Törökországba érkezett szerdán este Orbán Viktor kormányfő, hogy először Ankarában elnököljön a Magyar–Török Felső Szintű Stratégiai Együttműködési Tanács ötödik ülésén Recep Tayyip Erdoğan török államfővel. A miniszterelnök ezt követően Isztambulban fog tárgyalni partnereivel a Türk Nyelvű Államok Tanácsának csúcstalálkozóján.
A Türk Tanácsban a magyar szerepvállalás a 2010-es évekig nyúlik vissza, amikor a kormány elindította a keleti nyitás politikáját. Ennek lényege az volt, hogy az eddig jellemzően uniós vagy nyugati súlyú gazdaságpolitikát és külpolitikát nem feladva, de keleti szomszédságunkban erős pozíciókat építsen ki az ország, főleg gazdaságilag
– vázolta a török–magyar kapcsolatok hátterét a Magyar Nemzet megkeresésére Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének szakértője. Hozzátette: a programnak egy nagyon fontos része volt a politikai kapcsolatok javítása, különösen a türk népek esetében, hiszen a kirgizek, de leginkább a törökök és kazahok esetében van egy erősebb testvériségérzés a magyarokhoz.
Nagyon sok török úgy gondolja, hogy a magyarok a török népekhez tartoznak, a kazahok egy része szintén hasonlóan vélekedik, ahol létezik is egy madzsar nevezetű törzs
– mutatott rá. A türk országok és a Magyarország közti kapcsolatok fejlődésének eredményességére utal, hogy a közép-ázsiai államok legtöbbjében nyílt az elmúlt években magyar nagykövetség, például Üzbegisztánban és Kirgizisztánban, a befektetési lehetőségek pedig szintén bővülnek a hazai cégek számára. A magyar–török kapcsolatok elemzésekor nem feledkezhetünk meg a történelmi múltról sem: noha az Oszmán Birodalom százötven éven át tartotta megszállás alatt a magyar területeket, az első világháború során már együtt harcoltunk a törökökkel, és Magyarország NATO-csatlakozása óta újra egy szövetségi rendszerben vagyunk. Egeresi Zoltán elmondta: az Oszmán Birodalom, majd később Törökország több esetben játszott pozitív szerepet hazánk szempontjából, hiszen több magyar személyt is befogadtak, például 1956-os menekülteket is, de a törökországi Rodostóban hunyt el 1735-ben Rákóczi Ferenc, valamint Kossuth Lajos is élt az Oszmán Birodalomban egy ideig.
A jelenlegi viszonyokat már nem határozza meg ez a százötven év, pragmatikus politikai együttműködés zajlik a két fél részéről
– tette hozzá. Orbán Viktor ankarai tárgyalásának egyik fő napirendi pontja Magyarország és Törökország kapcsolatainak áttekintése lesz, továbbá a felek az aktuális regionális és nemzetközi fejleményekről is értekezni fognak.
A találkozó megerősíti azt a közös célt, hogy elmélyítsük kétoldalú kapcsolatainkat stratégiai partnerünkkel és szövetségesünkkel, Magyarországgal, valamint megerősítsük együttműködésünket a többoldalú kapcsolatok terén is, különösen a NATO-ban, az Európai Unióban és a Türk Tanácsban
– részletezte a közlemény a találkozók céljait.
A bejelentés szerint a felek különféle megállapodásokat és jegyzőkönyveket fognak aláírni a kétoldalú kapcsolatok erősítése céljából. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője arról tájékoztatta tegnap az MTI-t, hogy a magyar delegáció tagjaiként több miniszter is részt vesz az eseményeken: Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Novák Katalin családokért felelős miniszter, Pintér Sándor belügyminiszter, Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, valamint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kíséri el Orbán Viktort török útjára. Várhatóan téma lesz a hadiipari együttműködés, valamint Törökország megkerülhetetlen szerepe a migrációban.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala
Kiss Róbert
2021-11-11 at 16:32
Ők “RÉGIMÓDIAK”a partner SZAVA!!!számít,az üzletben is,nincs ügyvéd,nincs kényszer,libsiknek értelmezhetetlen kultúra,ahol a szavaknak van súlya!!!MERT TE AZT MONDTAD…
Vladtepesch
2021-11-11 at 16:25
Dzsebimde csok elma var.
