Emlékszem, mikor először találkoztunk személyesen. Én 22, te 54 voltál. Én egyetemre jártam, te pedig már legendás újságíróként dolgoztál itthon. Olvastalak, ittam szavaidat. Hallgattalak téged, mikor csak tehettem, mert ugye voltak nehéz idők a mi politikai közösségünkre nézve… Pironkodva megvallom, kicsit próbáltalak utánozni is, mikor először írogattam, de talán ez így volt természetes. Példakép voltál egy egész nemzeti érzelmű generáció szemében. És ami igazán meglepett akkor, hogy először te kérdeztél. A kérdésed pedig az volt, hogy milyenek a húszévesek, mi van az egyetemeken. Mert aggódó és persze kíváncsi voltál, mert érdekelt az utánad jövő generáció gondolkodása.
Pista, ugye hallasz most minket valahol a végtelenben, valahol az angyalok közt, Isten mellett, kezedben ceruzával és klaviatúrával?
Aztán emlékszem, mikor néhány hónap múlva a súlyzóidat mutattad meg. Nehéz volt… mint a szakma és a küldetés, amit választottál. Engem a könyveid ugyan jobban érdekeltek, de láttam, hogy te mindig és mindenben erős akartál lenni – testileg és lelkileg egyaránt.
Harcban edződtél és harcban éltél – a szavak és gondolatok fegyverével, a hazádért, a magyarságért. Ugye, emlékszel még rá, hogy mit mondtál a testi és a lelki erőről a húszéveseknek? Én igen, és adom is tovább.
Később többször voltunk együtt fórumon, előadáson, könyvbemutatón. Én szerényen mögötted a színpadon. Kérdeztelek Németországról, Amerikáról és a számomra akkor még igencsak titokzatos nemzetközi sajtó természetéről. És nem volt sosem olyan, hogy ne segítettél volna megérteni egy-egy fura folyamatot.
Mint egy iránytű nyelve a homályos üveg alatt – mutattad a helyes irányt nekünk!
Köszönöm, köszönjük, hogy velünk voltál! Hallod, ugye? Próbálom egyre csak hangosabban mondani… Nehéz. Most nagyon nehéz.
Mikor később találkoztunk, te mindig és minduntalan feltetted a kérdést, hogy milyenek a fiatalok, mit gondolnak a világról, mennyire restek vagy éppen mennyire érzékenyek a nemzeti értékekre… Mert érdekelt, mert aggódtál a jövő miatt. És mert szeretted volna, hogy az utánad jövő generáció is éljen, haljon Magyarországért és a magyarságért.
Most itt állunk… Nélküled. Az utánad jövő generáció iránytű nélkül maradt. De mondom, és hiszem, hogy hallod Pista azt, hogy jönnek a nemzetben gondolkodó, hazaszerető fiatalok. Nem kell már aggódnod… Hallod, ugye? Sokan vagyunk.
Mikor utoljára beszéltünk – nem oly régen – egy kávé és egy-egy krémes mellett, kérdezted, hogy tanítok-e még, vagy milyen más kapcsolatom van a fiatalabbakkal. Mondtam, hogy a PolgárPortál oldalán egyre több nemzeti érzelmű fiatal bontogatja szárnyait, lehetőséget adok nekik publikálni, segítem őket és kicsit hasonlóan érzem magam, mint te, mikor először találkoztunk. Persze hol voltam én attól a teljesítménytől!
De te, ismét (mint mindig, még akkor is, mikor egy percre futottunk csak össze az EchoTv folyosóján), arra voltál kíváncsi, hogy mit tudok a fiatalok nemzeti irányultságáról. Milyen lesz a jövő?
Jelzem Pista, hogy én egyre bizakodóbb vagyok! Hallasz, ugye?
Most még nehéz nekünk nélküled, de hiszem, hogy valamikor a megrendülés után, méltón tudunk majd rád gondolni, emlékedet ápolni.
Most azzal kezdeném ezt (több nem jön még elő a szomorúság érzetén túl), hogy büszke vagyok rá, hogy ismertelek, hogy tanulhattam tőled, és hogy évekig voltunk egy-egy újság ugyanazon oldalán. Felül a te, alul az én írásom.
