Magyar vagyok! Mondhatom?

32

 

„Rossz szavakat használ!” – ezzel tiltották le Olvasómat az egyik közösségi portálon. Azért, mert internetes bejegyzését így indította: „Magyarul akarok élni!” Erre egy, az Európai Unió minden előírásának megfelelő cég azt mondta, ez xenofób, rasszista, kirekesztő, csúnya szóösszetétel. Javítsa ki. Nem tette. Erre „demokratizálták”: törölték.

 

„Magyar vagyok. Ez nem érdem, ez így alakult. Én még nem tettem ezért semmit. Büszke vagyok őseimre? Igen, nagyon! Nem magam, hanem anyám, apám, nagyanyám és nagyapám, az ő szüleik, és ükszüleik miatt. Azok miatt, akik védték a gyepűt az örökös galád német ellen, és Hunyadiak kardját emelték magasra Bécsben! Kinizsiért és Rákócziért, és igen, Dózsa György zabolátlan dühe is az enyém. Ez a hazám. Volt Horthy és Kádár, tetszett, nem tetszett, de ez a hazám! Én – csak itt vagyok én! Csak itt lehetek magam, magyar. Itt akarok élni, védve földemet, családomat, hitemet, még meg nem született unokáimat. Magyar népmesét akarok nekik tanítani, Mátyást és Vukot is. Értették volna egymást. Ezt nem kérem, ezt akarom. Ez kötelességem, ha magyarnak születtem”.

Ennek az internetes bejegyzésnek a címe a következő volt: „Magyarul akarok élni!” Erre a közösségi portál illetékesei azonnal blokkolták a posztját. Kapott egy üzenetet is, amiben jelezték, hogy nem tehet fel olyan anyagot, amelyben „káromkodást tartalmazó kifejezések” vannak.

Hősünk megszeppenve olvasta végig bejegyzését. Káromkodott, anyázott volna? Nem illik, nem is stílusa ez. Multi munkahelyén is azt tanítják, magában keresse a hibát, amiért nem teljesíti a cég elvárásait duplára. Akkor most tényleg vele van a baj? A magyarral? Biztos nem, hiszen ott van az Európai Unió népei között. Ha azt mondja valaki, hazafi és magyar, azzal csak nem káromol senkit? Németet vagy belgát kellett volna írnia, akkor jobb?

Vagy mi van még? A haza? A Fatherland kiherélt uniós über allese meg rendben? Vagy már az sem? Aztán barátom újra, elejétől végéig elemezte: talán azzal van a gond, hogy saját szülőföldemen akarok élni, nem vagyok eléggé innovatív házam migránsnak való átengedéséhez? Hát igen, a múltkor is ültettem egy facsemetét a kertben, gondoltam, embernagyságú lesz belőle…

Vagy lehet, hogy nem is az a baj, amit leírtam, hanem amit gondoltam? Amit gondolni merek? Merhetek gondolkodni?

Vagy fogadja el akciós ajánlatukat? Kussoljon, és akkor részt vehet egy krokodil-simogató versenyben, aminek fődíja egy utalvány a „Ki álmodott tegnap Justin Bieber és Jean-Claude Juncker romantikus duettjéről?” verseny győztesével. Az említett személyek közül az egyik egy irritáló énekes, a másik egy luxemburgi politikus, akire Európát bízták a nevünkben. Tulajdonképpen mindegy, a vége ugyanaz… Nem?

Olvasóm, Barátom azt mondta: Nem! Neki nem mindegy! Neki nagyon nem mindegy! Tiltsák, töröljék, ő „nem fogja be pörös száját”!

Van egy évtizedes publicisztikai hagyomány: írjunk valami nagyon okosat, üzenetértékűt az álláspont végére. Ezt én most nem szeretném megtenni, hiszen oly nagyon tisztelek minden píszí normát.

Meggyőződésem, a Tisztelt Olvasó ebben lényegesen, arányaiban, indulatában és magyarságában sokkal pontosabb szavakat talál! Kérem, ne tartsa vissza magát!

 

 

Fotó: hiveminer.com