Már négy éve is magával ragadó volt a körúti hangulat, amikor az Éjjel soha nem érhetett véget… De amikor a Puskás Stadion megnyitóján felállt 65 ezer ember (mínusz egy), és egyként énekelte, hogy “mi egy vérből valók vagyunk”, attól még most is libabőrös leszek. Sosem voltam különösebben nagy rajongó. Focizni mindig szerettem, de sok-sok éve nem játszom. Lehet, hogy a térdem se örülne, de az is lehet, ez csak magyarázat, és simán csak máshogy alakult. Más sportok érdekeltek jobban, amikben jobb vagyok, amik jobban illenek a testi adottságaimhoz is, meg a személyiségemhez is.
A fontosabb világeseményekre valamennyire most is odafigyelek, de a külföldi bajnokságokat nem követem. Menő játékost is csak néhányat tudnak mondani… őket is rigmusokban. (Ismerjük: Christiano Ronaldo, …..) Persze nem volt ez mindig így. A 78-as argentin válogatott kapitánya Passarella volt, az osztráké Obermayer. (Asszem). A 82-es spanyol VB-től kezdve hosszú időre óriás példaképem lett az észak-ír kapus, Pat Jennings. Akinek hatalmas tenyere volt. (Nekem nincs, nekem tényleg más sportok fekszenek.) Gyerekként minden meccset megnéztem a TV-ben (már amennyit azon az 1 db csatornán leadott a Magyar Televízió). Sőt, Knézy Jenő közvetítéseinek köszönhetően gyakoroltam és tanultam meg visszafelé beszélni.
Évek óta ha tehát nem is érdektelenséggel, de könnyed távolságtartással voltam a foci iránt. Nincs bajom a focikultusszal, de nem igazán értettem. Fradistának tartottam magam, de nem volt valós érzelmi kötődésem a csapathoz. A válogatottnak mindig szurkoltam – ahogy a hoki- vagy a vízilabda válogatottnak is. Persze, mindig is tudtam, hogy a foci a világ legnagyobb üzlete – de rajtam nem sok pénzt termelt. És aztán egyszer csak megértettem valamit.
Azon az estén, a Puskás Stadion megnyitóján mindannyian ott szerettünk volna lenni, mindannyian együtt szerettünk volna énekelni azzal a 65 ezer emberrel. Akik között ott volt a családos kispolgár a gyerekekkel, a belvárosi yuppie, a vidéki melós, a bombanő, a régi vágású, Rummenigge-hajú, fogatlan focirajongó… Egymás mellett, együtt… és mindenki magyar volt. Olyan nemzeti katarzist éltünk át, amiből nagyon kevés adódik. Amit nem csak 40 éven át irtott ki belőlünk a kommunizmus, de utána is nehezen találtuk. Ilyen katarzisra képes a foci.
A mostani amerikai fejleményeket nézve, még jobban megértettem. Egy nemzetet a katarzisai tartanak életben – és a katarzisok hiánya pusztít el. Vedd el egy nemzettől a katarzisait – és le tudod győzni. Sőt, legyőzi saját magát. Elgyengül, szétesik. Ezt teszi ma szisztematikusan Amerikában a baloldal. Ott a sportesemények menők voltak (amíg el nem uralkodott rajtuk a politikai aktivizmus, rájuk nem telepedett a BLM és a “woke” kultúra), de sosem okoztak nemzeti katarzist. Kedvenc csapatok vannak, de a legnépszerűbb sportjaik a világ más tájain alig vannak jelen, így nincs is nemzeti válogatott, akiknek drukkolni lehetne. Náluk a nemzeti katarzisok a függetlenség kivívásából, a háborús győzelmekből, a fasizmus és a kommunizmus legyőzéséből születtek. Legújabban a pedig a terrorizmussal szembeni helytállásból, az áldozatokra való emlékezésből, a tragédián való túllépésből, a tornyok újjáépítéséből.
Mindezt a szemünk előtt verik szét. A szobrok ledöntögetésével, a hősök degradálásával. Történelemhamisítással, a rabszolgaság egyoldalú, az akkori világ valóságának kontextusából kiragadott ábrázolásával. Az általános szégyenérzet keltésével. Legújabban már saját zászlójuk nyilvános égetésével is. A nemzeti büszkeség maradványait még magukban hordozó eseményeket, például Trump kampányrendezvényeit Ku Klux klán nagygyűléseknek deklarálják hangadó baloldali politikusok. A globalista erők már nem is titkolják – Davosban 3 évvel ezelőtt nyíltan ki is mondták – hogy Amerikát, a világ legerősebb nemzeti berendezkedésű államát felhígítják, térdre kényszerítik.
