A PestiSrácok.hu-n feltárt információk alapján megindította a nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda a békéscsabai múzeum 28 millió forintos közadakozásából megvásárolt Munkácsy-festménye miatt.
Több bizonyíték is arra utal, hogy A kis Jeanne hamisítvány, a Flirt című kép egy részletének közepesen silány másolata. A rendőrség feladata lesz megállapítani, hogy terheli-e büntetőfelelősség a kép eredetiségét igazoló ismert szakértőt, a múzeumigazgatót és a svájci eladót.
Jurák Kata – PS
Kisebb botrány követte oknyomozó blogunk áprilisi írását, amelyből kiderült: alighanem egy hamisítvány szerepelt abban a kihagyhatatlannak tűnő ajánlatban, amely végül minden idők legnagyobb hazai múzeumi közadakozására sarkallta a békéscsabai polgárokat. A helyieknek régi fájdalma ugyanis, hogy bár Munkácsy Mihály a városban élt, a csabai gyűjtemény csak a névadó néhány jelentéktelenebb alkotásával büszkélkedhet. Mint emlékezetes, a korábban ismeretlen állítólagos Munkácsy-képet egy titokzatos svájci öregúr, a magát Munkácsy távoli leszármazottjának rokonaként feltüntető Alexis Brasseur ajánlotta fel megvételre 2007-ben a Munkácsy Mihály Múzeumnak, igen rövid határidőt szabva a borsos összeg kifizetésére. A képet Boros Judit, a Magyar Nemzeti Galéria megkérdőjelezhetetlennek kikiáltott szakértője vizsgálta, pusztán egy nagyítóval, majd minősítette eredetinek. Holott már akkor több furcsaság övezte a semmiből előtűnt festményt, amelyen ráadásul Munkácsyé helyett szignóként A. Chaplin neve olvasható. Tényfeltáró cikkeinkből kiderült: vélhetően ez a kép tűnt fel egy francia aukción 1997-ben, néhány ezer eurós értékkel, a szignó pedig alighanem Munkácsy egy középtehetségű tanítványára, Arthur Chaplinra utal.
A cikkek közlése után valóságos gyalázkodás-cunamit zúdítottak a PestiSrácok.hu-ra. Szatmári Imre, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója a Békés Megyei Hírlapnak például azt nyilatkozta: „hozzá nem értő, alaptalan, buta okoskodással jó szándékú, önzetlen emberek bizalmát próbálják egyesek felelőtlenül megrendíteni. Munkácsy Mihály A kis Jeanne című festményén természetesen minden szükséges vizsgálatot elvégeztettünk, a kép eredeti”.
Mostantól Szatmári Imre a Nemzeti Nyomozó Iroda a nyomozás elrendeléséről döntő szakembereit is kénytelen lesz a „buta okoskodók” közé sorolni.
– A Nemzeti Nyomozó Iroda az a szerv, ahol egyedüliként olyan nyomozócsoport működik, amely az ilyen súlyos, műkincsekhez köthető bűncselekményekre specializálódott, és kellő szakmai tudással rendelkezik – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak Bérdi Zsolt, ügyvéd, aki közreműködött szerzőnk, Jurák Kata az ügyben tett feljelentésének elkészítésében.
A neves ügyvéd hozzátette: az NNI-s nyomozócsoport kellő instrukciókkal ellátva azonnal áttette az ügyet Békéscsabára. Bérdi Zsolt úgy véli: a beszerzett bizonyítékok alapján nem lehet eltussolni az ügyet, és csalás miatt felelniük kell azoknak, akik miatt a békéscsabai múzeumban látható A kis Jeanne-t Munkácsy alkotásaként tüntették fel, és akik nem kellő gondossággal jártak el a festmény megvásárlásakor.
Az ügyben már megtörtént az első meghallgatás (a vallomás a dokumentumtárban elérhető), amelyet Lup Zoltán rendőr alezredes folytatott le és információink szerint hétfőn újabb tanúkat kérdeznek ki.
