, mintha nem lehetne leszámolni ezzel a kellemetlen, élet- és természetellenes ideológiával, amely úgy tapad a világunkhoz, mint kutyaszar a cipőtalphoz, levakarhatatlanul.
Parvusz és egy régi-új játszma
Az 1900-as évek elején talán még lehetett némi bája kommunistának, szocialistának lenni, átizzadt munkásruhában tüntetni vagy bőrfotelekből osztani az igazságot, esetleg üzletemberként, médiacárként játszani a világmegváltót. Maradjunk az utóbbinál.
Ilyesféle alak lehetett az a Parvusz, akiről Borvendég Zsuzsannával beszélgettünk. Ki tudja, honnan érkezett és hová tartott, számtalan álnévvel és mérhetetlen vagyonnal rendelkezett, bejáratos volt a német, majd a szovjet felső körökhöz és egész életművét feltette a felforgatásra. Szokás őt kora Sorosaként emlegetni, de én nem mennék bele ebbe a leegyszerűsítő narratívába, játszmába, a világ nem fekete és fehér, éppen az árnyalatok az érdekesek.
Más idők voltak azok, egészen máshogy nézett ki a sakktábla is, még ha úgy is tűnik, hogy a bábukat nagyjából ugyanazok mozgatták. Vezető bankárok és vezető machinátorok, újjászületett Machiavellik, különböző titkosszolgálatok, önálló életre kelt, organizmusként viselkedő hatalmi centrumok.
Az Orosz Birodalmat megfertőző vírus
Kinek érte meg? Ki fizethette? Ki támogatta?
Nagyjából ezeket a kérdéseket kell feltennünk akkor, ha meglátunk egy rezsimváltást vagy ha hirtelen összeomlik egy ország, egy birodalom, egy társadalom. A cári Oroszország esetében a németeknek egészen biztosan jól jött a szétporladás és az azt követő szabadrablás, ma már tudjuk és senki sem tagadhatja, hogy Lenint is ők küldték vissza, postázták haza. Mit tudunk még? Angol kutatók – Oxford, csak jelent még valamit – oknyomozó könyvéből éppenséggel azt, hogy az említett Parvusz jelent meg a németek követségén azzal a tervvel, ami Oroszország lerombolásáról szólt. Kulcsfontosságú volt mindenhová beférkőzni, és még ennél is fontosabb: a sajtó megszerzése.
A Hálózat most csütörtöki adása, avagy beszélgetés Borvendég Zsuzsannával:
Parvusz – ahogyan mondani szokás – nem szarral gurigázott, a kutatások szerint számtalan újságírót és médiumot megvásárolt, amellyel előre kitervelt, aprólékosan kigondolt támadást intézett a régi világ ellen. Honnan volt pénze? Például a fegyverüzletből.
Mert ezt a békepárti nagy álmodozót nem zavarta, honnan jön a Tőke, amíg az a számára Jó ügyet szolgálja. Hogy is mondta a bolsevik Farkas csecsén nevelkedett utód, a sokak által ünnepelt posztmodern felforgató (Alinsky)? Így:
Harmadik szabály: Háborúban a célok szinte minden eszközt szentesítenek.
Igen, ez háború. Parvusz, Lenin, a Komintern, majd a Szovjetunió is éppen ilyen harcot vívott, ahol mindenkit elárultak, megvettek, megbélyegeztek, megöltek, akit kellett.
Legyen az ártatlan, barát, testvér, elvtárs, bárki. A kommunizmus – ha valamiben – ebben tényleg egyedülálló. Olyan szörnyeteg, amely saját híveit, hívőit is megsemmisíti, ledarálja. Bolsevikum.
Valahogy megállt a vörös áradat
„Európa vagy szocialistává lesz, vagy tönkremegy” – mondta Parvusz, hát mit mondjuk, ez nem jött be. Papa, Európának éppen az a része ment teljesen tönkre, ami „szocialistává” lett, éppen ezért lehetnek olyan könnyedén világmegváltók, demokraták és újbaloldaliak a nyugatiak, mert nekik nem kellett átélniük.
Ott nem akasztották fel a nagypapát, nem loptak el mindent a családtól, nem neveltek traumássá egy egész társadalmat. Mert ott megálltak a vörösök. Mert hiába akarták, nem jött be Lenin, meg a többi szociopata embertelen mesterterve, nem lett bolsevik egész Európa, legfeljebb vörösecske, nem volt annyi áruló társutas, annyi megvezetett Hemingway, hogy szét tudják rombolni az egész kontinenst.
