Aligha hinném, hogy a Pride bármiféle sikert ért volna el. Ahogy a baloldali ellenzék és annak kulturális hátországa szorgos munkával marginalizálta magát és lenullázta saját közéleti súlyát, vélt kultúrfölényét az utóbbi években, úgy buknak el velük a rájuk akaszkodott turbócivilek is. (Mindenki civil, de vannak civilebbek.) Érdekelnek ma már bárkit is a melegjogok és a kiterjesztett nemi identitások? Szerteágazó vita folyik talán a témában a bal- és jobboldal meghatározó gondolkodói között? Netán elérik a céljukat az ügy lobbistái, nyílnak meg újabb kapuk előttük ügybuzgó tevékenységük folyományaként, megugorják a közvélemény ingerküszöbét és formálják a közvélekedést a maguk képére? Már rég nem.
2018-ban, Magyarországon a Pride-nak a bukás az osztályrésze. A tömeg nem nő, az arcokon erőltetett a mosoly, a repertoár véges, az eredmény kiszámítható. És ha a műsor véget ér, mindenki hazamegy a saját négy fala közé, ahol továbbra is azt csinál, amit akar – anélkül, hogy bármiféle kollektív élmény, katarzis jött volna létre, amely aztán hegyeket mozgatna meg. Erre például bármelyik Békemenet képes volt eddig: mi, az ezerszer lenézett, nemzeti érzelmű átlagemberek megélhettük azt, amire ez a szedett-vedett szivárványkoalíció képtelen. Ja, hogy egy melegfelvonulásban már a szervezők szándékai szerint sem kellene lennie semmi emelkedettségnek, ezért aztán nem is kéne azt számonkérnem rajtuk, mondván, buli az egész, hangos a zene, mindenki színes, mindenki táncol? Érdekes, a média mégis odahazudja azt a katarzist a szivárványos bulizáshoz – máskülönben még felmerülne a gyanútlan olvasóban, hogy mi értelme ennek a cirkusznak, és megenné a fene az egészet.
Olyan ez az egész, mint a munka ünnepének felvonulásai az átkosban, meg a hozzá kapcsolódó rossz vicc: miért a kikelet és a hazaszeretet ünnepe május elseje? Mert mindenkinek ki kellett menni és haza szeretett volna menni… És ha azt gondolnánk, hogy erőltetett a hasonlat, hát maguk a turbócivilek és az őket szolgaian kiszolgáló zsurnaliszták gondoskodnak arról, hogy ugyanez az áporodott kommunista lendület vigye a Pride-ot. Na persze ez alatt nem a menetben kószán kódorgó Lendvai Ildikóra gondolok, hanem arra, hogy aki ott volt a Pride-on, az jórészt úgy került oda, hogy ki kellett mennie. Olvassuk csak az Index büszke jelentését:
Idén is több mint 100 cégvezetővel készül a Budapest Pride-ra a Nyitottak vagyunk kezdeményezés. A vezetők várhatóan összesen több mint kétezer kollégájukkal együtt fognak vonulni. Az akciót először tavaly hirdették meg, hogy a vezetők ebben a formában is ki tudjanak állni jelenlegi és jövőbeli kollégáik mellett, és amellett, hogy csak a tetteik alapján ítéljék meg őket, tekintet nélkül bármi másra.
És ezek ugyanazok, mert a mentalitás is ugyanaz. Régen vörös zászlók alatt egyesítették erőiket, most a szivárványlobogó alatt. Valaha a beszolgáltatás, a békeharc, a munkaverseny mellett tettek hitet, most a sokszínűségre mondanak igent ugyanolyan bő nyállal. Akkor szégyentáblára tették, a rendszer ellenségeként bélyegezték meg az engedetlen dolgozót, most pedig ugyanúgy retorziók érik az alkalmazottat, ha nem hajlandó szabadidejében is forradalmárt játszani és vidám rongyokban a túlbuzgó főnöke mögött vonulni.
