Marton László nem kért bocsánatot. Elkésett közleményében áldozatnak láttatja magát, feltételes módot használ, és magát már a színházi szakma mózesi, jézusi alakjának festi le. Ugyanolyan szembenézés ez, akár Szabó „Képesi” István filmrendezőé. Utóbbi több embernek ártott jelentéseivel, akik közül az egyik tehetséges filmes végül öngyilkos is lett. A tévében ugyanezt a szerepet játszotta el, mint, amit Martontól látunk: a meggyötört, sajtó által kikezdett áldozatét.
Kár ünnepelni, vádaskodni, mindenki menjen tovább, elmúlt az egy hét hírnév. Mostantól megint szabadon zaklathatunk bárkit, takargathatunk bármit. Marton László rendező állítólag bocsánatot kért azért, mert lassan nagyjából egy tucat különböző korú nő szerint molesztálta őket. A közleménye szerintem egészen undorítóra, álságosra sikeredett. Az a beszélgetés jutott eszembe, amit 2006-ban készítettek az ügynök filmrendezővel, Szabó Istvánnal.
A lebukása után jellemtelennek bizonyult egykori “Képesi” előbb azt mondta, hogy Gábor Pált akarta megmenteni a haláltól, majd finomított a történeten.
Az MTV-ben már arról mesélt, hogy magát mentette azzal, hogy 1957-től éveken át jelentéseket írt osztálytársairól az állambiztonsági szolgálatnak, s már nem büszke erre a tettére. Már?
Arról sajnos nem beszélt, hogy volt olyan osztálytársa, akit jelentésével rendőrségi ügybe kevert, és az illető végül öngyilkos lett.
Mivel a Szólás szabadsága műsorvezetője Szabó partnere volt, a nézők egy része nyilván megsajnálta őt. Én nem, emlékszem, Balatonföldváron néztem, és iszonyatosan szánalmasnak tartottam a magyarázkodást, ami a férfias szembe nézést helyettesítette. Ugyanezt a hamis üzenetet olvastam csütörtök este is.
Marton egész közleményét elemezni, tanítani lehetne. Olvastuk ezt már máskor, másoktól is. Olyan közlemény ez, ami a teljes tagadást, fenyegetést (lépések, lépéseket tesz!) követte.
Olyan bocsánatkérés, ami igazából nem az. Semmit sem ismer el, és áldozatnak tekinti önmagát.
Őt, aki mindig csak adott, a színházi szakma Megváltójaként csak mások örömét leste, és éppen őt tették tönkre azért, mert néhány nő félreértette “rendezői közeledését”. Belátta, hogy már lehetetlen tagadni, de valójában nem látott be semmit sem.
Íme a közleménye, a szögletes zárójelben hozzáfűzéseim, magánvéleményem olvasható.
„Az elmúlt napokban napvilágot látott, személyemet érintő hírek mindent összetörtek körülöttem. [Indítás önsajnáltatással]. Nem kímélték sem a családomat, sem a munkámat, sem önnön magamat. [Folytatás önsajnáltatással, család emlegetése, ha van felesége, még álságosabb ez a mondat]. Igyekeztem egész életemben teremteni, alkotni és átadni. [Komoly önmagasztalás ez a Kádár-diktatúra ünnepelt rendezőjétől]. Mindez most megsemmisült [Drámai kép], olyan – nagyrészt névtelen – [Cseppet sem véletlen odaszúrás, tudja jól, miért nem vállalták sokan névvel] közlések alapján melyekben egyoldalú értékelések [Értelmezhetetlen] is találhatók.
Pályám során arra törekedtem, hogy másokat ne bántsak, hanem segítsek. [Önmagasztalás folytatása, előbb mózesi, most már jézusi szerep]. Úgy a színpadon, mint azon kívül. [Altruista jellemvonások egy rendszerváltás előtt és után is remek pozícióból nőkre vadászó igazgatótól] Soha nem akartam egy másik embert megalázni. [Csak nagyjából tucat névvel, névtelenül előadott történet mond ellent.]
Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják [Csak gondolják], úgy érzik, hogy oly módon közeledtem [Csak közeledett] hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem [Csak megsértettem] őket.
Ezúton üzenem minden névvel vagy név nélkül [Odaszurkálás kettő] megszólaló személynek, hogy bocsánatot kérek, ha olyat tettem [Ha, de csak akkor kér bocsánatot] vagy úgy viselkedtem, amivel megsértettem, nehéz helyzetbe hoztam őket. Tisztelettel kérem bocsánatkérésem elfogadását.
Bocsánatkérésem mellett, továbbra is a Vígszínház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendelkezésére állok, hogy hallgassák meg vezetői, rendezői és tanári működésemmel kapcsolatban a társulat tagjait, a színház dolgozóit, valamennyi volt és jelenlegi tanítványomat. [Na fiúk, lányok, lesz még valaki, aki kiáll? Van még valakinek bátorsága?].
A címlapfotón filmforgatás, középen, élesen Marton László /Forrás: Fortepan.hu
Írta: Mező Gábor
Artur
2017-10-28 at 10:25
Darvas Iván odatartotta, de ezt nem is titkolta. Annyira színész s vezető színész akar lenni, hogy még ő fizetne, csak játsszhasson. Ez egyenes duma, azt is elmondja, mennyire szerencsés, hogy a ripacskodásért, az állam poroszlókkal szedi be azokat az adókat, amit majd neki, neki is odaadnak. Semmit nem kell érte tennie. Elég volt odaállni, odatartani, lenyelni.
Ez egyenes beszéd.
Jancsó undorítóbb volt, közvetlen 89 után ő is elkezdett kappanhangon beszélni, mindenki tudja milyen volt ezek alatt.. Később hamar visszatalált a szocik közé, antall sutasága után, visszajöhettek a komcsik. Ugyanezt mondja Agárdi is, a szovjet-magyar baráti társaság évfordulóján személyes adja át a szovjet nagykövetnek olajfestményét, a szovjet politikusról, a tévé adásában. Bárki láthatta, emlékezhetnek rá.
Érdemes távolról kezelni, s fenntartásokkal fogadni, a balkáni gerlék emlékezéseit, s utólagos mondataikat. Az oknyomozó igazságkeresőnek pedig jó módszer lehet, észrevenni azt is, ami fölött könnyen átsiklik az átlag közvélemény. Miért is érkeznek meg, a kéretlen látogatók, többszöri figyelmeztetések ellenére, az idős s beteg, de előzöleg önmagát szellemileg s erkölcsileg kiherélő öreg íróhoz. Aki ezért az odaállásáért iszonyatos pénzeket kap, lásd Fekete Gyula Naplóm a történelemnek, az akkori szóbeszédeket, melyek mára kiderült valóságok csupán. A szovjet-magyar baráti társasági tagság, a díjak, valamint a körutazás a szovjetunióba szereplései ellenére, a Hatalom, még mindig nem tudja. Széchenyi vagy valóban debil, s elmeszesedett agytekervényei valós, s valódi veszélyeket rejtenek még kádárnak s piti rendszerének, aczélt érdekli ez…Érdemes tehát utána járni ennek, mert azért volt sok olyan tanú és ismerős, akiknek igen megalapozott jó okuk volt azt gondolni, itt jelenteni akarnak róluk, azok, akik beépítettek lettek. Nem első dolog ez, a magyar történetben, már Széchenyi pontosan tudja, ki kicsoda mellette. Kecsméthy Aurél? Hackenast volt a beépített, vagy a másik? Kossuthot ki küldte, kérdezi Széchenyi. Persze tudom, őrült, szegény Széchenyi! Micsoda önigazoló, frusztrál, sértett ember, jaj.