Parvusz a fenti nagy igazságát 1917-ben, a Népszavának mondta, amikor éppen Budapesten tartózkodott. Két évvel később feljött a salakanyag a fazék mélyéről és elérkezett a Moszkvában kitenyésztett Kun Béláék nagy pillanata, az a dicsőséges százvalamennyi nap, amikor megpróbálták végleg kivéreztetni ezt az amúgy is tönkrement, a háborúba, majd később Trianonba belehalt országot. Mert az a Magyarország meghalt, el kellett temetnünk.
Aztán amikor Kun Béláék megkapták a finoman szólva is kiérdemelt csicskalángost, bátor szokásuk szerint elmenekültek, ki Bécsbe, ki Berlinbe, ki Moszkvába, kit ledarált a kommunista, sztálinista gépezet, kit nem, jóképű Rákosink és néhány cinkosa – köztük Nagy Imrénk – éppenséggel visszatért és elhozta a legsötétebb korszakot hazánk számára.
Well done – ahogy a művelt angol mondja.
Kitörölve a történelemből
Maga Parvusz is meghalt a húszas években, ha minden igaz, élete végére a bolsevizmus kritikusa lett. Reméljük, őszintén és nem fedésben tette, a lényeg, hogy régi elvtársa és riválisa, Lenin, majd Sztálin szinte teljesen kitörölte a történelemből.
Parvusz volt, aztán eltűnt, és remélnénk, előbb-utóbb ez vár az összes szocialistára és kommunistára, de nem vagyunk naivak, így igazából nem hiszünk ebben, mert mindig jönni fog valaki, Pogány József ezredik továbbfejlesztett verziója, hogy elmondja, miért is kéne lerombolnunk azt, ami végre fel lett építve. Hogy egy nehezen élhető világ helyére elhozza a tökéletesen élhetetlent.
Kritikus vagyok a mostani kormánnyal, de lettem, voltam és vagyok és maradok antikommunista, és nagy tisztelettel, továbbra is csak azt tudom üzenni, hogy nem nézek Gulyás Mártont, sem más neo-, mezei- vagy erdei marxistát, mert láttam már éppen eleget. És unom őket. És veszélyesek. Mert megjátsszák magukat. Mert a végén mindig előjön belőlük a Pogány József és pár fröccs után már a platóra pakolnák az agyonlőtt vitapartnert. Én meg szeretek élni. Szeretném megélni, hogy a kommunizmus és marxizmus egyszer a megérdemelt helyére kerül. Éppen a nácizmus és a fajelméletek mellé. Lelövöm a poént – inkább őt: nem fogom megélni.
Olyan történet ez, aminek a végén mindig párás lesz a tekintetünk.
Feri
2021-08-12 at 11:58
Dr. Veres Péter
2021-07-21 at 21:07
Az oroszoktól a többségüket kiebrudalták. Mao óta Kína sem azt az utat járja, amit előírtak neki, sőt, az egész távolkelet sem. Európa keleti fele is felemelte a fejét, de itt még tömegével fordulnak elő. Az USA is pedzi már a problémát.
Lassan, de biztosan rájön a Föld, kik az igazi ellenségei és ha elege lesz belőle, akkor csak a Marson marad hely nekik.
Hiába volt az anyagi javak gyűjtögetése, a Föld (meg)forgatásából eredő centripetális erő kiveti őket az űrbe.