Ugyanezt persze itthon is megpróbálják. Nem azért, mert Amerikához mérhető lenne az erőnk. Hanem, mert nekik minden nemzetállam útban van. Ezért a legnagyobb ellenség a foci, ezért megy 10 éve a stadionozás. Mert a baloldal is tudja, hogy a foci összehozza a magyarokat. És ha együtt vagyunk, megmaradunk. Ha közös, nemzeti katarzisokat élünk át, azokból évekre feltöltődünk, és ellenállunk a globalista nyomulásnak. A családot és a nemzetet, mint évezredes társadalmi egységet és szervező erőt erőszakosan felváltani akaró, mesterséges identitás-politikának. A hontalanságnak, az öngyűlöletnek, a transz- és gender-őrületnek, az elmebaj megannyi formájának. Mert a katarzisokban önmagunk vagyunk, és elfogadjuk, szeretjük önmagunkat. És egymást. És ez ilyenkor valódi szeretet, nem a mézes-mázos, bülbülszavú, szóvirágdobáló, liberális kamu-szeretet, ami mögött irigység, gyűlölet és megosztás lapul.
A foci katarzisában nem vagyunk egyformák, a fradista nem lesz honvédos, a hülye nem lesz okos, a piros nem lesz kék. A valóság nem változik meg, és nem is akarjuk erőszakosan megváltoztatni. De egy-egy pillanatra felülemelkedünk rajta. A fradista megöleli a honvédost, az okos beszélget a hülyével, a piros és a kék a lilában egyesül. Újra és újra megszületik a nemzet.
Ráadásul a focink tényleg óriásit fejlődött 10 év alatt. A Fradi BL-csoportkörös. A válogatott zsinórban másodszor jutott ki az EB-re, a Nemzetek Ligájában A-csoportba kerültünk. Két kalappal léptünk feljebb a nemzetközi sorsolásokban.
Szeretjük a válogatottunkat, büszkék vagyunk rá. És ők is a magyar címerre. De nem csak a focinkat szeretjük. Szeretjük a borainkat. Pedig 90-ben még azok is rettenet rosszak voltak. De elhivatott emberek időt, pénzt, energiát nem kímélve újrateremtették a magyar borkultúrát és a minőségi borokat. Szeretjük a Balatont. Már nem Horvát- vagy Görögországban menőzünk, lesajnálva a Balcsira járókat. Ezek is jó úton vannak afelé, hogy nemzeti katarzisokat tudjanak okozni. De a foci már ott van. Összetartozás-érzésünk, a világhódító, újbaloldali liberálkommunizmussal szembeni ellenállóképességünk egyik fő pillére.
Ezért kell minden eszközzel küzdenie a foci, és persze általában a sport, így az olimpia ellen is a Momentumnak és az egész magyarországi baloldalnak. Mert az ő megbízóik, a globalista erők, a nemzetközi baloldali pártok nemcsak hogy Budapest helyett Párizsban akarnak olimpiát rendezni, hanem azt akarják, hogy Budapest is olyan legyen, mint Párizs. Croissant legyen, és ne tönkölykifli. Kebab és ne lángos. George Floyd legyen a hős, ne Hunyadi János. Transzvesztiták meséljenek az óvodákban.
A foci által átélt nemzeti katarzis képes megalapozni a további nemzeti katarzisokat is. Úgyhogy a tönkölybúzáért, a lángosért… az összes finom ételünkért, a történelmi hőseinkért, a borainkért, a Balatonért, a férfiakért és a nőkért… Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!
Vezető kép:MTI/Illyés Tibor
Kertész Tamás
2020-12-02 at 12:24
Jeszenszky zsolt egy farok!
oshon
2020-11-24 at 20:13
Itt egy jo elemzes a stadionokra elkoltott penz … ez kozpenzbeli , a tobbi a klub/privat penz ! Rohelyes ‘aggodasokat’ fejezzek be ! Jusson eszukbe , ARANY CSAPATUNK volt !!! Szoval nem senkik vagyunk e vilagon ! Hajra Magyar foci , hajra Magyarorszag , hajra Magyar Nemzet ! https://www.facebook.com/szamokadatok/photos/a.109141310563011/162551905221951/?type=3&theater
Schenkhyalfonz
2020-11-24 at 15:31
A törzsi tudat fontos kohéziós erő. Amikor boldogult fiatal koromban egy-egy kettős rangadón a főmeccs (a Fradié nyilván) előtt a rendőrség minden ok nélkül rátámadt a B-középre, akkor néha bizony meghajtottuk őket, hiába náluk volt a Kádár-kolbász.