Artur
2017-10-28 at 10:24
Az újfajta logika szerint, ha Fejes joggal szót emelt, szegény Shakespeare védelmében, akkor a Jagok, azt mondják róla, hogy szennyes, önigazolást ő keres! Valamint miért ilyen sértett,stb.
Igazából, ha valaki visszanézi a vitákat, a kiinduló mag az volt, hogy az odaállók egy jó része, ahogy Hamvas mondja,
„AZONNAL ELKEZDTEK MENTSÉGEKET KOHOLNI, ELKEZDTEK SUGDOLÓZNI, HOGY MENNYIRE SZENVEDNEK, MIKÖZBEN VASTAG ÖSSZEGEKET GYÚRTAK ZSEBÜKBE A LIBAPECSENYÉN HÍZOTT VÉRTANÚK. FOGADOK, HOGY A TÖRTÉNELEMBE, MINT MÁRTÍROKAT JEGYZIK FEL ŐKET, E KOSZOS ÉS RIPŐK SÖPREDÉKET, DICSŐÍTIK EGYMÁST, ÉS BEVEZETIK EGYMÁST A TÖRTÉNELEMBE, ÓVATOSAN BERZSENYI ÉS CSOKONAI, PETŐFI, BARTÓK, CSONTVÁRY, ARANY ÉS KEMÉNY KÖZÉ, AHELYETT, HOGY RÉMPÉLDAKÉNT MUTOGATNÁK ŐKET A PANOPTIKUMBAN: ÍME, AKIKNEK DRÁGÁBB VOLT A SELYEM NYAKKENDŐ, MINT EZERKILENCSZÁZÖTVENHAT. MINTHA ÉLETNEK LEHETNE TARTANI AZT, AMIT EZEK ÉLNEK, MINTHA KÖLTÉSZET ÉS ZENE ÉS DRÁMA LENNE AZ, AMIT EZEK CSINÁLNAK, MINTHA LEHETNE ILYEN FELTÉTELEK KÖZÖTT ÉLNI.”
Senki a becsületes emberek közül egy rossz szót nem szólt azokról, akik egyrészt nyakig nem másztak bele a forradalomba, vagy ha igen, nem próbálták önmagukat mártirnak mutatni, amikor ők is tövig bevették, hogy maradjunk műfajazonosságban, a komcsatündéres martonlászló Lilláival. Mensáros annyit mond, felejtsetek el. Latinovits tragikus véget ért, érdemes lenne kinyomozni, akkor hogyan is halt meg valójában? „Latinovits is volt lenin”, mintha ez felmentené, a másikat, az oly öntudatos nemzetféltő mélytorkost.
Én becsületesen fociztam, eleve elmondtam, elfogult vagyok Mensárossal, vagy akár Latinovits-sal, s még jó néhány valóban derék emberrel. Az azonban, hogy miért nekem, az egyszerű olvasó embernek, a kortársnak kell önigazolást keresnem, olyan jagoi rejtély, mint amit oly elegáns s finom iróniával kérdőjelezett meg Fejes is.
Nem én voltam ugyanis Jago, sem színpadon, sem a nézőtéren. Nem én álltam oda a bolsevizmushoz.
Latinovits, mint ismert, haragban volt a világgal. Ködszurkálónak érezte magát, s ahogy rövid élete vége felé haladt, egyre erősebb lett benne a magyar, s egyre jobban elhalványult a lenini marxizmus zsidó része. Gyakorlatilag is bolond lett, ha a cafkák kórusa, alulnézettből próbálja kritizálni. Senkivel nem állt szóba, szó szerint voltak olyan forgatásai, ahol már, csak akkor ébredt fel, s csinálta meg jelenetét, amikor a felvétel indult. Sem előtte, sem utána nem állt szóba senkivel.. Én ezt gyönyörűnek találom, értékes s idealista nemes nagy magyar embernek tudom a Latinovits nevű színészt. Aki, tagadhatatlan, kollégája akarva-akaratlan orális Lillának is, de az összes többinek is, jóknak s rosszaknak, álszenteknek, s az érték felé igyekvőknek, egyaránt.
Biztos azonban, hogy Latinovitsól jelentettek, s nem ő jelentett másokról. Biztos azonban, hogy M.G.P aki a valószínűleg a Jago népszabadság cikket is írja, majd könyvet ír Latinovits-ról, s Bujtor Pista, szintén frusztrált, ideges, s sértett lesz, ezt a ronda képmutatást látván, megélvén. Mert emdzsipi, besugó, fogott ember, undorító kis meleg köcsög. Egy féreg.
Egy árva hangot nem szóltam volna, mennyi mindent tud az ember, ha szerencséje van túlélni dolgokat, s elég öreg lesz hozzá. Ha az odaálló nem akar egyszer, forradalmi hős lenni, de egyben a kádár rendszer idolja,haszonélvezője, túlélője, s utólag nem akarja önmagát, áldozatnak, s szenvedőnek, de nagyon magyarnak s hazafinak beállítani.
Rengeteget megspórolt volna önmagának, s ivadékainak is, ha csak annyit mond, nem szívesen beszél erről az időről, de el kell ismernie, odaállt, s mindent megtett azért, hogy imádott hivatását gyakorolhassa. A többi slogen ismert. Darvas Iván volt ennyire eszes, annyira már nem, hogy ne lépjen bele a kutyaszar szdsz-be s ne szorongassa élete végének megcsúfolásaként, a forradalom elárulásaként oroszferenz s gyurcsányferenc meleg kezeit élő adásban. Most a Darvas védők jöjjenek és szapuljanak engem. Akkor is csak az Igazságra emlékszem s elmondtam az igazat. Most Marton volt okos, ha valakit megbántott, akkor elnézést kér, stb..Szabóügynök az már buta s még aljasabb, ő is mártir, senkinek sem ártott, sőt direkt jót tett másokkal, semmit sem ártott.
farkas ági
2017-10-29 at 12:28
Minden csodálatom a TISZTÁNLÁTÓKÉ,akik azonnaln é ott mindent látnak,tudnak é jólinformáltak.Nekem ez a tulajdonsád nem adatott meg.Jószerivel kénytelen vagyok a művek után ítélkezni.Mindenesetre sokkoló volt nekem Fejes E. Rozsdatemetőjét kiselejtzve megtalálni egy könyvtárban.
Artur
2017-10-28 at 08:07
Tényleg csupa Jago ül a nézőtéren. Most a sármalaclilla művészneven futó pornószínészt nézik. Amióta tudom valódi kurva s pornós, már nem lehet rá haragudni, még színésznek is elmenne. Legalább valódi.
Fejes bátran vitába kezd, az akkori komcsaancsikkal s elmondja az igazat, Jago ügyében.
