Az ENSZ migrációval kapcsolatos tevékenysége és annak világszintű szabályozására irányuló erőfeszítései mögött, miként az egész nyitott társadalom projekt mögött is olyan idealista, a valóságtól elrugaszkodott fogalomértelmezések húzódnak meg, olyan végtelenül primitív egyszerűsítések, amelyek a huszadik században már többször vezettek százmilliók pusztulásához.
Az egyik ilyen rendkívül veszélyes kifejezés az „emberiség” fogalma, mintegy ultima rációként használva, olyan hivatkozásként, amely entitás érdekeire hivatkozva bármilyen más lokális érdeket félre lehet tenni és részérdeknek lehet tekinteni.
A liberális ideológia rendszeresen hivatkozik az „emberiségre”, mint egységes egészre, amely közös értékekkel, érdekekkel, kultúrával, gazdasággal rendelkezik és amely jól definiálható tulajdonságú egyedek összessége. Ez az erőszakos fogalomhasználat is, mint minden a liberális doktrínában, az egyedi ember univerzális, mindennél erősebb alapvető „emberi jogainak” vélelmezésén és azok érvényesülésének kikövetelésén, kikényszerítésén alapszik.
Érvelni szeretnék amellett, hogy nincs olyan, hogy emberiség, sőt még amellett is, hogy az ember fogalma is felettébb homályos. Tisztában vagyok vele, hogy ez veszélyes téma, de a nem megvitatása is katasztrofális következményekre vezethet. Mert egy ránk oktrojált fogalomról van szó.
Az ember definíciója több különböző irányból építhető fel. A konzervatívok alapvetően viselkedés alapján határozzák meg, hogy mit várnak el egy emberi lénytől. A liberális felfogás emberi lénynek tekint mindenkit, aki külsőleg embernek néz ki, illetve emberi genommal rendelkezik.
Természetesen a meghatározások határai elmosódottak és a maga céljai érdekében mindkét irányzat használja a másik formuláit. Mindkét meghatározás kulturális eredetű. Fura módon a konzervatívok a jelenlegi embert egy fejlődési folyamat egyik állomásának gondolják, tehát tulajdonképpen evolucionisták, míg a liberálisok tekintik valami transzcendensnek az embert, valami olyannak, amely állandó és megváltozhatatlan nembéli tulajdonságokkal rendelkezik.
A fentieket csak látszólag haladja meg az az elképzelés, amely szerint az ember értelmes lényként kerül meghatározásra, mert az még bizonytalanabb fogalom, használata teljesen önkényes. Ha az ember vagy az értelem fogalmáról bármi általánosat elmondhatunk, az az, hogy kultúránként változik és határait ritkán viszi a saját kultúra határain túlra. Egyedül az európai kultúra lett feltétlenül univerzalista-globalista abban az értelemben, hogy saját fogalmait gátlástalanul használja a világon élő, formális genetikai kritériumok alapján embernek nevezett lényekre.
A technikai civilizáció európai fejlesztés, amerikai verziója is ennek következménye. A földön valaha létezett emberi civilizációk közül csak egy, az európai eredetű jutott el egy olyan tudományig, amely a környezet átalakítására, a világ tudományos megértése felé tett hatalmas lépések következtében, ilyen félelmetes mértékben képes. Tulajdonképpen az értelem fogalma is európai csinálmány, azt a hübriszt fejezi ki, hogy az ember (ami itt még csak az európai embert jelenti szigorúan, az ő kultúrájával egyetemben) képes megérteni a világot és saját magát teljesen, és ebből kifolyólag képes is annak teljes uralására. Az európai ember azonban mára ezt a képességet (pontosabban ennek hitét) nem a kultúrájának tulajdonítja, hanem ember voltának, és evidensnek veszi, hogy erre más kultúrák és a kultúra nélküli egyedi emberek is képesek. Vagyis a formális embertulajdonságok közé sorolja az értelmet. Az értelem tehát nem kialakul egy civilizációban-kultúrában és az egyén egyedfejlődése során átadódik annak, hanem eleve annak veleszületett tulajdonsága.