Hallasz ugye? A szomorúságon túl dereng már a köszönet és a büszkeség érzete…
Vezető kép: Magyar Hírlap
Gedeon Szánti
2018-07-02 at 11:19
…..ez a hír a padlóra vitt…Isten nyugosztalja…
Andok Márta
2018-06-26 at 20:55
Megrendítő és hihetetlen ilyen hirtelen távozás az élők sorából.
Nagy űr maradt utánad!!
Az Újságírók Klubja nélküled félkarú
óriás,hiànyzol a műsorból ez látszik
kolégáidon is.Nyugodj békében!!!
Megható a nekrológ !!!
POROSZLAI RÓBERT
2018-06-15 at 16:23
Köszi ERVIN. bennünk tovább él…
gesztenye
2018-06-13 at 15:59
Nagyon jó cikk, köszönet érte. Mi tudjuk, hogy akinek szól biztosan meghallja. Mindent meghallott, meglátott, előtte nem volt semmi sem titok. Hatalmas a hiánya.
johannes
2018-06-13 at 04:49
Köszönöm a cikket. Én is eképpen ismertem meg
Reszelő Aladár
2018-06-12 at 21:30
Ha valaki akkor ő tényleg fájdalmas űrt hagy maga után és jelenleg nem is látszik, hogy ki léphetne örökébe. Nem ismerek senkit, aki nála több levelet írt volna lehetetlen helyekre és előle valóban egyetlen minuszos hír sem bújhatott el Kamcsatkától a Tűzföldig semmilyen orgánumban sem. Ha valahol valamit megírtak, arról Lovas István tudott.
Úgy tűnik a Jóistennek szüksége volt egy jó sajtósra, a mi világunkban egy ilyen előléptetéshez pedig sajnos meg kell halni. Isten nyugosztalja.
Aki pedig idejön gúnyolódni, annak üzenem, hogy édesanyja temetésén huncutkodjon…
pál
2018-06-12 at 15:16
Kiválló, bátor, intelligens magyar … föntröl is segíteni fog!
Isten Vele
.Meth Miklós
2018-06-12 at 14:36
Remélem Isten színe eljött is küzd az igazságért Nézetünk érdekében! Tegnap az Echó műsorból már hiányzott de senki nem sejtette, hogy már fellűlrõl figyel!!
Salamon Ágnes
2018-06-12 at 14:15
Véleménye iránytű volt, írásai reményt adtak a nehéz időkben. Pótolhatatlan veszteség.Páratlanul józan, tehetséges, nagytudású, kiváló ember.
Helga
2018-06-12 at 14:11
Mindig a jobbak mennek el. Nyugodjon békében!
Renge Gézáné
2018-06-12 at 15:03
Kedves Ervin.
Igazán Lovas Istvánhoz méltő nekrológ volt. Minden szavával egyetértek, csak én nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni
Köszönöm minden szimpatizáns nevében.
Lajos
2018-06-12 at 19:59
Isten nyugosztalja Istvánt, minden alkalommal olvastam írásait, néztem a Sajtóklubban. Zseniális EMBER… volt…
László
2018-06-12 at 14:01
Kedves Ervin!
Ezt a “hozzászólást” valamiért nem sikerült a reggeli szomorú hír mellé elküldenem, de talán itt sem kerül “rossz helyre”.
“Kedves Pesti Srácok! Kedves Echo Klub! Kedves Hazafiak!
Már korán reggel döbbenettel és szomorúsággal indult a napom. Ez ki is fejeztem.
Ami gondolat viszont azóta is „motoszkál” a fejemben, az a következő:
Tudjuk nagyon jól, hogy csak „Csak az hal meg, akit elfelejtenek”, és ez PISTA esetében fel sem merülhet. De! Fogjunk össze és szellemi örökségének méltó tiszteleteként, hozzunk létre az Ő munkásságának , kifinomult és tárgyilagos szemléletének őrzőiként egy alapítványt, vagy olyan entitást, melynek ez a fő feladata.”