Az 1956-os forradalom kitörésekor a pesti srácok szívébe volt írva az előző nagy szabadságharc, 1848 üzenete; megtörni a nemzetet sorvasztó zsarnokság erejét, lerázni az önkényt. A műegyetemisták ugyanúgy pontokba szedték követeléseiket, mint a márciusi ifjak, Sinkovits Imre pedig többször is elszavalta a Nemzeti Dalt a pesti utcán. 1956 után a két szabadságharc emlékezete összekapcsolódva élt tovább, a kádári hatalom rettegte a március 15-éket. A rendszerváltásig minden március idusa egy külön kis szabadságharcot jelentett a kommunista diktatúra ellen. Pákh Tibor, ’56-os elítélt szerint a ’80-as években is voltak forradalmárok, akik vállalták a folytonos vegzálásokat, a gumibotozást, csak róluk valahogy elfeledkeztünk. Wittner Mária, ’56-os forradalmár szerint a szabadságharc szellemi szinten ma is folytatódik, hiszen a kommunisták szellemi örökösei, Gyurcsány és társai ma is itt élnek közöttünk és akarják a hatalmat.
Bár a Rákosi-diktatúra idején, ha szóba került a 1848-as szabadságharc, akkor az iskolákban kizárólag a Szovjetuniónak a népek szabadságáért hozott áldozatáról, a Vörös Hadsereg felszabadító háborújáról lehetett beszélni, otthon a négy fal között azért mégis sokan voltak, akik elsuttogták az aradi vértanúk nevét. Így valódi szabadságharcunk lángja a sztálinista diktatúra idején sem hunyt ki. Nem véletlen, hogy ’56-ban a műegyetemisták a márciusi ifjak lelkesedéséből merítettek erőt, amikor pontokba szedték követeléseiket.
A nyolcvanas évek szabadságharcosai
Wittner Mária, ’56-os szabadságharcos úgy emlékszik, hogy természetes volt számukra, hogy ugyanazért az ügyért, vagyis a nemzeti függetlenségért harcoltak ’56-ban, mint annak idején Petőfiék, bár tény, hogy a szovjetekkel való véres összecsapások idején nem sok idejük volt nosztalgiázni, a párhuzamokon gondolkodni. Pákh Tibor, akit ’56-ot követen is számos alkalommal meghurcolt a kommunista rendőrség, fájlalja, hogy ma már kevés szó esik a ’80-as évek szabadságharcosairól, akik ’56 mártírjaihoz hasonlóan hősök voltak:
Kristálytisztán emlékszem az 1984-es, meg a ’86-os március 15-re. Egész nap, egészen estig vonultunk a város különböző pontjain. A mai Március 15-e tértől fel a Várba és vissza. Emlékszem a fő hangadók arcaira és arra is, hogy miket skandáltak. Volt egy srác, aki mindig ott tüntetett velünk a rendszer ellen, állandóan azt kiabálta, hogy: aki magyar, velünk tart... Annyira sajnálom, hogy ma már nincsenek benne a nemzeti emlékezetben ezek az emberek, konkrétan név szerint. Ma már mindenki főként a Lánchídi csatára emlékszik, pedig előtte is voltak komoly megtorlásokkal végződő rendszerellenes megmozdulások.
Menetrendszerű rendőri zaklatás március 15-én
Pákh Tibort a ’80-as években szinte minden március 15-e előtt felkereste a rendőrség; megverték vagy elhurcolták, hogy ne vehessen részt a tüntetéseken, amelyeknek egyik meghatározó személyisége volt.
Kaptam verést is, de sok volt a nagyon bántó verbális agresszió is a rendőrök részéről. Emlékszem volt, hogy egy olyan rész mellett haladtunk el kocsival, ahol meszes gödrök voltak, és akkor jó hangosan azon viccelődtek, hogy a lengyel kollégáik Popieluszkót, a római katolikus papot is egy ilyenbe lökték bele miután kinyírták. Mindezt elszenvedtük, ugyanakkor arra mérhetetlenül büszke vagyok, hogy az ’56-os forradalommal jelentősen hozzájárultunk ahhoz, hogy a Szovjetunió elveszítse a “harmadik világháborút.”
Szellemi harc
Wittner Mária úgy látja, hogy 1956-ban sokat tettek azért, hogy végül eljöjjön a szabadság korszaka, viszont még ma sem dőlhetünk hátra.
1956-ban fegyverrel harcoltunk azért, hogy kivívjuk a szabadságot. A szabadságharcot azonban ma is folytatnunk kell, immár nem fegyverrel, hanem szellemi szinten, mert a kommunisták szellemi örökösei, Gyurcsány és társai itt élnek közöttünk. Ők a globalizmus elkötelezett hívei, ellenük és eszméik ellen kell harcolnunk a nemzeti függetlenség nevében.
