Őrtüzek gyulladnak este Székelyföld határainak vonalában a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére. Az erdélyi magyarság Marosszéktől Aranyosszékig ezzel a fénylő üzenettel adja tudtára a világnak, őrzik még a határait annak a vidéknek, amelynek autonómiájáért egyre bátrabb és nyíltabb küzdelem folyik. Az esemény kapcsán Kántor Zoltánt, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetőjét kérdeztük az autonómiatörekvés lehetőségeiről. Kántor Zoltán elmondta azt is, egyelőre reális cél a népességfogyás lassítása a Kárpát-medencében; a nagy, mérsékelten nacionalista pártok veszélyesebbek a kisebbségre nézve; hogy a tudományosan megalapozott nemzetpolitika mellett szükség van az iskola, a vallás és a civil élet megtartóerejére is, és hogy az autonómia nem többletjog, hanem a megmaradás minimuma.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL – PestiSrácok.hu
Ha valaki egy bolygó felületén akar egy területet kijelölni – más kérdés, hogy ez mennyire fog látszani – abban globális üzenet van. Az az egész világnak szól. Segélykiáltás ez, vagy állítás?
A kilencvenes évek második felétől egyre szaporodott azoknak az alkalmaknak a száma, amikor az erdélyi magyarság a köztereken is megmutatta, komolyan gondolja az autonómiát. Korábban volt gyertyás felvonulás, a Székely Szabadság Napja, a székelyek nagy menetelése, különböző aláírásgyűjtések, kisebb megmozdulások. A mostani tűzgyújtás azért különleges (hasonlóan a Székelyek Nagy Meneteléséhez – ott is mind a négy párt/szervezet részt vett), mert a három erdélyi magyar párt és a Székely Nemzeti Tanács közösen vesz benne részt. A tűzgyújtás legfontosabb üzenete a saját közösségnek szól, hogy erős az akarat az autonómia eléréséért, és fontos megismerni mit is jelent az autonómia. És üzenet természetesen a románságnak és a nemzetközi közösségnek. Az ilyen alkalmak összekovácsolják a magyar közösséget és segítenek egységben, nagyobb térben gondolkodni.
A legtöbb európai államban vannak őshonos nemzeti kisebbségek, és ezek az Unió különböző döntéshozatali fórumain képviselik az érdekeiket, tematizálják az erről szóló vitákat. Azt azonban látnunk kell, hogy az EU-nak nincs egységes megoldása az autonómia vagy a nemzeti kisebbségek kérdésére. Emiatt nincs két egyforma autonómia sem. Egy ilyen fórumon mutatta be nemrég felvidéki magyarság az autonómiatervezetét. Az erdélyi magyaroknak három különböző is van. A délvidéki magyaroknak van autonómiája, de az nem terület alapú, hanem személy-elvű, akárcsak a finnországi svédeké.
A magyar állampolgárság és a szavazati jog kiterjesztése óta mintha nem lenne újabb jelentős cél, ami a kisebbségi magyarság felé fordítaná a figyelmet. Mi a következő lépés, merre tartunk?
Többen fölvetették már a kérdést. Az igazán fontos, Magyarországra tartozó lépések tulajdonképpen megtörténtek. Most a nemzetpolitika működtetése, a külhoni magyar kisebbség erősítése a központi cél. Jelenleg egy kevésbé látványos folyamat zajlik, a kárpát-medencei magyarság társadalomerősítése. Úgy a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásai által, mind az államtitkárság különböző lépésein keresztül. Ennek a társadalomépítésnek azonban van civil, alulról fejlődő része is, gondolok itt a felvidéki fiatal aktivisták akcióira a kétnyelvű táblákkal.
Azt is látni kell, hogy mind az oktatási programok, mind a nyelvi jog kiterjesztéséért küzdő civil mozgalmak lényegében a vágyott autonómia egyes elemeit valósítják meg. Sokszor előfordul, hogy a kisebbségek nem használják ki még azokat a jogokat sem, amelyek állami szinten biztosítva vannak számukra. A törvények pontos ismerete és kihasználása szintén az autonómiához vezető következő lépés. Ma úgy látom a nemzetpolitika lényegét itt Közép-Európában, hogy az egy tudományos megalapozottságú társadalomépítés a magyar állam és a külhoni magyarság összefogásában.
Román szociáldemokrata politikusok új büntetőjogi fogalmat vezetnének be: a zászlóbűnözést. Véleményük szerint a román nemzeti szimbólumok iránti tiszteletlenséget szabadságvesztéssel kellene sújtani. Mennyire kell az ilyen kezdeményezéseket komolyan venni?
