Március 15-e elé – avagy az összefogás árnyoldalai

58

„Szálljon bátran a feltámadt ének.
Adjon hangot e sorsűzött népnek,
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.”

Verdi: Nabucco – Rabszolgák kórusa

 

Március 15-én az ellenzék ismét kormánybuktatásra készül.

Az ünnep – szerintük – ragyogó alkalom arra, hogy a kifulladt utcai dzsemborikat újjáélesszék és az ünnep méltóságának megfelelő közterületi zavargásokat idézzenek elő. Jó esély van arra, hogy ez a nap is ismét áldozatává váljon valami amorf, kielégítetlen dühnek, melyet a haladás hívei, valamely csak általuk ismert oknál fogva, „politizálásnak” neveznek. Ennek jegyében aztán meg is hirdették az események forgatókönyvét, melyet – némi nyelvújítással – az „különegyütt” jelzővel illethetünk.

Külön

A dolog úgy kezdődik majd, hogy rögtön kora délelőtt „Globális klímasztrájk a jövőért!” címmel rendeznek valamit a Batthyány téren. Ezt a „Fridays for Future Magyarország” nevezetű csoport rendezi a svéd Greta Thunberg nyomán, aki már hosszabb ideje nem megy iskolába a környezetet védendő. (Hogy ez nekem annak idején nem jutott eszembe!) Ha jól értem, ezt gyerekek szervezik, így érthető, hogy nem értik a „sztrájk” fogalmát, hiszen az nincs a Dörmögő Dömötörben leírva számukra. Ez a „klímasztrájk” amúgy egy roppant érdekes szó. Hallottunk már vasutassztrájkról, bányászsztrájkról, ezek azt jelentik, hogy az illető szakma képviselői nem dolgoznak, ám milyen lehet az, mikor a klíma sztrájkol? Aznap nem lesz időjárás? Vagy a résztvevők aznap valahogy nem lélegeznek ki szén-dioxidot? Nem tudom.

Nem sokkal ez után kezdődik a „Momentum Piknik a Ligetben”, ahol maga Donáth Anna mond beszédet az igazságra éhes közönségnek. A zongoránál pedig Pepita Ofélia áll és gitározik – gondolom. Érdekes lesz, mikor a kormány ellen esznek és az elemózsiás kosarak alján majd füstgránátok lapulnak. Csak meg ne egyék. Tartok tőle, hogy a Momentum, ezúttal is, műfaji zavarban szenved, tekintettel arra, hogy piknikezni a lakosság egy része május elsején szokott.

Ezután vonul fel a nehéztüzérség. A nyitó sortüzet a DK adja le, az Egyetem téren, ahol maga Fletó adja majd tudtunkra, hogy „a lázadás hazafias kötelesség!”. Ki gondolta volna.

Együtt

Innen aztán a fellázadt akció-nyugdíjasok élén átvonul a Szabad sajtó útjára, ahol a nap fénypontjaként „monumentális összellenzéki rendezvény veszi kezdetét”, ahogyan azt a Mérce című kiadvány tudatja velünk. A programot elnézve valóban monumentális lesz a vigasság. Többek között felolvassák a 12 pontot is, melyeket erre az alkalomra ötlöttek ki.

Engem a 12 elemből álló semmitmondásnak a 6. pontja ragadott meg a legjobban, mely így szól: „a tudomány, a kultúra, az oktatás szabadságát és támogatását, minőségi oktatást az egész országban”. Szívrepesve várom ennek értelmezését, annál is inkább, mert a résztvevők névsorát elnézve, a tudásról és a tudományról a kívülállók objektivitásával tudnak majd nyilatkozni.

Ami a legelgondolkodtatóbb az egészben, az a fellépők tömkelege.

20 beszéd hangzik majd el a tervek szerint. Olyan nagyságok lázítják majd a népet, mint Jakab Péter, Bősz Anett, valamint Márki-Zay, akit én azért a Habsburg György hasonmásversenyen elért előkelő helyezése okán, március 15-én, mégiscsak diszkvalifikáltam volna.

Érdekes módon, az utóbbi idők ellenzéki attrakcióinak nagy nevettetői hiányoznak a listáról. Csak a keménymagölő Jakab szerepel, se Kunhalmi, se Bangóné nem lesz jelen. Kunhalmit még tán értem, hiszen bizonyára nincs ott ajtó, de hová tűnt Bangóné? Továbbá – olvasom – szózatot intéz még a nemzethez maga Káposznyák István is a Szolidaritás nevében. Én meglehetősen sokat foglalkozom a hazai politikával, de erről az emberről még nem hallottam. Vajon ki lehet ez, ezzel a névvel? És mi az a Szolidaritás? Meg kell nézzem az eseményt.

Végezetül a Szabadságkórus hangzik majd fel. Ez eredetileg Verdi jobb sorsra érdemes Nabucco című művében szerepel, mint a zsidók kórusa. (Csak semmi áthallás!) Napjainkban egy Fábri Péter nevezetű új szöveget kreált neki Göncz Árpád 90. születésnapjára, és valami sasszárnyon repülő köztársaságról szól, roppant emelkedetten, ami persze el is várható egy sastól. Mivel a DK is képviselteti magát, gondolom, Ferire tekintettel, kígyászsasról lehet szó. Ha már a Nabucco, stílusosabb lett volna a Rabszolgák kórusa, akik éppen elítélik a rabszolgatörvényt. Bár abban fecske van, nem sas, és az nem eléggé monumentális.

És itt érkeztünk el az összefogás árnyoldalához.

Ahogyan elnézem, az ünnepi beszédek önmagukban 3-4 órát tesznek majd ki. És utána még a sasolás. Ezt szerintem ember nem bírja ki, ennyire nem lehet gyűlölni Orbánbasit. Hát még, ha hideg lesz, vagy ne adj’Isten, esik az eső. A tetejébe mind a húszan ugyanazt fogják mondani, amit már lassan tíz éve hallanak tőlük. Tíz év depresszió roppant unalmas tud lenni.

Ezt – gondolom – maguk a szervezők is tudják, ám mégis kénytelenek így tenni. A nagy összefogás ugyanis azt követeli meg, hogy minden agyalágyultat, aki 50 követőnél nagyobb Facebook oldallal rendelkezik, be kell venni, egyenrangúként, különben oda az összefogás és a demokrácia. Így aztán a legkülönbözőbb káposznyákokat is oda kell engedni a mikrofonhoz, hogy közkinccsé tegyék magvas gondolataikat.

Hogy ez a népet, ebben a töménységben, nem érdekli? Kit érdekel. Ez „politikai” gesztus, amihez népnek semmi köze, ezt a politikusok és a mögöttük álló éceszgéberek csinálják. És különben is. Hátha akad majd közöttük valaki, aki tetszést arat, mert szép hangja van vagy délceg termete. Nem igaz, hogy nem érzik a veszélyt, hogy a közönség előadás közben feláll és elindul a ruhatár felé. Csakhogy nem tehetnek másképpen. A kínos igyekezet, hogy „civileket” vegyenek be az összefogásba, ezzel a járulékos veszteséggel jár. Mert vannak amúgy igen jól szervezett, jól fizetett és hatékony „civilek”, csakhogy ugye ezek mostanában kerülik az efféle szerepléseket, bizonyos okok miatt nem szeretnek a napra menni. Maradnak az önjelöltek, a feltűnési viszketegségben szenvedők, a csatornából a palotába vágyók. Ők viszont többnyire unalmasak és gondolattalanok. Mindennek ára van.