Mire jó ez, folyton feszegetni a kommunista utcanevek ügyét? – gondolhatják sokan a most ismét felszínre került ügyről. Nos, többek között arra jó, hogy kiderüljön, micsoda kitartó kútmérgezők ügyködnek közöttünk változatlanul, ráadásul még a közmegbecsülést is elvárják a közpénz mellé. A Magyar Tudományos Akadémia és az önkormányzatok egész sorának véd- és dacszövetségét elnézve nem az általuk körömszakadtáig védett Szabó Ervin volt az utolsó, aki a társadalmi hasznosság álcájába csomagolta a bolsevik elköteleződést…
A kommunista eredetű utcanevek ügye nem egyszerű, hiszen a Kun Béla-féle legnagyobb bűnözőkön túl bőven van még kevésbé közismert kommunista gyökerű utcanév az országban. Ezek ma is hirdetik az elvileg betiltott, haladó körökben mégis ismét egyre népszerűbbé váló tömeggyilkos eszmét, a Magyar Tudományos Akadémia segítségével. Az utcaneveket illetően ugyanis az Akadémiát jelölte ki a végső bölcsesség forrásául a törvény, és noha az MTA állásfoglalása nem a végső szó, csupán szakvélemény, a joggyakorlat megfellebbezhetetlenként kezeli. Ha viszont alaposabban belenézünk, csupa kettős mércét, csúsztatást, a tények elkenését és kommunistamentegetést találunk benne. Figyelemre méltó, hogy míg a kommunizmus „kétkezi építőiről” – katonatisztekről és egyszerű vidéki aktivistákról – könnyű szívvel lemond az Akadémia, a szellemi építőit következetlenül és átlátszóan mosdatja.
Virágnyelv és „kifelejtett” részletek
Az állásfoglalás többször megszegi a saját irányelvét, miszerint a törvény értelmében kizárólag a XX. századi önkényuralmi politikai rendszer megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában játszott szerepet, illetve az ilyen rendszerre való utalást vizsgálja, és nem mérlegel tudományos vagy művészi szempontokat. Megszegi például Benedikt Ottónál, akinek főleg a tudományos előmenetelét taglalja, „kifelejtve”, hogy kommunista agitátorként ügyködött a diktatúra létrehozásán és annak bukása után is. Ezt az MTA úgy értelmezi, hogy „politikai szerepet nem vállalt”, és azt is csupán „adminisztratív feladatokként” említik, hogy Kun Béla személyi titkára, tehát nyilvánvalóan bizalmasa volt.
Csupán a Tanácsköztársaság egri munkásszázadának parancsnokáig, Ankli Józsefig kell legörgetnünk a névsorban az első maszatolásig. Róla azt közli az Akadémia, hogy nem játszott „érdemi” szerepet önkényuralmi rendszer megalapozásában vagy működtetésében. Sajnos a bölcs akadémikus kobakok nem mellékeltek értelmezési útmutatót a saját szövegükhöz, hogy az „érdemi szerep” mit jelent ebben az igen–nem jellegű, eldöntendő kérdésben. Másoknál azzal trükköznek, hogy leírják az illető személy nem éppen patyolattiszta életútját, a végén viszont valamiért kimarad, hogy a neve alkalmazható-e vagy sem közterület elnevezésére. Így járnak el például Frankel Leóval, aki az első kommunista diktatúra, a párizsi kommün egyik biztosa volt. Egészen új távlatokat nyithat meg, ha az Akadémia szerint nem aggályos utcákat elnevezni külföldi totalitárius diktatúrák vezető személyiségeiről…
Jöhet az Élettér utca és a Hitler tér is?