Vélhetően fény derül arra is, hogy Szatmári Imre (élve a kutatási engedélyhez csatolt titoktartási záradékkal) miért rejtette el a közvélemény és főleg az adakozók elől a valóban megkérdőjelezhetetlen tekintélyű Munkácsy-monográfus Végvári Lajos lánya, Végvári Zsófia által elkészített műszeres festményvizsgálat eredményét. A műkincs kereskedelemben ma már Nyugaton elengedhetetlen, de hazánkban is egyre jellemzőbb, hogy a méregdrága alkotásokat szemrevételezés és nagyító helyett korunk technológiai vívmányaival is megvizsgálják. Az anyag- és röntgenvizsgálat egyértelmű választ ad arra, hogy a képet később átfestették-e, vagy használtak-e olyan festékanyagokat, amelyek a mű keletkezésének állítólagos időpontjában nem is léteztek, vagy nem voltak kaphatóak. A PestiSrácok.hu szerzője többek között azért volt kénytelen feljelentést tenni az ügyben, mert megtudta: A Tondo Kft. laborvezetőjeként Végvári Zsófia A kis Jeanne-ről is készített műszeres vizsgálatot, ám annak eredményét Szatmári Imre eltitkolta. A múzeumigazgató a nyomozók előtt azonban nem titkolózhat tovább.
Amíg a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai dolgoznak, neve elhallgatását kérő szakértőnk segítségével egy kis közös oknyomozásra invitáljuk önöket: hasonlítsuk hát össz a békéscsabai múzeumban őrzött A kis Jeanne-t és Munkácsy Mihály frissen előkerült festményét, a Flirt-öt.
___________
Közel 70 év után, 2012 májusában került elő a Flirt című Munkácsy festmény egy árverésen, pont akkor, mikor A kis Jeanne legitimitása megkérdőjeleződött. Remek időzítés, és egyben kiváló alkalom, hogy a két festmény „szerzője” megméresse magát, festői kvalitását. A Flirt című munka részletét próbáltuk meg összevetni a békéscsabai talánnyal, hátha megfoghatóbb eredmény születik egy szerény, tárgyilagos és kevésbé magabiztos megközelítésből, mint amilyet a Magyar Nemzeti Galéria felkent szakértője, Boros Judit hozott össze A kis Jeanne adásvétele előtt.
Nos, akkor Boros Judit A kis Jeanne-ről a békéscsabaiak számára készült szakvéleménye alapján (melyet dőlt betűvel közlünk) vegyük sorra a hasonlóságokat és a különbségeket a két festmény között!
B.J.: AZ ÖSSZBENYOMÁS: Amikor először ránéztem, szinte éreztem: ez Munkácsy-kép. A hangulata, a színei, a kompozíció. Már akkor ki mertem volna jelenteni, hogy eredeti.
Véleményünk: Amikor először ránéztünk csak némán meresztettük a szemünket. A két festmény kvalitása között olyan égbekiáltó minőségi különbséget láttunk, hogy a szavunk is elakadt és szinte azonnal ki mertük jelenteni, hogy itt valami gyanús.
B.J.: AZ ALAK ELHELYEZÉSE A KÉPBEN: hogy azért szakmaibb is legyek, tény, hogy Munkácsy alakjai jellemzően helyezkednek el a kompozícióban. Se túl távol, se túl közel, hanem kellemes középtávolban, hogy a figura úgymond „benne legyen a térben”. Nehéz elmagyarázni, de ez itt pont olyan, amilyennek lennie kell.
Véleményünk: A ki Jeanne ugyan benne van a térben, de az arányok festői megfogalmazása komoly kétségeket vet föl. A Flirt részleten a női alak formája, a lába, a karja arányos; lágy és kecses a tartása. A kis Jeanne végtagjai felső testrészéhez képest igencsak rövidek.
