Bíró Lajos a hazai köztéri szobrászat egyik legkiemelkedőbb és legfoglalkoztatottabb alakja Magyarországon. Közel százötven köztéri alkotása közül jó néhány a határon túli magyarlakta településeken is látható, nemzetközi hírneve pedig az Egyesült Államokba is elkísérte, ahonnan szintén kapott komoly megrendeléseket. A friss Munkácsy-díjas művész elárulta, mit hozott a szobrászatban a rendszerváltás, és mely nemrég felavatott köztéri szobrokat tartja kifogásolhatónak Budapesten, valamint miért is nem vállalta be Horthy Miklós lovasszobrát. Megtudtuk azt is, szerinte Ady Endre megítélésében miért fontosabb még mindig a poézis ereje, mint az, hogy a költő kikkel barátkozott. Interjú.

MARKOVICS PÉTER – 061.hu

Március 15-én Munkácsy-díjjal tüntették ki, amihez ezúton is gratulálunk. A járványhelyzet miatt azonban elmaradt az ünnepség. Átvette már a díjat?
Még nem volt rá alkalmam, mivel megfogadva az intelmeket és szigorúan betartva a szabályokat, a családdal csak akkor mozdulunk ki, amikor arra feltétlenül szükség van. A feleségemmel, a fiammal és az ő kedvesével vagyunk itthon.

Hogyan viselik a bezártságot?
Egészen jól. Ma például Szatmárhegyről származó angus húst sütöttem a családnak, és a negyvenéves szilvapálinkámat kóstolgatom. Rengeteg időt töltök a műtermemben, munka közben pedig klasszikus zenét hallgatok a Bartók Rádión.

Fiatalabb korában még a könnyűzene „lázadóit”, például Zappa, Bowie, a VHK, az A.E. Bizottság meg John Cage avantgárd dolgait hallgatta, ahogy azt egy interjúban elárulta. Alkotóművészként viszont a kezdetektől nemzeti tradicionalista: a figurális-realista történelmi vonulatot képviseli, holott számos utat bejárhatott volna a progresszív kortárs irányzatok választékában.
Valójában igen hosszú út vezetett odáig, ahova szobrászként eljutottam. A progresszióról egyébként azt gondolom, hogy ezt a vonulatot ma már inkább jómagam és a hozzám hasonló történelmi szemléletű figurális alkotók képviseljük azzal, hogy felvállaljuk és szakmailag hitelesen képviseljük az utunkat. A legtöbb művész, miközben keresi a saját egyéniségét és stílusát, szerintem leginkább a műteremnek dolgozik és nem a közönségnek. Ebből fakad a meg nem értett művész sértődöttsége. A köztéri figurális szobrászatnak viszont tapasztalatom szerint világszerte van piaca és biztosan van jövője is, mivel eleve létezik társadalmi beágyazottsága. Az emberek manapság is könnyedén befogadják és értelmezik a jó figurális műveket. Nem véletlen, hogy a világ minden táján akadnak akadémiák – New Yorkban, Barcelonában, Szentpétervárott, Japánban, hogy csak néhány helyszínt említsek -, ahonnan egészen elképesztő anatómiai, technikai felkészültséggel, belső erővel és fantáziával megáldott figurális művészek kerülnek ki évről évre, igen nagy számban. Ami pedig a zenehallgatást illeti, ma már a klasszikus zenét preferálom. Főiskolás koromban még az Európa Kiadó csodálatosan rendszerkritikus számait is nagyon szerettem, kár, hogy a mondanivalójuk időközben egyoldalú balos fröcsögéssé silányodott.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ha már említette Barcelonát: nagy dolognak számít, hogy a kortárs figuratív szobrászat és festészet gyűjtőhelyének számító Modern Művészetek Európai Múzeumában (MEAM) kiállították egyik művét, a karjaiban újszülött kiscsikót tartó fiú szobrát?
Díjjal ugyan nem járt, de valóban nagy sikerként könyvelem el, hogy beválogattak a kiállítók közé. A megnyitón pedig élmény volt látni, hogy mennyi felkészült és kiváló művész képviseli világszerte a szobrászatnak ezt a vonulatát.

Felteszem, a paraszti és pásztorhagyományoknak emléket állító alkotásai nagyobb eséllyel keltenek figyelmet a nemzetközi térben, mint a történelmi személyiségeinkről készített szobrai.
Nálam ez soha nem volt szempont. Azzal, hogy a történelmünk, a magyar irodalom és művészetek nagy alakjai mellett a magyar szürke bikát, a puli kutyát vagy éppen a kiscsikót tartó fiút is megmintázom, a célom változatlan, vagyis a nemzeti múltunk megidézésére és ápolására törekszem.