Mindig lesz néhány román politikus, aki úgymond a magyar-ügyből él. Nem az ilyen radikális hangokat, radikális pártokat kell figyelni. Korábban a szélsőséges nacionalista Nagy Románia Párt bent volt a parlamentben, és kemény magyar, hozzátenném roma és antiszemita retorikát folytatott, de sosem volt annyi képviselőjük, hogy alapvetően befolyásolják a törvényhozást. Az igazán veszélyes az, amikor, nagy és mérsékeltebben nacionalista pártok vannak hatalmon, akiknek megvan az érvényesítési lehetőségük. Egy mérsékelten nacionalista nagy párt hatékonyabban folytat kisebbségellenes politikát. Ebből a szempontból az egyébként Hargita megyéből származó román védelmi miniszter tehát veszélyesebb, mint Bogdan Diaconu.
Elégséges önmagában a reprodukcióra törekedni?
Látni kell, hogy a többség az állam infrastruktúráját, hatalmát felhasználva lényegében kulturális közösségi reprodukciót végez. Mindenből azt lehet kiolvasni, kezdve a szimbólumok használatától a nyelvhasználaton át az oktatási rendszerig, hogy az állam elsősorban a többségi nemzet reprodukcióját segíti. A kisebbség nem akar egyebet, mint hogy számára ezek a keretek ugyanúgy biztosítottak legyenek. Az autonómia tehát nem jelent többlet jogokat, csak ezt az egyelőséget biztosítja. Ezt a párhuzamos nemzetépítés keretében is értelmezhetjük. A kisebbségi nemzetépítést az anyaállam támogatja a saját eszközeivel.
A kisebbségi lét lényege a küzdelem? Ha a kisebbségi kultúra önmagában egy ellenkultúra a többségivel szemben, ha minden jogot megszerez, elveszti a lényegét…
Mióta Európában a szó semleges értelmében a nacionalizmus, mint folyamat megjelent, nemzeti alapon intézményesülnek a társadalmak. Azóta van küzdelem a többség és a kisebbség közt. Nem azt látjuk Európában, hogy elenyészne a nemzet vagy a nemzetállam. Jelenleg is nemzetiségi jogokért küzdenek a kisebbségek, és van ahol már elérték az autonómiát. Van egyfajta verseny az idővel, mert számos kisebbség létszáma csökken. Erdélyben tíz évenként 200 ezerrel csökken a magyarság létszáma, amely betudható a kivándorlásnak, asszimilációnak, elöregedésnek. A realitás talaján egyelőre az a cél, hogy lassítsuk ezt a folyamatot.
Fontos kiemelni, hogy a fogyás mellett egyre inkább jelen van a civil pezsgés, olyan események, ahol a magyarság megmutathatja kultúráját, értékeit, ahol összegyűlhetnek. Számtalan tudományos, szakmai, vallási vagy ifjúsági rendezvény (itt kiemelném Tusnádfürdőt, Kishegyest, Színevért, Gombaszögöt vagy Martost, de akár a városnapokat is említhetjük) van, s ezek mind a magyar közösség egyes rétegeit mozgatják meg.
Fel kell adni az álmodozást – hinni természetesen kell, sőt kötelező -, de a megvalósítható, tényleg hatékony programok felé kell elmozdulni. Részben ez az intézet is ezen munkálkodik, amikor információkat gyűjt a külhoni magyarság helyzetéről. Kulcskérdés, hogy a külhoni magyarságot intézményekhez kössük, de ez nem csak az iskolát vagy a templomot jelenti, hanem különféle civil szervezetekhez, szabadidős tevékenységekhez. Egyfajta élhető magyar életvilágot kell teremteni, így lehet statisztikailag maximalizálni, hogy magyar magyarral házasodjon, és a gyerek magyar iskolába járjon.
A szavazati jog kiterjesztése óta a politikai pártoknak kvázi kötelessége foglalkozni a kisebbségi magyarokkal. Az ellenzéki pártok azonban viszonylag lassan ébredtek. Mesterházy Atilla bocsánatot kért a népszavazásért, az LMP környezetvédelmi kapcsolatokat keresett, a Fodor Gábor a kisebbségi problémának a liberális értékrendbe való beemeléséről beszélt. Elkezdődött valamilyen folyamat?
A politikai pártok hozzáállását nem kommentálnám. Még ma is lehet hosszasan vitatkozni a szavazati jog kiterjesztésén, de tény, hogy a külhoniak is szavazhatnak, és egyre nagyobb számban fognak szavazni. Ezt minden pártnak figyelembe kell vennie kampánya során, ígéreteiben, cselekedeteiben. A legpozitívabb hozadéknak azt tartom, hogy a magyar pártpolitikai csatározásokban háttérbe szorult a külhoni magyarok kérdése.