Más módon fogalmazva: Az ember nem egy közösség által hordozott kultúra és az abból összeálló civilizáció terméke (is), hanem csupán a genetikai kódé.
Ez nyilvánvalóan nem tartható álláspont. Az ember közössége nélkül nem válik emberré. Minden működő közösség megkíván viselkedéseket és arra kondicionálja is tagjait, valamint szankcionálja azokat a devianciákat, amelyek szerinte túlságosan veszélyeztetik a közösség normális működését. Tehát többet kíván a közösségi lét szolgáltatásait igénybe vevő tagjaitól annál, amit az a génjeiből eredendően tud. Tehát az ember nem antropomorf voltától ember, hanem további komplex egyedi és történeti folyamatok következtében az.
Minden embertől elvárható, hogy segítsen fenntartani azt az ökoszisztémát, amely életben tartja. Mindenkitől elvárható, hogy alkalmazkodjon. Mindenkitől elvárható, hogyha szerinte megreformálandó a közösség normalitásfogalma, akkor azt a közösség elfogadott szabályrendszere keretében kísérelje meg bevezetni. És minden kultúra (közösség) el is várja ezt, mert az egyedi emberi értelem szükségszerűen a közösségeken keresztül alkalmas arra, hogy az emberi faj adott csoportját fenntartsa.
Felteendő az a kérdés is, hogy vajon csak egyféle olyan emberdefiníció létezik-e, amely megfelel a fentieknek. Természetes, hogy különböző ember definíciók létezhetnek, amelyek akár tartalmazzák is például az értelmes lénység kritériumait, de egymást kizárják. És mit kezdjünk azokkal az emberdefiníciókkal, amelyek nem is tartalmazzák az értelem igényét, és mondjuk egy vallási követelményt állítanak a helyére?
Az emberiség, mint egység, jelenleg csak a külső jegyek, az antropomorfia alapján definiálható. Az univerzális (globális) igényű emberfogalom következményei felszámolják az emberi faj genetikai és kulturális sokszínűségét és az ebből következő evolúciós előnyöket.
Az, hogy az ember definíciójába automatikusan belefoglaljuk az értelmet is, öncsalást követünk el, mert az értelmet is egyfélének gondoljuk és nem engedjük meg, hogy akár fokozatai is lehessenek. Az európai fehér ember ma olyan technológiai repertoárt irányít (de nem ural), amely minden esetben meghaladja az egyének egyedi belátóképességét. De ez a civilizáció legalább megtanult élni ebben a környezetben és valamiféle etikát is rendelt hozzá, amely segíti a túlélését. A velünk a bolygón párhuzamosan létező civilizációk azonban még nem jutottak el az univerzalista, globalista emberfogalomhoz, csupán erőforrásként tekintenek a többiekre. Ezt az ellentmondást még nem oldottuk fel. Nem vagyunk egy emberiség, csupán egyek vagyunk a földön kialakult több emberiség közül, amelyet az emberi faj létrehozott.
A mi civilizációnk túlélése a mi dolgunk, a többiért viszont nem vállalhatunk korlátlan felelősséget. Aki ehhez a képzetes egész emberiséghez tartozónak gondolja magát, az valójában nem akar egyikhez sem tartozni.
Amit most a liberálisok csinálnak Európában, Amerikában és az ENSZ-ben, az el fogja pusztítani az emberi faj által eddig létrehozott összes kultúrát, mindazt a sokféleséget, amit az ember genetikai képességeit kihasználva számtalan különböző környezetben és közösségben létrehozott, bizonyítva a túlélésre való képességét.