Bacsó Bélából, a Népszava 1920-ban megölt újságírójából a kommunista diktatúra csinált mártírt, utcákat neveztek el a róla, az MTA viszont nem talál kivetnivalót ezek meghagyásában, mert ő maga nem vett részt önkényuralmi rendszer megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában. Ugyanígy az Auróra, Mártírok, Dolgozók, Előre, Haladás, Építők, Győzelem, Terv vagy Munkás utcákról is azt gondolják az akadémikus bölcsek, hogy ugyan valóban a kommunista diktatúra hozta divatba ezeket, mégsem kötődnek hozzá szorosan, hiszen az eredeti jelentésük az elsődleges. Az Auróra névről bizonyára sokaknak az északi fény jut eszükbe az egykori vasfüggönytől keletre, mégis nehéz komolyan venni az efféle érvelést. Ha viszont mégis, akkor jöhetne a Faj utca, Élettér utca és a Nyilas utca is, aztán lássuk, hogy a jó akadémikusok ezekben a szavakban is képesek-e meglátni az eredeti, ártatlan jelentésüket, vagy mégiscsak számít a történelmi háttér!
Kunfi Zsigmondról, a Tanácsköztársaság oktatásügyi népbiztosáról nehéz lenne letagadni, hogy kulcsszerepet játszott az önkényuralmi politikai rendszerben, de itt van egy „de”, amelynek pedig az Akadémia szerint sem lenne itt helye. Megtudjuk, hogy a diktatúra egyik főemberének
politikai és intellektuális életművében nem ez a meghatározó.
Hanem akkor mi? Hogy a Szocializmus című lap szerkesztőjeként hirdette a később oly fényesen bevált eszmét? Tekintsünk akkor Hitlerre is inkább képzőművészként? Hasonló a helyzet a hazai kommunisták egyik ikonjával, Lukács György filozófussal, aki mindkét kommunista diktatúra fontos szereplője volt. A tojáshéjon lépdelő akadémikusok kénytelen-kelletlen elismerik a diktatúrában játszott szerepét, de azonnal szabadkoznak, hogy a szakvélemény nem vonatkozik Lukács tudósi kvalitásaira, és csak a törvény miatt kényszerültek csúnyát írni róla. Vajon kiknek szól ez a szabadkozás, és miért ennyire fontos az Akadémiának a kommunista bűnözők tisztára mosása?
A kettős mérce magasiskolája
A kommunista párti kettős mérce kicsúcsosodása Szabó Ervin és Tormay Cécile leírásánál érhető tetten. Szabó Ervint különösen meg akarják védeni, hiszen a fővárosi könyvtárhálózat kommunista vagy nem kommunista neve a tét. A jelenlegi névadó írta a Kommunista kiáltvány magyar kiadásához az előszót, a Galilei Kör tagjaként minden lehetséges módon küzdött a hazafias meggyőződés ellen, merényletet tervezett Tisza István miniszterelnök ellen, és nem mellékesen a kommunista terror egyik fő hirdetője volt. Ha ez nem az önkényuralmi rendszer megalapozása, akkor semmi. Az MTA állásfoglalása azonban a kínos részleteket elhallgatva körülrajongja az egykori könyvtárost, és közli, hogy nem vett részt önkényuralmi rendszer megalapozásában, hiszen 1918 szeptemberében meghalt. Fél évvel a Tanácsköztársaság létrejötte előtt, amiért annyit dolgozott. Ennyi erővel Álmos fejedelemnek sincs köze a honfoglaláshoz, hiszen nem érte meg.
A másik véglet Tormay Cécile, aki 1937-es halála révén szintén nem érte meg az 1944/45-ös nyilas diktatúrát, mégis tekintélye révén a nyilas rémuralomhoz vezető eszmék hatékony terjesztését rója fel neki az akadémiai állásfoglalás. Tormaynál nem a művészi teljesítményét hozzák fel enyhítő körülményként a közéleti szerepvállalására, hanem éppen fordítva, sőt, általánosságban is becsmérlik az írói munkásságát. Egy olyan anyagban, amely állítólag nem mérlegel tudományos és művészi szempontokat. Az ő esetében ráadásul az önkényuralmi rendszer megalapozásában való részvételt a döntéshozói és végrehajtói szerepen túl kiterjesztik az eszme képviseletére is. Fura, hogy a listán szereplők többségénél ugyanez a szempont nem volt fontos. Külön pikáns, amikor egy ilyen hasznavehetetlenül elfogult iromány még azt is megengedi magának, hogy Tormay irodalmi Nobel-díjra jelölését a jelölőbizottság egyoldalú elkötelezettségének tudja be. Itt rúgja tökön saját magát végleg az egész fércmű, amely másról sem szól, mint idült kommunisták és az eszméik mosdatásáról.