Harminckét éve, 1988 óta Mátészalkán él feleségével, Sirpa Ihanus szobrászművésszal, akivel még a budapesti képzőművészeti főiskolán ismerkedtek meg, majd miután összeházasodtak, Finnországba mentek. Mi hívta haza Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe?
Finnországban gyönyörű a táj, de hosszú a tél. Végül a feleségem döntötte el a kérdést. Nem volt egyszerű, mivel hirtelen nem volt hova mennünk, mondhatni se kint, se bent nem voltunk. Aztán Mátészalkára hívtak munkára. Elkészült a Mécsestartó fiú szobra, majd jöttek sorban a megbízások. Azóta itt élünk. Megjegyzem, ezt a szobrot nem véletlenül tartják a város szimbólumának. Sajnos csak kevesen tudják, hogy Magyarország villamosítása Párizzsal egy időben, New Yorktól mindössze két évvel lemaradva, de Budapestet öt évvel megelőzve Mátészalkán kezdődött a Schwartz testvérpárnak köszönhetően. Szatmár számomra egyébként örök szerelem. Ha tehetem, mindig elmondom, hogy Trianon előtt Szatmár vármegye területe egészen Felsőbányáig húzódott, és a legnagyobb kulturális központ volt a főváros után. Itt jött létre a magyar festészet máig legnagyobb hatású iskolája a nagybányai művésztelepen, innen származnak Hollywood aranykorának olyan titánjai, mint Adolf Zukor vagy Tony Curtis és itt született Károli Gáspár, Bakócz Tamás, Kafka Margit, Kölcsey, Móricz és Ady – de sorolhatnám hosszasan.

Ady Endréről mintázott szobrát januárban avatták fel Zilahon. A költő jellegzetes pózban ül keresztbe tett lábakkal, mellé telepedhetünk a padon. Milyen az az önben élő kép Adyról, ami ezt a kompozíciót inspirálhatta ?
A megrendelő kérésére lett „interaktív” a szobor. A pad voltaképpen egy szecessziós kanapét formáz, így közelebb hozza Ady korszakát is. Kapott egy 45 centis talapzatot is, mivel nem akartam közvetlenül a talajra helyezni, ahogyan manapság egyik-másik kifogásolható köztéri alkotás látható. Reményeim szerint Ady már a keresztbe tett lábakkal, kissé kifordult, lezser tartásából is rögtön felismerhető, akiről bőséges fotóanyag maradt fent az utókor számára, de olyan kép nem készült róla, ami ebben helyzetben örökítené meg. A költő legjellegzetesebb pózait tanulmányozva formáztam meg az alakot. Arra is törekedtem, hogy a karakteréből sugározzon a nárcisztikusság a szokottól eltérően baloldalról elválasztott, így eleve különcségét hirdető frizurájával, miközben a nagy szemeket, széles szájat, lapos orrot magába foglaló arcáról leolvasható legyen a bús magyar sors.

Ady Endre költõ szobra Zilahon (Fotó: Kiss Gábor/MTI)

A zilahi nem az első alkotása a költőről, Nagykároly főterén egy életnagyságú szoborkettősben is megfaragta a Bölöni György feleségét, Otilia Marchist ábrázoló műve társaságában. A művészkörökben járatos Bölöniék alakja a tanácsköztársasági szerepvállalás miatt érthetően árnyaltabb, míg Ady is begyűjtött pár fekete pontot a kultúrkampf(ok) hevületében. Nem piszkálták egyesek azzal, hogy miféle kétes figurákra pocsékolja el a tehetségét?
Nem. Adyról persze lehet rosszat is olvasni, Raffay Ernő Ady kultúrharcai című könyvében is ír a szabadkőműves páholytagokkal, például Jászi Oszkárral való barátságáról. Az kétségtelen, hogy a párizsi művészvilág és a politika mozgásai Adyt is megérintették, de abban konszenzus van, hogy mindez a versei értékéből és költői nagyságából semmit nem von le. Adyt ez a házaspár vezette be tulajdonképpen a párizsi művészvilágba. Otilia egy román görög-katolikus pap lánya volt, de őt magyarnak tartotta. Ellenzéki volt, de igen nagy tudású képzőművész, Monet és Rodin jó barátja. A szegényparaszti családból származott román nemzeti szobrász Constantin Brancusit, aki húszéves koráig se írni, se olvasni nem tudott, Bölöni és a felesége indította el a hírnév felé és csinált belőle nagy szobrászt Párizsban.