Mit írtam?
Nos: zsebemben sok alma van.
Az első mondat egy korrekt török mondat.
A második magyar.
Nekem ennyi pont elég a nyelvrokonságra.
Mármint a ragozó-toldalékoló nyelvközösségen belüli nyelvrokonságra.
És szerintem legyen ennyi elég a Türk Tanácsi tagságra/megfigyelői státuszra is.
Az ember ugyan nem tudja megválogatni a rokonait, viszont a barátai körében meg ne nagyon válogasson.
Mármint azok körében, akik tényleg barátnak jelentkeznek.
Nincsenek azok olyan sokan, nekünk meg aztán főleg nem.
A MÚLTAT ugyanis a JELEN minden percében írjuk, hogy a JÖVŐ minél jobb MÚLT legyen egyszer majd!!!
egresi istván jános ernő
2021-11-11 at 15:46
Feri:
Az 1526-os “helyzettel” kapcsolatban, sokat olvastam a közelmúltban, nagyon sommásan, ezek lényege:
Arra, hogy lett volna szulejmáni “béke-ajánlat”, a mai napig nem került elő bizonyíték, okirat.
Lásd erre:
Bárány Attila: A szulejmáni ajánlat. Magyarország, a Török Birodalom és a Nyugat (1521 – 24). Attraktor, 2014.; és
B. Szabó János: A mohácsi csata. Harmadik, javított kiadás, Corvina Kiadó Kft., 2013.
Szulejmán – 1520-ban, az uralomra kerülésekor, taktikai okokból – csak a korábbi fegyverszünet tárgyában küldött követet, amely “békesség” sohasem mentett meg minket az oszmán-török betörésektől.
Így nem tudom – e kérdésben – dr. Cey-Bert Róbert Gyula álláspontját („1526: A végzetes mohácsi úttévesztés”) osztani, hogy az őseink – béke helyett – döntöttek a háború mellett.
A szultán – korabeli irataiban – “békeajánlatról” nincs szó, sőt, ezekből éppen a következők a figyelemre méltóak:
Szulejmán szultán 1521. évi fethnáméjában (Nándorfehérvár elfoglalásáról szóló győzelmi jelentésében) ezt írta:
„… a hitetlenek ellen indítandó szent hadjáratra határoztam el magamat, s számba vevén a tévelygő nemzeteket, a kétségbe esett magyarokra fordítottam figyelmemet, akiknek húsával és vérével táplálkozott kardunk régi időktől fogva.”
Az 1526. évi hadjárat okairól a szultán ezeket jegyezte fel:
„… elhatároztam magamat a szent háborúra, s győzelmes fejedelmi hadjáratom kantárszárát a feslett életű hitetlen nemzetek közül éppen a szerencsétlen magyarok ellen irányítottam, minthogy ezeknek országa határos az iszlám területével.”
Miért ürítette ki mégis Szulejmán – 1526-ban és 1529-ben – az általa már elfoglalt Budát?
Ennek okaira a szultán később, 1546-ban, azaz Buda “végleges” elfoglalása után, így emlékezett vissza:
“A föntebbi években isten kegyelméből és győzelmes kardom segélyével meghódítottam Magyarországot, és fővárosát, Budát, de mivel a b b a n a z i d ő b e n (kiemelés tőlem!) nagyon távol esett a moszlim birodalomtól és így nehéz lett volna a kormányzása, János király pedig adófizetésre kötelezte magát érte: ennél fogva Magyarország királyságát a nevezettre ruháztam…”.
Tudjuk, hogy n e m Szulejmán szultán tett ajánlatot Szapolyai Jánosnak, hanem János király kérte a szultán segítségét (1527. november, Laski Jeromos személyében követ küldése a Portára)!
A szultán az 1541. évi, Buda elfoglalásáról küldött győzelmi jelentéséből:
„Célom tulajdonképpen az volt, hogy Buda székvárosát az iszlám egyik házává tegyem, és Magyarországot birtokomba vegyem győzelmes kardom segélyével.”
