Sorozatunk hatodik hatodik részében egy igazi ARC mutatkozik be. Arc, mert karakteres, felismerhető, szerethető. 50 éve zenél, és bár nem kifejezetten populáris, amit csinál, valamiért mégis mindenki ismeri a nevét. És az arcát. Török Ádám nagyon jó arc. Egy kis könnyed, flegma humor, és végtelen zeneszeretet. A világ legjobb fuvolistái között tartják számon, és a blues világában tényleg nemzetközi sztárnak számít. Mégis, ízig-vérig budapesti srác, és még 70 évesen is srác. A Mini együttessel robbant be, és kisebb kitekintéseket, rövidebb-hosszabb ideig működő átmeneti formációkat követően mindig ugyanoda is tér vissza. A rock örök, a blues halhatatlan, Török Ádám pedig ezek közül minden. Is.

Nálunk nincsenek komoly, értékelhető zenei teljesítmények, a magyar pop- és rockzene mindig a nemzetközi trendek után kullogott, a fasorba’ se vagyunk… igaz? Mutassuk már meg hogy nem így van! – ezt a célt tűzte ki maga elé Kosik Kristóf, aki évtizedeken át sikeres, a nagypolitikában is fajsúlyos ügyvédként egyszer csak úgy döntött: ezentúl a hobbijának, a  zenélésnek és a magyar zenetörténet kutatásának szenteli idejét. Jeszenszky Zsolt nagyjából fordított utat jár: 25 éves zeneipari múlttal a háta mögött lett “politikai hobbista”, de persze zenei múltját, sem a zeneszeretetet nem tudja, nem is akarja maga mögött hagyni. A “Magyar Virtus” sorozatban egy-egy fél órára visszaveszi legkorábbi sapkáját, és ismét zenészekkel beszélget. Zsolté a szkeptikus szerep, hogy megkérdőjelezze, vagy legalábbis úgy tegyen, mintha nem értené, hogy miért is vált legendássá egy-egy honfitársunk a zene világában; Kristóf pedig az “angyal ügyvédjeként” mindegyiküket nem hogy megvédi, hanem kellően fel is magasztalja. No. és persze, hogy felbukkannak maguk az érintettek is…

A videót készítette Ragács András operatőr/vágó és Dittrich Ervin Endre operatőr