Akad olyan történelmi személyiség, akinek a szobrát nem, vagy csak vonakodva vállalta el?
Csak néhány ilyen eset fordult elő. Szintén Nagykárolyban látható egy Jászi Oszkár-domborművem, amit némi vacillálás után megcsináltam, mert érdekesnek találtam a figurát, noha történelmi szerepvállalásáról igen lesújtó a véleményem. Egyébként egy másik ismertebb tanácsköztársasági ideológusnak, Madzsar Józsefnek is van szobra Nagykárolyban, a filmrendező Mészáros Márta édesapja, Mészáros László mintázott róla egy nagyon szép portrét. Néhány éve pedig megkeresett egy idős emberekből álló társaság azzal, hogy Budapesten szeretnének Horthy Miklósnak lovas szobrot állíttatni. Visszautasítottam a felkérést, mondván, konszenzus hiányában erre még nem érett meg a történelmi helyzet. Mellesleg, fogalmuk sem volt arról, hogy egy nagyméretű bronz lovasszobor irdatlanul magas összegbe, azaz százmilliókba kerül.

Ön is megjegyezte, hogy a mai magyar szobrászatban sok, szakmailag kifogásolható köztéri szobor is megjelenik. Mitől lesz bárgyú vagy értékelhetetlen egy figurális köztéri alkotás?
Sajnos rengeteg ilyen szobor született a közelmúltban. Problémásnak érzem, hogy hiába, sokszor olyan absztrakt formákban utazó szobrászok jutnak megrendelésekhez, akik a főiskolai végzettség és a doktorátus ellenére nem kellően felkészültek a figurális szobrászat területén. Hogy ebből milyen szörnyszülöttek jönnek létre, arra jó példa Bud Spencer szobra a 8. kerületben, de említhetném Árpád vezérünk Óbudán látható lovas szobrát vagy azt a húszas éveket idéző belvárosi Rikkancs szobrot, amire az egyik bulvárújság logója is felkerült.

Sok bírálat érte a német megszállás áldozatainak Szabadság téri emlékművét is.
Párkányi Raab Péter kiváló és felkészült szobrász, bár az én ízlésemnek kicsit édeskés irányba mozdult el. A szimbólumok tobzódása az emlékműn számomra inkább azt jelzi, hogy ennél a feladatnál túl sok szempontnak kellett megfelelni, ami talán némi zavart és feszültséget okozott az alkotóban.

Mindszenty József bíboros-hercegprímás leleplezett szobra, Máriapócson, 2018. szeptember 8-án (Fotó: Balázs Attila/MTI)

A rendszerváltozás előtt, a szocreál évtizedeiben egyenletesebb volt a köztéri szobrok színvonala?
Igen. Mert hiába volt belterjes, kirekesztő kommunista képződmény a lektorátus, létezett valamiféle szakmai kontroll. Az építész kamarában konkrét követelmények garantálják a minőséget, a szobrászatnak viszont ma nincs ilyen szabályozó testülete. Ha bárki fia-borja kikiáltja magát szobrászművésznek, akkor máris szobrászművésznek tekintik. Ugyanakkor hiába azonosulok a nemzeti sajtóban felvetett fájdalmas igazságokkal a kultúra egyoldalú kisajátításáról, mérges is vagyok olykor, amikor az általam is tisztelt hangadók némelyike nevetség tárgyává teszi a törekvéseinket azzal, hogy szakmailag hiteltelen művészeket ajnároz. 

Az absztrakt hívei mit szoktak kifogásolni a figurális realista művekben? A kreativitás, a gondolat hiányát?
Félreértés ne essék, nem vagyok az absztrakt szobrászat ellen, hiszen természetesen az elvont művészetet is lehet magas szinten művelni. Nálunk is léteznek kicsi, de egymást erősítő, és az eltérő utakon járókat gyakran kritikával illető klikkek, miközben nem is kellene különválasztani az absztrakt és a figurális művészetet. Csakis jó és rossz művek léteznek. Az utóbbit persze nehezebb fülön csípni az absztraktban.

A rendszerváltás milyen új szemléletet és minőséget hozott a hazai szobrászművészetben a szocializmus történelemhamisító gyakorlatával szemben?
A rendszerváltás színt hozott a köztéri szobrászatba, sok kitűnő kolléga jelent meg ezen a platformon is. Előtte szóba sem jöhettek olyan történelmi személyiségek, események, mint Wass Albert és 1956, a több évtizedes történelemhamisítást felváltotta a valóságnak megfelelő múltfeldolgozás. És éppen ez kínál lehetőséget a szobrásznak arra, hogy felmutassa tudását, erejét.