Dr. Veres Péter
2021-07-21 at 21:07
Rigából sikeresen az USA-ba emigrált világhírű agykutató, Elkhonon Goldberg “The EXECUTIVE BRAIN” című, 2001-ben New Yorkban publikált monográfiájának önéletrajzi jellegű fejezetében részletesen leírja a következő tényt. Nevezetesen azt a gyakran elhallgatott történelmi körülményt, miszerint Lenin és Sztálin vezette bolsevikok a Szovjetunióban 1918 és 1953 között teljesen kiirtották nemcsak az egykori cárizmusban funkcionáló politikai, gazdasági és szellemi elitet, valamint a jómódú középosztályt, hanem később még a szocializmusban felnőtt szovjet értelmiségiek nagy részét is, így mérnök apját szintén. E. Goldberg szerint a kommunisták hatalmuk megőrzése érdekében – mindenütt, ahol csak uralomra kerültek, szabályos népirtást, modern szóhasználattal – genocídiumot követtek el. Ezt azonban a kremlinológusok, a kommunizmus történetével foglalkozó nyugati szakemberek rendszerint elfelejtik megemlíteni. Pedig mindez rendkívül szoros kapcsolatban áll I. Ivanov nevű forradalmárnak 1907-ban az orosz fővárosban legálisan publikált, nagyszabású tömeggyilkosságot javasló — sokat mondó — koncepciójával. A radikális “eszer” párt maximalista irányzatához tartozó filozofálgató félőrült véleménye szerint ugyanis a kizsákmányoló burzsujok nem csupán csak társadalmi réteget képviselnek az adott társadalomban, hanem különálló “biológiai rasszt”, akiknek — a vadállatoknál is kegyetlenebb pszichológiai tulajdonságai (állítólag) genetikailag “öröklődnek”. Ezért ezzel az áltudományos demagóg hivatkozással szemérmetlenül javasolta — méghozzá az emberiség megtisztítása érdekében, (ez könyvének is a címe), hogy ennek a kizsákmányoló, burzsoá csoportnak az összes képviselőjét, beleértve ebbe még a nőket és a gyermekeket is!!!!! — fizikailag feltétlenül meg kell semmisíteni. Ezt a vérszomjas, eszeveszett elméleti koncepciót a Lenin vezette bolsevik élcsapat tíz évvel később a gyakorlatban — szó szerint — megvalósította. 1917 októbere után, amikor a pszichopata Lenin vezette 240 ezer főt számláló professzionális forradalmárok jól szervezett kicsiny csoportja egy váratlan puccs segítségével megszerezte a hatalmat az oroszországi háborús anarchia közepette. Ekkor, a Vörös Terror idején G. Zinovjev által (aki Sztálin számára lefordította Hitler könyvét), a kommunisták nyilvánosan meghirdetették jövőbeli véres tervüket 10 millió ember, vagyis az ország lakói 10%-nak fizikai likvidálását. Ezt, amint mint tudjuk, jelentősen túlteljesítettek mindenütt, ahol később szovjet hadsereg katonái megjelentek a hírhedt orosz titkosrendőrség kíséretében. A lenini gárda, 240 ezres minimális nagyságrendű csoportján azonban nem kell túlságosan csodálkoznunk. Hiszen ugyanekkor Indiában a 64 ezer főből álló angol gyarmatosító tartotta féken csaknem egy milliárd létszámú helyi lakosságot.Való igaz, a hírhedt brit áldemokráciát képviselő gyarmatosítók nem irtották ki az őshonos helyi elitet, ahogyan a bolsevikok tették Oroszországban 1917 után, Marx műveiben és Bibliában is leírt ókori asszír gyarmatosítási módszernek megfelelően. Az angolok a dúsgazdag maharadzsákkal együtt — sajátos szimbiózisban — uralkodtak a szubkontinens végtelenül kizsákmányolt tengernyi proletár tömegein. Egészen addig, amíg egy rasszista angol kalauz ki nem dobta a robogó gyorsvonatból — az első osztályon utazó, oxfordi egyetemet jogászként végzett Gandhit. Ki gondolta volna akkor, hogy ez a kis helyi incidens Dél-Afrikában — megpecsételte az óriási Brit Birodalom végzetét.
Box Hill
2021-07-13 at 19:46
Péter, több volt az mint 10 millió áldozat. Sokkal:
A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:
A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000
Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Hesslervezérezredes
2021-07-13 at 16:21
Nem tudom, hogy van-e megoldás?
Sokan még emlékszünk az ún. megvalósult szocializmusra. Ami alig-alig volt működőképes.
Sokan már látjuk a létező kapitalizmust és annak minden árnyoldalát, meg azért a pozitív oldalát is (mely utóbbi egyre fogyóban van).
Lehet, hogy a kapitalizmus csakis az externális lehetőségek esetén működőképes – ha van mit nyakló nélkül kiaknázni.
Igen ám, de a beosztó szocializmus – azaz a kiaknázható források korlátossága esetén – meg félő, hogy a Madách által előre látott falanxterhez vezet.
