Korlátlan terjeszkedés, kigyulladó szeméthegyek okozta füst, az élelmiszer-hulladékok túl magas aránya – csak néhány példa, amellyel Európa különböző nagyvárosai küzdenek. A hat ország nagyvárosainak, közöttük Pécsnek a részvételével induló átfogó kutatás ezekre a problémákra keresi a választ. További célja még a projektnek, hogy a döntéshozók képesek legyenek tanulni egymás korábbi hibáiból, erényeiből, illetve a projekt során kidolgozott megoldásokból. A kutatás egyszersmind arra is rámutat, hogy a környezetszennyezés, a „szemetelés” az ember mindennapjainak részévé vált. Még akkor is szemetelünk, ha szelektálva dobjuk ki és a tárolóba tesszük hulladékunkat. Ennek a korszaknak azonban remélhetőleg hamarosan vége szakad.
Nem véletlen, hogy az EU körforgásos gazdasági programjának egyik fő kihívása az élelmiszer-hulladék. A NÉBIH 2016-os kutatása szerint minden egyes ember átlagosan 68 kilogramm élelmiszer- hulladékot termel, azaz évente ennyi élelmiszerhulladékot dobunk ki a kukába vagy húzunk le a WC-n, a krumplihéjtól a megromlott rántott húsig. A felmérés ráadásul arra is rámutat, hogy ennek a hulladéknak több, mint 48 százaléka elkerülhető lenne. Hogy a gyakorlatban hogyan csökkenthető le például a háztartási hulladék drasztikusan magas aránya, arra a H2020 Repair elnevezésű, hat ország nagyvárosi régióira kiterjedő kutatási projekt keresi a válaszokat, amelyek között Magyarországról Pécs is képviselteti magát.
Kutatói összefogás a kevesebb hulladékért
A projektben tudományos intézmények, helyi és regionális hatóságok, vállalkozások vesznek részt, amelyek vagy hulladékkezelésben, vagy a körforgásos gazdaság elősegítésén dolgoznak, valamint ICT-vel (info-kommunikációs technológia) és térinformatikával foglalkozó cégek. A tudományos intézetekben dolgozó geográfusok, szociológusok, mérnökök, közgazdászok a saját tudományterületük eszközeivel és megközelítésmódjával fordulnak a környezetvédelmi, jelen esetben a hulladékcsökkentési kérdésekhez, valamint eltérő szemléletmóddal segítik új, öko- innovatív megoldások létrehozását, amelyek nemcsak új termékeket, hanem új folyamatokat is jelenthetnek. Közös céljuk hozzájárulni ahhoz, hogy a hat vizsgált térségében a települések gyakorlata, azok mindennapi élete elmozduljon a körforgásos gazdaság irányába; magyarán kevesebb szemét keletkezzen, illetve minél több hulladéknak tekintett anyagot ismét, valahol máshol nyersanyagként használhassanak fel.
Magyar részről az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete, valamint a BIOKOM Nonprofit Kft. vesz részt a konzorciumban. Emellett úgynevezett felhasználó partnerként (user board) Pécs városa, valamint a helyileg illetékes „zöldhatóság” (illetve a korábbi Nemzetgazdasági Minisztérium szakértője) vesz részt a kutatásban.
Eltérő városok, eltérő problémák
Az együttműködő városok, „városrégiók” nem teljesen különböző kihívások mentén jelentkeztek a projektbe. Gent (Belgium) legfőbb célkitűzése, hogy az évi 1500-3000 renoválásra váró ház úgy váljék energia-hatékonnyá, hogy közben növelje az üveg és a természetes szigetelőanyagok újragyűjtését és újrahasználatát. Az amszterdami metropoliszban lévő Haarlemmermeer új, körforgásos gazdasági ipari parkot akar kialakítani. Nápoly – amely korábban szeméthegyeiről híresült el – szó szerint égető problémával küzd: a város környéki földek rendszeresen fellángoló tüzével (Land of Fires/Terra dei Fuochi). A város környékén a maffia illegálisan nagy mennyiségű veszélyes hulladékot rakott le, amely többször lángra lobbanva fojtó füsttel és mérgező gázokkal tizedelte a lakosságot évtizedeken keresztül. A projekt ezeknek a területeknek az újjáélesztésére is keresi a megoldást.
