A kurdok lakta területeken nemzedékek óta irtóhadjárat folyik a kurdok ellen. Az azonban, hogy mi is folyik ott valójában, kik a kurdok, hogyan élnek és hogyan akarnak élni, miként kerültek jelenlegi helyzetükbe, közép-európai ésszel megérthetetlen és felfoghatatlan. A kurdok fele Törökországban él, gyakorlatilag egy tömbben, tehát akár azt is mondhatjuk, hogy török megszállás alatt. A modern Törökország persze – egész véletlenül – szintén a Nyugat bűne, mint ahogy az is, hogy az I. és a II. világháborút lezáró rendezkedések során a figyelemre méltó ostobaságról tanulságot tevő nagyhatalmak nem békét akartak teremteni, nem igazságot akartak tenni, hanem a legrövidlátóbb módon csak a saját közvetlen érdekeiket követték.
Nyilván teljesen véletlen, hogy Észak-Afrika és a Közel-Kelet elmúlt évszázadának története felettébb homályos a nyugati ember fejében. Úgy tűnik, hogy korunk nyugati politikusainak ismeretei pedig különösen csökevényesek a világ ezen szerencsétlen tájékáról. Az egykori török birodalom, amely folyamatosan gyengült a XX. század elejéig, ugyan tulajdonképpen ellensége volt a Nyugatnak, de egyúttal helyeselték létezését stratégiailag, hiszen valamelyest ellensúlya volt az orosz terjeszkedésnek, amelyet viszont már akkor is nagyon hevesen elleneztek az akkor még világhatalom angolok és úgy általában Európában mindenki. A világháború után lényegtelennek látszó Törökországot azért hozták létre így többek között, hogy az akkor éppen káoszba süllyedő oroszok későbbi terjeszkedését ezzel is akadályozzák.
Senki nem gondolta akkor, hogy száz év múlva Törökország újra regionális nagyhatalmi státuszba lép és ugyanakkora világpolitikai és európai jelentőségre tehet szert, mint birodalmi elődje egykoron. A Szovjetunió fennállása idején az akkor szekuláris Törökország a NATO geopolitikailag nagyon fontos tagjaként vett részt a világpolitikában. A kisebbségek elnyomásában történelmi gyakorlattal rendelkező törökök brutalitása senkit nem érdekelt. Oroszország mindeközben – Szovjetunióként is és ideológiailag is – jelen volt a térségben, amelyhez földrajzilag ő van a legközelebb.
A kurd térség, az etnikai Kurdisztán és a tágabb térség tulajdonképpen olyan, mint Afganisztán: átláthatatlan és kibogozhatatlan, kezelhetetlen vérbosszúkkal, ezer éves háborúkkal átszőtt őskáosz. Törzsi viszonyok, hadurak, számtalan hasonló erejű szereplő, vallási ellentétek, nagyhatalmi befolyás (USA, Oroszország, Kína), regionális középhatalmak (Törökország, Irán), a multinacionális vállalatok politikacsináló jelenléte és persze legutolsó sorban az EU-s érdekek.
Arról nem is beszélve, hogy olyan aktorok is vannak, mint például az Asszad-rezsim, amelynek fennmaradását még annyira sem értjük, mint az előbbieket. Ebben a rémálomban a kurdok az egyik legkisebb tétel, ugyanis az ő érdekeik minimális érvényesítése is szinte minden szereplő számára elfogadhatatlan.
A kurdok álmait csak azért tartják életben, mert túl jelentős katonai erőt képviselnek ahhoz, hogy csak úgy ki lehessen őket vonni a képletből. Akihez a kurdok állnak – akár csak erős részeik, mert ők sem egységesek még véletlenül sem –, azok megerősödnek, elbillentve a káosz lokális uralásán alapuló egyensúlyt. A lapok újraosztódnak, de senkinek nem osztanak túl erőset. Itt már mindenki háborúzott mindenkivel és mindenki volt mindenkinek a szövetségese. Az, hogy éppen milyen alapon, azt európai aggyal nem lehet megérteni.
Kedves szövetségeseink, az amerikaiak éppen kivonulnak a térségből, a velünk jó viszonyban lévő oroszok éppen bevonulnak az ő pozícióikba, a törökök (akikkel szintén jó viszonyt ápol a jelenlegi kormányzat) támadják a kurd fegyveres szervezetek némelyikét (akikkel egyébként szintén nem vagyunk rosszban), meg területeket akarnak elfoglalni és megtartani ott, a kínaiak meg kavarnak a háttérben.