Akik közülünk nem képesek ennek a distinkciónak a megtételére, és univerzalizálni akarják a mi zárt kultúránk vagy más zárt kultúrák etikáját, azok nem identikusak a saját kultúrájukkal (és az összes többi sem érdekli őket), tehát nem is tartozhatnak ahhoz a civilizációhoz, amelyet meg akarnak reformálni.
pista
2018-07-16 at 13:52
A civilizált európai ember biológiai értelemben nem akarja fenntartani azt a közösséget, aminek magát ember voltában köszönheti. Egyénekben gondolkodik, nem közösségben, a közösségi létezés iránti igényre ma nácizmust, rasszizmust kiált. A fogyó, elöregedő népességét és gazdaságát más, szapora, az életet bővítetten újratermelő népekkel pótolja. A civilizált ember, voltaképp tetűember: használni a civilizáció nyújtotta előnyöket, azt igen, részt venni ennek emberi hátterének megteremtésében azt már nem.
tango47
2018-07-15 at 11:11
Újra és újra bebizonyosodik, hogy az ENSZ nem az észérvek, hanem a többségi elv szerint működik és egyre újabb és újabb elmebetegek kerülnek az élére.
Ápolókat kéne megbízni a rendrakással.
Kristóf
2018-07-15 at 00:39
Így van.
Kristóf
2018-07-15 at 00:37
Sajnos kapufa a cikk, de nem lehet hibáztatni. Nehéz távolabb látni a hamis tanult dolgokon.
A Közel-keleti – görög-római – nyugati civilzálódás alapja, hogy elkülönül a természettől, és mindent erőforrássá degradál és akként felhasznál. Beleértve az embert is. Közben minden bűnének az ellenkezőjét hazudja. Élet-halál harcra hívja ki a természetet, melybe annak törvénye szerint belebukik. (Ugyanez még az általa leradírozott Közép-amerikai civilizációknál volt így, és sehol máshol.)
Ez az újkori nyugati világ uralta el és globalizálta a többieket is a II. vh. után. Ezen világ standard világnézete a haladó/liberális. A konzervatív pedig szintén az ő terméke: mely csupán a haladó kritikája. A konzervatív minden tekintetben el is fogadja a haladás alapvetéseit, csupán azzal a tapasztalással toldja meg, hogy a természethez való viszony folyamatos rontása lerontja az ő elkülönülő mesterséges civilizált világát is. Viszont a konzervatív nem sikít, ha pl. egy minisztériumot “emberi erőforrásnak” neveznek el; ha az éghajlatváltozást előidéző tevékenységgel pörgetik a GDP-t; vagy ha a saját hazáját teszik ki pusztulásnak azzal, hogy a konzervatív kormányunk tojik a környezeti következményekre! Márpedig a természet nem meggyőzhető sem okos politikával, sem pénzzel, így ezt az utat járva le fog söpörni minket.
A cikk azért kapufa, mert a dicső konzervatív is a természet ellenségeként létező civilizációban szocializálódott, világképe annak társadalmi valóságának talaján áll. Amiről napjainkban látszik, hogy nem is túl stabil talaj, hanem leginkább délibáb. Közben az általa lenézett természetes társadalom természeti valósága a múlt elveszett értéke, a világ rendje, melyre szíve mélyén visszavágyik. Melyhez ennek a földnek a népe teljes egészében tartozott kevés számú türk magyar urainak honfoglalása előtt és után. Egészen addig, amíg elérte a romlás, és a megváltás ígéretével elfogadta az idegen ószövetség hamis Úristenét is. De a magyar falu ezután is a világ természeti rendjéhez tartozott a közeli múltig, amit józan paraszti észként szokás emlegetni és dicsérni, pl. legutóbb április 8-a után is.
Itt arról a társadalomról van szó, mely a természetből való, a föld tartozéka, és melynek maradéka vagyunk. Melynek maradéka valamennyi beolvadt, és nem része semennyi “integrált”. A természeti társadalom pedig zárt. Aki külső, az jöttment lehet, ha befogadják, és ő elfogadja, hogy beházasodik és utódai azonosulnak a többséggel. A természetes társadalom így élő, entitás, mely őrzi saját arcát lelkét, nyelvét, mondáit. A bábeli emberkísérletek gazdáit pedig gondolkodás nélkül küldi vissza oda, ahonnan jöttek. Sajnos mi már nem egészen ez vagyunk, hanem a mi kutyánk kölykei pl. itt is vezércikkben okoskodnak, jobb híján idegen rablók ideológiai izmusaira támaszkodva. Dobjuk el a mankókat, és lássuk valóságában a Teremtést ahogy eleink.