A játék kedvéért helyettesítsük be Szabó Ervint és az ő jellemzőit Tormay Cécile szócikkébe, és varázslatosan működni kezd az igazság!
1. […] a kommunista hatalomátvétel időpontjában pedig már nem élt (1918-ban hunyt el). Így döntéshozóként vagy döntések végrehajtójaként önkényuralmi politikai rendszer megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában nem vehetett részt.
2. Mind társadalomtudósi, mind könyvtárosi tevékenységének vezérelve volt ugyanakkor az osztályharcban és a forradalmi terrorban való gondolkodás. Népszerűsége és tekintélye révén hatékony képviselője és terjesztője volt annak a katasztrofális következményekhez vezető szemléletnek, amely a történelmet és a politikát „osztályok” létharcaként próbálta értelmezni. […] nem vitatható, hogy ideológusként és propagátorként szerepet játszott a későbbi önkényuralmi rendszer szellemi hátterének és társadalmi beágyazottságának kiépítésében. Minthogy a törvény nem korlátozza az önkényuralmi rendszer megalapozásában való részvételt a döntéshozói, illetve végrehajtói részvételre, közterület Szabó Ervinről való elnevezése állásfoglalásunk szerint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14. § (2) bekezdés a) pontjának a tiltó hatálya alá esik.
Marx és Engels teljesen ártatlan
Ezek után meglep bárkit, hogy a kommunizmus ősatyái felé is megkülönböztetett szeretettel viszonyul az MTA? Marxról és Engelsről megtudjuk az állásfoglalásból, hogy milyen nagyra értékeli őket az egyetemes művelődéstörténet, és ők teljesen ártatlanok, hiszen a rájuk hivatkozó diktatúrák valójában politikai taktikává egyszerűsítették le az eredeti eszmét, így ezek nem is igazi kommunista rendszerek voltak. Éppen csak azt nem tették hozzá, hogy a valódi kommunizmus biztos sokkal jobb lenne, és adni kéne neki még egy esélyt. A legviccesebb, ahogy küzdenek a valósággal, és azt írják, hogy ha Marxot a vonatkozó törvény értelmében az önkényuralmi rendszer megalapozói közé sorolhatnánk, akkor eszmetörténeti értelemben a felvilágosodás nagy gondolkodóit is oda kéne sorolnunk. Igen, kedves Magyar Tudományos Akadémia, oda kéne. A felvilágosodás nagy gondolkodóinak eszméi ugyanis 1789 után jakobinus terrorhoz és néhány év alatt több százezer ember meggyilkolásához vezettek.
Egyvalamiben kell igazat adnunk az MTA irományának: abban, hogy sem Károlyi Mihály, sem Horthy Miklós esetében nem ért még véget megnyugtatóan a történelmi szerepükről zajló vita. Jelentős részben alighanem éppen azért, mert még mindig pusztítanak a magyar történettudományban és általában a művelődésben a marxista beidegződések, amelyek akadályozzák az ilyen viták rendes lefolytatását. Hiszen amíg Horthynak leginkább azt lehet felróni, hogy alkalmatlan volt nehéz időkben államfőnek, mert nem volt jó reálpolitikus, Károlyi esetében ez a legjobb eshetőség, mert a legrosszabb, hogy már 1918-ban egy hitvány áruló volt. Jól jellemzi a magyarországi helyzetet, hogy ez a két ember még ma is hasonló megítélés alá esik.