TS
2020-11-24 at 15:29
Nem hiszem, hogy igazolja a fociba tölt milliárdokat az, hogy szerencsére és hál’Istennek bejutottunk az Eb-re. Mert ha nem jutunk be, mert a fekete gyerek mellérúgja? Akkor meg kidobott pénz? Nyilván, az igazság jó szokásához híven középen van valahol.
A pénzt sokkal nagyobb arányban kellene a gyerekek, fiatalok sportjára költeni. Pl. utazás: ez évente több millió forint lehet, nem könnyű kinyögni. Felszerelés. Stb.
Hesslerezredes
2020-11-24 at 12:16
Miért fontos a foci? Hát azért, mert a lelke mélyén mindenki érzi és pontosan tudja, hogy az bizony nem más, mint a nemzetek fegyveres összecsapásának/küzdelmének/harcának folytatása békés (sportszerű) körülmények között.
Ha valaki nem azt érzi akkor, ha kikapunk (válogatott meccsről beszélek természetesen), hogy a szó szoros értelmében a nemzet szenvedett (kvázi katonai) vereséget, akkor nem érti, hogy mi a futball.
A futball ugyanaz, mint a diplomácia. Amely utóbbi nem más, mint a háború folytatása békés eszközökkel.
A legnagyobb baj, hogy ezt a magyar futballisták maguk nem így érzik.
Királytigris
2020-11-24 at 12:05
Soha nem tekintettem a focira úgy ahogy a szerző. A focit is, meg a többi sportágat is tisztán az eredményessége alapján ítélem meg.
1968-óta a magyar foci NUDLI!!!
Most kijutottunk vigaszágon az EB-re, de szerintem a csoportmérkőzés első köre végén már ki is esünk.
Ha valaki a magyar bajnokcsapat és a Barca meccsét veszi alapul 5:1, és ezt a Barcát a Bayern 8:2 verte, akkor láthatjuk, hogy igazából a magyar focinak hol a reális helye.
Mindig azt kell vizsgálni, hogy milyen ellenfelet győztünk le! Nem szabad elbizakodottnak lenni, mert aztán nagyon keserű a csalódás!
SpaceBug
2020-11-24 at 11:58
@Namond2020-11-24 at 10:06
Hajaj, nem az adókat feszegettem.hanem az állítólag munka alapú elvet amit a mostani kormány is szivesen vállal fel, persze helyesen.
Majd egyszer talán….
Namond
2020-11-24 at 11:56
Spectator
A futball lenne a nemzeti büszkeség alapja?
Torna
Úszás
Vívás
Lovaglás
Íjászat
Kézilabda
Vízilabda
Valaha mindegyik adott okot nemzeti büszkeségre.
Amikor, ahol és aki esetében az edző mondta meg mit és hogyan kell csinálni, nem a sportoló és nem is valamely politikai párt.
Azért a focisták egy kicsit jobbak mint a színészek.
A focisták azért kijutnak első, második ligás csapatokhoz, a színészek kevésbé.
Bár a sok idegenlégiós a focisulik alkalmatlanságát igazolják és a sokkal-sokkal olcsóbban működő afrikai fociakadémiák kiemelt eredményességét.
Spectator
2020-11-24 at 11:29
A futball a nemzeti büszkeség egyik legmegélhetőbb, leginkább megélt formája. Persze, hogy ’56 után neki kellett látni a szisztematikus szétveréséhez,minden évtizedben egyre mélyebbre züllesztéséhez. A fedősztori a nívótlanságra a kevés pénz, és a mostoha körülmények voltak. Ma a fedősztori a sikerességre a stadionok. Érdemes azért megnézni, hogy a kevesebb pénzzel és stadionnal működő régiós vetélytársak hány játékost juttattak el a topbajnokságok topklubjaihoz az elmúlt 25 (vagy az elmúlt 10) évben, és mi mennyit. A szánalmas mutatóink egyszerűen alulmúlhatatlanok. Abban pedig csak bízni lehet, hogy Rossi nem jut gyorsan a többi ígéretes szakember sorának sorsára, akik próbáltak itt tenni valami tartalmit is a futball által megélhető nemzeti büszkeségért.