László Petra és Ferkó Dániel kisfilmje
Szalay Miklós
2020-03-17 at 12:14
Egy alapos kis összefoglaló demokráciáról és diktatúráról, a demokrácia visszásságairól:
https://egyvilag.hu/temakep/076.shtml
odu
2020-03-17 at 11:38
Gyurcsánynak macronka lett az új példaképe, néhány szófordulatot és gesztust már lemásolt. A verés és a gumigolyó a franciáknál már mindennapos, bár az ottani tömény demokráciáról nem illik cikkezni. Elnézve macronkát, ha feri ismét hatalom közelébe kerül nincs az a tüntetés őzön aminek hatására lemondana.
Orientál
2020-03-16 at 02:11
Amit a Böszme Gyurcsány csődöt csinált amiatt 2006őszére a nép tiltakozott – ellene – ,Gyurcsány a tiltakozókba képes volt lövetni ,véresre is verte nagy részüket.
Rizikó
2020-03-16 at 01:11
Ha tudtam volna hogy a Kommunizmus után a Másságkultuszt a Kgst és Moszka helyett Brüsszelt és az Europailibsi Uniót kajuk nyakunkba a békés gengszterváltással akkor a fegyveres harcot választottuk volna!A Világ beleesett ebbe a gonosz csapdába a fogyasztási őrület mindent átsző és veszélybe került a nemzetek léte is.Az ENSzet elfoglalták az internacionisták és zöld maszkban a Nyilt Társadalomnak nevezik.a totális Új kommunizmust.
Nagyon nagy baj hogy a hagyományos média mellett az online média is döntöen az internácik kezén.Iszonyatos butaság értékvesztés virusa ömlik a zavart ismerethiányos tömegekre.
túródóra
2020-03-15 at 14:22
Miért nem nevezik a nevén? A komonista zsidók ellen kell harcolni 4 Hagyjuk már ezt a szellemi örökösöket ! dobrev,tüttő,kálmán,tordai,kunhalmi,demszki,lászló,déri,kerpel-frónius,donát,cseh,burány,gajda,lackner,kránitz,stb.,stb.,meg a többi büdös komonista felforgató ,ezek ellen kell harcolni.
Gáspár Anette
2020-03-15 at 13:46
A 70-es években már enyhült, az aradi vértanúk nevét kívülről meg kellett tanulnunk.
kbandi1
2020-03-15 at 13:10
A diktatúra szellemi örökösei a liberálbolsevikok. Számukra a 100 éves nemzetgyalázás és országpusztítás nem ért véget. Itthon és külföldön egyaránt végzik magyargyűlölő, hagyománypusztító tevékenységüket. Olyan szervezeteknek is tagja az ország, amelyek a magyarok ellen folyamatosan tevékenykednek.
Rakovszky István
2020-03-15 at 12:37
Számkivetve.
Nem az a legény, kinél a pálca,
És üt védtelen embertársra,
De az, aki állja.
Csapások sodró orkánjában
Megvetem keményen a lábam.
Hordom szilárdan a keresztet
És nem panaszkodom:
Isten béketürésre teremtett,
Én a borsón is szépet álmodom.
{Engem béketürésre neveltek
És a borsón is szépet álmodom.}
De azok búja bánat rajtam,
Kik összetörnek a viharban
Inaszakadtan.
Én gondját minden hontalannak,
Akit a könnyek megrohannak,
Anyának, gyermeknek, ki reszket,
Szivemben hordozom:
Isten felebarátnak teremtett,
Én a borsón vigaszról álmodom.
{Engem felebarátnak neveltek
És a borsón vigaszról álmodom.}
És is vágyom, hogy – kivert árva, –
Visszakerüljek a karámba
Béklyóm lerázva,
Hogy szabad legyen ismét a váram
Mit gondolatköböl csináltam.
Hogy ujból hasznosat tehessek
Segítve másokon.
Mert Isten jóságra teremtett,
Én a borsón jótettröl álmodom.
{Mert engem jótettre neveltek
És a borsón jótettröl álmodom.}
Vágyom,hogy ismét körülöttem
Legyenek, kiket úgy szerettem,
Elégedetten.
Ahány barátom és testvérem,
Egy-egy unoka minden térden
Megcsókoljanak, kik szeretnek,
S én visszacsókolom.
Isten szeretetre teremtett,
A borsón szeretetröl álmodom..
{Engem szeretetre neveltek
És a borsón is arról álmodom}
P.S.
Az utolsó két sornak két változata van:
Engem … az elsö változat
és
Isten …. a kesöbbi tisztázott kéziratban
Poppy
2020-03-15 at 13:04
A harcot soha nem adjuk fel, mert az őseink véráldozatai ezt nem engedi! A nyilas/bolsik veszélyeztetik a szabadságot, a gazdaságot és a demokraciát. Nemzetáruló, hazug és rablóbanda marad mindig.
Királytigris
2020-03-15 at 12:20
Éljen a Magyar Szabadság, éljen a Haza!
Erről jut eszembe: Nem értem, hogy a Kossuth rádió régi szignálját miért változtatták meg a mostani semmitmondó szignálra.
na-ne
2020-03-15 at 12:25
Kérjük vissza és ez nem vicc!
Schenkhyalfonz
2020-03-15 at 12:13
A Lánchídi csata szép. bár kádárkolbásztól fájdalmas pillanata volt boldogult egyetemista éveimnek.