***
Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter az utcanevek véleményezését az MTA kezébe adó rendelkezésről ugyan azt nyilatkozta a PestiSrácoknak, hogy a törvényeken lehet változtatni, de ez kevésnek tűnik. Amíg így lappang mindenütt a kommunista meggyőződés, ahogy arról az MTA által kiadott szöveg tanúskodik, addig számítani lehet a hazafias szellemiség gáncsolására. Ha át is irányítják a véleményezési jogkört a Nemzeti Emlékezet Bizottságához, az még mindig csak a kommunista utcanevek eltávolítására lehet elég. A következő feladat, hogy a helyüket ne Szegfű utcák meg Csillag utcák vegyék át, hanem magyar nagyságokról, a tiszteletre rászolgált helyiekről és a kommunisták által meggyilkolt vértanúkról elnevezett utcák vegyék át.
Theo
2019-04-21 at 00:16
Tenyleg, most mar nem szabadna leszallni a Szabo Ervin konyvtarak nev valtoztatasarol.
Annyi engedmeny utan nem lehetne legalább ezt az egyet?
Gijutsushi
2019-04-20 at 22:12
A kommunizmus 100 millió áldozatának emlékét, és a kommunizmus alatt testileg, lelkileg, anyagilag megnyomorított 100 milliókat aláz meg, sért vérig az Akadémia, illetve az EU degenerált, a kommunizmust csak könyvekből ismerő része, élükön az alkoholista, gerinctelen, Marx imádó Junckerrel. Ennek az alembernek a Marx szobor avatása utáni órában kellett volna távoznia a közéletből!!! És mindenkit, aki bármi pozitívumot mond a kommunizmusról, kommunista vezetőkről, azonnal bíróság elé kell állítani, a lehető legalaposabban meg kell hurcolni, ellehetetleníteni, kiközösíteni.
Namond
2019-04-20 at 19:42
Ki nevezte ki az első akadémikusokat és vont-e vissza kinevezést?
Ki nevezi ki a mostani akadémikusokat és a kinevezést ki vonhatja vissza?
Miért és mióta van köze az MTA-nak az utca nevekhez?
MTA alapítása:
“Ifjú gróf Széchenyi magyar lovas kapitány … ezen ajánlást tette: Tisztelt Statusok és Rendek!
Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”
Az egyesületként létrejött Tudós Társaság alapítását az országgyűlés törvénybe iktatta: az 1827: XI. törvénycikk „A hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról” címet viseli.
A főleg főurakból és főpapokból álló 25 tagú igazgatótanács gazdálkodott a társaság vagyonával, nevezte ki az első 23 tagot, választotta meg a tisztségviselőket.
Az első elnök a történetkutató Teleki József gróf lett, alelnökké pedig Széchenyi Istvánt választották.
Az intézmény működtetésében kulcsszerepet töltött be a titkár: e hivatalt az első fél évszázadban Döbrentei Gábor, Toldy Ferenc, Szalay László és Arany János töltötte be.
Gedeon Szánti
2019-04-20 at 16:52
…a cikk utolsó bekezdésében foglaltakat kell gyorsan végrehajtani…MINDENRE TEKINTET NÉLKÜL…és akkor már tettünk egy kis lépést a patkányirtásban..
VAM
2019-04-20 at 16:45
Az MTA “illetékesei” mit szólnának számozott utcákhoz? Vagy azokból is ki kellene hagyni néhányat, mert rejtett jelentésük van?
olszal
2019-04-20 at 13:04
Valahogy így!
Ahogy az előttem szóló részletezi.
Vagy van valami, amiről mi nem tudunk és a Fideszt terhelné?
Elő a farbával!
Theo
2019-04-20 at 22:37
Most, hogy a TV-nk is megszunt, ezen egyre tobbet gondolkodom. Minel tobb gyozelem, annal tobb visszavonulas.
apro_marosan_petergabor
2019-04-20 at 12:43
A politikában nincsen helye a gyengeségnek.
A kommunistákat ki kell seperni a pozitív köztudatból, sem Marxnak, Engelsnek, Lukácsnak, Frankelnek, Szabó Ervinnek és a többi, a kommunista diktatúrák jelentős figuráinak sincsen helye a polgári, keresztény gyökerű Európához tartozó Magyarországi virtuális piedesztálon, így az utcanevekben sem.