Biztos mi és az EU tudunk tenni itt valamit. Hát nem. Az EU annyira impotens, hogy semmit nem tud és akar tenni azon kívül, hogy a jelenlegi állás szerint fizet a törököknek azért, hogy ne engedjen rá néhány millió menekültet. Amikor a Nyugat elég erős volt, száz meg hetven éve, akkor sem oldotta meg a Közel-Kelet problémáit.
Jelenleg még talán az amerikaiak és az oroszok sem elég erősek ahhoz – együtt sem –, hogy rendet tegyenek ott. Mindenki tudja, hogy csak katonai megoldás van. Illetve lenne, mert méreteiben az első iraki háborúhoz hasonló erőkoncentrációra lenne szükség, és diplomáciailag lehetetlen lenne a koalíciót összeszedni mögé. A céljainak a megvitatása során meg minimum kirobbanna még három másik háború a tárgyaló felek között. Tehát hiába van ugyan irreális katonai megoldás, diplomáciai megoldás akkor sem lenne. Mondjuk ez a helyzet teljesen ismerős lehet: az arab tavasz, az iraki háborúk mind így értek véget, egy diplomáciailag, politikailag kezelhetetlen polgárháborús helyzetet hagytak hátra. Szegény kurdok, akik egy háborúban élnek nemzedékek óta, pontosan azt kapják majd, mint eddig: annyi fegyvert és segélyt, hogy ne omoljanak össze.
Mi, magyarok semmit nem tehetünk értük. Csak árthatunk magunknak azzal, hogy nem vesszük figyelembe a törökök szempontjait. Legfőképpen azért, mert a saját, drágán megvásárolt tapasztalatunkból tudjuk, hogy mennyit érnek a nyugatiak ígéretei, például mennyit értek 1956-ban. A Nyugat nem fogja megvédeni Közép-Európát sem politikailag, sem katonailag többé úgy, ahogy azt a törökök kiverése idején, a XVII. század végén tette. Akkor még legalább működött a nyers hatalmi érdek. Nem mellesleg hosszú békét is teremtett, ami biztos jobb a végtelen háborúnál.
Van amikor fontos a szimbolikus politizálás, de csak akkor, ha készek vagyunk elviselni annak valóságos következményeit. Semmit, tényleg semmit nem tehetünk a kurdokért. De magunkért még tehetünk: ne támogassunk olyan politikát, amely felesleges konfrontációra vezet a törökökkel. Mert könnyen magunkra szabadíthatunk egy olyan problémát, amit majd a határainkon katonailag kell megoldanunk.
A XXI. században kizárólag erkölcsi alapon nyugvó politikai álláspontja csak annak lehet, aki naivan azt hiszi, hogy a történelem a tiszta jó és a tökéletes gonosz küzdelme. Pedig csak a legritkábban tudhatjuk azt, hogy ki áll a jó oldalon, sőt, sokszor még azt sem tudhatjuk, hogy van-e jó oldal egyáltalán.
Torockó
2019-11-06 at 10:02
Amit a nagyhatalmak érdekei elszúrtak az általuk kirobbantott háborúiikkal, meg saját onerdekű, igazságtalan békéikkel, nekünk semmi dolguk. Lehet a szimpátiának a türköké, kurdoké, perzsáké, de tetteinket önös érdekeink határozhatják meg, ahogyan teszik a “nagyok” is….
KK Bandi
2019-10-27 at 17:59
Annyit kell tennünk minden elnyomott népért, amennyit ők tesznek a székelyekért.
Tyukodi pajtás
2019-10-26 at 18:32
A Tas, a Turul, Emese álma, Attila, a Csodaszarvas, a Fehérlófia, az egész őskultúránk igen hasonló a törökhöz. Nagyon szép és felemelő az őstörténettel foglalkozni. Bár találkoztam egy előadáson Habsburg párti turkológussal (Az MTA ilyet is tud produkálni).
K
2019-10-25 at 15:27
Junker a Karl Marx 200. születési évfordulójának rendezvényén Marxot a kommunizmus édesapját kitalálóját mentegette, és vele ért egyet. A beteg aberrált EU-nak is ez a véleménye, és ezek védik a kommunista marxista kurdokat. Ez a legnagyobb baj. A kurdok mindent megtesznek azért, hogy ne lehessen mellettük kiállni. Érthető hogy az aberrált EU és a kurdok egy húron pendülnek.
egon samu
2019-10-25 at 10:28
Az EU-diktatúra már Koszovót is csinált. Szerbiától rabolva.