Pécs növelni és optimalizálni kívánja lakossági szelektív hulladékgyűjtés arányát annak érdekében, hogy a lehető legkisebb mennyiségű maradék hulladékot kelljen lerakni hulladéklerakóba. Łódz a várostervezési szakpolitikájának fejlesztésében gondolkozik azért, hogy megakadályozza a város korlátlan terjeszkedését, amely víz- és levegőszennyezéssel is jár, hiszen a napi ingázás során egyre nagyobb területeket járnak be az emberek autóval. Bár Hamburgban a szelektív gyűjtés aránya magasnak mondható, a legnagyobb kihívás a szerves, lebomló hulladékok külön gyűjtése. A város és a tartományi hulladékkezelő cég erre keres megoldásokat.
A projekt célkitűzései
A cél, hogy a városok eltérő méretük, aktuális problémáik dacára képesek legyenek tanulni egymás korábbi „jógyakorlataiból”, illetve a projekt során kidolgozott megoldásokból, amelyet egyszerre több városrégióban is használhatnak. Ennek egyik eszköze lesz például egy vizualizációs platform, ahol a döntéshozók számára egyértelműen azonosítható, hogy a város mely pontjából hova, milyen kritikus anyagok áramlanak, hol vannak azok a gócpontok, ahol a legtöbb hulladék keletkezik. Emellett workshop-sorozatok, úgynevezett élő laboratóriumok gondoskodnak az öko-innovatív megoldások egy-egy problémára és térségre való kidolgozásáról. A projektben a kutatók, gyakorlati szakemberek mellett jelen vannak a döntéshozók is, hogy a számukra is értelmezhető megoldások kerüljenek kidolgozásra, figyelembe véve a technikai lehetőségek mellett az adott ország/település irányítási, jogszabályi sajátosságait is. A kutatásban eddig a hat várostérség részletes társadalmi-gazdasági-környezeti és földrajzi feltérképezése valósult meg a lakosság környezeti attitűdje mellett.
Kivezető utak, meglepő ötletek
A témában rendezett pécsi konferencián elhangzott: a technológia nem működőképes anélkül, hogy mi, emberek, mindennapi családi, vállalkozói minőségeinkben ne változtatnánk a káros gyakorlatainkon. A környezetszennyezés, a „szemetelés” az ember mindennapjainak részévé vált, még akkor is szemetelünk, ha szelektálva dobjuk ki és a tárolóba tesszük hulladékunkat. Ennek a korszaknak azonban remélhetőleg hamarosan vége szakad.
Európában, így Budapesten is egyre több olyan bolt nyílik, ahol nem adnak, nem árulnak csomagolóanyagot, a vásárlónak kell magával vinnie a dobozokat, amelyeket aztán a helyszínen megtölt rizzsel, sajttal, bármivel. Hasonlóan első hallásra szokatlan, a körforgásba illő megoldás, amikor a keletkező élelmiszer-hulladékot olyan konténerbe dobálják, amely rovarlárvákat tartalmaz. Egy ilyen „protein tankban” lévő 15 kilogramm rovar 200 kilogramm élelmiszer-hulladékot tud elfogyasztani 20 nap alatt, melyből jó minőségű komposzt keletkezik. A lárvákból pedig végül rovarok lesznek, amelyek peterakást követően – amely gondoskodik az újabb „átalakítókról” – feletethetők halastavakban, haltenyészetekben.
Mivel tudunk annyi szemetet termelni, hogy belefulladjunk, és a mi csodás, modern civilizációnk nem hajlandó egyensúlyba kerülni környezetével, hiába hallunk erről minden nap, ezek a szokatlan megoldások jelenthetik a kivezető utat. Ami ma talán furcsa ötletnek hangzik, a jövőben lehet, hogy „kötelező” lesz.