Hogy ez a kérdés fontos, ezt mutatja a bal-ultralibero csorda hörgése ebben a témakörben. Kultúrharc van, nem csak iszlám-keresztény, hanem ultralibero-kommunista-anarchista kontra keresztény-konzervatív. A libero banda hegyeket mozgat meg akár külfödről is, hogy ideológiai ikonjait megtartsa, mi vizsont – MOST, KÉTHARMADDAL – egy laza mozdulattal ledönthetjük őket – s nem lesz a piedesztálon Lukács György saját kezével gyilkolászó (katonákat pisztollyal agyonlövő) 1919-es kommunista biztos – sem.
Ezért nosza, rajta, lássunk hozzá tépelődés nélkül!
rózsa sàndor
2019-04-20 at 10:45
Ez a csöcselék akadælyozta mindig is a valósàg megismertetęsét Sajnos az emberek egy része ezeknek hitt illetve hisz még ma is.
amie
2019-04-20 at 09:30
Arról megfeledkezett a T. Szerző, hogy a közterületek elnevezésének a jogköre önkormányzati hatáskör, a 2011. évi CLXXXIX. törvény 13. §. 3. bekezdése szerint.
( az akadémiának a “vitás?” esetekben van véleményezési lehetősége)
olszal
2019-04-20 at 08:45
Jó az írás, de sajnos hasztalan.
Semmi nem változik, legfeljebb csak dünnyögni tudunk például ezeken az oldalakon is, de azt is mindhiába tesszük.
A Tudós Társaságot pedig már régen a hátsóján billenteni kellett volna.
Persze én kizárólag ama bizonyos eszme hordozóra gondolok (TGM-vel kezdődően…)akik manapság is a kútmérgezés legfőbb végrehajtói.
Talán először is a mérget kellene a kezük ügyéből kivenni.
Másképp fogalmazva sejhajon rúgva eltávolítani őket a jelenlegi pozíciójukból.Most!
Sobri Jóska
2019-04-20 at 08:03
vásárhelyimariska, hellerá és társai kutatták ezeket ki? Tartják “életben”
Vak Pali
2019-04-20 at 08:00
EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT EGY PLAKÁT.
TOVARISI KONYEC!
De ezt csak a grafikus gondolta komolyan, meg a plakáton lelkesedő közönség…
bl
2019-04-20 at 07:06
Vannak az egyenlők és vannak az egyenlőbbek. Vannak a tudósok és vannak a tudósabbak. Ezen “jogelv” alkalmazása teszi lehetővé a balliberálisok érvényesülését. Ezen “egyenlőtlenség” hozta létre és tartotta fenn őket.
Dodó
2019-04-20 at 06:10
Apróság, de így akartam írni: Tudományegyetem
Dodó
2019-04-20 at 05:59
S nemcsak utcaneveket kell megváltoztatni, mert, hogy nem kevés intézmény is visel érdemtelen neveket. S ha lehet ne fél munkát végezzünk. Említhetném a szegedi esetet. Nagy cirkuszok közepette az egyik középiskola nevét eltörölték, s bár Ságvári neve helyett a Szegedi Tudományegyetemen Gyakorló Gimnáziuma elnevezés került, addig az egyetemi Károlyi Kollégium elnevezése módosult, s a Károlyi Mihály névre hallgat azóta is. Bár ha úgy vesszük a szokás hatalma is meghatározó. Még mindig Szegeden maradva, azt a teret, ahol az autóbuszállomás van: a rendszerváltás után is Marx térnek hívták sokáig. Majd miután visszakapta eredeti elnevezését az emberek sokasága továbbra is Marx néven emlegeti. Vajon miért? Bár lehet, hogy sokan azzal sincsenek tisztában, hogy ki is volt Marx, de azt végképp nem tudják, hogy miért is kapta vissza a Mars nevet. Ezt jó lett volna tudatosítani az emberekben, de talán még nem késő. Egy jól látható helyen, – s lehetőleg nem egy kapualjban – egy emléktáblát kellene kihelyezni, mindenki tájékoztatására. Ugyanis ez is Szeged történelméhez tartozik. Reméljük, hogy az illetékeseknek is eszébe jut.