terra
2018-07-14 at 21:20
Az “emberiség” kifejezés az emberi faj egyedeinek összességét jelenti és ennél semmivel sem többet. Az ember társas lény, az értelem és a beszéd képessége mellett ez volt a legnagyobb evolúciós előnye. A társas életmód emberi közösségekben valósul meg. Közösségnek azt nevezzük, aminek közös identitása van. Az emberiség nem ilyen, ezért nem is közösség, csak egy elvont fogalom. Legfeljebb akkor merül fel az emberiség sorsának kérdése, mint minden ember ügye, ha a faj egésze van veszélyben és a kipusztulás fenyegeti. Ilyen körülmény jelenleg nincs.
Kristóf
2018-07-15 at 00:43
Az egyed és evolúció alapú felfogás marhaság. Az “emberiség” létét fenyegető éghajlati- és erőforrásválság pedig napjaink és a közeljövő rögvalósága.
Deplorable
2018-07-14 at 16:57
Sok mindenben egyetértek, de lenne egy kiegészítésem. Nem az európai civilizáció az egyetlen, amely képes elpusztítani az őt fenntartó környezetet. Kiváló példa erre a húsvét-szigeti civilizáció története, de a kínai is derekasan pusztította a környezetet már az európai civilizáció beavatkozása előtt is.
Azután az is kérdés, hogy a magyar kultúra mennyiben felelős a nyugati civilizáció kétségtelen bűneiért…
Erdős Géza
2018-07-14 at 18:49
” a magyar kultúra mennyiben felelős a nyugati civilizáció kétségtelen bűneiért…”
Ez meg micsoda baromság?!
Felsőtagéskirályerdő
2018-07-14 at 20:15
Azt hiszem, csak szimpla kérdésfeltevés.
Mivel már egy jó ideje a Golgotán vagyunk.
Tisztelettel….
navisos
2018-09-09 at 15:30
Ez az állitás voltaképen arra vonatkozik, hogy mi nem osztottuk meg a nyugati civilizáció gyarmatositó törekvéseit s ezért nem lehetünk érte felelősök.
kerekferke
2018-07-14 at 16:53
Az nem más, mint a világállam.
Az ENSZ + EU és egyéb erők a világállam felé akarják tolni a szekeret.
Most egész Európa van soron.
Persze több nagyhatalom ácsingózik az irányításért, a teljhatalomért.
Ez már világháború.
kerekferke
2018-07-14 at 16:50
“Az egyik ilyen rendkívül veszélyes kifejezés az „emberiség” fogalma, mintegy ultima rációként használva, olyan hivatkozásként, amely entitás érdekeire hivatkozva bármilyen más lokális érdeket félre lehet tenni és részérdeknek lehet tekinteni.”
Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele. Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. Azonban jól megértsd! – az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat.
Azért ne hidd, mintha isten bennünket arra alkotott volna, hogy a föld minden gyermekeinek egyforma testvérök s a föld minden tartományinak egyforma polgáruk legyünk.
A nap temérdek égitesteket bevilágít, de a világegyetem minden részeire mégsem hat ki: így az ember, ha nagy erőt nyert örökül, s erejének megfelelő állást vőn a sorstól, ezrek, sőt milliomok előtt jótékony napként világíthat; de az egész emberi nemre jóltevő behatást gyakorolni, az a nagyok legnagyobbikának sem adaték.
Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik? Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyről másra hurcoltatik, setétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk.
Minden, ami szerfeletti sok részre osztatik, önkicsinységében enyészik el. Így a szeretet. Hol az ember, ki magát a föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidás* csak egy Spártáért, Regulus* csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. Nem kell erre hosszú bizonyítás; tekints szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy háznéphez s ennek körén túl egy hazához láncolja.
kerekferke
2018-07-14 at 16:50
Kölcsey – Parainesis
gerigonya
2018-07-14 at 16:06
Minden embertől elvárható, hogy segítsen fenntartani azt az ökoszisztémát, amely életben tartja.