„Végtére is, még ha „esztéta lélek: szépségrajongó” volnék, s azonnal a párduc pártjára állnék, azt még megmagyarázhatná szépségrajongásom, mely erkölcsi mivoltom kárára lehetne.
De hát itt még csak párducról sincs szó.
Akkor tulajdonképpen miről is van szó?
Nem derül ki.
Az, hogy csikószerű, az sok mindent jelenthet – a csikó kivételével.
Kár. Őszintén sajnálom. Csikó mellé talán oda lehetne csalogatni elcsámborgó rokonszenvemet. De e mellé a csikószerű valami mellé…
Jaj nekem, ha belefeszülök, akkor sem sikerül.
Mégis megpróbálom. Több oka van, de most csak az egyiket említem.
Tisztelem a kritikát mint műfajt. S a kritikust mint művészt.
Mert ugyebár még Füst Milán is csak vagy a valóságról, vagy elbeszélésről tesz említést. S tapasztaltam százszor, hogy mind a valóság, mind egy-egy író időnként igen szeszélyesen állítja a maga pártjára az embert.
Magam is ámulok.
Egyszerűen hihetetlen, mi mindent tesz velem egy-egy irodalmi alkotás. Meghökkentő. Alig várom, hogy Hamlet, a dán királyfi, ölje már meg mostohaapját. Őszintén szeretném, ha Raszkolnyikov megmenekülne az igazságszolgáltatástól. S folytathatnám, sorolhatnám a végtelenségig, mi mindenre, miféle csodákra képes a művészet az emberrel.
De vigyázat, itt most másról van szó.
Nehéz a leckém, furcsa a föladvány.
Hatalmas példányszámú lapban szólnak hozzánk. Erre oda kell figyelni. Meg kell szívlelni a javaslatot.
Ez nem tréfa.
Tetszik, nem tetszik, kutatnom, keresnem kell, hogyan tudnék Jago mellé állni. Nem lesz könnyű.
Férfi vagyok, sok gondot, keserves föladatot tálalt már elém az élet. Ezt is állom – talán.
Csak nagyon nehezen megy.
Nem akarok kudarcot vallani. Minden igyekezetemmel, rábeszélő képességemmel dicsérem e drága, szilaj, áradó életkedvű Jagót. De, legnagyobb bosszúságomra, minduntalan belebeszélnek lelkes szövegembe a halottai.
Valahogy így: Nézz rám, Desdemona vagyok. Ártatlanul öltek meg, ennek a jókedvű fickónak áldásos bajkeverése miatt.
Azonnal rászólok. Maradjon csöndben, most nem róla van szó. Egy megszívlelendő javaslatot kell sürgősen megszívlelnem. Ne zavarja igyekezetemet. Ne avatkozzék a nagyok dolgába.
Elhallgat végre.
Alig veszek levegőt, jóformán sóhajtásnyi időm sincs, beüt a mennykő. Már itt nehezíti helyzetemet egy másik hulla.
Azt mondja, Rodrigónak hívják. Meg hogy visszaéltek a gyöngeségével, kicsalták a pénzét, gyilkossá akarták tenni, bajtársa gyilkosává, majd ez a rokonszenves fickó leszúrta.
Itt legalább nincs gondom. Jago cselekedete teljesen érthető.
Aki már nem él, az csak igen ritka esetekben szólal meg. Igaz, bonyolítja helyzetemet, hogy ez az eset éppen a ritkábbak közül való.
De hát ez igazán részletkérdés.
Ha a drága, szilaj, áradó életkedvű Jago nem szúrja le őt, még végiggondolni is rossz, amilyen vigyázatlan ez a hulla, még eljárt volna idő előtt a szája.
Na, végre ismét egy jó tulajdonság.
Ez a Jago nemcsak rokonszenves, de óvatos is.
Becsülendő érték.
OLYAN VILÁGBAN, AMELYBEN A BŰN AZ, AMIRŐL BESZÉLNEK.
Nyugodtan lehet valaki csaló, gyilkos, és csak úgy mellékesen gyilkosságra is bujtogathatja közelebbi ismerőseit. Amíg nem mondják el mindezt róla, bizony az addig rendes, kedves ember. Hiába tudjuk, látjuk, mit művel, maga felé hajlítja rokonszenvünket egészen addig, AMÍG VALAKI EL NEM KOTYOGJA MAGÁT. S ha a csikószerű szilajsággal és áradó életkedvvel megáldott pasas továbbra is rendes ember akar maradni, semmi gond. Megöli azt, aki rosszat mondhatna róla.
Elismerem, nem utolsó megoldás, ha időben ölik meg a fecsegőt.
És e megoldást föltétlenül helyeselnem kell. Akár tetszik, akár nem.
Hisz Jago életszemléletét tükrözi. S oda kell eljutnom, ahol rokonszenvemet megnyerheti.
Hosszú útra kell fölkészülnöm.”
Előre elárulom, Fejes nem lesz odaálló itt, hanem az igazat mondja, nem tudja megszeretni Jagot.
Fejesnek is tudnia kell az igazat. Bár neki enyhítő körülmény, hogy kommunista és zsidó volt, azaz ugyanaz valójában, de amikor aláírta, hogy ötvenhat ellenforradalom volt, s azt a gyalázatos levelet szó szerint magáévá tette, s azonosult vele. Akkor ültette el azt a magot, amiből majd az öntudatos husztijagok nőnek ki. A hazugság, az árulás, az értékek megkérdőjelező nihilista marxizmusát ő, ő is, engedte ki a palackból!
Tagadhatatlan, hogy utána igencsak igyekezett az igazat mondani, s ellene mondani a gonosznak, csak abban, hogy közben csupa Jago ülhet a nézőtéren, igen komoly tettestárs lett. Becsületére váljon a jó estét nyár, jó estét szerelem filmje, jó aduászt s gépfegyvert adott a kezemben, amikor prédikálok a viperáknak, a kocsmacafkáknak, s a Judás Jagoknak.