Mark
2019-04-20 at 00:17
Azokat az utca neveket amiket árulókról és a magyar nemzet ellenségeiről neveztek el azokat meg kell szüntetni, át kell nevezni olyanok neveire akik építették és harcoltak a magyar hazáért és megmaradásáért. Elég volt már a hazaárulókból. Nagytakarítást kell már végezni az élet minden területén.
Fehér István
2019-04-19 at 23:56
1989 bűne, mert NEM VOLT RENDSZERVÁLTÁS! A valaha volt legbűnösebb rendszer a kummunista volt! Magasan a legtöbb áldozata ennek volt. Európában épp most van újjászületőben, csak most nyugaton, és liberalizmusnak hívják!
kbandi1
2019-04-24 at 20:23
1989 bűne, mert ott dorbézoltak a Tudjuk! Merjük! Tesszük! szabaddemokratáknak nevezett bolsevikjai. A taxissztrájk óta működik aljas tevékenységük, a haladó gondolkodású liberálisoknak. Azt meg ne is firtassuk, hogy milyen liberálisok, amikor Kuncze G. félék Deák Ferenchez hasonlították magukat.
Most is fel akarják tenni az i-re a pontot, a Ceglédi Csaba-féle ámokfutásukkal.
kerekferke
2019-04-19 at 22:40
Ezt a cinikus, aljas bandát ki kell iktatni a témából. A közigatgatás hatáskörébe kell utalni. Ha erősködnek, akkor Mengele, Göbbels, Szálasi, Hitler utca mehet?!
Durva anyátokat! Azt
Mészáros Marika
2019-04-19 at 22:24
Valóban a helyi embereket kellene megkérdezni,mint Ankli esetében amikor meghalt felsóhajtottak az egriek, na végre ez a besugó is elment.
gyozo2018
2019-04-19 at 22:44
“Valóban a helyi embereket kellene megkérdezni,”
Na, ne mondd! És ha idióták Hitlert, Rákosit akarnak, mehet?!
Kása Lehőcz
2019-04-20 at 05:17
Az MTA egy Mocsár.Főbenjáró vétke a történelem tudatos, aljas, kifejezetten magyarellenes félremagyarázása.
Palkovics, csapold le a Mocsarat! Drain the Swamp!
Fonzibá
2019-04-19 at 22:24
A XX. kerületben az egykori Ferenc József utca a mai napig Mártírok útja 1949 óta!
Miről is beszélünk?
Vinczer S.Péter
2019-04-19 at 23:01
Ferenc Józsefet nem hoznám vissza, elégbajt csinált nekünk, Hajnaut megbízva félrenézett, aztán a magyargyűlölő Ferenc Ferdinánd meggyilkolása révén belevitt bele kényszerítettek bennünket a háborúba.
salamander
2019-04-19 at 22:22
Nagyon hasznos tartom ezt a cikket.
SŐT! Javaslom a Tisztelt Cikkírónak, hogy folytassa és ne hagyja abba sem a Kúria, sem az MTA egyengetését, hiszen a rendszerváltás elcsalása valójában az áruló írástudók műve. Ők ott ülnek az említett intézményekben is. Na és miért kér az MTA bocsánatot, ha Lukács Györgyről negatív véleményt ír le? Hát Heller Ágnes és nemzetközi körei miatt, akik a lukácsisták. Itt van azonban Huszár Tibor a kommunista szociológia, vagy Kornai János a kommunista gazdaságtan messiása.
Küldjük már el őket is a munkásságukkal egyetemben(!) oda, ahova valók
doug
2019-04-19 at 22:16
Én tudtam, hogy az MTA csak nevében “magyar”, de fogalmam sem volt, hogy az MTA-ban konkrétan elmebeteg marxista hazaárulók ülnek. Vajon mikor szedi össze magát a kormány, hogy kitakarítsa a mocskot a bíróságokból, a tudományos és művészeti életből? Qrva jó lenne egy Duerte féle tisztogatás. (Duerte = xarik a nemzetközi reakciókra, NGO-kra és sajtóvéleményekre, hatalmas golyókkal rendbetette az országot unorthodox módon)
gyozo2018
2019-04-19 at 22:42
Számos munkásőrt is találsz köztük.