B.J.: A KÉP BEFEJEZETTSÉGI SZINTJE: a képen látszik, hogy nem tanulmány, ami a Flirthöz készült, inkább később annak egy részletét festette újra, hogy elajándékozhassa. Biztosan nem eladásra készült, mert nem fejezte be minden részletét. Az alak két kezénél érhető ez leginkább tetten: szinte csak odamaszatolta Munkácsy, ugyanakkor egyáltalán nem zavaró, látszólag teljesen a helyén van. Nem sok művész engedhette meg magának, hogy így befejezetlenül hagyja a képét, de Munkácsynál ez előfordult. Ugyanakkor az arc sokkal kidolgozottabb, s a Munkácsyra oly jellemző arcpír is jól látható.
Véleményünk: Valóban, Munkácsyra „annyira jellemző”, hogy megfest egy képet saját tehetségének megfelelően, ebben az esetben a Flirt-öt, s aztán később annak egy részletét, A kis Jeanne-t magához mérten sokkal gyengébb minőségben úgy, hogy a festő keze nyomára se lehet ráismerni. Az ecsetvonások, a színek a Flirt-en lágyak, magabiztos kézre utalók, míg A kis Jeanne című festményen görcsösség, darabosság látható. Köszönhető lenne ez egy vázlatra jellemző erősebb kontrasztok alkalmazásának, a durvább, elnagyoltabb ecsetvonásoknak, vagy inkább a festő szerényebb tehetségének?
Nézzük meg a kezeket! Micsoda különbség! A kis Jeanne-é kidolgozatlan, darabos, a lágyságnak nyoma sincs, s ha kinagyítjuk, olyan, mintha a bal kezén az ujjak csonkák lennének. A Flirt alakjának még a körmei is szépen kidolgozottak! Ez tényleg megengedte magának Munkácsy egy nem vázlatnak, hanem állítólag ajándékba készült mű esetén?
Az első képen az arc és részletei finoman kidolgozottak, a visszafogott színek lágysága bájt kölcsönöz a fejnek. A második képen az arc megfestése okozhatta a legnagyobb problémát a festőnek, hiszen a természetességhez semmi köze, csupán a görcsös megalkotni vágyás süt le „Jeanne” fejéről. Munkácsy korában a nők még nem használtak arcpirosítót. Az arcfestés a társadalmi hovatartozás jelképe volt évszázadokon keresztül. A finom sápadt arc a felsőbb társadalmi osztályra volt jellemző, míg az alsóbb munkásosztályét a szél fújta, cserzett bőr és a természetesen kipirosodott arc jellemezte. Amikor a szépségipar a 20. században Hollywoodba költözött, elterjedt az arcpirosító használata. A húszas években megjelentek a pirosítók és a bőrbarnítók.
Persze Munkácsyra jellemző, hogy egyes alakjainak arca valóban pirospozsgás, de soha sem egy kerek foltban, csak úgy odamaszatolva, mint akinek behúztak. S ami még rendkívül szembetűnő: az arc repedéshálója teljesen eltér a festmény többi részének repedéseitől. Más a festék, vagy későbbi az arc keletkezése? Ki fog derülni!
Akkor így ugye feltehető a kérdés: A kis Jeanne-t később festették? Vagy talán csak az arcával kínlódott a festő jó néhány évig, mikorra már a divatos nők arcpírt használtak? Vagy semmi köze a sminktörténetnek és a divatnak a dologhoz. Ellenkezőleg: valaki Munkácsy halála után festette meg A kis Jeanne-t, s bizonytalan kezekkel másolva a mestert? A két képen látható formák, színek és az ecsetkezelés nagy eltérést mutatnak. Oly nagyot, hogy az ember már ránézésre is észreveszi, hogy a két kép festője szinte lehetetlen, hogy ugyanaz a személy legyen.