Artur
2017-10-28 at 07:45
Hrabal kocsmatündére megint személyeskedni kezdve, ocsmánykodott, most Márai is hülye lett, igaz,kihagyta Hamvast valamiért, Hamvas most megúszta.. Kinek a nevében, milyen közösség nevében tör pálcát Márai fölött is, s hogyan merészelnek véleményt mondani Márairól, amikor nem is olvasták. Csak azt, amit Tamási, Illyés, Németh, vagy Kodolányi hazudtak róla. Nem „berendezkedtek a túlélésre”, a mi kis magyar közéletünk kurvái, színészei, írói, hanem elárulták, mindazt, amiért élni érdemes. Valamit tisztázni kell, mert tényleg fontos dolog. Az átlag lator ma, nem tud különbséget tenni. Jó és rossz között, érték s talmi között. Ha már sarokba szorították, akkor patkányként acsarogni kezd, s védi idoljait, mert ez régi bolsevik gyakorlata. Hazudni. Márai valami egészen elképesztő tisztánlátással, pontosan elemezte a magyar átlag értelmiségi lelkiségét, lelki nyomorukat, árulásuk mozgató rúgóit. A San Gennaro vére, ilyen szempontból a legértékesebb írása. Mert a mai fiatalnak valódi sarkcsillag lehet. Az idetévedt neméből kivetkezett nöstényekre, nem kell figyelnünk, csak annyiban, hogy önként idejönnek, állatorvosi lónak, s klinikai esettanulmánynak. S sokat köszönhetünk nekik. Az aljas buta érvelésül logikáját s vázát jól lehet rajtuk tanulmányozni. Egyet nem szabad! Őket komolyan venni! Szegény Máraizhat bárkit, a komcsacafka, mégis ő van, az összehányt padozatán a kuplerájnak. Soha senkit ne vegyenek komolyan, aki nő létére, ide jön s firkál s fröcsög, osztja az észt. Nem mondom, hogy már eleve besúgó és gazember, de úgy kell tekinteni. Mert elhagyta természetes közegét. A nőnek otthonában a helye, tisztességes családanya nem írogat, nem áll le, utcai verekedések színvonala alá, vitázni. Csak a neméből kifordult, a cafat. Becsületes nő, kávét főz, mosogat, mos, reggelit készít, majd ebédet, ezért nő, s anya. Ezek itt nem azok.. Valami mások..
Tehát csipesszel kell kezelni, viszont jó indikátorra valaminek. Ha védi,a védhetetleneket, s támadja az igazakat, akkor jó úton vagyunk mi, akik az Igazságot keressük. Rossz szó, az Igazságot képviseljük. Ez nagy különbség.
Kádár azonban tényleg gyülölte a vidéket, a parasztokat, a munkásokat is! S tényleg gyülölt, mindenkit, aki magyar. Ezért volt olyan, különösen lehangoló, az áruló odaállók oly gyors és készséges utcalányi szolgálata. Furcsa, hogy Hamvas frusztrált, sérült és sértett ember csupán, velem együtt, a mindig közösségi, s utólag mindent mindig fényező, retusáló hazug átlagnak. Hamvas és Márai! Bárki láthatta olvashatta soraikat! s mégis az átlag védi tovább Tamásiját, Némethét, s Illyését.. Ők persze nem szegények, s nem mondtak hülyeségeket, ők sajnálni való áldozatok s mártirok, s megmondó váteszek, a nemzet őrlelkei. Na igen.
Fejes:
„És egy másik idézet a Népszabadság 1973. X. 3-i számából. Címe: Othello. Alcím: Shakespeare-bemutató a Madách Színházban.
Íme: (Jago) „Ujjongása, toporzékoló vadsága, csikószerű szilajsága és áradó életkedve maga felé hajlítja rokonszenvünket.”
Bár tudom, nem lesz könnyű dolgom, nehéz feladat elé állított az élet, mégis megkísérlem kinyomozni, mitől hajlik a rokonszenv? Sajnos, kénytelen vagyok a többes szám első személyes formát elhagyni, mert azt ugyan ki nem nyomozom, hogy az én rokonszenvem mitől hajlong Jago felé.
Baj van, nagy baj, nem hajlik az, akármit teszek. Megmakacsolta magát.
Erőszakoskodom, mondom magamnak, nézd, vénülsz, légy elnézőbb. Szeresd már egy kicsit ezt a kedves Jagót. Csak egy parányit kedveld meg őt.
Nem megy.
Rokonszenvem, dühödt fejrázás közepette, útnak ered, s kiássa a dráma romjai alól szegény, szegény, mélyre ásott Othellót. És hiába beszélek, veszekszem magammal, szidalmazom eszemet, lelkemet.
Mondhatok, amit akarok, rokonszenvem konokul kitart amellett, hogy Othello felé hajlik.
Mit tegyek?
Föladom a küzdelmet. Töredelmesen bevallom, nem is csodálom.”
S valóban ki mit szeret, szép az annak.
Az vagy, amit védesz.
Én inkább vagyok akkor Márai és Hamvas, de még akár Fejes is, mint Jago, vagy pufajkás László, az öntudatos elvtárs.
S itt választani kell. Aki a talmi, hazaárulókat választotta, lassan, fokról fokra, olyan lesz, mint ők. Oroszlánbőr ez, a szerep eggyé válik a viselőjével.
Magyarnak lenni magatartás, mondja Márai. Soha többé nem áll szóba Radványi Gézával, az öccsével, mert ez idejött kezelni, kádárral, aki szó szerint, a magyar nép gyilkosa. Persze a tucatember, a kocsmacafka ezen is röhög.. Szegény Márai, nézi le. Csak miért is néz fölfelé közben?
Artur
2017-10-27 at 17:59
Ez is örömteli, vannak még magyarok itt, s vannak, akik szeretik az Igazságot.
“…önkritikus remekműveivel kijavította a hibát” ??!!!!!
Kijavítottuk a hibát, elvtársak, önkritikát gyakoroltunk, elvtársak. Ismerős valahonnan…
Lehetünk (nem Szabóról mondom, hanem általában, a hozzászólásod kapcsán) aljasok, hazugok, jellemtelenek, gerinctelenek, törtetők, másnak ártók, mert ha majd lesz lehetőségünk, megbánjuk és kijavítjuk, elvtársak, ugye? Csak a példa kedvéért: ötnek ártunk, egynek segítünk, és kész, megvan az egyenleg. Tiszták és ártatlanok vagyunk, ugye?
Nem is értem, régi bűnökről miért is beszélnek manapság annyit, hiszen már rég kijavítottuk azokat, nem? Azt hiszed, ez tényleg így megy?!
Miféle logika vagy “morál” ez, amiről te írsz?!”
A méricskélést, hogy ki a nagyobb áruló, aki csak hármat súgott be, vagy aki két tucatot, a primitív gondolkodásúaknak hagyom. Az áruló az áruló, akárhányat árult el az ártatlanok közül. És ha csak egynek ártott, akkor ártó volt. Kész, ilyen egyszerű.”
Nem nekem irta. Viszont a hamíst védőknek.
Artur
2017-10-27 at 17:49
„És ne jöjjön nekem azzal senki, hogy más az élet és más a színjáték.
A lélek ugyanaz.” Nem hiszek a szememnek. Bizony ez igaz! Viszont nincsen kétféle igazság, csak Igazság van. S ha én szót emeltem, mégiscsak furcsa, hogy a forradalom alatt a Talpra magyart harsányan szavaló, – idoljai példája, odaállása és a 251 antibárd aláírása mellett, -szintén odaállt, s vagy 10 filmfőszerepet forgat, a régi-új rendszerben,mely éppen ekkor még újra a legvadabb rákosista bosszúálló, s meg sem várják Mansfeldek kivégzését, már teli torokkal együtt üvöltenek a bolsevik farkasokkal, s kezelnek velük, s hajlonganak elöttük. S tényként hozom fel, az utóbb önmagát, a Hamvas pontos leírása szerint, felmentő s mártirt pózt felvevőről, hogy lám, öntudatos munkásőr elvtársként, pufajkában szedi össze, a gonosz fássistá magyarokat, fiatalokat, gyerekeket,munkásokat.. Többedmagával. A film ezt követendő jónak mutatja, bolsevik alkotás. Akkor én barom állat vagyok, pondró és patkány egyszerre, aki hatalmas művészeket támad. Mert az csak szerep volt! Talán mégis van valami haszna, az egyébként nem idevaló kocsmatündérek női következetlenségének itt. Hiszen öntudatlan idézte azt, akit éppen ő vádolt alantas indokokkal. S különben is, más a hatalmas művész és szerepe s művészete és más az élet, akkor ez volt a szöveg. Most örömmel látom, átvették erkölcsi érveimet, persze a soros belcsatározás dicstelen szereplőire. S igazuk is van ebben..