Gijutsushi
2019-04-20 at 22:23
Bizony, de nem csak ott. A napilapok, magazinok szerkesztőségeiben, újságírók, egyetemi oktatók, stb. között is. Nem véletlen, hogy alig lehet találni az interneten információt arról, hogy ki volt a munkásőrség tagja. Ezt pl. a “rendszerváltás” másnapján kellett volna könyv formájában, 100 ezer példányban kiadni. De ma sem késő, még akkor sem, ha jelentős részük valószínűleg már nem él! És az sem baj már ha nem lesznek felelősségre vonva, de legalább a megszégyenítés, az erkölcsi lenullázás történjen meg!
Tolnai Ferenc
2019-04-19 at 22:15
Amig az unióban vagyunk ,komcsik fognak a nyakunkon ülni.
Hát, így van ez
2019-04-20 at 17:45
Ez így igaz. A komcsik uralják a MTA-t, az ügyészséget, a rendőrséget, a bíróságot, az oktatás területét, az egyetemek vezetését. Magyarul az összes kulcsfontosságú területet !!!!
Nem kéne ennek megszüntetése érdekében végre tenni valamit ?!
Dodó
2019-04-21 at 08:01
Sőt! Az utánpótlásról is gondoskodnak. Konkrét esetet tudok, hogy haveri alapon került be az egyik miniszteriumba egy vidéki viszonylatban jólismert kommunista család gyermeke. Mondom: haveri alapon, s nem a megüresedett állás megpályázása folytán. Miért játszunk mi szembekötősdit?
Vízöntő
2019-04-19 at 22:06
Magyarország nagyon gazdag ország!
Ment a cirkusz az MTA körül, az akkori cikkekből tudjuk, hogy nagyon jól fizetett, szinte érinthetetlen akadémikusaink vannak hatalmas tudással, és most kiderül, hogy ezt a hatalmas tudást olyan apróságokra pazaroljuk amiket bármelyik faluban bármelyik öreg megoldhatna. Csak annyit kellene kérdezni tőlük ki nem volt kommunista, kiről nevezzük el az utcát, és melyik komcsiról elnevezett utca nevét kell megváltoztatni a névadó komcsi múltja miatt.
Pontosan tudnák, pontosabban mint a hatalmas tudással felvértezett akadémikusok az MTA-ban, ahol – mint szintén a cikkek kapcsán megtudtuk – egyébként is érdekes a helyzetük, hiszen a történészek (hány konzervatív nem volt kommunista is van közöttük?) a filozófusokkal vannak összeboronálva és nem tudni, hogy esetenként kik ügyködnek és miért.
Szabó Ervin kommunista terrorista nevét pedig tüntessék már el végleg, és nyugodtan rakják ki minden könyvtárban a vádiratot arról a nyomorultról a névváltoztatás magyarázata érdekében!
Szavi Béla
2019-04-20 at 12:01
Érdekes, hogy mindannyiunkat érdekel, ki volt kommunista, és ki nem, de az ügynökakták teljes nyilvánosságra hozása – V4 szomszédainkkal ellentétben nálunk máig nem történt meg. És ebben a kormány sem jeleskedik: minden bizonnyal ott is van, aki nem szeretné ezt. Ne legyünk álszentek, a kormányban is ül jó néhány egykori KISZ-funkcionárius, egykori kommunista. Ebből levezethető egy következő gondolat: az az elv, hogy ha a “kommunistákat” mind megbüntettük, mindenhonnan kizártuk, majd ha ezt a “végső harcot megvívtuk”, akkor majd rend lesz az országban: ez az elv illúzió, és uszítás.