Mi változott? Ezt a poshadt, rosszízű, ötvenes éveket idéző élményt képesek csak újratermelni? Azzal tudnak csak legitimitást szerezni az ügyüknek, hogy megnyerik maguknak a legtöbb olyan multicéget, amelyik a világ összes pénzét képes PR-tevékenységre költeni csak azért, nehogy véletlenül két árnyalattal fakóbbnak látsszon a vállalat sokszínűsége a konkurenciáéhoz képest?
És a menetben persze ott van az a pár száz LMBT-identitású is, akiknek ez az egész éppúgy nem esik le (ahogy a nagyeszű újságíróknak sem), és évről évre, dacosan, ökölbe szorult arccal kiáltják a világba a szivárványos nyomorukat. Hogy őket bántja a világ, miközben már rég nem minősülnek hivatalosan sem pszichiátriai betegnek, deviánsnak. Hogy ők nem érvényesülhetnek, miközben külön nekik találnak ki pozíciókat a munkaerőpiacon. Hogy szűknek érzik a mozgásterüket, miközben minden épeszű marketinges sorban áll a pénzükért és a figyelmükért, hogy az a megfelelő helyen koncentrálódjon.
Ha így nézzük, melegnek lenni könnyebb, mint valaha. Már rég nem kényszerpálya, már rég nem cigányút. Megvan a melegek világa a saját törvényszerűségeivel, oda-vissza működik benne minden, és a legtöbb melegnek kényelmes ebben, ezzel a kereszttel együtt élni. Amit el lehetett érni, az lett érve – minden más jogkiterjesztés, minden további szabadságharc viszont mások jogsérelmét eredményezi. A többségi társadalom nem egy végtelen massza, amiből korlátlanul lehet lecsipegetni, aminek a rovására apránként kijjebb lehet tolni a kerítést, hátra nem veszi észre még a szomszéd – gondolván, értünk úgysem kár.
Az az érzésem, a Pride már rég nem a meleg büszkeségről szól, hanem arról, hogy értünk nem kár, tehát pusztuljunk. A valódi lázadást felváltotta az irányított lázadás, a spontán üzenetek helyére a műgonddal kitalált, gondosan tesztelt és kiválóan forintosítható akciók léptek. Rajtunk röhögnek, amiért hiszünk bizonyos dolgokban (legyen az mégoly bárgyú is), miközben az ő szkepszisüket még véletlenül sem ingatja meg, hogy azt, amihez a nevük, a szabadidejük és a szivárványzászlójuk adják, éppen a háttérben tobzódó nagyvállalati érdekek hiteltelenítik, ordas kamuvá silányítva a melegek ügyét. Persze a kötelező hitvallást az Index újságírója is felmondja:
Magyarországon ma már több mint ezer cég és szervezet vallja, hogy nemcsak helyes, hanem üzletileg is megéri, ha kollégáikat kizárólag a tetteik és a teljesítményük alapján értékelik. Nemzetközi kutatások is alátámasztják ennek jelentőségét, a BCG egy friss felmérése alapján egyértelmű a párhuzam a cégeken belüli sokszínűség és az innováció között, és a sokszínű cégek általában üzletileg is eredményesebbek. Ráadásul az ilyen szervezeteknél dolgozók jobban érzik magukat. Magyarországon például nyitott céget választana a 18 évnél idősebb diákok 83 százaléka.