Nem lenne mégis szükség egy pártok fölötti nemzeti minimumra a kisebbségpolitikában?
Egyfajta konszenzus már kialakult, és ez részben annak is tudható be, hogy a Fidesz kétharmaddal győzött, meglépte a nemzetpolitika szempontjából elengedhetetlen lépéseket. A többi párt ezt többé-kevésbé elfogadta. Kiemelném a Magyar nemzetpolitika – a nemzetpolitikai stratégia kerete című dokumentumot, amelyet 2011-ben a Magyar Állandó Értekezlet elfogadott. Ennek fő állításaival kapcsolatban egyetértés alakult ki. A dokumentum kidolgozásakor a tudományos, szakmai programok mellett politikai pártok programjait, stratégiáit is felhasználták, tehát mind tudományosan, mind politikailag konszenzusra törekedtek. Elképzelhető természetesen sok más program is, amely működne, de a lehetőségek most ennyire elegendők.
Összességében azt mondhatom, a fő törvényi keretek, jogszabályok, az állampolgárság, a szavazati jog, a státustörvény módosítása megvannak. Működnek a magyar-magyar fórumok, a Magyar Diaszpóra Tanács, a MÁÉRT, a KMKF. A kormányzatban kialakult egy erős nemzetpolitikát működtető struktúra, nemzetpolitikai továbbképzés zajlik a közigazgatásban. Az oktatásba bekerültek a nemzetpolitikai ismeretek. Egyszóval most a csöndes, strukturált építkezésen van a sor.
Kaktusz
2015-10-26 at 16:22
itt megmutatom, hogy kb milyen kiterjedésű a Pártium magyarok lakta része
https://www.google.hu/search?q=partiumi+auton%C3%B3mia&biw=1366&bih=657&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0CAYQ_AUoAWoVChMImduKmrjgyAIViBYsCh1lGABN#imgrc=pcfkoHkoIrUb-M%3A
erről van szó
khm
2015-10-27 at 14:02
Köszönöm.
Turza József
2015-10-25 at 15:09
Tűzgyújtás helyett inkább az Orbán-kormányra kellene hatnia a romániai magyaroknak, ha nagyobb önrendelkezést szeretének. Az autonómia legnagyobb akadálya Orbánék külpolitikája, ami elszigetelte és szövetségesek nélkül hagyta a magyar érdekeket.
Kaktusz
2015-10-25 at 19:38
Turza úr, mint érintett erdélyi magyar, bátran kijelenthetem, hogy ön nem jól látja ezen a téren a dolgokat. Különben is, most már egész Európa vezetői kezdik belátni, hogy az Orbán kormánynak igaza volt. De hadd idézzem a román külügyminisztert, aki a múlt héten azt mondta, hogy a két ország kapcsolatai jó alapokon vannak….tehát nem helyénvaló, az amit ön írt….
khm
2015-10-26 at 14:10
Ha netán diszkriminációnak tűnt amit írtam,elnézést kérek. Nem annak szántam.
Kaktusz
2015-10-26 at 16:20
Tudom, hogy jó szándék van benned, ezért nem kell elnézést kérj…:)
Márkus István
2015-10-26 at 19:42
Turza úr azorbánelleneség éppen anyira vakká tesz mint azorbánimádat ,mint érintet megerősítem Kaktusz véleményét, Orbán messze megelőzi elődeit a kisebbségpolitika terén is .
Kaktusz
2015-10-24 at 17:46
A Pártiumról méltatlanul kevesebbet hallunk, pedig ott is van igény az autonómiára. És szolidaritásból néhány község szintén fáklyát gyújt majd……..Hajrá Pártium, nemcsak Székelyföld….!
khm
2015-10-25 at 07:02
Partium sajnos már szórványként van jelen. Ott már inkább a megmaradás a fontos,nem az autonómia. Székelyföld,még mindig olyan rész,ahol nem kisebbség a Magyar.
Kaktusz
2015-10-25 at 14:20
Ebben sajnos ellent kell mondjak neked, mivel tősgyökeres Pártiumi vagyok. Itt a magyarok nem szórványban vannak. Pártium is olyan mint Székelyföld, hiszen a székelyeknél is vannak román falvak, és magyar többségű területek(mi is ugyan így vagyunk). Így tehát személyes sértésnek veszem az ilyenfajta diszkriminációt, annál is inkább, mert Szatmár megye, Bihar megye, és Szilágy megye majdhogynem tömbmagyarságot alkot.
khm
2015-10-25 at 07:06
Még valamit .
Az egész Erdély hamarabb lesz független Erdély,hiszen az ottani emberek is unják a regátiak és egyebek fölényét,amire semmi sem jogosítja fel ezeket.
Hiszen az adóikért alig kapnak valamit cserébe.