Ha ránézek a magyar tőkésosztály arcaira (Gyurcsányok, Veresjanik, Bigék, Wabererek, Mészáros Lölők, Simliskák stb.stb.stb.), na ezektől valóban csak viszolyogni lehet.
De ha visszaemlékszem a cucilizmus arcaira, hát azoktól dettó.
Talán a kapitalizmus szocializálása/társadalmasítása, egyfajta népi-kapitalizmus, tömeges részvényes-ítés (részvényessé tétel), a szövetkezeti rendszer kiterjesztése lehetne megoldás???
Nem tudom.
Juhasz Gyula
2021-07-09 at 22:58
A koznep csak Cirkuszt es Kenyeret akar, ameddig a jelenlegi rendszer biztositja ezt addig marad fennt.A kapitalista rendszer szivos, de a bomlasa elkezdodott, mindenki latja. A kapitalizmus hajtoereje a nyaklotlan fogyasztas, a GDP eroltetett hajszolasa. Amikor vege lesz a Fold eroforrasainak es akkor vege lesz a fogyasztoi tarsadalomnak, akkor milyen tarsadalom kovetkezik a kapitalista utan?
kintornas
2021-07-09 at 13:36
Azért “viszolyogsz”, mert szellemi foglalkozású vagy.
Sajnos a proletárdiktatúra nem olyan állampolgárokért volt elsősorban, mint amilyen Te vagy.
Ugyanis a (z igazi) kommunisták célja a proletariátus felemelése volt.
De fölöslegesen aggódsz, mert ilyet a mai értelmiségben már nem fogsz találni. Az igazi kommunisták “sztálinisták” vagy maoisták voltak. A TGM, Konok, meg a többi pedig téged is túlliheg ha a szocialista múlt gyalázására kerül a szó. ÚM.: “A Szovjetunió rendszere a leggyilkosabb rendszer volt.” – Már megbocsáss, de ehhez képest a te koronavírusos okfejtésed sehol sincsen.
Jó egészséget neked!
Dr. Veres Péter
2021-07-05 at 11:29
A lett fővárosból, Rigából sikeresen az USA-ba menekült világhírű agykutató, Elkhonon Goldberg “The EXECUTIVE RRAIN” című, 2001-ben publikált nagyszabású monográfiájának bevezető, önéletrajzi jellegű fejezetében részletesen leírja a következő rendkívül fontos, de máig elhallgatott történelmi tényt. Nevezetesen azt, hogy Lenin és Sztálin vezette bolsevikok a Szovjetunióban 1918 és 1953 között szabályosan kiirtották nemcsak a cári politikai, gazdasági és szellemi elitet, valamint az egykori jómódú középosztályt,hanem később még a szocializmusban felnőtt szovjet értelmiségiek nagy részét, így mérnök apját is. Vagyis szerinte a kommunisták hatalmuk megőrzése érdekében – mindenütt, ahol csak hatalomra kerültek, szabályos népirtást, azaz modern szóhasználattal – genocídiumot követtek el. Ezt azonban a nyugati kremlinológusok, a kommunizmus történetével foglalkozók rendszerint elfelejtik megemlíteni. Pedig mindez rendkívül szoros kapcsolatban áll I. Ivanov 1907-ban az orosz fővárosban legálisan publikált koncepciójával. Az “eszer” maximalista forradalmár véleménye szerint ugyanis a kizsákmányolók nem társadalmi réteget képviselnek, hanem állítólag különálló biológiai rasszt, amelynek az vadállatoknál is rosszabb pszichológiai tulajdonságai genetikailag öröklődnek. Ezért áltudományos hivatkozással javasolta az emberiség megtisztítása érdekében, hogy ennek a kizsákmányoló burzsoá csoportnak az összes képviselőjét, beleértve ebbe még a nőket és a gyermekeket is — fizikailag meg kell semmisíteni!!! Ezt a vérszomjas téves koncepciót a bolsevikok szó szerint megvalósítottak, amikor G. Zinovjev által nyilvánosan meghirdetett tervüket a Vörös Terror idején 10 millió ember fizikai likvidálását illetően, jelentősen túlteljesítették.