Forrás: PestiSrácok.hu
Chiovini György
2019-02-22 at 20:12
Igen, lehet kicsiben kezdeni. Sokkal többről van szó.
A minket körül vevő világban csak zárt folyamatok vannak. A folyamat végén “kijövő” termék a következő folyamat bemenete. A hulladék, mint olyan nem értelmezhető. Amióta lejöttünk a fáról (bocs!), mi másképp csináljuk. Feltaláltuk a hulladékot. Ezen alapul az egész emberi gazdaság. Fogalmam sincs róla, lehetne-e (nem elvben, gyakorlatilag) másképp csinálni. A kőkorszakba senki sem akar visszamenni. Különben?
Ma még ott tartunk, hogy ha egymás mellett áll két szelektív gyűjtő, akkor sem külön dobálja bele az ember. Kamera, fegyveres őr?
De, mondom ez messze nem a lényeg. Újra kell gombolni a civilizáció mellényét.
Logikus
2019-02-22 at 17:45
Amíg az emberek mentalitásában nem lesz változás, addig műanyag hulladék is lesz…
kbandi1
2019-02-22 at 13:43
Most az a népcsoport hozza be a gazdasági fejlődést Európába migránsok képében, akikhez hasonló tengerparti területek tartoznak. Erről a gazdasági fejlődésről hazudott Guterres eftárs is az ENSZ-ben.
Meg kell nézni mi marad a máskultúrájú migránsok után, nem is kell olyan messzire mennünk. Ettől függetlenül vannak nálunk is a környezetükre érzéketlenek, meg lehet nézni néhány település környékét, vagy erdősávot, ahol végelgyengülésben sezlonok, hűtőgépek, stb. múlnak ki. Nem csak az élelmiszermaradék a probléma.
Még a macskát is kidobják, ha elfeledkezik a szobatisztaságról, de nálunk vannak jogvédők, akik ezt megakadályozzák. (Nem a rossz értelembe vett házikedvenc kidobásról van szó)
Valahogyan az emberpalántákat is kisgyerekkoruktól nevelik, ott, ahol a felnőttek is annak idején megfelelő nevelést kaptak. Ritka kivételek előfordulnak, amikor a gyerek neveli a szülőt. (szándékosan írtam szülőt)
Maradva a cikknél, azért a szennyezési láncon haladva kell a rendcsinálást folytatni, mert pl. alsó-rákos-borzasztóról nem nagyon kerülhet szennyeződés a tengeri teknős nyakába.
Fonzibá
2019-02-22 at 11:18
Ez akkor fog sikerülni ha így kezelik, amikor NŐI PÁPÁT fognak választani Szent Péter utódjául!
Ha egy eldobott hulladék százszor annyival lenne büntetve, mint ami eredetileg volt benne, akkor talán lesz női pápa is!
Gru
2019-02-22 at 11:18
Hulladèk ?
Mindenki csak beszél és mond ,,okos” dolgokat
Elosszor a lakosságnak kéne szűkíteni a mindennapos hulladék termeléseket . A fogyasztói társadalom betegsége a hulladék gyarapodás ami a gazdasági , kereskedelmi cégek érdeke !
Amíg a termékdíjak nem emelik a csillagos egekbe addig senkinek nem érdeke vissza vinni a palackokat és az olcsó, ingyenes nejlon szatyorbol csak egyet elvenni .
Tisztelet a kivételnek de nem sok ember jár bevásárolni szatyorral a kezében !
Nunaparte Bapóleon
2019-02-22 at 11:10
Szerintem a tömeges környezetszennyezéshez az első lépést mi magyarok tettük meg, amikor feltaláltuk az eldobható golyóstollat. Úgyhogy járjunk elől jó példával és térjünk vissza a mártogatós tollakhoz és tintákhoz! :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))