Az idézetek forrása: Varga Szabolcs: Leónidasz a végvidéken, Zrínyi Miklós (1508 – 1566). Kronosz Kiadó – Magyar Történelmi Társulat, Pécs – Budapest, 2016.
Azaz, ahogyan arra Pálffy Géza jól rámutat, Szulejmán hosszabb-távú elképzeléseiben, nem szerepelt az önálló Magyarország, neki olyan szereplőre (Szapolyai) volt csak szüksége, akivel a Habsburgok elleni harcot megoszthatja, ami a magyarság megosztását is jelentette; alkalmazva ezzel a balkáni államok meghódításának a koreográfiáját.
Lásd: Pálffy Géza: A három részre szakadt ország, 1526 – 1606. Kossuth Kiadó, Budapest, 2009.
Feri
2021-11-11 at 15:09
Mi megvédtük a Nyugat kapuját annakidején a tatár horda és a török seregek ellen is. Legyen tanulság a számunkra, hogy nem kellett volna. A Nyugat tanult belőle és ismét minket használ ki, ráadásul újfent nincs a segítségünkre.
Most is védjük úgy őket (szerződésben vállalva!), hogy a keleti kaput bezártuk, sok anyagi áldozatot hozva. Egyetlen fillérrel nem járultak hozzá. Ismételten.
Mi ebből a tanulság???
Ha nincs a részükről arányos támogatás, akkor a keleti és nyugati kapukat egyszerre kell nyitni-zárni, hadd boldoguljanak velük. De biztosítani kell, hogy ide nyugatról se jöhessenek vissza.
B4C
2021-11-11 at 14:30
Sajnos, semmi sem 100%-ig fekete, vagy fehér, a történelemben és a politikában meg pláne nem! Valóban sok minden másképp alakul(hatot)t volna, ha nincs a tatárjárás vagy a török 150 év, , I. világháború, Trianon, stb. De a túlzott idealizálást is kerülni kell, akár a kereszténységgel kapcsolatban is, akár 1. szent királyunk kapcsán is! Az pl. teljesen egyértelmű, hogy Koppány keresztény volt, énekli is Szörényi-Bródy (az utóbbi, ugye, szinten nem annyira szimpatikus lett a nemzeti oldalon a rendszerváltás óta) jóvoltából: “pogánynak tartanak, pedig Bizánc jegyét magamra vettem…)
Azt se felejtsük el pl., hogy a szomorú végű várnai csata előtt mi voltunk azok, akik esküt szegtünk:
“…I. Ulászló magyar király többször is támadta a törököket. Első alkalommal 1443 és 1444 között, amit hosszú hadjárat néven ismerünk. A hadjárat végét a(z 1., mert 5 ! volt) drinápolyi béke szentesítette, amelyet 1444. június 12-én kötött meg a magyar és a török uralkodó. Ennek során a magyar király a Bibliára, a török szultán a Koránra esküdött. Ezt az esküjét a magyar király – többek között a pápa biztatására – megszegte!”
Vagy kit szeressünk: I Ferdinándot, vagy a törököt behívó, az előtt térdelő, koronát kapó Szapolyait? A szegény, Hét-toronyba zárt Török Bálintot, aki mag is többször pártot váltott? A török-vazallus erdélyi fejedelmeinket szeressük-e, vagy a Habsburg-párti nemeseinket? Hiszen ilyenek voltak a Zrínyiek is, de az – igen méltányos – békét ajánló Pálffy János is, aki számtalan csatában verte meg kurucainkat? Széchenyi vagy Kossuth? Fiatal koromban Kossuth, később inkább Széchenyi elvei váltak szimpatikusabbá…
Noha ma sokkal egyszerűbbnek tűnik a helyzet, mégis az ország fele visszahozná a csótány-vezette ellenzéket!!! Nem oszthatjuk kétfelé országunkat, hogy 50 év múlva meglássuk, ki hogyan boldogul…sajnos!!!