Ne értsenek félre, a múlt rendszer maradandó károkat okozott nemzettudatunkban, önértékelésünkben és gazdaságunkban is. De aki ma kommunistákra vadászik mindenhol, az valami más ügyben jár el valójában: jelenlegi politikai célt szolgál vele. Jelen esetben a cikkíró azt a politikai célt szolgálja, hogy uszítson az MTA ellen, hiszen a kormány éppen be kívánja darálni azt – hogy a következő uniós pénzügyi ciklusban hozzájusson az innovációra fordítható összegekhez.
Aki tényleg elhiszi, hogy az MTA egyetlen feladata az utcák elnevezése (utalok itt Vizöntő alábbi kijelentésére: “akadémikusaink vannak hatalmas tudással, és most kiderül, hogy ezt a hatalmas tudást olyan apróságokra pazaroljuk amiket bármelyik faluban bármelyik öreg megoldhatna”) annak javaslom, hogy olvasson bele például a nanotechnológiában világszínvonalú eredményeket felmutató magyar kutatók munkájába, akik jelenleg az MTA kutatóhálózatában működnek. Kiváló tehetségek működnek ezeken a helyeken, és a kormány veszélyezteti ezt, amikor egyoldalúan átszervezi a műlködésüket, és az alaptámogatás megvonásával zsarolja őket.
Vízöntő
2019-04-20 at 20:26
Kedves Szavi úr!
Valamiért Bodónét juttatta eszembe.
Miért?
1) Az ügynökök aktáit az MDF-nek kellett volna azonnal nyilvánosságra hozni, ha még érintetlenek voltak(!), azt követően már rengeteg kérdőjel (hamisítás és eltüntetett karton lehet, utóbbiakat esetleg valakik máig zsarolva) lehet. Van jó megoldás?
Szerintem nem a maguk is megzsaroltak, hanem a zsarolóik, a tartóik voltak az életveszélyesek (ez most nem erkölcsi felmentés az “ügynököknek”), és azok máig is! Érdekes, az ő listájuk nyilvánosságát senki nem követelte/követeli, pedig az volt a góc!
2) A cikk nem az egyszerű, kényszerből belépett, beléptetett tagok, vagy belőlük lett alapszervi funkcionáriusok, hanem a vezénylők, vagy ma is terroristának minősülő gyilkosok ellen szól! Én legalábbis így értelmeztem. Azt pedig, hogy minden falunak is volt saját átka ne vitassuk. Aki még él közülük a templomban az első sorban ül, aki meghalt annak a fejfáján ötágú csillag van. Láttam nem egyet! Róluk se nevezzenek el utcát sehol!
3) Az MTA hatalmas tudása alatt természetesen az érintett, a korábbi cikkek szerint főosztályt értettem a cikk tárgyának jellegéből eredően, és nehezen hiheti bárki, hogy az ezzel a “mosdatással” foglalkozó filozófusok (?), történészek a nanotechnológiában bármit is alkottak volna! Viszont a tényszerűségnek és nem az elkötelezettségüknek, vagy a múltjuknak kellene megfelelniük azon a szinten jól megfizetett kényelmükben! Szerintem legalábbis.
Szavi Béla
2019-04-21 at 08:51
Kedves Vízöntő!
“az ő listájuk nyilvánosságát senki nem követelte/követeli” – egyetértek! Mindannyiunk közös érdeke, hogy egészséges emlékezetpolitika részeként ezeket a dokumentumokat megismerje a közvélemény, majd konstruktív vita induljon. Az adatok helyes feldolgozásához ezen felül a tudomány eredményei is szükségesek, hogy ne sárdobálás, karaktergyilkosságok stb. legyen a következmény, hanem tudjunk különbséget tenni passzív beszervezett, és aktív, hithű közreműködő között.
Én bízom benne, hogy ez a fordulat megtörténik majd egyszer. Amikor majd történelmi távlatokból látjuk a kommunista időket, akkor majd el tudunk gondolkozni, hogy mi lehetett az oka a nemzet felosztásának jó és rossz elvtársakra egy eszme nevében, és az akkori kormányzat hatalmi érdekeinek megfelelően.
Ma a “kommunistázás” tényadatok híján sajnos a puszta gyűlölködés, és másrészről az Ön által is említett zsarolópotenciál forrása.