S érdemes prédikálni, mert akarva-akaratlan, a pártos, az érdeket szerető, a mindenkori államot s a sikert kereső is.. Talán mégis túlzás, javíthatatlan optimista vagyok. Valamit megértett, egy pillanatra is. Ahogy Wilder mondaná. Talán.
Gáspár Anett
2017-10-27 at 21:59
” S különben is, más a hatalmas művész és szerepe s művészete és más az élet, akkor ez volt a szöveg.”
És ez is marad az álláspontom. Mert a nagy szövegtengerben amit kifolyatsz az elmédből elveszel magad is.
A művészi eszközökről beszéltem és nem arról, hogy a színész és a szerep személyisége nem azonos.
Eleve elutasítom, hogy azért, hogy bemutassa a világ egy szeletét, vagy egy szubkultúrához köthető valamit, ahhoz le kell aljasodnia a rendezőnek, szereplőknek és le kell aljasítania a magánál is alantasabbnak feltételezett közönséget.
A naturalizmus egy fokig lehet művészi stílus a maga eszközeivel, de az eszköz nem lehet lealjasító, s az eszköz nem lehet maga a cél, s nem magasztosulhat stílussá.
Gáspár Anett
2017-10-27 at 22:06
“A művészi eszközökről beszéltem és nem arról, hogy a színész és a szerep személyisége nem azonos.”
Magyarán a minap arról beszéltem neked, hogy Latinovits is eljátszotta Lenint, mégsem azonosult magával Leninnel, a lenini kommunista-fasizmussal.
Baj, hogy mindenben önigazolást keresel, ahelyett, hogy megpróbálnál másokkal együtt gondolkodni.
Sérült és sértett ember vagy, azt már kifejtetted, részben meg is értem. De azt szajkózni, hogy azért, mert az egész ország be kellett rendezkedjen a túlélésre, azért mindenki hitvány, aljas, senkiházi, ahelyett, hogy mindenki öngyilkos lett volna, ne is haragudj, de abszurd és beteges kívánalom. De így ne igényeld, hogy komolyan vegyenek.
Szegény Márai nagyon okos ember volt, figyelemmel szoktam olvasni a naplóit, de az is igaz, hogy sokszor elfogultan igazságtalan volt, könnyű volt neki ítélkezni onnan, amikor csak a felszínt látta, de az élet-halál harcról fogalma sem volt. Ráadásul Márai gyűlölte a vidéket, gyűlölte a népit, ízig-vérig városiként lenézte a vidéket. Noha nem volt kommunista és hiszem, hogy liberális sem.
Bizony sok marhaságot is összehordott szegény. De ahogy mondani szokták, nem azért szeretjük.
farkas ági
2017-10-29 at 12:04
Bizony Márai is irogatott balodali,kom.lapokba.20 évesen,meglepődve olvastam a minap.
Artur
2017-10-27 at 17:26
Itt éles különbséget kell tenni, általában az olvasó ember, a hozzászóló véleménye, s a profi újságíró határai s lehetőségei között. A véleményezőnek mindig igaza van, s azt mond, amit akar, ez szíve joga. Remélem, egyszer alkotmányban biztosított joga is lesz. A szakember, a múlt kutató ezt nem teheti meg. Neki valódi adatokkal kell igazolnia állításait, vagy ezerszer aláhúznia, ez itt pletyka, valakiről ezt mondták annak idején. Például Julius Caesarról, hogy szerette a fiúkat s a leányokat, triumfálása idején, amint Róma alázatos szolgálójaként, de egyben Istenként bálványként mutatják a népnek, elől az őszinte hang, végig ezt énekelte, vigyázzatok, jön a vén bakkecske, megb.. mindenkit, akár fiú, akár lány.stb..
Tehát a szabad embernek, az olvasónak joga van felhívnia a figyelmet, bizonyos tényekre, melyekből jogos vagy jogtalan következtetéseket joga van levonni. S kérdezni.
Molnár Gál Péter, azaz emdzsipi viselt dolgainak felderítése, vagy Makk és Bacsóról terjesztett ronda pletykák igazságtartamának vizsgálata, a szakember szép feladata lehet.
Ha azonban változatlan tananyag s idol marad, Babits, vagy Tamási, nem sorolom fel az összest, ha Esterházy Péter is az lehet, valamint a két kertész, a sorstalanok, ákos s imi..
Csak azon címen, hogy ők nagy értéket alkottak volna, s a művet nem szabad összekeverni az alkotó egyéniségével, jellemével, sorsával. Na ez a hazugság. Balassi, vagy Benvenuto Cellini, Villon, a szerencsétlen Wilde sorsa hogy ne lenne fontos, s megkerülhetetlen?
Ők azonban soha nem tudtak, fel sem merült bennük, hogy alkotásaikban tudatosan hazudjanak. Ez a marxisták találmánya lesz.
Ma a hogyan volt műsorokban, álkérdezők leplezetlen nosztalgiáznak a kádár koron, kihasználva a kannibál kis nyugdíjas társadalmunk iszonyatos túlsúlyát, udvarolnak nekik. S nincsen emlékező műsor, valódi, a Jó estét nyár, jó estét szerelemről, s igazi szerepéről s helyéről. Véletlen sem. Mindig középszerűek kérdeznek, s még a nagyot is lehúzzák sietve a közhelyek semmitmondásának langyos meleg vízébe, csak azért, hogy az átlag néző elégedett legyen. Látott valaki például egy olyan műsort, ahol a kérdező váratlanul élő adásban megkérdezné egy Husztitól, hogyan is volt az a régi Jago előadás, s utólag mit hozhat fel mentségére. Vagy. Igaz a pletyka, hogy fiatal felvételiző fiúknak kerek-perec ajánlatokat szokott adni,vagy lefekszenek vele, vagy nem veszik fel őket?
Ezt én egy szabad országban nyugodtan leírhatom, az író, a tényfeltáró, oknyomozó újságíró már nem. Csak ha bizonyítani tudja ezt..
A görög mitológiában, Homérosznál is vannak állandó jelzők. Ilyen lehetne, Márai jelölése, kommunista odaállású. S legalább annyival tartozunk a valódi nagyoknak, hogy soha nem engedjük összekeverni az igazat, a rosszal.