B.J.: A KÉPEN LÁTHATÓ VIRÁG: Ez is nagyon jellemző rá, több zsánerképén is látható ez a fajta, cserépből kiindázó virágféle.
B.J.: A RUHA KIDOLGOZÁSA: Ez az elefántcsont szín, a barnákkal, szintén jellemzően Munkácsy. Akárcsak a hímzőráma, ami szintén tipikus, és most csak sejlik a hímzés, de ha letisztítják a képet a restaurátorok, s előjönnek a színek, akkor látszik majd, mennyire színgazdag.
Véleményünk: A látvány magáért beszél! Hasonló művészi ecsetkezelés, színhasználat, tehetség? A ruha kidolgozottsága a Jeanne-t ábrázoló festmény esetén sokkal durvább, mint a Flirt-nél. Ezt azzal éri el a titokzatos alkotó, hogy erősebb kontrasztokat használ és durvábbak az ecsetvonások, amelyek a végső festékréteg felhordásánál nincsenek finoman összedolgozva. Nézzük csak meg Jeanne ruhájának fehér gallérja mögött a mellkasra vetett egytónusú fekete (!) árnyékot! Nos, igen, a színek hajaznak Munkácsy palettájára. A festő előszeretettel használt muskátli motívuma tényleg megtalálható Jeanne mögött, de vajon egyetlen másolónak is eszébe jutna, hogy pontosan az indázó muskátlit hagyja el?
+1 érv, B.J.: AZ ECSETKEZELÉS: egyszerre könnyed és rajzos. Munkácsy rajzolt is az ecsettel, ugyanakkor a következő mozdulattal már foltot is ad a képnek. Ezen is jól látszik. A kép tehát valódi, akárcsak annak az esélye, hogy Békéscsabát, Békés megyét, ezzel együtt az országot gazdagítsa. Ám hogy ez végül sikerül-e, az már egy másik történet.”
Véleményünk: A kis Jeanne esetében könnyedség helyett inkább görcsösség, lágyság helyett durvább és a küzdelmes megalkotni vágyás mozdulatai érzékelhetők. Igaz, az arc nehezen jött össze, de aztán később csak sikerült valahogy. Ezeken a felsorakoztatott nüansznyi dolgokon is jól látszik, hogy A kis Jeanne megvásárlása gazdagítani fog valakit, vagy valakiket. S végül – mint már tudjuk – összejött minden, mondhatjuk ez sikerült!
És akkor térjünk csak vissza A kis Jeanne arcára és a festményről készült, legutóbbi cikkünkben már megszellőztetett röntgenképre!
Mit látunk a röntgenképen?
Felfedezhető az alak, de a környezetében lévő tárgyakból semmi és az arca teljes egészében hiányzik. Itt van a kutya elásva! Adott egy bizonyos kor, van egy vászon, amire valaki feldobott egy vázlatot Jeanne-ról, aztán nem sokkal később hozzáfestette a környezetet. Mint tudjuk az alakábrázolásnál az arc és a kéz mesteri megfestése a legkeményebb dió. Ez A kis Jeanne szegény festőjének sem jött össze úgy isten-igazán. A kezét az alakábrázolásnál még csak összedobta valahogy, viszont a fejjel megküzdött. Hosszú időbe telhetett, hogy Jeanne ne fej nélküli lovasként legyen ábrázolva, s ez magyarázza a kép többi részétől eltérő repedéshálót, amit nem csak a festményen szabad szemmel (nagyító nélkül) is látható stílusjegyek, valamint a röntgenkép is alátámaszt. Mint tudjuk a röntgenfelvétel mindig a legkorábban készült réteget fedi föl, s ennek köszönhetően tudják megtalálni a szakemberek a festmények alatt elrejtett korábbi alkotásokat. Ami ennél is jóval érdekesebb: a röntgenkép jól mutatja, hogy a művész, vagy az utánzó ceruzával rajzolta körbe az arcot. No, de ilyet? Munkácsy soha, de soha sem használta a ceruzáját festményei elkészítésének segédleteként.