– Az európai kultúra közösségét a teljes Föld ökoszisztémája tartja el nyersanyagai, piaca és emberi erőforrásai révén. A “civilizációs” beavatkozástól mentes társadalmak még képesek voltak életbentartó környezetükkel összhangban élni addig, amíg az európai hódítók meg nem érkeztek hozzájuk. Ekkor megismertek egy hamis életmodellt, ami már nem a környezetük adottságainak, hanem a fehér ember elvárásainak és általa kínált lehetőségeknek kívánt megfelelni. Közben a fehér ember környezettudatossága is erodálódott, hiszen idegen népek lába alatt heverő kincsek áramlottak iparába, idegen kultúrák gyermekei dolgoztak gyáraiban és keletkező hulladékait is könnyedén elhelyezhette ezekben az országokban. A folyamat eredménye, hogy ma már nagyon kevés ember képes a környezetével összhangban, azt gyarapítva élni. Talán nem magyarkodás arra utalni, hogy a középkori Magyar Királyság folyóiban 2/3-ad víz mellett 1/3 mennyiségű hal volt, idegen utazók beszámolói szerint. Az ártereken is gazdálkodtak az adottságok figyelembe vételével, a Kárpát medence folyói nem vízelvezető csatornák voltak, a magról kelt gyümölcsfákat nemes vesszővel beoltották, stb. A mottó az volt: “Gyarapítsd környezetedet és az majd eltart téged!” Működött a dolog.
Amint a magyarságot elszakították az ősi tájhasználat lehetőségeitől a haladás jegyében, úgy szakították el a meghódított népeket saját életterüktől és létbiztonságot adó életmódjuktól.
Nem elvetendő gondolat az ember definíciójába belefoglalni az értelmet, csak az a baj, hogy a fehér emberre jellemző önteltséggel a sajátunkat szeretnénk viszontlátni, nem pedig azt az értelmet, amely az egyed saját életterében való életét, környezetével való összhangját biztosítja, mert azt gondosan leromboljuk az oktatás és a tájékoztatás (TV) segítségével.
Így aztán az emberiség legnagyobb közös osztója a butaság!
Deplorable
2018-07-14 at 16:55
Sok mindenben egyetértek, de lenne egy kiegészítésem. Nem az európai civilázáció az egyetlen, amely képes elpusztítani az őt fenntartó környezetet Kiváló példa erre a húsvét-szigeti civilizáció törtlnete, de kínai derekasan pusztította a környezetet már az európai civilizáció beavatkozása előtt is.
Azután az is kérdés, hogy a magyar kultúra mennyiben felelős a nyugati civilizáció kétségtelen bűneiért…
gerigonya
2018-07-14 at 18:12
Talán leegyszerűsítés, de a legjellemzőbb! A Kárpát-medencében is voltak betelepült népek, amelyek nem értették meg a lényeget, hiába volt előttük az élő példa, az általuk létesített fokrendszereket (halivadék keltetők) másképp üzemeltették ezért 30-40 év alatt eliszaposodtak és használhatatlanná váltak. Számos magas kultúráról tudjuk, hogy magyar vonatkozások találhatók a történelmükben, azonban mind Mezopotámia, mind Egyiptom ma már sivatag, de a Tarim medence is. Tehát ezek a népek már nem elégséges módon rendelkeztek azzal a tudással, amely a Kárpát-medencei forrásnál még a 17-ik században is, a folyószabályozások előtt még megvolt. Ennek kutatásában dr. Andrásfalvy Bertalan alkotott jelentőset.
A felelősség kérdéséről: Mindenki annyiban felelős az eseményekért, amilyen mértékben módjában állt, állhatott volna beavatkozni a folyamatokba. Szerintem, erre vajmi kevés erőnk és lehetőségünk volt, még saját hazánkon belül is!
amarna
2018-07-14 at 14:44
Ez az egész egyre félelmetesebb—nagyon jó írás !!!!!!