Amikor gyermekeink tankönyvét írják s szóba kerül egy szerző, vagy egyéb idol. Aláírt, odaállt, hajlongott a bolsevikoknak. Legyen ott, hogy mindenki tudja, amikor olvassa, az Ábel a rengetegben, miért is olyan, az egész gondolkodásmódja, melyet követni nem szabad, s csak csipesszel szabad egyáltalán hozzájuk érni. Hiszem, az olvasó, olyan lesz, mint gyakori olvasmányai. S ha idoljai rosszak, mivel egyébként is hajlama vezeti ezekhez, meg fog macskásodni a rosszban, s rossz lesz ő maga is. Ezért a fiataloknak tudniuk kell, mit olvasnak, s kit olvasnak. Persze ez mindig kellemetlen igazság az elkövetőknek, ivadékaiknak is. S ebben ugyanolyan finnyásnak s kérlelhetetlennek kell lennünk, mint Márai. Lehet az önfelmentőket olvasni, nézni, csak nehogy komolyan vegyük őket, s elhiggyük a világképüket. Mert az már valódi nagy baj, s kárt okoz az ismeretanyag nélküli, de jóhiszemű szemlélődőnek is.
S ezért nincsen soha, következménye nálunk semminek. Ha holnap megint pénzt kap, s filmet forgat Szabóügynök, az átlag nézni fogja, s komolyan akarja venni. S komolyan is veszi, ezzel pedig gyakorlatilag fertőzést fog kapni, jellemtelenségből, s mismásolásból, majd könnyen szerezhet diplomát is.. középszerű aljasságból.
Artur
2017-10-27 at 17:22
Skakespeare-nek mégis, van egy figurája, mely grammra ilyen, mint ezek . Shylock. Neki aztán nincsen bűntudata, bűnérzete, szemében ugyanaz a gyűlölet, a sarokba szorított patkány pökhendisége. Be is jött nekik, mindig lesznek, voltak, vannak, valakik, akik segítséget nyújtanak neki, s mentségeket találnak a Jagoknak. Majd nem csak mentségeket, hanem már érdemnek hazudják utólag a legnagyobb aljasságot is.
Hamvas:
„Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom, a tudomány, a politika elárulta.
Soha még nép nem volt ilyen elhagyatott. Semmiféle vagyon, hír, hatalom nem ér annyit, mint amennyit mindezért most fizetni kellett. NINCS AZ ÉLETNEK OLYAN MÉLYSÉGE ÉS MAGASSÁGA, AMELY EZ ALATT AZ ÁRULÁS ALATT NE ROSKADNA ÖSSZE.
Egy év múlva már úgy éltek, mintha semmi sem történt volna. Mintha e hitvány és korrupt, nyomorult és züllött, tisztátalan és aljas népben egyszer, egyetlenegyszer és egyedül, az egész földön egyesegyedül nem ragyogott volna fel az igazság, és nem mondta volna ki egyszerre és egyhangúlag mindenki, aki itt él, kétszázszoros túl-ha-ta-lom ellenére. Aki ezt elárulta, az már nem hitvány és nem aljas és nem korrupt és nem nyomorult. Tovább élnek és énekelnek és festegetnek és szónokolnak és tanítanak. Tényleg semmi sem történt?
Évek óta azon gondolkozom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az időről, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekről, akik zenét komponáltak és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóízűen ettek és ittak, ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. NEM ÍRNI TÖBB, MINT ÍRNI. AHELYETT, HOGY ELVONULTAK VOLNA KAPÁLNI ÉS FÁT VÁGNI, ÉDES VOLT NEKIK AZ ÉRVÉNYESÜLÉS ÉS A PÉNZ.
Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. AZONNAL ELKEZDTEK MENTSÉGEKET KOHOLNI, ELKEZDTEK SUGDOLÓZNI, HOGY MENNYIRE SZENVEDNEK, MIKÖZBEN VASTAG ÖSSZEGEKET GYÚRTAK ZSEBÜKBE A LIBAPECSENYÉN HÍZOTT VÉRTANÚK. FOGADOK, HOGY A TÖRTÉNELEMBE, MINT MÁRTÍROKAT JEGYZIK FEL ŐKET, E KOSZOS ÉS RIPŐK SÖPREDÉKET, DICSŐÍTIK EGYMÁST, ÉS BEVEZETIK EGYMÁST A TÖRTÉNELEMBE, ÓVATOSAN BERZSENYI ÉS CSOKONAI, PETŐFI, BARTÓK, CSONTVÁRY, ARANY ÉS KEMÉNY KÖZÉ, AHELYETT, HOGY RÉMPÉLDAKÉNT MUTOGATNÁK ŐKET A PANOPTIKUMBAN: ÍME, AKIKNEK DRÁGÁBB VOLT A SELYEM NYAKKENDŐ, MINT EZERKILENCSZÁZÖTVENHAT. MINTHA ÉLETNEK LEHETNE TARTANI AZT, AMIT EZEK ÉLNEK, MINTHA KÖLTÉSZET ÉS ZENE ÉS DRÁMA LENNE AZ, AMIT EZEK CSINÁLNAK, MINTHA LEHETNE ILYEN FELTÉTELEK KÖZÖTT ÉLNI.
Majd igazolják őket. Lemosogatják őket, bekerülnek a lexikonba, az irodalom és a kultúrtörténetbe, mint akik magas esztétikai értékeket valósítottak meg. Milyen történelem lesz ez?”
Csak a valóban magyarok érthetik meg, – az odaállók, az aláírók és szurkolóik soha.- Ötvenhat elárulásával kezdődött, az 57 május elseje a 251 írónak hazudott hitvány bárd, árulásával folytatódott, majd jött az összes többi. A fehérre elkezdték mondani, fekete, a farkaskutyára, hogy kecske, Jagóra, hogy őt kell ünnepelni, s hogy a hűséges, a kitartó, a valódi magyar, Lajtha László, Szőts István, Márai Sándor ugyanolyanok, mint kodály, tamási, vagy németh, s a pusztafy úr, Illyés. Ezzel talán örökre sikerült az átlag országlakos tájolási képességét összezavarni, utánozhatatlan nagy művésznek, erkölcsi orákulumnak akarja látni az átlag, a hitványat, a valójában életformájában is ronda, árulásában pedig felmérhetetlen kacatot, a talmit. Ma, amikor a magyar szó szerint élve rohad el, sorvad el, az országlakos átlag zömének a szíve is rohadt, jelleme sincsen valójában. Tragikomikus ennek a pár belterjes kis parazitának, ami a magyar művész világ, Márai a sportolót is, csak fellázadt proliként jellemzi. Azok legalább a focistákat leszámítva, valamit azért csinálnak. Martonlaszló.kukacka.pontnemhun mi a jófenét csinált életében? Erre most kellett rádöbbenni? Talán, ahogy becsületes fradista már régen nem jár focimeccsekre, becsületes ember nem jár színházba, mert ezek nem színházat csinálnak, a gyáva dérytibor, madarak jönnek, mennek, minek nevezzem ideje óta. Ha a magyar egészséges lenne, nem az, akkor bizony jogosan összeköti az „író” személyét, életét műveivel. Mert magyarnak lenni nem csak állapot, magatartás is, majdnem Márait idézem ezzel. Tehát, vannak emberek, akikkel nem fogunk kezet, nem keressük társaságát, messze elkerüljük. Vannak írók, akiket tisztességes ember a padláson tart, s belerakja a kötetük elejébe, a rövid ismertetőt is. Kik ezek, s miért kell tudni róluk az igazat.
