Nem kellene belepofázni más háborújába!

A virológus, közgazdász, fociszakértő értelmiségiek és kommentelők természetesen katonai szakértők is, és persze tévedhetetlen bizonyossággal mondják ki azt is, hogy az általános és abszolút, belpesten, illetve egyetemi tanszékeken és kampuszokon, továbbá szerkesztőségekben különösen jól érzékelhető igazság alapján ki fog győzni és kinek a győzelme jelentené a tökéletesség érvényesülését. Ezeken a helyeken egyébként az igazság és a győzelem mindig egybe esik, ha az győz, akinek szurkolnak.

Attól eltekintve, hogy az igazságot évezredek óta senki sem látta, győzelemből sem láttunk olyan sokat, az igazságos győzelem legendája meg akkor távozott a legendák birodalmába, amikor a mamuttetem körüli harcokban az győzött, aki gondosan megvárta a másikak vadászatának sikerességét. És a mamutot még meg sem kérdeztük.

Arról nem is beszélve, hogy a fotelek tele vannak háborúkat megjárt veteránokkal, főleg itt Európában, akik számtalan gyalogosroham, tüzérségi csapás, dróntámadás túlélői, többször voltak megsebesülve, éveket töltöttek hadifogságban, sok száz ellenséget semmisítettek meg, lőfegyverrel, késsel, puszta kézzel és az elit már torkot is harapott el. Ja, és ezek már több számítógépes játékban is bevették Moszkvát 1941-ben, sőt már 2022-ben is.

Ezek mind két részre oszolnak, gondosan a skála két végére csoportosulva. Az egyik szerint az összes palesztint, zsidót, bárkit (a nem kívánt rész törlendő, de a törlés nem kötelező) ki kellene irtani és akkor rend lenne végre, a másik szerint kedvesen és udvariasan kellene háborúzni, tekintettel az állatvilágra, az épített környezetre, a történelmi értékekre, a polgári lakosságra, azokra az ellenséges katonákra, akik csak simán lövöldöznek ránk, de bizonyíthatóan nem követtek el semmi rosszat, és különös tekintettel a mérsékeltekre, akik csak pénzt gyűjtenek fegyverre, de maguk nem látogatnak el az ellenséghez csecsemőket gyilkolászni. Legjobban pedig azokra a békepárti erőkre kell vigyázni a másik oldalon, akik szerint egészen párját ritkítóan gazemberség, hogy az ellenség vissza merészel lőni a legyilkolt csecsemők miatt.

Nagy a verseny, de nincs nagyobb barom a világon, mint aki azt hiszi, hogy létezik korlátozott háború és a csatában be lehet tartani bármiféle hadijogot. Fogalmam sincs, hogy az izraelieknek vagy a palesztinoknak mit kellene csinálnia azért, hogy jobb legyen nekik, mérhetetlenül hálás vagyok, hogy nem vagyok a helyükben, de legfőképpen nincsenek ötleteim arra vonatkozóan, hogy milyen erkölcsi elveket kellene vallaniuk gyilkolászás közben. Egy csatában, helyiségharcban már annak is nagyon örülsz, hogyha nem a saját bajtársaidat lövöd véletlenül, a civilekért nem igazán van érkezésed aggódni. Főleg ha nem veled barátságos civilekről van szó. Tessék kipróbálni, és ezt hozomra elhittem mindenkinek, aki próbálta.

Jelenleg a művelt nyugat percenként figyelmezteti az izraelieket, hogy az ellenséget, amely egyébként a szó szoros értelmében az amúgy is ellenséges polgári lakosságba ásta be magát, járulékos veszteségek nélkül legyenek szívesek legyőzni. Az izraeli katonák életének további jelentős kockáztatásával természetesen. Szerintem közveszélyes elmebeteg, aki ilyesmiket javasol. Bezzeg a Hamász szövetségesei nem üldözik ilyesmivel a terroristákat, hogy ne gyilkoljanak le csecsemőket. Ennél még nekik is több eszük van. Nincsenek illúzióik az elvbarátaikkal kapcsolatban és persze a háborúval kapcsolatban sem. 

Szerintem nem kellene beleugatnunk mások háborújába. Az egyetlen örömünk, hogy kimaradhatunk belőle. Ebből a beleugatásból  van az összes baj. Hadműveleteket nem lehet megtervezni politikai alapon. Illetve lehet, csak általában akkor sokkal szörnyűbb vége lesz a dolognak, mint lenne politikai szempontok nélkül. A Hamász hadművelete teljes egészében politikai alapokról indult, a bosszú, a félelemkeltés ugyanis érzelmi kérdés, tehát politika. Persze van, amikor az ilyesmi bejön, Vietnámban a Tet offenzíva is tipikusan ilyen volt. Hatalmas vereséget szenvedtek az észak-vietnámiak, de hangulatfordító volt, főleg a jelentős amerikai veszteségek miatt, megtörte az amerikai közvélemény győzelembe vetett hitét, tehát a politikai győzelem a kommunistáké lett.

De ebben az esetben szerintem tévedtek a palesztinok. Az amerikaiak elpucolhattak Vietnámból, de a zsidóknak nincs hová menniük. A nyugat nem fogta fel a maga mélységében azt, hogy az izraeli-palesztin konfliktus tulajdonképpen egy „végső megoldás” jegelése, béke csak akkor lesz, ha az egyik fél totális győzelmet arat. És a primitív nyugati felsőbbrendűség erkölcsi magaslatáról akarnak rengetegen belepofázni egy élet-halál harcba. Végül is általában a harctéri események mutatják meg, hogy egy háború megnyerhető-e, és Izrael teljes joggal gondolhatja azt, hogy ebben az új, teljesen bizonytalan világhelyzet egy lehetőség az eddig elfogadhatatlan méretű rendezkedésre. Végül is a Hamász is valami ilyesmire számított és ő is kezdte, kibillenteni az egyensúlyából a helyzetet, aztán lesz, ami lesz.

És főleg nem kellene úgy tenni, mintha a nyugat a közbeavatkozásával nem lenne benne nyakig ebben a konfliktusban, pontosan annyira, mint Irán, az oroszok, meg bárki. Persze szó sincs itt semmiféle etikáról, erkölcsről, jóakaratról. Talán csak az amerikai stratégák szerint nem érdeke az USA-nak egy egyértelműen győztes Izrael. De ettől még végletesen undorító az a mentalitás, amely a béke biztonságából inti önmérsékletre azokat, akik éppen ütközetben vannak. Veszélyesek azok az emberek és az olyan közvélemény, amely szinte kizárólag olyan emberekből áll, vagy olyan véleményformálók dominálják, akik soha nem jártak semmilyen háború közelében, de pontosan tudják, hogyan kellene érvényesíteni a fennkölt erkölcsi elveket a csatatéren.

Vezető kép: Rendőrök és a hatóságok által betiltott palesztinpárti szimpátiatüntetés résztvevői Bécsben 2023. október 11-én. 
MTI/EPA/Christian Bruna