Zoltai Guszti
2021-11-11 at 14:00
Pár dolgot sztem azért rakjunk helyre:
– A jelenlegei kapcsolatokat addig nem határozza meg az elmúlt 150 év amig meg nem próbálják az Iszlámot itt terjeszteni.Az épített örökséget megőrizzük ápoljuk.Figadjunk a zarándokokat. Hitüket szebadon gyakorolhatják. De se új imaház, se új mecset nem épülhet!
És nincs imádkozás az utca közapén ahogy nyugaton kezdték!
Sőt nyilvános tereken sem! Nincs iszlám népszerűsétés terjesztés.És nem témogatjuk a vegyes házasságokat.
Jó lenne már egy állampolgérsági törvény módosítás mely szerint a gyerek egy ik szülője nem Magyar állampolgár akkor a gyerek nem aut Magyar állampolgár!
Különben kettőt pislantunk és lesz egy iszlám diasupóránk , ahogy lett dzsihadistánk is itt született Algériai származású apától ugye.
-1956-ben nem volt Oszmán birodalom. Az megszűnt 1923-ban Kemal Attaürk Török Köztársasága létrehozásakor.
-Akiket a Török anno befogadott: Thököly, Rákóczi,kossuth csak a mi szempontunkból azok akik. A Török a Habsburgok ellenségét fogadta be ahogy befogadott ilyen embereket máshonnan is.
-A NATO tagsághoz nem fűznék túl nagy jövő képeket tekintve hogy Pont Törökország szállta meg a szintén Nato tag- mi több 1952-ben egyszerre lettek, Nato tagok-Görögország Ciprusi szigetének az északi részét 1974-ben és tartja a mai napig megszállva.
Ezen az alapon Török ejtőernyősök esehetnek holnap Szabolcs Szatmár Bereg megyére is és lehet belőle is mini Török köztársaság senki által el nem ismerve ahogy az észak Ciprusi Török köztársasáot is csak ők ismerik el.
egresi istván jános ernő
2021-11-11 at 13:30
nem leszek janicsár!: Meggondolandó, amiket írt!
egresi istván jános ernő
2021-11-11 at 13:28
Galamb: Köszönöm kedves szavait, teljesen egyetértek azzal amit leírt, az új-pogányság (is) elfogadhatatlan, számomra.
Orientál: Téved, én pont arról írtam, más a a történelem, és a más a mai reálpolitika, utóbbi több lábon állást kell, hogy jelentsen; korrekt kapcsolatokra mindenkivel szükségünk van.
Abban egyetértek, hogy 1919 és 1944, a bolsevikok és a nyilasok, óriási tragédiáink, de a türk téma kapcsán nem kívántam ezeket megemlíteni.
Szent István király, illetve az Árpád-ház kapcsán: Én büszke vagyok arra, hogy az uralkodói dinasztiák közül a mi Árpád-házunk adta a legtöbb szentet és boldogot.
(A “németek” kapcsán, nem értem, pontosan mire gondolt. Ha – esetleg – a Habsburg-uralomra (1526 – 1918), akkor teljes mértékben egyetértek a Kormányzó Úr alábbi, rendkívül frappáns összefoglalásával:
“„Aki történelmünket ismeri, tudja, hogy éppen egy évvel születésem előtt hozta létre Deák Ferenc, „a haza bölcse”, Ausztria és Magyarország között a „kiegyezést”, ahogyan Budapest és Bécs kölcsönös megbékülését nevezni szokás. Amióta Habsburg I. Ferdinándot 1527-ben megkoronázták, a magyar nemesség és a Habsburgok állandóan viszálykodtak, akárcsak a német-római szent birodalomban a fejedelmek és a rendek. A Kossuth vezetése alatt lefolyt 1848-49-es szabadságharcban a Habsburgokat a magyar tróntól megfosztották, és Ferenc József, az ifjú uralkodó, csakis az oroszok segítségével – akik akkor hatoltak be először hazánkba – tudta uralmát Magyarországra ismét kiterjeszteni. 1867-ben aztán Magyarország ősi szuverenitását újra elismerték. Ferenc József megkoronáztatta magát, és független, alkotmányos magyar kormányt nevezett ki.”
Az idézet forrása: Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa – História, Budapest, 1993.)
nem leszek janicsár!