Dr. Veres Péter
2021-07-05 at 00:55
Az első világháború kitörésének idején, Parvusz már dúsgazdag fegyverkereskedő volt nyugaton, az egyes nemzetek területi érdekeit figyelembe vevő, a nyugati szociáldemokraták által szorgalmazott “szociálpatriotizmus” híve lett. Ezt később inkább “szociálsovinizmus” néven emlegettek a kommunista történetírók. Trockij bizonyos nézet különbségeik ellenére sosem tagadta meg egykori atyai barátjának rendkívüli érdemeit. Különösen Marx nézeteinek Parvusz által “permanens forradalomként” interpretált “poletárdiktatúra” koncepciót tartotta rendkívül fontosnak barátja elméleti munkásságában. Mindenesetre cáfolhatatlan történelmi tény: Parvusz hathatós támogatása nélkül Lenin és nyomában a bolsevikok, akiknek taglétszáma 1917-ben csupán 240 000 volt, sohasem tudták volna megvalósítani az októberi puccsot ’17 végén. Még az “Iszkra” kiadását is Parvusz javasolta Leninnek. Maga Trockij élete végéig a “permanens forradalom” híve volt, akárcsak Sztálin. Bár az utóbbi diktátor ezt később egyre óvatosabban hangoztatta. Sőt szavakban meg is tagadta, de gyakorlatban azonban nem, amit honfitársaink jól tudják. Marx alapján tévesen “permanens forradalomként” értelmezte a praktikus észjárású Lenin az általa létrehozott embertelen bolsevizmust, hogy kis, de jól szervezett csapatával sikeresen megdöntse a 1917-es februári orosz forradalom anarchiájában élre került Kerenszkij kormányát. A sztálini kirakatperekben, amikor a teljes lenini gárdát, azaz “professzionális forradalmárokat 80 százalékát likvidálta Szálin, többek között Lenin közeli harcostársa, Karl Radeket is, aki 1924-ben megírt beszámolójában, a Németországon át a “lepecsételt vagonban” című írásában hű képet fest az akkor Svájcban tartózkodó Lenin világmegváltó terveiről. Lenin világosan felismerte, hogy az Antant hatalmak nem áll érdekében Oroszországi útjának elősegítése. Így tehát vagy illegálisan, vagy legálisan Németországon keresztül kellett utazniuk. Az utóbbit találta biztosnak, hiszen, az Antanttal ellentétben, a központi hatalmaknak nagyon is érdekében állt Lenin és pacifista csapatának átdobása az anarchiába fulladó Orosz Birodalomba. A Svájcba akkreditált, elképedt német követnek Lenin előadta követeléseit: a német kormány nem tudakozódhat neveik felől, mindvégig területen kívüliséget kell élvezniük és senki sem jogosult velük tárgyalásokba bocsátkozni. A követ „attól félt”, Lenin nincs abban a helyzetben, hogy efféle előírásokat fogalmazhasson meg, mindamellett késznek mutatkozott az óhajt feletteseinek továbbítani. Így is történt. És Leninék valóban megkapták a szükséges engedélyt, sőt ráadásul még a kért nagy mennyiségű pénzt is. Ez utóbbit azonban a breszt-litovszki béke megkötése után Leninék kénytelenek voltak visszafizetni a németeknek. Vagyis nem az amerikaiknak kaptak az ezer tonna aranyat a bolsevikoktól, hanem éppenséggel a császári német kormány. Természetesen nem felel meg a valóságának az a légből kapott állítás sem, miszerint csupáncsak 50 tonna arany maradt volna csak a bolsevikok kezén. A bolsevikok ugyanis továbbra is a világ legnagyobb, szinte kimeríthetetlen aranykészletével rendelkeztek. Hiszen ezt, — Kolcsak elfogott aranyvonata mellett, amelyet Lenin utasításnak megfelelően — kimondottan magyar katonák őriztek, a bolsevikok által rögtön bevezetett véres terrorral rögtön összeraboltak. Akkor, amikor Marxtól átvett hírhedt elméletüknek megfelelően fizikailag kiirtották vagy emigrációba kényszerítették a Birodalom gazdasági és politikai elitjét és jómódú középosztályát, valamint az ortodoxnak nevezett a pravoszláv egyházat, amelyet szintén megsemmisítettek az orosz kommunisták.