A fene tudja: mindenki olyan statisztikát hamisít, amilyet akar. Ha olyan lenne a korszellem és azzal bíznák meg a Boston Consulting Groupot, hogy hozza ki ennek az ellenkezőjét, akkor kihozná az ellenkezőjét. Én mindenesetre a saját munkahelyemet is kellően eredményesnek és innovatívnak érzem, pedig fehér, heteroszexuális férfiakkal dolgozom együtt, és nálunk a sikerélményt az adja, hogy együtt szurkolhatunk a Doktorminiszterelnökúr sikereinek. (Meg persze a jól végzett munka, naná.) És a Békemenetre is magunktól megyünk.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Katalin
2018-07-24 at 09:18
A szeszualitas maganugy, negyfal koze tartozik.. Nem kell kivinni az utcara es akkor nem lesznek homofobok stb. A gyuloletkeltest pedig a massagukat aktivan hirdetok kezdtek es fejezik majd be!
Gratutalalok nekik adtak,az ordognek egy pofont!
Atosz
2018-07-10 at 14:01
Addig provokalnak a rohadek aberralt devians sz@rturo ratyik amig valakiknek elszakad a cerna es akkor neg a rendorok sem tudjak megvedeni ezeket a genetikai hulladekokat az agyba-fobe verestol!!!!
e.házi bandi
2018-07-10 at 12:54
Már akkor is ez volt a lényeg!
TS
2018-07-09 at 21:28
A cégek valahogy azért a csángó iskolák ügyében nem szoktak érzékenyek lenni. A tanuláshoz való jog az smafu nekik.
e.házi bandi
2018-07-09 at 20:09
Nagyon találó a szivárványos eltakart arc. Csak nem a liberálisok korlátoltságát szimbolizálja? Azt kell látni, amit nem lehet látni? Szédítően progresszív az elhülyültek bemutatására.
Zsozso Zsolt
2018-07-09 at 15:00
Gondoljunk csak bele, kinek a soraiból válnak ki a “mássággal” rendelkezők.
Legalább azokat hagyják békén, kiknek utódaiból lesznek.
bölcsuhu
2018-07-09 at 14:59
Persze, jocóka, mert más nézni és más csinálni! Pankrátorokat vagy falmászókat, kígyóbűvölőket és kötéltáncos artistákat, stb is nézünk, de nem szeretnénk a helyükbe lépni!
Wez
2018-07-09 at 14:25
Együttérzek veled és azokkal, akik így érzik. Eddig sem volt és ezután sem lesz bajom a mássággal, ha az egyén normálisan viselkedik, azaz emberien! Azt gondolom, hogy te ilyen normálisan viselkedő ember vagy. A felvouláson ellenben olyan viselkedést látunk, ami lejáratja a normálisan viselkedő “másokat”, hátrányt okozva ezzel (gyűlölet, undor, kirekesztés akár)! Talán megoldódik a helyzet és nyugodtan élhetünk veletek egy országban!
Gabriel
2018-07-09 at 13:59
Franciaországban úgy 8-10 éve megindították a Pink TV-t. Nagy reklámot kapott akkor, h. lám végre van a homóknak saját TV-je.
Ha jól emlékszem néhány hónapja jött a csendes bejelentés (nahát, semmi reklám !?) hogy kevés nézö híján e média már több éve csak vergödött és mivel végleg fenntarthatatlanná vált, szépen megszűnt.
Ennyit arról, milyen “rendkívül fontos érdekeket és kisebbségi jogokat” védenek az elöttem szólót idézve a “debil soros-hordát” irányító rosszindulatú és humánumfóbiás “zsenik”. Erröl talán még azokat kellene megkérdezni, akiknek ebbe a marhaságba ment a pénzük, aminek bottal üthetik a nyomát! ? ?
Wez
2018-07-09 at 14:29
Orvosi felmérés szerint 1-2% lehet ez a csoport. Nem csoda, hogy nem tudnak fenntartani egy külön TV csatornát. Heterok meg nem szívesen nézik, ami nem tudatos, nem ellenséges, egyszerűen ez van. Addig nincs gond, amíg normálisan viselkednek. A többi otthoni magánügy, ahogy nekünk is az a nemi életünk!
Simon Elemér
2018-07-09 at 13:19
Nem írom le a véleményemet,mert rögtön tiltanak…..