Gábriel arkangyalban nem Magyarország ártatlanságát akarta megörökíteni, a műleírásban viszont elnagyoltan fogalmazott – nyilatkozta a csütörtökön megjelent Heti Válasznak Párkányi Raab Péter szobrászművész, a budapesti német megszállás áldozatainak emlékműve alkotója.
Az interjúban Párkányi Raab Péter elmondta, azért hallgatott eddig, mert szerződésében az szerepelt, hogy az emlékmű felállításáig nem ad interjút.
A szobrászművész visszautasította az emlékművet és őt ért vádakat. “A mélypont az volt, amikor azt állították: nem az áldozatoknak, hanem a német megszállásnak állítunk emléket, illetve amikor terrorizmusra – a szobor felrobbantására – uszítottak” – mondta.
Párkányi Raab Péter elismerte, hogy a műleírásban elnagyoltan fogalmazott. “…álmomban nem gondoltam, hogy nyilvánosságra kerül – majd kiforgatás, torzítás tárgyává válik – az a szöveg, amit egyik napról a másikra, hajnalban készítettem az engedélyezési dokumentációhoz” – magyarázta.
A szobrászművész hangsúlyozta: Gábriel arkangyalt a Hősök terén látható szobor alapján formázta meg mint az államiság megtestesítőjét, illetve Magyarország védelmezőjét a téren látható oszlop töredékével és a királycsarnok megcsonkított, “kifordított” oszlopsorával. “Az én széttárt karú angyalom kezében van az országot jelképező országalma, amint éppen kiesik Gábriel ujjai közül. Ezt mindenki figyelmen kívül hagyta, pedig ez a kicsi tárgy a főszereplő. A műleírás tehát a következő gondolatot akarta közvetíteni: az államot és ezen keresztül az áldozatokat a hazánk patrónusa, Gábriel kezéből kihulló országalma testesíti meg. Annak az arkangyalnak a kezéből, aki ezer évig védett bennünket, most viszont lehunyt szemmel tűri, ahogy lecsap rá a birodalmi sas – ami egyébként, a vádakkal ellentétben nem is birodalmi sas.” – vallja a lapban Párkányi Raab Péter, hozzátéve: nem a német címerállatot vette mintának, mert nem akart egy népet megbélyegezni.
A szobrász a lapban arra kérte a német megszállás zsidó áldozatainak leszármazottait és mindenki mást, “ne hagyják, hogy bizniszpolitikusok és a művészet halálát dicsőítő művészetirányítók éket verjenek közéjük”. Kiemelte: lényeges tisztázni, hogy őt a német megszállás napjának, Magyarország szuverenitása elvesztésének megörökítésére kérték fel. “Megbízóim leszögezték: ez nem holokauszt-emlékmű” – hangsúlyozta Párkányi Raab Péter, aki szerint nem baj, hogy az emlékmű sorsa így alakult, mert köztéri műalkotás iránt ilyen sokan még nem érdeklődtek.
Párkányi Raab Péter élesen bírálta “az új irányzat” művészeit, akik a művészet halálát hirdetik, “és minden más felfogás képviselőit csupán technikai fogások alkalmazóiként tüntetik fel, a klasszikus ábrázolásmódok iránt érdeklődő társaikat pedig kinyírják. (…) Az új irányzat már nem tárgyat gyárt, hanem ideológiát; így jött létre a mű nélküli művész.” Párkányi Raab kritizálta egykori mesterét, Jovánovics Györgyöt is, aki szerinte “egyműves alkotó, lásd a 301-es parcellát, és ahogy a szobrászathoz, úgy a kategóriagyártáshoz sem ért. “…olyan körhöz tartozik, amely létrehozta a „balliberális giccset”, és amelynek tagjai simán agyonvernék ma Leonardót, ha felbukkanna Magyarországon, és még büszkék is lennének erre.
Temetői munkájának felállítása óta tudtommal egyetlen köztéri feladatra sem kérték fel” – fogalmazott Párkányi Raab, és furcsának nevezte, hogy “valaki egyetemi tanárként egy tüntetésen hecceli az összegyűlteket”.
mti / valasz.hu
Artur
2018-02-14 at 09:38
Előkelő társaságban, elmondhatom a végzetnek. Köszönet egyik vejemnek, hogy megismerhettem ezt a csodálatos szobrászt, s műveit. Érdemes megnézni, csak a neten. Már az esztergomi Ister szökőkút, mondhatatlan titkokat mutat fel. Ma kaptam egy rövid riportfilm anyagot róla, mintha az öcsém lenne, családtagunk. Lelki rokonomnak tekintem, nagyon régóta nem láttam ennyire közeli, de zseniális alkotót.
Szerencséje, hogy nem vagyok király, vagy Kormányzó, mert állandó hivatalos szobrászom lenne, minden köztéri alkotást, új sétányokat, parkokat kénytelen lenne vállalni. Mert különben lecsuknám. Zseni. Komolyan mondom, zseni. Pedig láttam egy pár szobrászt életemben, köztük nőttem fel. Melocco szintű zseniális fickó. Ha csak ennyit csinált volna az Orbán korszak, amit most ezek a fiatalok összehoztak képzőművészetben,már ezerszer több,mint a komcsik korszaka volt. Közben láttam egy Biró Lajos Makovecz fejszobrát. Az is tökéletes, nem véletlen rakja a gép automatikusan Párkány Raab Péter szobor képei közé. Nem felejtem el a nevét, a málenkij robot, a német megszállás emlékére, a nőalakok, a fitos orrú, érzéki asszonyállatok. Huha, ha lenne tehetségem a szobrászathoz, én lennék Raab Péter. Olyan, mintha én csináltam volna őket, egy álomban, ahol én tehetséges voltam. Sajnos ez csak álom, de ez a pacák, valódi. Látom mennyire támadja is a libsibaloldal.
Leonardo, Michelangelo tehetsége, magyar szívvel, az én szívemmel. Isten áldja meg.