Artur
2017-10-27 at 17:18
Már oszkárügynöknél teljesen hasonló volt a lebukása a magyar féle, a pufajkás Mefisztónak, Jagonak, Judásnak, ezer nevük van!
„Marton egész közleményét elemezni, tanítani lehetne. Olvastuk ezt már máskor, másoktól is. Olyan közlemény ez, ami a teljes tagadást, fenyegetést (lépések, lépéseket tesz!) követte.”
Ugyanaz az édeske, látszatra senkinek sem ártó stílus ezeknél, eszenyi enikő is selypeg. Lassan egyszerűbb lesz azokat megnevezni, akik mindenképpen tisztességesek maradtak, a két vezető: és mindenkire legjobban ható „hívatásnál.” Az írónál, s a messze a valós értékei felett becsült, tehát túlbecsült színész társadalomnál.
Elsőre az ember Martont kezdte védeni magában, 20 évet vár a nő, majd éppen most, amikor amcsi divat lett s a nemzetközi sorosizmus előrendelése, az oboások önvallomás járványa. Már a 888. egyik cikke megmutatta, az megint valóság, hogy martonlászló egy kis beteg féreg. Itt is volt egy nagyon jó cikk, ahol az ismeretlen szerző jól mondta, nem ragadozó ez szegény feje, csak undorító, ferde és beteg.
ÉRVEIBEN AZ ALJASOK TEHÁT TELJESEN EGYFORMÁK LESZNEK Látszat áldozat látszat ragadozó.. Ugyanez a szöveg, az összes gazembernél. Mivel az eddig áldozatnak beállított nő, oly gyorsan és váratlanul megbocsátott, minden erkölcsi hitelét elvesztette, s rájöhettünk arra, ez csak kónkóbiék nagyon rosszul előre megtervezett színházi előadása volt, lezsirozták ezt. MI VOLT A CÉLJA? Az, hogy a jövőben, majd keresztény magyar férfiak ellen tudják felhasználni, mert ki tudja majd bizonyítani, hogy a vád nem igaz, már maga a gyanú is elég, ha valaki ártatlan volt egyébként. S tönkre lehet tenni.
Egyébként mindkét oldal szurkolói csapatának, azaz a keresztény magyaroké, s a magyarországi marxista baloldalé, óbégatása teljesen azonos, ha idoljukról valaki elmondta az igazat.
Marton ebben a ronda játékban, most vesztette el igazán erkölcsi hitelét, ha még volt neki, akkor a maradékát. S mivel szerintem egy kísérleti telep Magyarország, Trumansó, a titkosszolgálatok szakemberei, üvegfalak mögül nézik, na, most mit fog csinálni, az országlakosság hangadó, véleményformáló közössége, a sajnos mindig áruló értelmiségiek.
Ha akarják ezek a háttérerők a nemzetközi pénzhatalom titokban dolgozó ágensei, a bjudapesti átlag néző, színházba járó, meg fogja koszorúzni Jago kocsiját, s Jago szerepébe éli bele magát, mint követendő példában. Valamint a tömeg, a bamba, teljesen összemossa a ripacs és a Shakespeare figuráját, a kettő eggyé válik, a szerep ráég viselője arcára, örökre.
Szégyenletes volt Eperjes leborulása a pöffeteg Szabó előtt élő adásban, ez a mai kis nőstény, ugyanezt követte el, „megbocsátásával.” MI AZ ÜZENETE AZ EGÉSZ RONDA ÜGYNEK, AZ OLY SOK ÜGY, EGYIK LÁNCSZEMÉNEK, Az, hogy bármit megtehetünk veletek, még kérni fogjátok újra s újra, hogyan csinálhatunk belőletek, megint s megint hülyét. Láthatjuk az átlag hozzászólót itt is, legsúlyosabb érv demokratikus rendszerünk ellen, egy két perces beszélgetés az átlag szavazóval, mondta Churchill. Marton és kissé régebben Szabóügynök, még mindig eléggé hatalmasak ahhoz, hogy Eperjes is, gondosan kivegye a fogait, letegyen komótosan egy terítőt Szabó elé, majd elétérdeljen. Most könnyek között, a hülye kis k. is ezt teszi, elfelejtettem a nevét. Hiszen a jövőre is gondolni kell, s ők, a Verebes védte banda, a pénz és szereposztók. 74 évesen, kiemelt jövedelmek mellett, áldozatnak látni önmagát, a teljes és megmacskásodott judaizmus, Judás és Jago egy szerepben.
„Olyan bocsánatkérés, ami igazából nem az. Semmit sem ismer el, és áldozatnak tekinti önmagát.” Tömör. Pedig itt még valódi bizonyítékok sincsenek, csak martonlászlókukacka.pont.nemhun. félt, hogy elő kerülhetnének…
szilamérné
2017-10-27 at 14:24
Bölcsuhu, bölcs mint mindig, Anett pedig mint általában, meglátta és összefoglalta – mindentől függetlenül – az igazi inditékot! (Krétakör, Schilling). Köszönet érte.
olszal
2017-10-27 at 13:52
Vastaps Gáspár Anettnek!!!
bölcsuhu
2017-10-27 at 12:45
Azért nem kellene átesni a ló másik oldalára sem! Például az alkalmi partnert/prostit sem kézcsókkal és virággal fogadjátok, nemde?
Ahogy azt a Kiss ügyben is leírtam, akkor 1961-ben nem létezett olyan , hogy egy lány fürdőruhában elmenjen egy alig ismert úszó hívására annak a lakására, csak mert kíváncsi volt a bélyeggyűjteményére! Jól tudta, hogy miért van oda invitálva!
Nos azok is, akik Martonnál megjelentek hívásra/hívatlanul, nem puszta kiváncsiságból tették. Ők is tudták, hogy mire számíthatnak! Vagy minden feljelentő egyben debilis is volt? A fenét, karriervágyból! S azok akik eleve elutasították miattuk háttérbe szorulhattak! Mitől nem nevezhető ez korrupciónak s az “áldozatok” korrumpálóknak? Csak mert szexuális szolgáltatást végeztek a szerepekért, s nem nokiás dobozt vittek?
Gáspár Anett
2017-10-27 at 13:07
Függetlenül attól, hogy az elemzéssel is, a Te véleményeddel is bbszolút egyetértek.
Schilling feleségének az alakítása meg átlátszó.
Schilling pedig nem ereszti, meg fogja lovagolni.
A történetnek külön bukét ad az, hogy annak a Schillingnek a szutyokfészkéből indult ki a leszámolása, ahonnan az SZFE-ről kirúgott Gulyás Márton szocializálódott. Schilling pedig az állítólag Marton által abuzált saját feleségének a színpadon adja a kezébe két színész nemi szervét a katarzis kiváltásának reményében.
Ebből a “szaftos” botrányból -meglátásom szerint- politikai hasaznot akar húzni.
A csavar a történetben, hogy Papadimitriu Athina lányát a felvételi bizottság és a nézőtéren ülő diákok előtt ért leszbikus támadásról nem esik szó, iránta nincs együtt érzés, pedig akkor és ott is a sorsáról volt szó, a sorsáról döntöttek, és lehet-e még kiszolgáltatottabb valaki, mint amikor éppen a nagy művésztanárok előtt kell bizonyítania a tehetségét, rátermettségét?