InterCityFirm
2020-11-24 at 10:42
Sok kommentelő szerintem félreértette a cikket. Jeszi nem a színvonalról vagy a pénzről beszélt, nem szakmázott. Egyszerűen csak arról az összetartozás érzéséről, amit a futballon kívül a magyar embereknek semmilyen más sportesemény nem ad meg. Lehet unalmas, lehet nem szeretni, de ameddig kisebb sikerek után több százezer jegyigénylés volt vagy lesz, ameddig 30 ezer magyar dübörög Marseille utcáin, nincs miről beszélni.
Namond
2020-11-24 at 10:06
SpaceBug 2020-11-24 at 09:23
?
Ismeri a focistákra vonatkozó jövedelmi és SZJA külön szabályokat?
karácsony andrea
2020-11-24 at 09:58
Szívemből szólsz Jeszy, mint mindíg!
Uncle Ment
2020-11-24 at 09:55
A cikk címe helyesen:
Miért fontos a foci IS?
Manapság pedig tömegsportként főként a 30-nál idősebbek játsszák. Sajnos.
Mészáros Gábor
2020-11-24 at 09:50
Szeretem a focit, rendszeresen részt vettem amatőr bajnokságokban, rendszeresen lejöttek közénk NB1-es focisták is és nem voltak akkora számok. Siralmas a mai magyar válogatott is, a profi liga is! Nézzük meg ma a legjobb csapatunkat, hogy verte el a Barcelona az a Barca aki borzalmas rossz mennyire is kapott ki a Bayerntől? Esélyünk nincs VB-n EB-n. Ezt a pénzt miért nem inkább az amatőr sportba tolják bele? Jóminőségű, futópályák, focipályák a terekre, korcsolya pályák, áfa mentesíteni a sportot, a pálya bérléseket, sajnos, ha jól emlékszem 2011-től kellet áfát fizetnünk a hoki pálya bérlésére. Épp tegnap beszélgettem egy utánpótlás edzővel, (Nyilasi Tibi mellett van) azt kérdeztem tőle van-e esély felhozni a Fradit? Azt válaszolta, ahogy kiemelkedik egy tehetség egyből lecsapnak rá a nagy csapatok, esély nincs összehozni, minden a pénzről szól!
Szabó László
2020-11-24 at 09:45
Aki nem szereti a focit, az b*zi!
SpaceBug
2020-11-24 at 09:23
Fenntartásam vannak a focival, főleg a kiket és hogyan jövedelmezünk és mennyivel aránnyal…
Az élsport más területei, meg hanyagoltak. De úgy látszik ebből az árányból nem tudunk kiképni.
INDIREKT
2020-11-24 at 09:05
Jeszenszky Zsoltot túlfuttatja a PS!
Kezd nagyon zagyva lenni és nagy felületen engedheti el szerteágazó gondolatait.
— Kevesebbet,logikusabban, célzottabban!
— Ez így egy ” Minden összefügg mindennel” típusú marxizmus.
Margitka
2020-11-24 at 08:30
Örülök, mert ez egy káromkodásmentes cikk. Szívesen olvasnék több ilyet Jeszenszky Zsolttól. Köszönöm.
oshon
2020-11-24 at 08:05
“Mens sana in corpore sano !” Meg az is nagyon fontos dolog hogy egy stadionban ilyen “osszejoveteleken” lehet magyarsagot , hazafiassagot meriteni … a hovatartozast epiteni/erositeni , lathatni lehet az orom , az egyutterzes , kozos ver es cel erejet … mar csak ezert is nagyon megeri !!! Az olahok pl az iden 3 nagy stadiont epitenek/adnak at es messze nincs az a kulturajuk (fociban sem) mint nekunk , de nalluk nincs romanellenes , mert rogton teszik el lab alol – ezt kell tenni Magyarorszagon is !!! Hajra Magyarorszag , hajra Magyar Nemzet , Isten aldjon !aror
Gullwing
2020-11-24 at 08:03
Mért fontos a foci, azért hogy a ballibcsiket megüsse a guta.
alma ata
2020-11-24 at 07:34
“Miért fontos a foci?”
Mert ha mindenki focizna, nem kellenének a kórházak….
Logikus.
Hiszen aki focizik, az egészséges, mert különben nem lenne képes focizni.
Ha meg megbetegszik, akkor már nem tartozik a focizni képesek körébe.
Na ugye!
SpaceBug
2020-11-24 at 07:19
Mi lenne, ha csak bal lábbal lehetne játszani?
Antikom
2020-11-24 at 07:15
Elég megnézni az ellenség mennyire utál mindent ami a focival kapcsolatos, ékes bizonyítéka hogy mennyire fontos.