Óriási tapssal fogadta a MOB, hogy az Európai Olimpiai Bizottság „2017 European Olympic Laurel” díjjal tüntette ki Gallov Rezsőt. A magát Vitray tanítványának valló sportújságíró, sportvezető a Kádár-diktatúrában újságíróból lett a MÚSZ-főtitkára, később kétszer is megengedték neki, hogy Kanadában dolgozzon, és utána mindig új életet kezdhetett itthon is. Pályafutása a rendszerváltás idején indult be igazán.
Sportvezetői életműve elismeréséül „2017 European Olympic Laurel” elnevezésű díjat kapott az Európai Olimpiai Bizottságtól Gallov Rezső sportvezető, író, újságíró, edző, az úszószövetség korábbi főtitkára, az Országos Testnevelési és Sporthivatal korábbi elnöke, a MOB alelnöke. A díjazott személyére a Magyar Olimpiai Bizottság adott jelölést. Az elismerést – a díjazott távollétében – Kulcsár Krisztián, a MOB helyszínen tartózkodó elnöke vette át Zágrábban, az Európai Olimpiai Bizottság 46. közgyűlésén, szombat délelőtt.
Gallov Rezső elismeréséről az Európai Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottsága a 2017. szeptember 29-ei, baki ülésén döntött, amiről – gratulációját is kifejezve – Janez Kociancic elnök levélben tájékoztatta Kulcsár Krisztiánt. A MOB elnöke a szervezet október 14-ei közgyűlésén informálta a jelenlévőket a magyar sportvezető kitüntetéséről; a MOB tagjai hatalmas tapssal üdvözölték a bejelentést.
„Történelmi pillanat ez a magyar sport számára, amely mostantól Gallov Rezső nevéhez fűződik. Ő az első magyar sportszakember, akinek szakmai életútját és tevékenységét az Európai Olimpiai Bizottság kitüntetett figyelemmel jutalmazza.
Büszkék vagyunk rá!
– jelentette ki az olimpia.hu-nak szombaton Zágrábban Kulcsár Krisztián.
Gallov Rezsőre már sokan büszkék voltak korábban is. Az Aradon született Gallov Rezső 1956 és 1965 között több csapatban is vízilabdázott, a Szeged és a Szolnok után a fővárosban is, ahol a Bp. Honvéd, majd a Csepel Autó játékosa volt. „Közben 1964-ben felvettek a Nemzeti Sporthoz – emlékezett vissza a Népszavának. – Elébb munkatárs lettem, később a vízi sportok rovatának a vezetője. A sportújságíráskodást a napilapnál olykor megszakította az élet, például amikor a vízből a partra kerülve a hetvenes évek elején az úszószövetség főtitkára lettem”.
Tehát kiemelték a laptól – mint különösen megbízható újságírót. Ahogyan később ugyanez történt Gyárfás Tamással is.
Gallov pályafutása ezután indult meg igazán: több olimpián is részt vett. A Magyar Úszó Szövetség főtitkáraként, a magyar csapat vezetőjeként volt ott a 72-es olimpián Münchenben, majd Kanadában vállalt munkát, így az ottani szövetség technikai igazgatójaként volt jelen a 76-os játékokon Montrealban.
Portálunk hálózat rovatának olvasói azért elgondolkozhatnak ezen. Ma már tény, hogy a külföldi tudósítók be voltak szervezve, lehetséges, hogy Gallovnál (akkor már sportvezetőként) erre nem volt szükség, de hogy kiengedik külföldre, és utána simán vissza, az sokatmondó. Ahhoz nagyon jó kádernek kellett lennie.
A Népszava azt írta:
„Aztán ötévi itthonlét után 1985-ben újabb öt esztendőre visszament Észak-Amerikába.”
Mert ez akkor ilyen egyszerű volt, ugye. Maga Gallov így beszélt:
„Egykori kanadai tanítványaim ekkorra értek be, s az ő akaratuk is benne volt ottawai munkavállalásomban. Onnan hívott haza 1990 nyarán Andrásfalvy Bertalan, akinek a felügyelete alá tartozott az akkori sporthivatal. Úgy vettem át az OTSH vezetését, hogy soha semmiféle pártnak nem voltam tagja,
nem voltam politikailag elkötelezett, ezért is tudtam a sportot következetesen nemzeti ügyként kezelni, az Antall-kormányt követően Horn Gyuláék idején is.”
