Magyarként választották a Román Ifjúsági Tanács alelnökének – Kőrösi Kristóffal beszélgettünk (PS-interjú)

Hatalmas médiavisszhangot keltett Orbán Viktor Temesváron elmondott ünnepi beszéde, amelyben a magyar miniszterelnök együttműködést ajánlott kiemelten Romániának egy új Közép-Európa felépítése céljából. A magyar-román együttműködés és párbeszéd lehetőségeiről, a fiatalok jövőképéről és jelenükről portálunk Kőrösi Kristófot, a Román Ifjúsági Tanács (CTR) magyar alelnökét kérdezte, aki eddigi munkájával azt a gondolatot képviselte, ami szerint szomszédokként – magyarokként és románokként – keresnünk kell egymással az együttműködés lehetőségeit, különben nem tudunk kimozdulni a holtpontra jutott helyzetekből.

A Román Ifjúság Tanács (CTR) alelnökének nem minden nap választanak meg egy magyar fiatalt, így különösen fontos lehet megválaszolni a kérdést: milyen út vezetett eddig és mik voltak azok az állomások, amik a jelenből visszatekintve segítettek, hogy idáig eljuthass?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Vidéki gazdálkodó család gyermekeként a szüleim számára nagyon fontos volt, hogy olyan oktatást és nevelést kapjak, amivel megállhatom a helyemet az életben. Óvodától kezdve városi közegben nevelkedtem. Egy baleset következményeképp pedig 11 éves koromtól kezdve a testvéremmel sokkal önállóbban kellett helytállnunk a mindennapokban. Úgy hiszem, ez adott löketet a későbbiekben, hogy minden helyzetben feltaláljam magam, nyitott szemmel járjak és megragadjam a lehetőségeket. Iskolai éveim alatt a színészet és a közélet került hozzám közel. A dráma lehetőséget adott az önkifejezés fejlesztésére, magabiztosságot a közönség előtti megnyilvánulásokhoz. A közéletet pedig a diáktanácsban találtam meg.

A megyei szervezetben láttam meg elsőként a lehetőségét annak, hogy a befektetett munka komoly eredményeket hozhat, így elhatároztam, cselekedni fogok. 16 évesen – életem első kampánya után háromnegyedes többséggel – az iskolám diáktanácsának elnökévé választottak. Ezt követően, a szervezet történetében első magyarként, a megyei diáktanács alelnökének választottak. Ezzel teljesült a szándékom, hogy megerősítsem helyben a magyar diákok képviseletét a különböző szervezetekben. A sikeres érettségit követően egyetemi tanulmányaimat Nagyváradon folytattam tovább. Itt elsőéves hallgatóként választottak meg a Nagyváradi Magyar Diákszövetség elnökének. Munkám révén sorban az Országos Magyar Diákszövetség alelnökének, a Magyar Ifjúsági Értekezlet vezetőségi tagjának és a Román Ifjúsági Tanács alelnökének választottak meg.

Felszólalóként a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) küldöttgyűlésén

Mik a jelenlegi kihívások, milyen területeken vagy leginkább érintett, illetve milyen feladatok várnak a román és a romániai magyar fiatalok életével összefüggésben megoldásra?

A hallgatói státuszomból fakadóan elsődlegesen hallgatói ügyekkel foglalkozom, ezen belül is kiemelten az interetnikai párbeszéddel. A feladataim jelentős részben problémafeltárást jelentenek. Példaként említhető, hogy Romániában vannak olyan területek, ahol a kisebbséget a románság adja, így a kisebbségi létből adódó problémák egészen új megvilágításba kerülhetnek. Gyakran érzékeljük azt, hogy jelenleg a román közélet ciklusokra tervez, nincsenek átfogó megoldások. Személy szerint azonban nem a fájdalomcsillapításban, hanem a betegség leküzdésében hiszek. Kiemelt napirend a CTR munkájában egy olyan tervezet, amely alapján a nyugatra vándorolt fiatalokat szeretnénk megszólítani, bemutatva, hogy szülőföldjükön is megvan a boldogulás módja és lehetősége.

A magyarság képviseletének tekintetében azonban időről időre komoly kérdések merülnek fel, amelyek zömmel az RMDSZ szerepét vitatják Romániában. Hogy látod a helyzetet figyelembe véve, hogy a CTR tagjaként nem vállalhatsz politikai tisztséget?

Az elmúlt 30 év mutatja, hogy a romániai magyarságot az RMDSZ képviseli, valamennyi egyéb formáció politikai szerepvállalása a statisztikailag elhanyagolható kategóriába esik. Az RMDSZ egyértelműen egy belsőleg megújuló párt, amely talán egyedüliként nem változtat filozófiáján ciklusról ciklusra, hanem stabil alapokon és értékeken áll. Az RMDSZ-en belül van is egy mondás:

Ha politikailag labdába akarunk rúgni, kétszer olyan felkészültnek kell legyünk szakmailag, mint a többségi társadalom.

Úgy gondolom, hogy ez a gondolat irányadó. Éppen ezért tartom szükségesnek, hogy a jelenlegi feladataimat a legjobb tudásom szerint ellássam. Így magam is meg tudom majd reményeim szerint ugorni azt a bizonyos lécet, amikor arra szükség lesz. A többi magyar pártra tekintve pedig megfigyelhető, hogy több éves munka után szinte semmilyen eredményt nem tudnak felmutatni hangzatos lózungok hangoztatásán túl.

Kelemen Hunor pártelnökkel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kongresszusán

Bár Romániában mondhatni, zavarosabb lett, de az anyaországban talán sokkal letisztultabbá vált az utóbbi évtizedben a politikai tér. Megvalósult a nemzetpolitikai fordulat, de partiumi fiatalként ebből mit tapasztalsz, milyen előnyök és hátrányok származnak a jelenlegi rendszerből?

Úgy gondolom, hogy a rendszer bármilyen nemű megítélése egy hibás felfogásból indul ki. Meglátásom szerint a magyar nemzetpolitika mögött többségi felhatalmazás áll, a rendszer működtetését pedig a kisebbségkutatásból nyert információk és adatok támogatják. Ezek fényében pedig nem szerencsés, ha egyének kritizálják a gyakorlatot.

A többségi akarat gondolatánál azonban felmerül az Orbán Viktor által Temesváron felkínált együttműködés ügye is. Ma már tudjuk, hogy Klaus Iohannis államelnök elutasította ezt az együttműködést. Mi ennek a lépésnek a valódi üzenete?

Egy vezetőnek mindenkor utat kell mutatni és vízióval kell rendelkeznie, hogy merre tart, hova szeretne eljutni. Az együttműködésre adott válasz csupán a román politikai elit dilettanciáját és inkompetenciáját mutatja. Megfigyelhető az államelnöki reakcióban a románságra gyakran ráolvasott meghunyászkodó, de a háttérben már más terveket szövögető politikája. Csak sajnálni tudom az elutasítást. Az Orbán Viktor által felvázolt vízió ugyanis egy olyan meghívó, amiben a román-magyar problémáktól függetlenül egy közös cél jelenik meg a két nemzet számára. Ennek eléréséért pedig vált vállnak vetve küzdhetnének eddig súlyos terheket cipelő népeink.