“A magyar történelemben a rendszerváltással ténylegesen megszűnt a cenzúra és megvalósult a szólásszabadság, és meg kellett volna történnie az egész magyar irodalom újraértékelésének a kezdetektől a határon túli irodalmakig és az emigráció irodalmáig” – írta Orbán János Dénes a MagyarIdők.hu-n megjelent írásában. Mint hozzátette, nem ez történt, ehelyett fölállt egy balliberális elitista kánon, amelynek holdudvara “hülyének néz minket”. Mint kifejtette, “a politikában is folyamatosan hülyének néz, miközben egy évtizede zsinórban szenvedi a súlyosabbnál súlyosabb vereségeket, és idén olyan csapást szenvedett, amiből egyhamar nem fog talpra állni. A vereség oka a mérhetetlen gőg, ami, úgy tűnik, a baloldali gondolkodás legfőbb jellemzőjévé nőtte ki magát”.
Orbán János Dénes a MagyarIdők.hu-n megjelent szombati jegyzetében arról ír, a balliberális oldalon ismét kiverte a biztosítékot egy, a magyar kultúra és főleg az irodalom állapotáról szóló kijelentés. Ezúttal ugyanakkor nem Szakács Árpád egy újabb írása, hanem Békés Márton, aki úgy fogalmazott, hogy meg kell szabadulni az olyan sablonoktól, hogy Esterházy a jó író, vagy hogy a liberális közegnek kell megfelelni, és hogy az a fontos, amit a Magyar Narancs ír. Orbán János Dénes hangsúlyozza, súlyos félremagyarázás azt állítani, hogy ez a magyar kormány álláspontja is egyben, hiszen „egyetlenegy, a kultúra fölötti bábáskodással megbízott politikust sem hallottunk nyilatkozni a témában”. Ezek a gondolatok véleményrovatokban jelennek meg, amit Orbán János Dénes szerint azért fontos hangsúlyozni, mert
ellenlábasaink láthatóan vagy funkcionális analfabéták, és ezeket a nyilvánvaló dolgokat képtelenek megállapítani, vagy szándékosan ferdítenek, hogy manipulálják az olvasóikat.
Mint hozzáteszi,
akik azt hiszik, hogy egy kormánypárti orgánumnál nem kreatív és önállóságot élvező tollforgatók, hanem egyenarcú végrehajtó csinovnyikok melóznak, ellentétben a „független-objektív-haladó” sajtó öntörvényű, karizmatikus és politikailag is oly eredményes héroszaival, ám hadd higgyék. Akik azt hiszik, hogy írásaink felső utasításra történnek egy konkrétan meghatározott kultúrpolitikai cél érdekében, azok roppant naivak és laikusak, és mit sem tudnak a politika és a kormányzás mechanizmusáról.
Orbán János Dénes hangsúlyozza: amiről a balliberális sajtó azt állítja, megosztottság, marakodás a nemzeti oldal kultúrszférájában, az valójában véleménykülönbség. Azt jelenti, hogy egyféleképpen látja Szakács Árpád, másképpen L. Simon László, megint másképpen Békés Márton, másképp a PestiSrácok vagy a 888 publicistái, merthogy különböző emberek, eltérő érintettséggel. Hozzátette, ebből elméletileg társadalmi vitának kellene kialakulnia, erre azonban ugyanakkor szerinte nincs esély, mivel nincs vitapartner. Mint kifejtette,
az egész magyar ellenzéki média tele van sivalkodással, hogy a galád kormány meg a csinovnyikjai ki akarják törölni a köztudatból Esterházyt meg egyáltalán mindenkit, aki a baloldali és nem a nemzeti-konzervatív-népiesch vonalhoz tartozik (mintha egy határozott vonalat lehetne húzni a kettő közé).
Hozzáteszi,
csakhogy az ellenlábas szekértábor hülyének néz minket. Ahogy a politikában is folyamatosan hülyének néz, miközben egy évtizede zsinórban szenvedi a súlyosabbnál súlyosabb vereségeket, és idén olyan csapást szenvedett, amiből egyhamar nem fog talpra állni. A vereség oka a mérhetetlen gőg, ami, úgy tűnik, a baloldali gondolkodás legfőbb jellemzőjévé nőtte ki magát.
Orbán János Dénes szerint a baloldali értelmiségiek ráadásul
elképesztő agresszivitással védik érdekeltségeiket, mintha kizárólagossági joguk lenne az élet minden területére. Ha támadnak, vehemenciájuk félelmetes, az eszközökben nem válogatnak, és ez sajnos legtöbbször visszariasztja a kevésbé harcos konzervatív értelmiségit.