Tény, hogy Barcelonában és Atlantában mint a OTSH első embere, sportállamtitkárként valamint a MOB alelnökeként vett részt. Újságíróként is utazott, legutóbb Londonból is tudósított. A sydney-i olimpiáig a Nemzeti Sport főmunkatársa volt. Hitvallása így fest: „Vitray Tamástól, akitől tanultam, kölcsönvéve a kifejezést: én is kommunikátor vagyok, az a jellegzetes típus, aki véleményt nyilvánít és informál.”
Gratulálunk a kitüntetéshez!
Fotó: Olimpia.hu
Artur
2017-11-26 at 09:08
A cikk jó. Vitrayról is előkerültek fényképek, a kicsi törpe AVH tisztként dagadozik rajta, büszkén szeretne magas is lenni. Magyar már nem annyira.
Ma a baloldali kannibál, arra hivatkozik, sajnos joggal, hogy bérborznak, vagy Bencsiknek, gyakorlatilag minden újságírónak, ingyenélő és naplopó elemnek a kádár érában, bizony bolsevik múltja van. Ez igaz. Ettől még ennek a fiatal, mindenképpen ártatlan gyereknek, az IGAZSÁGÉRTEZÉT, a valóság kutatásának igényét és áhítatát senki ne próbálja elvenni!
„Mert ez akkor ilyen egyszerű volt, ugye.” NA EZÉRT JÓ KUTATÓ! Ez a lényeg! Az odaállók ma, akár balosak ma, akár magyarok lettek. Az unalomig ugyanazokat az érveket recsegik, saját életük felmentésére. Persze, hogy árulók voltak, s gyakorlatilag nagy erővel tolták kádár szekerét. Kádár célja nem egyéb, mint hogy a magyar a „gyermektelenség retortáin elillanjon a megsemmisülésbe.”
Persze, hogy csak és kizárólag, megbízható káder mehetett külföldre, egy osztályvezető sem lehetett magyar ember, talán a nyolcvanas évek végéig. Gallov és s a későbbi daliáspali, egyik kutya, másik eb. Ahogy a mindenkori kisslászlók bármit megtehettek, ahogy Gyárfás, vagy vitray, vagy knézy, vagy Gyulai, csak abból lehetett, aki maximálisan nem csak odaállt, hanem megbízható volt. S ehhez, az aláírásuk,a fogottságuk, a beszervezésük, elemi alapfeltétel! Furcsa, de bizonyosan igaz. Horvát Jánostól, Feledy Péterig, a ki tud többet a Szovjetunió szervilis és teljesen nyíltan odaálló balosaik az összes, megbízható káderek csupán. Mi a baj Vitrayval kérdezi egy álnaiv? Gyakorlatilag minden. Hiszen soha nem tudjuk meg, milyen lett volna egy olyan sportosztály tévérendszer, ahol keresztények is szót kaphattak volna? Jóval később egy élő adásban Vitray Balczóval csinált riportot, ott kérdezte Balczótól, miért nem szerepel soha a tévében,stb. Mert nincsenek ott keresztények, felelte Balczó, majd hozzátette, Magyarország zs. hódoltsági terület. Mennyire politika valójában a sport, azt semmi nem bizonyítja jobban, mint a szervilis magyar sportvezetők tettei, Moszkva és Los Angeles ügyében. Ilyenkor jön a közös kannibál kórus, nem lehet mindenki Balczó András! 9 millió abortusz van, a kádár kor nemzedékei mögött. Tényleg nem lehet mindenki Balczó András. De legalább törekedhetne rá. S mindenkinek volt és van szabad akarata. Másik duma, mit csináljon a közélet szereplője, ha annak idején olyan tehetséges volt, s élni akart, akkor oda kellett állnia. Ez is hazugság. Hiszen csak fellázadt proli a sportoló. Nagyon kevés lesz közöttük ember, mint Egerszegi Krisztina, vagy Balczó András. a 99 százalék, éppen olyan aljas, mint a foci világ, ott is ugyanezek vannak, vagy a ripacsok tevekörei, vagy az a bizonyos 251 író, aki nevét adta a kádárizmushoz, s aláírt. Itt egy bizonyos Fári tényleg doktor a kenetteljes farizeusságban, ne higgyünk nekik! Lehet, hogy ő személyes vonzódást érez Gallov Rezső iránt, ehhez joga van. De mi, magyarok, mindig undorodtunk s ma is undorodunk tőlük. S ahogy Daliáspaliról kiderült, hogy valójában csak egy tahó, aljas kis tolvaj, s piti gazember, hiába nevezték ki köztársasági elnöknek, vagy minek, bárminek. Maradt, aki volt, odaálló kis stréber, minden rendszer, mindenkori sinkovista.