2021-11-11 at 13:13
Vigyázzunk a török vezetőkkel, mert évszázadok óta az egyik legaljasabb banda! Regélhetnek itt a “testvériségről”, de az iszlamista-globalista-imperialista mentalitásukkal ugyanúgy elpusztítani való hitetlennek tartják a magyarokat.
Nincs közös örökségünk és múltunk az iszlamista Törökországgal! Ők elpusztították a helyi kereszténységet, pedig azok vér szerint tényleg a testvéreik voltak. Mi akkor mire számíthatunk tőlük?
Gazdasági kapcsolat oké, a “testvériség” viszont csak öngyilkosság.
A Nyugattal ugyanez a helyzet.
Orientál
2021-11-11 at 12:43
egresi István jános ernő A németek akik 30 éven át is irtották egymást ,most meg muszlimisztánt csinálnak országukból. Hazánkban István és Koppány közötti ellentét sem volt piskóta és még rengeteg ilyen van mint a tanácsköztársaság ,na amiket írtál a trianon is legalább akkora tragédia veszteség és még a Szálasi. Szerintem tévedsz mert kiegyensúlyozott nem egyfelé politizálásé a jövő.
Galamb
2021-11-11 at 12:37
egresi istván jános ernő
Szívemből beszél. Nagyon óvatosan kell kezelni ezt az ősmagyar múltba fordulást, mert követőinél előbb-utóbb a pogányság piedesztára emelése is bekövetkezik vagy a bibliai történelem meghamisítása.
egresi istván jános ernő
2021-11-11 at 12:06
Akár türk eredetűek vagyunk, akár nem, szerintem egy dolog tény:
A muszlim oszmán-törökök hódítása – a mongol / tatár támadás mellett – a középkor legnagyobb csapása a Balkán és Közép-Európa kereszténységére. Az oszmán-török hódítás nélkül, talán nincs Habsburg-uralom, és a történelmi Magyar Királyság etnikai összetétele nem változik meg – végzetesen – a kárunkra.
Ez a történelmi múlt, átírni, elfeledni nem szabad, ugyanakkor reálpolitikát kell folytatnunk, a türk államokkal való kapcsolat – remélem – hasznunkra válik.
(Egyébként sem a régi, sem a mai Nyugatért nem vagyok oda, de ne feledjük: “Európa – és így Magyarország – vagy keresztény lesz, vagy nem lesz!”. A Nyugat – bármely időbeli – magatartása ne ingasson meg minket a kereszténységben, inkább – mint lengyel barátaink – erősödjünk meg benne. Valódi európai konzervatív gondolkodás / magatartás / politika nincs kereszténység nélkül.)
Galamb
2021-11-11 at 11:30
Politikai haszna lehet esetleg ennek a jövőben, de, hogy a tatár-török népirtás és az azokat követő betelepítések után a jelenlegi génállományunk mennyire támasztja alá, az azért kérdéses.
Vladtepesch
2021-11-11 at 11:10
Hát, mondjuk azt a 150 év “testvéri” megszállást én kihagytam volna…:))):(((
Sajnos a finn-ugor eredet genezisénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy annak erőteljes terjesztői a Habsburg érdekeket szolgáló nem is magyar “tudósok” voltak, akik a harcos hun/törökös múltat akarták elvenni tőlünk.
Ezzel együtt ha valaki meghallgatja a youtube-ra is feltett manysi asszony számolását tízig, azért azt el kell ismerni, hogy gyakorlatilag MAGYARUL számol.
Márpedig a számok a nyelvészetben sem hazudnak nemcsak a matematikában.
Én úgy gondolom, hogy a nyelvek rokonításának alapja nem lehet más, mint a nyelvi szerkezet hasonlósága.
Nyelvi szerkezet alatt pedig két fő csoport különböztethető meg a világban: a prepozícionáló és a toldalékoló nyelvek.
Előbbi a közkeletűen “indo-germánnak” mondott nyelvcsalád utóbbi az összes ragozó-toldalékoló nyelv.