A szerző felhívja a figyelmet arra is, hogy a magyar történelemben a rendszerváltással ténylegesen megszűnt a cenzúra és megvalósult a szólásszabadság, és meg kellett volna történnie az egész magyar irodalom újraértékelésének a kezdetektől a határon túli irodalmakig és az emigráció irodalmáig.
Nem történt meg: egy elitista kánon állt föl, amelyben még a legnépszerűbb költőfejedelmeknek, Faludy Györgynek vagy Kányádi Sándornak sem jutott főszerep. A főszerepet Esterházy Péter kapta meg
– írja Orbán János Dénes, hozzátéve, hogy még a Nobel-díjnyertes Kertész Imrét is sikerült végül agyonhallgatni, amikor kiderült, hogy „nem feltétlen híve Európa “öngyilkos liberalizmusának”, és pofátlan módon elfogadta a Magyar Szent István Rendet a nemzeti kormánytól”. Faludyra és Kányádira kitérve Orbán János Dénes kijelentette, egyik sem szegődött el szekértáborokhoz, nem is voltak rászorulva, a saját útjukat járták, ugyanakkor mindketten nemzeti érzelműek voltak. Mégis, a két költőóriás recepciója a liberális térfélen gyakorlatilag a zéróval egyenlő.
Most akkor megjegyezném azt is, hogy az egyik emigráns volt, a másik pedig határon túli. Ennek azért van relevanciája, mert ha megfigyeljük, a balliberális kánon ünnepelt élvonalában aligha találjuk meg az emigráció vagy a határon túli irodalom nagyságait.
– írta. Föltette,
a mellőzésnek vajon a piacféltés lehetett az oka? Vagy egyszerűen a gőg, a bölcsesség hiánya és a felelőtlenség? Mindenesetre a kortárs magyar irodalmi érvényesülés hasonlatos volt egy amerikai popfesztiválhoz. Aki feljutott Budapestre és elég ügyes volt, közösült, aki nem, az legfeljebb onanizált.
Forrás: MagyarIdők.hu; fotó: MTI
e.házi bandi
2018-07-22 at 13:15
A mérhetetlen gőg szereplőjévé vált balliburnyákokat gyógyítani kell. Ehhez a korabeli gyógymód a köztéri ketrecbe zárás volt, amit most az internet lehetőségeivel helyettesítve lehet alkalmazni. A pszichiáterre nincs szükség, mert a gőgből kigyógyításnak legmegfelelőbb lehetősége a korlátlan nyilvánosság. A pszichológiai gyógyintézet vigyorgójánál sokkal hatásosabb és olcsóbb megoldás.
Kétes
2018-07-22 at 09:05
Pontos diagnózis OJD-től. Nem lehet rendszerváltás az iridalmi közvélekedésben amíg a csendes, vagy még inkább agyanhallgatott magyar (határon túli és hazai) irodalom bemutatása nem megfelelő. A hazai kánont kétség kívül az egymást támogató ballib csoportok szabták/szabják meg. Ennek a megélhetés vezérelt ballib internacionálénak vannak hazai konzi hasznos hülyéi is, akiket a ballibek is tolnak. Az irodalom terén pedig ne felejtsük a német államilag finanszírozott könyvkiadókat, akik pénzügyi és ideológiai támasztékot adnak/adtak pl. Esterházynaj. Mellesleg Esterházy letargikusan vette tudomásul, hogy Kertész kapta a Nobel-díjat és nem ő.
Mellesleg OJD-nek az M5 csatornán van jó irodalmat népszerűsítő műsora. Több ilyen kéne.
Rakovszky István
2018-07-22 at 15:36
Hazaszeretet / Nemzetköziség
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván (1885-1960))
1.
Nem hiszek én soha abban,
Ha akármily nagy szavakban,
S akármilyen egyre-gyakran
Valaki azt hirdeti:
Az egész emberiséget
Szereti; épen ezért meg
A haza mindegy neki.
(más változatok az utólsó két sorra:
Szereti, mint egy egészet
És a hon mindegy neki!
Szereti, s ahon evégett
Egészen mindegy neki!)
2.
Mert, ha kivel együtt élünk,
Kivel egy nyelvet beszélünk,
És egy Úristentől félünk,
Szivünk át nem öleli:
Úgy a szeretettel baj van,
Gyökere nincs dús talajban,
Gyümölcsét nem érleli.
(Magját nem érlelheti.)