Ilyenkor szokott jönni a másik szokott szöveg, az ismert unalmas lemez. Mi azért fanyalgunk, „trollkodunk”, mert mi nem voltunk elég tehetségesek, hogy térdeljünk Feledi Péter módra, a ki tud többet a Szovjetunióban-nal kezdve karrierünket, vagy miért nem mi táncikáltunk az egy kicsi mozgás mindenkinek kell népszerűségében, miért nem vonultunk fel május elsejéken, integetve a gyilkosnak. Mi magyarok, év végi tévéadásban, nem imádkoztunk Kádár János elvtársért, s nem kívántunk mindenkinek egy boldog új évet, koccintva az Ördöggel. Amikor még a temetetlen halottakon ült a legvidámabb barakk összes polgára, jó estét nyár, jó estét szerelem!
MINDENKI VÁLASZTHATOTT, milyen élete lesz. Hamvasként éjjeliőr, kábelgyári segédmunkás, marad továbbra is tiltott. Vagy. Támogatott lesz, de ehhez bizony kellett a szerelmes levelek éves megalázkodása, a soha nem felejtjük kádár jános elvtárs meleg biztató mosolyát, tekintetét meghunyászkodó prolisága, a pufajkások bumburnyáksága. Gallow is a könnyebb utat választotta, hiába nem lehet mindenki Balczó András. Ha tényleg oly tehetséges volt, akkor könnyen lehetett volna, paraszt, önálló gazda, vagy gomböntő, pálinkafőző, vagy gebines. EZEKBEN SEM LEHET TELJESEN MEGBIZNI. Emlékszem, amikor apám régi katonatársával, szintén osztályidegennel találkozott a Városligetben, minket vittek gyerekeket a cirkuszba. Léggömb-árus lett, rövid beszélgetésük után, apám mondja a családnak. Innentől kerülni kell, hogyan kaphatott ő engedélyt? Gyanús tehát. Aki tényleg érti a kort, vagy meg is élte, tudja, igazat mondok. A sportvezető micsoda, ha nem politikus? Meséljék már el, akik itt hozzászólásaikban védeni kezdték. De, ma már többet ne hazudjanak. A cikk jó, bár igaz, megszerettem ezt a gyereket, s innentől elfogult vagyok vele. Mert az Igazságot keresi. S nem csak keresi, meg is találja azt.
Dr. Fári László
2017-11-25 at 11:53
Örülök, hogy nem csak ostoba, vagdalkozó irigyek szóltak a témához a primitív, gyalázkodó cikk alapján. Én személyesen ismertem Gallóv Rezsőt, edzőm volt. Jóképű, kiváló fellépésű úriember volt, aki csodálatos szeretettel és türelemmel foglalkozott velünk barátjaival, Gyarmati Dezsővel és Königh Györggyel együtt. Igen, a tehetséges emberekre minden rendszernek szüksége van. Gallov Rezső az egyetemes magyar sportot szolgált sportolóként, edzőként, újságíróként és sportvezetőként is. Bár csak lennének hasonló kaliberek a mai sportvezetésben is,
Dr. Fári László
KARY
2017-11-25 at 11:47
Azok a balliberális ,Kádári diktatúra újságírói üvöltöztek és tiltakoztak a hazai sajtó ,média kádári rendszer talpnyalóitól a megtisztítása ellen ,akik most a zsidózó és cigányozó Vonát és Jobbik pártját veszik be a balosan liberális pártok választási koalíciójukba.Erre példa a Spinozában amit a balliberál zsidóság szervezett Jobbikosokkal együtt.
tango47
2017-11-25 at 11:30
Barokkos túlzás azon élcelődni, hogy valaki kapott útlevelet nyugatra az átkosban.