Miért ne csinálhatna Kurdisztánt, törököktöl rabolva?
Mert a törökök a Nato egyik legerösebb hadseregével rendelkeznek.
Ezért nyal be nekik minden csúszómászó. Ezen felül Erdowahn kb. 12 millió török partizánnak parancsol csak Merkelisztánban.
Európa nagy részben felelös az kurdisztáni, szíriai stb. vérengzésekért: föleg német és francia fegyverekkel folyik a végtelen háborúzás. Mert minden háború pénz hoz a háttérben ügyködö gátlástalan, embermegvetö cégeknek és bünszövetségeknek.
AranyL
2019-10-24 at 17:03
Ha a modern Törökország a “Nyugat bűne”, akkor az ifjútörök által elkövetett örmény népirtást (kb. 1.000.000 keresztény halott) miért tagadja a jóságos Erdogan bácsi? Én nem haverkodnék egy olyan muzulmán vezetővel, aki már attól hisztériarohamot kap, ha valaki szóba hozza az örmény népirtást.
Ha Erdogan bácsi a régi Oszmán Birodalmat akarja visszahozni -erre több utalást is tett korábban-, akkor a magyar kormány miért támogat egy olyan Birodalmat, amelyik az iszlám törvények alapján többek között magyar földre is igény tart? Az Oszmán Birodalom évszázadokon át gyarmati sorban tartotta a közel-keleti és európai népeket.
Bakonyi Gábor.
2019-10-24 at 18:06
Nem ismerem pontosan az örmény népirtás körülményeit. Olyasmiket olvastam, hogy az Ifjutörök-mozgalom és Talat pasa, a népirtás irányítója szoros kapcsolatban álltak a zsidókkal, akik már akkor élénken érdeklődtek Palesztína iránt. Másrészt állítólag az örmények is gyilkolták a törököket, harmadrészt állítólag a kurdok végezték el a piszkos munkát, azaz az örmények irtását, viszont olyat is olvastam, hogy az örmények egy része átvedlett kurddá. Hogy mi igaz ezekből, azt az eltelt száz év és a több ezer km-es távolság miatt nem tudhatom…
Namond
2019-10-24 at 22:23
Az örmény lakta területek a Van tóig tartottak, most sok kurd él arra.
Sólyom antielvtárs
2019-10-26 at 18:42
En azt hallottam, hogy Atatürk és a “nem létező” háttérhatalom megegyezett Thesszalonikiben, hogy kap támogatást, visszafoglalhat területeket, ha lemond a saját kulturális identitásáról, áttér a latin betűre, szakít a bektas szúfikkal, sőt betiltja őket és erőszakosan modernizálja Törökországot. Magyarán adja föl a török identitást és ezért még életben maradhat Törökország. Mintha a németekkel ugyanez az alku lenne. Ezt elégelte meg Erdogan. Ezért lehet a gyűlölet roham vele, meg a törökökkel szemben.
Hirundo
2019-10-24 at 16:33
Nem az a kérdés, hogy mit tehetünk értük, hanem az, hogy kell-e egyáltalán tennünk értük valamit. Miért kéne? Mert szimpatikusak?
Namond
2019-10-24 at 22:19
Ugyan!
Szulejmánnal jártak már itt, az anatóliai, ruméliai szpáhikkal (iqta szedő timárbirtokos), a muszlim vagy keresztény dzserehorokkal (zsoldos), a dobrudzsai “tatárokkal”, a moldáv, szerb, albán, görög, bosnyák akindzsikkel (katonáskodásért adómentes parasztgazda), azábokkal, műszellemekkel együtt.
Zsebe László
2019-10-24 at 14:38
Nekünk ott vannak a határon túli magyarok, rajtunk kívül senkit sem érdekel hogy mi van velük.
kyokuto01
2019-10-24 at 13:54
Ha több milló ember több évszázadon át nem tudott államot alapítani, akor alkalmatlanok rá.