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33 kiadvány 321, 322. oldalán olvasható az alábbiakban idézett két szövegrész.
„A Kutyacsalád hordozó felülete, a mahagóni alap ránézésre nagyon hasonló erezettel bír, mint A kis Jeanne című kép táblája. A jövőben érdemes lenne ilyen irányú vizsgálatokat is elvégezni. Megvétele után ugyanis A kis Jeanne-t a Kutyacsaláddal együtt Végvári Zsófia, a festő monográfusának lánya – többek között – anyag- és röntgenvizsgálatnak veti alá azon céllal, hogy a két, nagyjából azonos időszakban készült festményhez használt festékanyagokat összehasonlítsa, valamint hogy lehetőséget teremtsen egy, a kép alatt rejtőző másik kompozíció felderítésére. Az első vizsgálat egyértelműen bizonyítja a feltételezéseket, azaz, hogy a két kép azonos összetételű festékanyagokkal készül. A röntgenezés azonban nem hozott eredményt, egyik fedőréteg alatt sem találtunk más ábrázolást vagy vázlatot.”
Tényleg, Szatmári igazgató úr? És akkor hová tűnt a röntgen által kimutatott eredeti festékrétegről Jeanne feje?
És mi a helyzet a szignóval?
„ A festmény Békéscsabára kerülése után végzett restaurálás nyomán viszont egyértelműen olvashatóvá vált a kép bal alsó sarkában lévő ajánlás: À Chaplin 88. A kép provenienciája és az ajánlás között némi ellentmondás mutatkozik, melynek feloldására pillanatnyilag nem áll megfelelő információ a rendelkezésünkre. A művészet története újabb megoldásra váró rejtvénnyel gazdagodik.”
Ugye, hogy sok a kérdés, amire reméljük, hogy a nyomozás során válaszokat is kapunk…
Bakonyi Gábor.
2019-06-06 at 18:34
Munkácsy Mihály jó festő volt, ám műveit erősen túlértékelik. Például egy Székely Bertalan, Madarász Viktor, Borsos Miklós, Benczúr Gyula képet megnézünk akár távolról, akár közelről, akár nagyítóval, tökéletes munkát láthatunk. Munkácsy viszont csak távoli személetre való, szép összbenyomást ad, de ha közelről megnézzük, akkor tele van hibákkal, sietős, kidolgozatlan ecsetvonásokkal… Munkácsy valahogy úgy festett, hogy bitumen alapozásra gyorsan készített egy aláfestést, és ehhez fényképeket is felhasznált, aztán az aláfestésre egyetlen lazúrréteget tett föl ecsettel, aztán legvégül foltokban fehér festéket kent festőkéssel. Minden komolyabb festő törekszik arra, hogy lehetőleg vékonyan fessen, de a festőkéssel felkent fehér jó vastag, ami már maga is hibának számít. (További hibák, hogy néha az ecset szőre hullott, és a szőrszálak örökre beleragadtak a festményeibe.) Ez a technika gyorsabb és egyszerűbb mint a régi festők (Tiziano) réteges festési eljárása, de ragyogóbb színeket ad, mint az impresszionisták prima-festési eljárása, mivel félúton van a két irányzat között. Igazán tökéletes festményeket viszont csak réteges festési eljárással lehet megfesteni, igaz, csak sokkal lassabban és nagyobb munkával mint ahogy Munkácsy festett. Munkácsy tehát gyorsan festett, és szerette elnagyolni a képeket, ám ennyire elnagyolta volna? A kép ránézésre harmadrangú festői munkának tűnik…
Anna
2016-03-28 at 14:45
Elárulná valaki, hogy mi lett az ügy kimenetele?
Hamis?
Eredeti?
Nagyon érdekelne a dolog…