Azt olvastam, nagy álma a puszta ötös fogat elkészítése bronzból, és persze nagy méretben.
Életnagyságban képzeltem el a kompozíciót, ami nagyjából negyedmilliárd forintot jelent. Mondanom sem kell, ez az álmom egy darabig még álom marad.

A tarpai kuruc domborműsorozat (Forrás: Bíró Lajos FB-oldala)

Min dolgozik jelenleg, pontosabban milyen munkákba vágott bele még a járványhelyzet előtt?
Több munkán is folyamatban volt. Elvileg május 22-én, a kuruc napon átadják Tarpán a Rákóczi-szabadságharc emlékére készített domborműsorozatom ötödik és egyben utolsó tételét, ami Esze Tamás halálát örökíti meg. Emellett még készül Szalkai László, a mohácsi csatában meghalt esztergomi érsek szobra, amit Mátészalka központjában adnak át, de ez biztosan eltolódik.  Háromfigurás kompozícióról van szó, Szalkai mellett két testvérét is megmintáztuk, akik a mohácsi vész után is fontos szerepet játszottak a török elleni honvédő küzdelemben. Valószínűleg egy másik fontos munkám, a csengeri zsinat 450. évfordulójára, a település műemléktemplomának falára készülő domborművem átadását is el kell halasztani. Aki nem tudná, a reformáció korában a csengeri templom kiemelkedő egyháztörténeti szerepet töltött be. 1570 azért lényeges évszám, mert július 26-án itt tartották Melius Juhász Péter elnökletével a csengeri zsinatot, amely életre keltette a szentháromságtant körvonalazó protestáns hitvallást. És ezzel nincs vége, sajnos a Mezőfény településére tervezett sváb betelepítési emlékmű átadása is csúszni fog.

A járvány utáni gazdasági restaurációs időszakban feltehetően kevesebb apanázs jut majd kultúrára, kevesebb megrendelés az alkotóművészeknek. Ön hogyan látja a jövőt?
Mint mindenkit, természetesen minket is teljesen váratlanul ért a járványhelyzet. Van egy kevés tartalékunk, de bízunk benne, hogy a szűkös idők nem tartanak majd sokáig. Művészet nélkül ugyanis társadalom sem létezhet. 

Bíró Lajos 1959. október 9-én született Csengeren, az általános iskolát Tyukodon járta ki. Hatéves korában figyeltek fel a rajzaira, első osztályban egyszerű formák helyett egy lekvárfőző öregasszonyt gyúrt gyurmából, aminek csodájára járt az egész tanári kar. Középiskolai tanulmányait Budapesten a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában végezte (Kisképző), 1982 és 1988 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanult, mestere Somogyi József volt. A fiatal éveit olyan híres szobrászművészek  mellett töltötte eleinte a gipszöntésben segédkezve, mint Borsos Miklós, Kő Pál, Makrisz Agamemnón, Somogyi és Amerigo Tót. 1988–tól Mátészalkán él és dolgozik, előtte egy évet töltött feleségével Finnországban. Spira Hannele Ihanus finn szobrászművész a hazájában végezte a főiskolát, majd ösztöndíjjal Budapestre jött továbbképzésre, ahol megismerkedtek és házasságot kötöttek. Bíró Lajos az idén mások között neki is megítélt Munkácsy-díj mellett Herman Lipót-díjjal is büszkélkedhet, Szőnyi István-ösztöndíjban is részesült, 1994-ben elnyerte az I. Beregi Képzőművészeti Tárlat díját.

Néhány az alkotások közül, amelyekre a szobrászművész a legbüszkébb:

  • Mindszenty József bíboros szobra – Máriapócs
  • Tas vezér lovasszobra – Nyírtass
  • II. Rákóczi lovasszobra – Tarpa
  • Kuruc domborműsorozat Esze Tamás emlékére  – Tarpa
  • Szent-Györgyi Albert szobra – Szeged
  • Hunyadi János szobra – Budaörs
  • Ady Endre szobra – Zilah
  • Ady Endre és Otilia Marchis szobra – Nagykároly
  • Centenáriumi Rotary-emlékszobor és David Chapman szobra – Knoxville
  • Sárkányölő Szent György szobor, illetve díszkút – Fehérgyarmat

Kiemelt fotó: Horváth Péter Gyula