Rónaszéki Mónika
2019-10-28 at 14:14
Én is ezt gondolom. Nem akarták valamiért eléggé, a keresztény vallást sem, az államot sem, nem tettek meg mindent a kellő időben. Sajnálatos, de ez az ami van. A többi csak volna. Magyarország sem lenne 1848 nélkül. Mi is lehetnénk most 4 -be vágva. Még sokkal inkább El- német-szlovák-horvát-szerb-románosodva. Szerencsénkre voltak hazaszerető hőseink, akik harcoltak az autonómiánkért!!! Szerintem vannak is. Vagyunk. És a nemzetiségeinkkel igen jól élünk együtt!Teljes jogúak, mindenük megvan. Példát vehetnének rólunk jogállamiságból!!!
Károly
2019-10-24 at 13:51
ILLENE RACIONÁLISAN IS GONDOLKODNI.
Törökország biztonságát veszély fenyegeti, ezért lépett.
Minden hazafinak így kellene cselekednie és pont.
A hazaárulók úgysem értik.
Bakonyi Gábor.
2019-10-24 at 12:55
A nyugat éppenhogy Kurdisztánt igyekszik összetákolni. Az I. Világháború végén éppen a török fél figyelmeztette őket arra, hogy baj lesz abból, ha szétdarabolják Kurdisztánt. Akkor még nem volt Izrael állam, ezért a nyugat eleresztette a füle mellett az aggodalmakat… (Az USÁ-t két dolog érdekli: a zsidók és az olaj.)
Másrészt Magyarország esetében is láthatjuk, hogy noha a kisebbségek úgy élnek mint Marci Hevesen, mégsem áll be a szájuk a panaszkodástól. A szultáni korszak vége felé Törökországban is hasonló volt a helyzet, mint ma Magyarországon.
csakafidesz
2019-10-24 at 12:34
Mit tehetünk a kongói kannibálokért? Tessék, hogy a kannibálok csúnya emberek? Hát a hírek szerint a kurdok se éppen szelidségükről ismertek.
Legyünk realisták. Egy tőlünk ezer kilométerre élő népért, törzsért, stb. semmit sem tehetünk, csak a “támogatásunkról biztosíthatjuk” őket. (Szóban persze.)
Logikus
2019-10-24 at 12:34
Magyarországnak nem a kurdok a lényeg, hanem az, hogy mindent megtegyen az elszakított területeken élő magyarokért!
Lecso
2019-10-24 at 12:16
A kurdok legtöbbje jobban marxista, mint nacionalista.
Namond
2019-10-24 at 12:07
Mit tehetünk a kurdokért?
Mi magyarok?
Erdogán véletlen, nem egy kurd származású ember, kurd neve?
(Nem földet birtoklót/uralót, földdel foglalatoskodót jelent kurdul?)
Bakonyi Gábor.
2019-10-24 at 14:53
“Er” törökül férfi, katona, “doğan” sólyom, születő…
Hogy kurdul mit jelent, azt nem tudom.
Mindenesetre Törökország éppen azért mozdult mohamedán vallási irányba az utóbbi években, hogy közös alapot teremtsen a kurdokkal.
Törökországban a guggolós keleti WC kezdte felváltani az angol WC-t, mert a kurdok sokkal tanulatlanabbak a törököknél, de a kedvükben akartak járni… A kurdok között többnejűség van szokásban, ellentétben a törökökkel, stb. Erdoğan a kurdok között is népszerű volt az Atatürki reformok visszacsinálása miatt. Úgy tűnik Törökország önvédelmi reflexei azonban még nem épültek le annyira, mint Európáé…
Namond
2019-10-24 at 21:41
Köszönöm.
Felmerült bennem:
Erd-o-gan
főnév-vocativus-ige
megszólítás
Földem-fel(meg)csinál(profán)/társul,foglalkozik
Földdel-foglalkozó = Földműves, birtokos
Tyukodi pajtás
2019-10-26 at 18:26
Kedves Bakonyi Gábor! Kiválóak a meglátásai, szívemből szól. Erdoganra azért dühösek a globalisták, mert antioglobalista. Én többek között ezért is szeretem. A legjobb lenne az lenne kurdoknak, ha felhagynának a kommunizmussal, meg az ostoba feminizmussal és visszatérnének a nagyszerű Szalah-ad Dín ibn Jusuf Ajjúb hagyományához. A Habsburg kérdéshez pedig a legjobb ha II. Rákóczi Ferencet idézzük, aki 1703-ban ezt írta:
“Az ország népe még most is széltében hangoztatja, hogy jobb volt a sorsa a hódító félhold alatt, az meg okmányokkal igazolható, hogy az osztrákok évenkénti zsarolásai az ottománoknak fél évszázad alatt teljesített szolgáltatásokat is bőségesen elérik. Nem bízhatunk tovább azokban, akik saját okirataikat annyiszor megsértették. Ezért életünket, javainkat és utolsó csepp vérünket, szabad akartunkból édes hazánknak, ami mindenkinek a legdrágább, az osztrák iga alóli felszabadítására szenteljük.”
