Huszonnyolc éve, 1992 óta május 21-én, Buda 1849. évi visszavételének emlékére ünnepeljük a magyar honvédelem napját. Ennek alkalmából öt olyan filmet és sorozatot gyűjtöttünk csokorba, amelyek a magyar haderő közreműködésével, magyar katonákról készültek. A rendszerváltás óta, a filmgyártás átalakulásával sajnálatos módon inkább a külföldi, mintsem hazai produkciók kopogtatnak a Magyar Honvédségnél, így összeállításunkban az előd Magyar Néphadsereg sorállománya játszik főszerepet.

MP – 061.hu

Föltámadott a tenger (1953)

Az Illyés Gyula filmregényéből, Ranódy László, Szemes Mihály és Nádasdy Kálmán rendezésében készült nagyszabású, két és fél órás filmeposz Petőfi és Bem alakjával a középpontban mutatja be az 1848–49-es történéseket a forradalom kitörésétől a nagyszebeni győzelemig – a kor ízlésének és a kommunista osztályharcos ideológiának megfelelő feldolgozásban. A Rákosi-korszak egyik szuperprodukciója, az ötvenes évek legnagyobb filmes vállalkozása a kor legnagyobb színészeit vonultatta fel, olyan nevekkel a fő- és mellékszerepekben, mint Görbe János, Básti Lajos, Darvas Iván, Bessenyei Ferenc vagy Sinkovits Imre. A csatajelenetek látványosak és jól követhetők, a nagyszámú statisztéria nagy részét pedig a honvédség (néphadsereg) tette ki. A film ma is élvezhető, mivel a kopottas történelemszemlélet és a néhol röhejes internacionalista forradalmi pózok mellett az emberi szabadságvágy univerzális üzenete is könnyedén dekódolható benne. Ráadásul a szabadságharc dicsőséges pillanatával, nem pedig a leverésével ért véget, amivel csak fokozza a hazafias érzületet, mégha az alkotói szándék feltehetően nem is abban fogant meg.

A kőszívű ember fiai (1965)

Várkonyi Zoltán romantikus, festői történelmi filmeposza a Baradlay család történetén keresztül eleveníti meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakát. Jókai Mór családregényének a kor legnagyobb színészeivel, Sulyok Mária, Bitskey Tibor, Mécs Károly és Tordy Géza főszereplésével forgatott kétrészes adaptációja a hatvanas évek talán legnépszerűbb filmje volt, a mai napig élvezetes és izgalmas akciókkal, érvényes érzelmekkel, képeskönyvbe illő vizuális parádéval fűszerezve. Várkonyi a tömegjelenetekhez nem nélkülözhette a Magyar Néphadsereg segítségét, elsősorban a sorkatonák és a díszletépítés területén. Már-már küldetésének tekintette a klasszikusok filmes átörökítését (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Fekete gyémántok, Egri csillagok), ezzel a monumentális történelmi tablóval pedig az első olyan Jókai-feldolgozást készítette el, aminek sikerült hitelesen megcsillantania valamit az író nemzetmitológiát ápoló eszmefuttatásaiból, igaz, leginkább a szellemiségéhez és nem a szövegéhez maradt hű. Egyik epizódja – akárcsak Sára Sándor 80 huszára -, a hazaszökdöső magyar huszárok csoportjának állít emléket. 

Egri csillagok (1968)

Minden idők egyik legnépszerűbb magyar filmjére összesen 18 millióan váltottak jegyet a mozikban. A rendező a biztos kezű Várkonyi Zoltán, a színészgárda eleve parádés: Sinkovits Imre tökéletes Dobó István, Bárdy Györgyre szinte ráolvadt Jumurdzsák szerepe, és a kisebb szerepekben is olyan fantasztikus színészeket láthatunk, mint Gobbi Hilda, Major Tamás, Latinovits Zoltán – és még hosszan sorolhatnánk. Forgatási helyszínként először Nadap tűnt biztos választásnak, de mivel az akkori honvédelmi miniszter vadászterülete közel feküdt a kis községhez, a stábnak új helyszínt kellett keresnie. Végül Pilisborosjenő mellett épült fel a díszletvár, ami ma is kedvelt úti célja a kirándulóknak. A korábbi kedvező tapasztalatok alapján a filmkészítők ezúttal is a Magyar Néphadsereghez fordultak segítségért a megvalósításban, Várkonyi stábját pedig díszletépítőként, statisztaként segítette a sorállomány. Több mint hatezer kiskatona alkotta a százezres török sereget (meg a várvédőket), és ma már az is tudható, egyetlen magyar filmben sem gereblyéztek össze ekkora civil statisztériát. Bizarr jelenet lehetett, amikor a katonákat “Kedves elvtársak, imához!” felszólítással összehívták , hogy a törökök imádság jelentét begyakorolják. Sokan véltek felfedezni a képkockákon oda nem illő motívumokat, például Ikarus buszt, Trabantot, szódás szifont, Dobó kapitány lábánál éktelenkedő cigarettacsikket, ám jórészt csupán városi legendákról van szó. Mindenki hallott már a karórás janicsárról, ám a filmben vélhetően senki sem látta: egy olyan werkfotó okozhatta a zavart, amin a forgatási szünetben pihenő, jelmezes áltörökök egyikén valóban ott virít a karóra. Szemfüles bakivadászok azonban kiszúrtak néhány valódi pancserkedést: az egyik jelenetben a halálos lövést szenvedő várvédő saját hasába vágja a nyílvesszőt, egy másikban a hatalmas tüzes kereket a begyújtás után sikerült elindítani az egyik katonának, aki történetesen a sereg gyakorlóruháját viseli.