Ott és akkor bűncselekmény gyanús akció történt: a felvételi vizsgálat szándékos megzavarása és a felvételiző szexuális támadása, személyiségének, önbecsülésének megtiprása.
Ez az a pillanat, amikor igen is meg kell szólalnia a rektornak, a felvételi bizottság elnökének és a miniszternek is.
Ezt nem lenne szabad annyiban hagyni!
Marton amúgy nem érdekel. A liberálisok, ha politikai vagy egyéb érdekeik indokolják, egymást is kicsinálják, vagy éppen fedezik, kimentik.
Marton írt egy izét, amiben felvázolta, hogy talán megbűnhődött, mert erkölcsileg és egzisztenciálisan vége.
Schilling meg, akár hogy is összecsenghet az elemzéssel, hogy állítólag miért nem “bocsát meg”, holott a felesége megvallása szerint még katarzist is érzett a mea culpa olvastán, ebben komoly politikai és kultúrpolitikai lehetőséget lát.
Nem a magyar színház minőségének felemelése érdekében. Abban ő nem érintett és nem is érdekelt.
Sokkal messzebbre visz ez a bulvártörténet, mint amit most még látni lehet.
abrakadabra
2017-10-27 at 13:12
bölcsuhunak – Válaszom a második mondatra: jaaaajdehogyisnem!!!! Van olyan, aki még feleségül is veszi. Verebes, Marton fő védelmezője, maga tette közzé az első felesége foglalkozását.
Anna
2017-10-27 at 17:01
Pontosan “abrakadabra”! Méghozzá olyan feltétellel, hogy amikor ő (verebes) akarja, azonnal álljon rendelkezésre.
Gáspár Anett
2017-10-27 at 13:33
Amúgy meg dehogynem ment föl, ha ő is akarta, ment boldogan.
A 60-as, 70-es években a “kis női csukák”, előszeretettel jártak a Fészekbe is, hátha “horogra akadnak”. Na, nem pénzért, hanem magáért a lehetőségért, a kapcsolatért, akár egyéjszakás kapcsolatért is. Főiskolások, egyetemisták, akár gimnazisták is. Ugyanúgy a ma már megint Kárpátia helyén működött Elte Klubba is a szingli főiskolások, egyetemisták, ahová több színész is gyakran betért. Tudnék mesélni, mi folyt ott, melyik neves színész élt a lehetőségekkel. Nevet nem mondok, mert már nem élnek, és nagyon nagy művészek voltak. Nincs is más jelentősége a történetnek, mint hogy bizony voltak lányok, akik elkényeztették a művész urakat és a környezetükben dolgozó “kábelhúzogatókat” is, hogy némelyikükkel elszaladt a ló és minden lányban, aki a közelükbe került, ilyen könnyű prédát láttak.
bölcsuhu
2017-10-27 at 20:22
Persze, a Kiss ügyre vonatkoztattam a nem felmenést. A “művészvilágban” persze napirendszerű volt, pláne miután megjelentek a popzenekarok (Illés,LGT, Omega, Hungária s a többi). .
Gáspár Anett
2017-10-27 at 21:44
A FÉSZEK:Festőművészek, Építőművészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek és Komédiások Klubja.
Semmiben sem különbözött a művészvilág a sportvilágtól. Ugyanolyan rajongótáboruk volt a legtöbb sportágban, mint a színházi világban a művészeknek. Dolgoztam én néhány hónapot nyáron sportegyesületnél is. Láttam, hogy nyüzsögnek a kis piócák az élsportolók körül. Az élsportolók is eljártak pl. a Fészekbe, barátságok születtek. Sőt, együtt sportoltak a művészekkel. De igaz ez az énekesekre is, főleg a popénekesekre. Zalatnay maga írta meg, talán a “Nem vagyok én apáca” című firkájában (ne nevezzük már ezeket könyvnek), hogy “átment rajta” a fél vízilabda csapat, s ő büszke rá.
KARY
2017-10-27 at 12:28
Ez a hölgyeket közösülésre kényszerítő SZDSZ-ivadék ,Marton ,szabados ,balliberális ösztöneit élte ki ,engedte szabadjára ,ilyenek a kiválasztottak.
Toth Jozsef
2017-10-27 at 12:22
Szeretnem megkerdezni Marton Laszlot, hogy amikor eloszor kozeledett a felesegehez (akkor meg baratnojehez)udvarlas celjabol, akkor elovette a plottyedt farkincajat es felkinalta azt puszira? Vajon hogyan fogadna, ha gyermeket, vagy unokajat igy probalna megismerni valaki?
Gáspár Anett
2017-10-27 at 13:25
Én meg általában a hölgyeket szeretném megkérdezni, hogy normálisnak tartják-e, hogy ha egy első alkalommal nem a színház a téma, hanem az, hogy tetszene-e gruppenszex, és a válasz igen, majd a második alkalommal is belül a kocsiba. Szerintük az beleegyezés, vagy nem.
Valamint férfiaktól és nőktől is azt, hogy ha a házastársukat régebben szexuális abúzus érte, akkor mint rendező utasítanák-e arra, hogy hasonló jeleneteket játsszék a legnagyobb nyilvánosság előtt, mint amit anno a támadó kért tőle.
És ne jöjjön nekem azzal senki, hogy más az élet és más a színjáték.
A lélek ugyanaz.
A másik hölgy meg azt meséli el, hogy többször előfordult, sőt, le is feküdt vele.
Az a hölgy, aki elmesélte, hogy próbálkozott, elhárította, többet felé sem nézett, na, ő hiteles.
Sommás véleményem Schillingről és a feelségéről már kizárólag a színházművészettel kapcsolatos: egyetértek azzal, hogy Schilling és felesége tartozik bocsánatkéréssel a színház és a közönség szellemi-erkölcsi megerőszakolásáért, a színpadra vitt pornó-naturalizmusért, a tehetségtelenek által elkövetett szellemi abúzusért, amit a művészetekkel szemben elkövetnek.
oktogon
2017-10-27 at 14:26
Az ő “művészetüket”kedvelő, szerintem a porno előadát megnéző “közönség elvinné-e a gyerekeiket, unokákat?
Vagy a netről letöltve mutatják meg nekik ezt a “művészi” előadást?
Gáspár Anett
2017-10-27 at 15:30
Pontosan!
Kérdés az is, hogy gondoltak-e a gyerekeikre, hogy mit gognak átélni, ha egyszer a neten szörfözve szembetalálják magukra anyjuk-apjuk beteges aberrációjával közönség előtt, színpadon. Nyilván nem. Pedig ez már közvetett, akár késleltetett visszaélés a saját gyerekeikkel szemben.
Gro Lamach
2017-10-27 at 15:54
Ez e Te nézőpontod, amiből kiderül, hogy mit csináltál, és hogyan. Más lelkével ne foglalkozz…
Gáspár Anett
2017-10-27 at 16:33
Buta.
Horváth Judit
2017-10-27 at 12:14
A Pesti srácokkal most tökéletesen egyetértek,és a leközölt cikk nagyon jó.