Namond
2019-10-24 at 11:49
Mit tehetünk a kurdokért?
Semmit.
Országokon belüli belső ellentétekkel teli, kósza, helyi ide-oda húzó kisebb-nagyobb, különböző rokon családi érdekeket érvényesíteni akaró, nemzetiségi csoportokként sosem lesz államuk.
Imádkozhatunk, hogy legyenek egységesek, legyenek nemzet, legyen közösen elfogadott vezetőjük, legyen közösen elfogadott törvényük lépjenek fel közösen.
A kurdok feledjék el a vérbosszút, a megélhetési rablást, gyilkosságot, a tekintsék egyenlőnek egymást, tartsanak nemzetgyűlést, szert, kössenek vérszerződést.
Ha nemzetközi szerződésekkel földterületet kapnának, hadurak csapnának össze a minél nagyobb koncért, lenne egy újabb Afganisztán Európához közelebb.
Segíteni, helyettük nemzetet építeni, államot alapítani, államrendet kialakítani nem tudunk.
Miért nem az Örmények török kézen levő, történelmileg örmény területek és kulturális emlékek visszaszolgáltatása a kérdés?
Az örmények államalkotó képessége, kultúrájuk, írásbeliségük régibb, mint a római birodalom.
Ők is a nagyhatalmi vonalzó áldozatai, nem?
Bakonyi Gábor.
2019-10-24 at 11:04
Az egész cikk hamis elképzeléseken alapul.
Törökországot az I. Világháború után a nyugat nem összetákolta, hanem szétdarabolta. A Sevré-i békeszerződés a Trianoni béke ikertestvére volt, csakhogy a törökök fellázadtak ellene…
A PKK (kurd kommunista párt) terroristái körülbelül negyvenezer embert öltek meg idáig Törökországban. Amennyiben Törökország területeket adna Kurdisztánnak, az azt jelentené, hogy az ott élő törököket legyilkolnák, viszont az Isztambulba beköltözött több millió kurdnak esze ágában sem lenne hazamenni. Egy jogállamból pedig nehéz lenne kitenni őket. (Már volt Kurd polgármestere is Isztambulnak, akárcsak Budapestnek Demszki és Karácsony…)
Az osztrák zsarnokságot pedig felszabadításnak nevezni magyar szemmel nézve meglehetősen furcsa… Labanc szemmel nézve persze más a helyzet.
Jelenleg Izrael és az USA szeretne egy vele szövetséges független Kurdisztánt, olajkinccsel, Szíria hátában. Ezért fegyverezték föl a kurdokat.
Laca
2019-10-24 at 11:47
Az 1943-as kairói konferencián Churchill és Roosevelt fokozták az İnönüre gyakorolt nyomást, azzal fenyegetőztek, hogy Törökország a háború után magára maradhat a Szovjetunióval szemben, ha sokáig halasztgatja a hadviselést. 1945. február 23-án Törökország hadat üzent Németországnak és Japánnak, így jogot nyert arra, hogy az ENSZ egyik alapító tagja legyen. Márciusban a Szovjetunió bejelentette, hogy nem kívánja meghosszabbítani a törökökkel 1925-ben kötött barátsági szerződést. Sztálin feltétele a meghosszabbításhoz többek között szovjet támaszpontok kiépítése, és a Boszporusz közös török-orosz felügyelete volt. Törökország 1947-ben a Marshall-terv bevezetésével aktív segítséget kapott az Egyesült Államoktól a Szovjetunióval szemben. Bár a világháború során Törökország semlegességét a szövetségesek nem nézték jó szemmel, a háború végeztével szükségük volt a Szovjetunióval szemben stratégiailag fontos pozíciót betöltő országra._azt hiszem erre akart utalni a (létrehozással).
Miért kell mindenbe azonnal belekötni?
Benedek Anna
2019-10-24 at 10:49
És ki nem szaszar.. le ezt a csőcselék ellenzéket??