Az előbbiek az összes európai nyelv (a baszk kivételével), míg utóbbiak: a török nyelvek, a finnugor nyelvek, a koreai, a japán. és egy-két parányi afrikai nyelv. Ide tartozik a magyar és a baszk is. Az orosz mára inkább prepozícionáló, de az erős ragozás és a prepozíció ellenére meglévő toldalékolás a kettő közé teszi (ami nem csoda, mert az orosz nép és nyelv finnugor alapon nyugszik, amire az északi indogermán nyelven beszélő varégok telepedtek és hatottak rá – ezért nem könnyű a nyugatiaknak oroszul megtanulniuk).
Hogy aztán ki származik kitől, az már egy másik kérdés.
A finnugristák szerint mi származunk az ugoroktól. De miért nem fordítva? Nem lehet, hogy tőlünk volt elvándorlás északra???
Ha nem vagyunk török nép, “csak” finnugor, akkor is igen jól megtanultuk a nomádkodást a hunoktól, lepipálva számos eredetileg is nomád népet.
Ennek nagyon egyszerű oka van: a nomadizálás nagyon veszélyes “sport”. Ott minden emberre szükség van, mert igen nagy az “elhullási ráta”. Tehát, akit lehet befogadnak, nem legyilkolnak (harcban persze igen, de még ott is, a foglyokat is igyekeztek befogadni és asszimilálni).
Így ha a hunok rátaláltak az állítólagos halászó-vadászó-gyűjtögető finnugor őseinkre, nem leölték őket, hanem akit lehetett beterelték magukhoz, megtanították lovagolni, nyilazni (lóról is), így gyarapítva/pótolva a folyamatosan fogyó népüket.
Így tehát a magyarság azon része, aki elvándorolt Keletre, az a török/hun népek körében lovasnomád lett, aki meg ittmaradt a Kárpt medencében, az meg földművelő.
És amikor Attila Nagykirályunk után 150 évvel (igen, nem hülyültem meg!) visszajöttek – helyesebben visszahívták – a “honfoglaló” magyarokat, akkor ez a “honfoglalás” teljesen vértelenül zajlott le: mivelhogy akik jöttek azok is magyarok voltak és akik várták őket: azok is.
Szerintem sem vagyunk tehát török népek, de finnugorok sem.
Magyarok vagyunk.
Az egyik nagy nép, amelyik agglutináló nyelven beszél.
Akárcsak a törökök, mongolok, mandzsuk, japánok, koreaiak, baszkok, finnek, észtek, és a manysik, osztjákok.
Kérdem végül: van értelme ezen belül azon vekengeni, hogy milyen eredetűek vagyunk, de komolyan???
Angie
2021-11-11 at 09:27
Olvasom a hozzászólásokat és a “fasisztázást, kommunistázást” látom. Kíváncsi lennék, hogyha ezekkel az államokkal esetleg összeveszünk és szankciózunk (egyértelműbben kifejezve: köcsögösködünk), akkor szerintetek mit kapunk?! Qva nagy migránsáradatot, de olyat, hogy abból nem kelünk fel. Ha az oroszokkal b*szakszunk, gáz nem lesz. Ha ezt nem fogják fel ezek az okosok, akkor semmit.
Ha annyira szeretik Amerikát és a brüsszeli elitet, akkor csak szólok, hogy ’56-ban is hiába vártunk az amerikaiaikra.
Feri
2021-11-11 at 08:40
Jó úton jár a keleti nyitás. Csak így tovább! Köszönet érte mindenkinek, aki tesz valamit ezügyben.
???
oshon
2021-11-11 at 08:22
Ez orszag es nemzetpolitika , haza es nemzetszolgalat , haza es nemzet erdekek kepviselete , atlato es elorelato felelos szervezkedes , tiszta beszed es cselkedet … hazafiassagra alapozo es Istenunkben vetett hittel tisztesseges egyeztetes a vilag (rokon!) nemzeteivel … ket es tobboldalu elonyok megteremtese , tisztesseges partnereket alakitani akar ellensegeseinkbol is !!! Koszonjuk Orban Viktor , Isten aldja !
POROSZLAI RÓBERT
2021-11-11 at 08:15
Elszigetelődünk….. Hihi.