Honvédek mint török katonák az Egri csillagok forgatásán

Princ, a katona (1966−1967)

A Tenkes kapitánya sikere rámutatott, milyen óriási igény van a tévésorozatokra, a Princ pedig a magyar televíziózás második nagy vállalkozása az Eke Máté és kurucai kalandjait bemutató széria után. A koncepción azonban változtattak: a hatvanas évek jelenébe applikált epizódfolyamban nyilvánvalóan hatékonyabban volt működtethető a szocialista propaganda, a Magyar Néphadsereg megrendelésére készült sorozat a sármos főszereplővel, Ernyey Bélával és a kisebb szerepeiben is számos élvonalbeli színésszel, továbbá a pörgős, többnyire komikus, olykor drámai vagy krimi elemeket is tartalmazó cselekménnyel elég jól sikerült ahhoz, hogy sokaknak fel se tűnjön, mire megy ki a játék. Rémai László, vagyis Princ az angyalföldi autószerelő az Élmunkás tér hercege: jóképű, pénze is mindig van, a lányok bálványa. Noha alapvetően szorgalmas és becsületes, a munkáján kívül csak a nők és a szórakozás érdekli. A szép napoknak azonban vége szakad, mikor megkapja a katonai behívóját. A csavaros eszű, de öntörvényű, az egyenruháért – kezdetben – nem különösebben lelkesedő, léha fiatalember kalandjait és a kétéves katonaságnak köszönhetően férfivá érését meséli el a 13 részes sorozat.

Ernyey Béla és Madaras József

Angyalbőrben (1988-1990)

Gát György producer nagy dobása, a sikeres Linda-sorozat után belevágott egy újabb szórakoztató tévészériába, ami egyúttal a Néphadsereg utolsó marketingfogása volt a haderő népszerűsítésére. A forgatás 1988-ban kezdődött, az utómunkák közben azonban lezajlott a rendszerváltás, ezért a szocialista rendszerhez köthető kifejezéseket a 1990 őszéig hivatalosan még használt tanácselnök kivételével az utószinkronban megváltoztatták (pl. az elvtársat bajtársra). Afőszerepet Kaszás Gézára írták, de ő visszalépett, helyette Mészáros Zoltán ugrott be. A fiatalok között még olyan, főiskolás színészek kaptak helyet, mint Görög László, Rajkai Zoltán, Békési-Kálid Artúr vagy Bede-Fazekas Szabolcs (őket valóban be is vonultatták a forgatás idejére), az idősebb nemzedéket Sáfár Anikó, Végvári Tamás, Bárdy György, Szerednyey Béla és Usztics Mátyás. A munkálatokból természetesen a sereg is alaposan kivette a részét, élőerőt és technikai eszközöket egyaránt biztosítottak a sorozathoz – még a hazai katonai közelharc élő legendája, Furkó Kálmán is szerepelt, több részben is önmagát alakította. A képzeletbeli Vasbogdány laktanyájában szolgáló szakasz szórakoztató kalandjai annak idején és nyugállományú katonák sokaságánál verték ki a biztosítékot, mondván, a sorozat irreális képet fest a sorkatonaságról és a hadseregről. Soraikból néhányan talán az Isaura felszabadítására indított pénzgyűjtési akcióban is részt vettek. Mindez persze vihar volt a biliben, a tizenhárom rész óriási sikert aratott, a nézők emlékezetén kitörölhetetlenül megtapadt sorozat pedig megágyazott a Kisvárosnak (1993-2001), amelyben újra Usztics Mátyást bújtatták főtörzsi váll-lappal ellátott gyakorlóba.

Mészáros Zoltán és Usztics Mátyás (forrás: Arcanum)