3
Aki tud szívből szeretni,
Együtt sirni és nevetni,
Áldozattal számot, vetni,
Nem távolban keresgél:
Kell,hogy elsőbb azt szeresse,
Aki ott van őmellette,
S azt a földet, melyen él…
4.
Gyűlölködő, irigy jellem,
Melyben nincs testvéri szellem,
Akinek a szomszéd…ellen,
Hazátlanul meglehet:
De szent érzést, amely átfog
Egy egész embervilágot,
Ilyen sziv nem rejteget!
5.
Nehéz utat kell befutni!-
Világtestvérséghez jutni,
Mindenkit szeretni tudni,
Csak ilyen áron lehet:
Ne is, áhítson rája,
Akinek az iskolája
Nem volt a Honszeretet!
6.
Ezért sosem hittem néked,
Aki folyton azt beszéled,
Szeretsz minden távol népet
S a hazát nem szereted:
Mert aki még ezt sem tudja,
Annak, ugyan miből futja,
Hogy szeressen egyebet?
.alma.
2018-07-22 at 22:58
” Kell,hogy elsőbb azt szeresse,
Aki ott van őmellette, ”
Azt mélyebben szereti.
Minden embert “kell” szeretni, de nem a saját nemzete rovására.
Az ember Isten kíséretében, bárhol otthon tudja érezni magát.
Isten nem különíti el a nemzeteket, annyit tesz kitételnek, ne legyetek a hitetlenekkel fele más igában.
Egy nemzetnek mások anyagi érdekei miatt nem kell “elpusztítani” magát.
idirablo
2018-07-22 at 09:04
Aki azt meri állítani, hogy az ilyesféle írások vezettek a hk-hoz, azt jól meg kell büntetni, mert a hk-nak nem lehetnek okozói a zs-k.
Miért nem? Mert csak.
ómió
2018-07-22 at 08:04
Már azóta megy, hogy a parasztot mindenéből kifosztva “sikeresen” kolhozba tudta hajtani. Azóta “csalhatatlan”!
Ács József
2018-07-22 at 07:44
Jannus lumpen-proli gondolkodó elvtárs jót “magyarozott’ és most nagyon felsőbbrendű, kiművelt kritikusnak gondolja magát,mint Juliska a varrodából,aki fejből nyomta a kommunista kiáltványt a kocsmában. Megállt az idő. A huszadik század elején is ez volt a kérdések kérdése. “Egy nép a saját országában joggal érzi magát szuverénnek, s ha végét akarja vetni egy átlag 2-7 százalékos kisebbség gazdasági, kulturális uralmának, valamint közvetve ezeken át érvényesülő politikai hatalmának, akkor ehhez a legtisztább emberi és demokratikus joga van. Közép-Európa népeinek egész sora szemlélte egyre nyugtalanabbul azt a már két emberöltő óta fokozódó tünetet – ami egyébként már sokszor előfordult Európa 1500 éves története folyamán, és minden esetben a tünet drasztikusabb, vagy kevésbé drasztikus likvidálásához vezetett -, hogy a .. (javítás,piréz) gazdasági és ezen át politikai életében egyre jelentősebb szerephez jut, gazdasági erejénél és politikai hatalmánál fogva egyre nagyobb mértékben erőszakolja rá saját ízlését, formáit és kultúreszményeit, amelyeknek fejlesztésére és támogatására vagyoni túlnyomósága következtében intézményeket állíthat, orgánumokat irányíthat és saját maga által megszabott irányba, amelyeknek kifejezésére műveket és alkotókat segíthet érvényesülésre és műveket és alkotókat, s ezzel irányokat nyomhat el, s mindezek által a gazdasági, politikai és kulturális uralom tényét valósítja meg.” (Néhány szó a … (javítás,piréz) katasztrófáról)
Rakovszky István
2018-07-22 at 15:34
Ha jól meggondoljuk, 1848 előtt a nemesség a lakosság jóval nagyobb %-át képezte, mint most az ANARCHISTA megmondók aránya, de mivel a nemesség a francia “felvilágosodás” elvei szerint idejét-múlt volt, el kellett törölni az előjogait, mert a nemesség nem a gyors profit, hanema generációkon keresztüli fenntarthatóság szerint irányította az országot.
Igaz akkor is volt egy része – akiket a külföldi udvar telepített be, emelt fel – amely az idegenek érdekeit szolgálta. De aztán pár generáció múltán más a saját előnyeik miatt is a magyar érdekekért munkálkodott.
Logikus
2018-07-21 at 22:30
Hát ez az összegzés a BALLIBEKRŐL egyszerűen frenetikus…