Dr. Veres Péter
2021-07-04 at 23:13
WIKIPEDIA: “A ma már homályos hírű, egykor közismert, nagy lábon élő zseniális marxista világfi, Alekszandr Parvusz eredeti neve Izrail Lazarjevics Gelfand, angolosan Helphand. Angol nyelvű források azonban szívesebben használják az eredeti nevét.A világtörténelmet alapvetően befolyásoló életrajzának csak egyes kimagasló eseményeit érdemes említeni. Mire Gorkij 1902-re befejezte világhírűvé váló drámáját, az előző évben elkezdett “Éjjeli menedékhelyet”, Parvusz ismeretségei alapján, már igencsak megbecsült alakja a baloldali nemzetközi munkásmozgalomnak. Akárcsak Gorkij, ő is jelentős összegekkel támogatta az orosz mozgalmat irányító bolsevik élcsapatot, akkori nevén a Szociáldemokrata Pártot, melyből, később, különféle irányzatok ágaztak el és szakadtak le. Parvusz szervezte meg Gorkij drámájának németországi bemutatását. A sikert jellemzi, hogy a darabot több mint ötszázszor előadták. A hatalmas siker hatalmas bevételeket is jelentett, ám Parvusz vonakodott kifizetni Gorkij járandóságát. Mikor Gorkij perrel fenyegetődzött, híres közös barátjuk a bolsevik mozgalomban, Rosa Luxemburg erről lebeszélte, és arra kérte, maradjon meg az ügy a mozgalom berkeiben. Parvusz anyagilag nemcsak a bolsevik forradalomhoz, hanem előtte már az 1905-ös felkeléshez is jelentősen hozzájárult. 1905-ben Szentpétervárra érkezett hamis papírokkal. A zavargások leverése után 1906-ban bebörtönözték Trockijjal, a kor ismert marxista teoretikusával, a későbbi tömeggyilkossal együtt”.
Hesslerezredes
2021-07-04 at 19:46
1956 nem forradalom volt, hanem népfölkelés.
Pozsgai annak idején ráhibázott a helyes definícióra.
Oké, hogy a marxizmus és leágazásai: leninizmus, maoizmus stb. lejáratták a gondolatot.
De a kapitalizmus biztos, hogy olyan jó és igazságos rendszer???
Nincs jobb, mondjátok.
Oké.
De amikor ez a ‘nincs jobb’ kezd egyre rosszabb lenni, akkor mi a megoldás???
A svéd modell (ami mára már nincs, de jó ideig volt): kapitalista termelési viszonyok – szociális/szocialista elosztási viszonyok???
Salamander
2021-07-04 at 03:26
Két megállapítás:
1. Nagy Imre soha nem volt forradalmár és nem volt hős.
2. 1956 egy magyar kommunista munkáslázadás volt és nem forradalom. Nem rendszert akartak váltani, hanem ki akarták a ruszkikat és a moszkovitákat zavarni az országból.
Ezért akasztottak fel 80%-ban fiatal munkásokat 1957-ben.
Theo
2021-07-04 at 00:46
Bizzak erre a ket emberre a kozepiskolas tortenelem konyvek megirasat!
Namond
2021-07-03 at 22:37
Borvendég Zsuzsanna,Mező Gábor
???
Zsike
2021-07-03 at 22:03
MEGÉLNI vagy MEGÉRNI szeretné a cikk írója?!
Hans Landa
2021-07-03 at 21:01
Bravo Borvendég Zsuzsanna,Mező Gábor kitűnő írás és előadás.A partizánnal és festéktüsszentő hapci marcival én is így vagyok,inkább nem nézem a tendenciózus műsort.Könyv ajánló:Hidden History: The Secret Origins of the First World War /James MacGregor ,Gerry Docherty/
Érdekelne mi a véleménye Mező úrnak Hemingway-ről mint ÍRÓ?
Üdv
Janos szabo
2021-07-03 at 20:49
Akik minket bírálnak, a gyarmattartó gazemberek, veszik magoknak a bátorságot, hogy demokráciából kioktassanak ! Meg a dobre banda !
PG
2021-07-03 at 19:16
Igen, a kommunizmus ilyen. Ennek volt a része a fasizmus is. Mindegyiknek az abszolút hatalom megszerzése a célja. Elvenni mindent az emberektől, korlátlanul garázdálkodni, félelemben tartani az elhülyített embereket, és zsebből etetni. Aki elég sűrűn hajbókol, az legfeljebb egy kicsit több morzsát kap. Ebben a formában megegyezik a mai Soros féle törekvésekkel is. Az elhülyítésnek része a gender ideológia, a Black Livers mozgalom, és a többi aljas téveszme is.