Bár a nagyvilág, illetve az érintett nagyhatalmak nem álltak ki Magyarország mellett 1956-ban, lengyel barátaink akkoriban sem fordítottak hátat. A legsötétebb diktatúra éveiben, a kádári megtorlás tetőpontján, 1958-ban egy futballmeccsen bizonyították emberségüket: tizenötezer szurkoló állt néma csendben a kivégzettekre, ötvenhat hőseire emlékezve. Erről szól A néma visszhang című, alább is megtekinthető dokumentumfilm.
Milyen gyönyörű (is) lehet a futball. Akkor, amikor mindenki, de legalábbis a többség lapított, tizenötezer lengyel szurkoló felállt, és némán tisztelgett a magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt. Néhány nappal Kádár Jánosék legnagyobb árulása, Nagy Imréék kivégzése után. A történetről az Ekstraklasa, a lengyel labdarúgással foglalkozó magyar oldal az 1956-os Emlékbizottság támogatásával forgatott remek filmet. Itt megnézhető:
Amíg a magyar válogatott az 1958-as svédországi világbajnokságon játszott, a Budapest Honvéd tulajdonképpeni második csapata Lengyelországba utazott. A magyar csapat a Ruch Chorzów ellen 3–1-re győzött, de ezúttal másodlagos volt az eredmény, ahogyan az is, hogy a hazaiak el voltak ájulva a három gólt szerző Machos Ferenc játékától.
Sokkal fontosabb, amit a lengyelek tettek: tizenötezer szurkoló állt a mérkőzés előtt néma csendben, hogy a néhány nappal azelőtt kivégzett Nagy Imrére, a forradalmárokra, és 1956 hőseire emlékezzen.
A megszólalók szerint még az is tervben volt, hogy a játékosok fekete karszalagban futballozzanak. (A Nemzeti Sport korábbi cikke szerint meg is tették, de ezt maga az írás folytatása cáfolja szerintem). Ha nem vették fel a gyászszalagot, jól tették: képzelhetjük, mi várt volna a Honvéd futballistáira a legsötétebb megtorlás idején.
„>A két csapat végig nagy küzdelmet, változatos mérkőzést vívott egymással. A játékot a Honvéd irányította, de a hazaiak támadása mindig veszélyt jelentett. A győzelem kivívásában nagy része van Machosnak, aki mesterhármast ért el< – olvasható a rövid, szokványos krónikában. Arról nem szól a beszámoló, amiről a Központi Bizottság illetékes osztályára érkezett politikai hangulatjelentés: a katowicei stadion 15 000 nézője a mérkőzés kezdete előtt kikövetelte, hogy egyperces néma vigyázzállással tisztelegjenek a két nappal azelőtt meggyilkolt magyar mártírok emléke előtt. Ugyancsak hangulatjelentésekből tudható, hogy Poznan több ipari üzemében is egyperces csenddel adóztak a kivégzettek emlékének” – írta Kovács István történész a Holmiban, 1997-ben megjelent tanulmányában.
A lengyelek és magyarok közötti barátságot nem kell magyarázni, ahogyan azt sem, a lengyel nép volt az, amely a legbátrabban kiállt a magyar szabadságharc mellett. Már amennyire tehette. „A testvéreink, ha ők a németektől kikaptak [1954-ben], akkor mi is szomorúak voltunk. Ez természetes volt” – mondja az egyik megszólaló. Érdemes megnézni az egész dokumentumfilmet, amiből azt is megtudhatjuk, hogy a
bőrlabdát Lengyelországban akkoriban egyszerűen „magyar”-nak hívták.
Hiszen a mi játékosaink, edzőzsenijeink voltak a tanítómestereik. Rég volt, most a lengyel futball éli reneszánszát: ott vannak a világbajnokságon is.
Tisztelet a hősöknek és a lengyeleknek! A jó zene kedvelőinek Hobo egyik remek dala a lengyelekről:
Forrás: Csak.taccs.hu, fotó: Bi.gazeta.pl
Artur
2017-10-25 at 17:58
S ne feledjük, Mansfeld Pétert csak egy év múlva fogják kivégezni. Azt hiszem Várhelyi András kötete pedig elmondja, még egy évtizeddel később is, az ávh utódai, egyszerű melós embereket leszállítottak a buszról, s soha többé senki nem látta őket. Az ötvenhatot diákok, gyerekek és munkások csinálták, s a dicső értelmiség árulta el. Elsőnek álltak át, s amilyen bátrak voltak a gyerekek, oly gyávák, az annyira tisztelt, ismert idolok.
1944 márciusáig létezett Magyarország, s igen sok szép közös vonásunk, a lovasroham. A lengyelek a tankok ellen mentek, néma, halálos utolsó nemesi csatába. A lengyel nemes nép. Az utolsó huszárrohamot apáink, mi magyarok csináltuk meg! A szovjetek ellen. Német csodálóink is vannak, a német jobb része, mára már talán nincs is ilyen, szintén tudta értékelni a nagyságot. Mező Gábornak megint köszönet ezért a cikkért. Két rövid tény és adat. A lengyel nagyon nagy nép, hiszen teljesen hasonló megszállás alatt, 1945 és 89 között, 24,5 millióról, 12,4 millióval szaporodtak! S lettek majd 40 millióan! Furcsa módon, talán egy lengyel sem fogja észrevenni, de pont a németeknek köszönhetik életben maradásukat. Hiába rohanta le őket, a két marxista, barna s vörös, Adolf s Stalin egyszerre, a német megszabadította őket, azoktól, kikre Kossuth Lajos ezt írja, kissé régebben:
„Ezen néptípusnak, kit vallásának különössége századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzettel, kiknek közepette, mint a növény tápláló nedvét elvonó gomba él, egybeolvadott vagy a nationalizmushoz csak egy gondolattal is közeledett volna…”
Ez az óriási különbség! Horthy, ez a drága jó ember, nem gúnyból mondom, egy Dörmögő Dömötör naivságával, inkább asylum volt nekik, s beengedett többszázezret még, az itt lévő, Márai szerint 900 ezerhez…Ők nem mentek el. Nézem 56 sajtóját, készülvén egy újabb párbajra. Ellenfél a Hazugság, oldalamon az Igazság. S mit látok? Kádár képe a hátoldalon, kire hasonlít oly nagyon, ez a fiatalkori képe? Müller Péterre. Hát szinte ugyanaz, az orr és a homlok, a nagy fül, s a lénye.. (Remélem, nem fog perelni.)
Mi 1957 után nem tudunk többé boldog családban élni. Az átlag magyar viseli, a hazug, odaálló értelmiségiek árulásának következményeit. Az átlag magyar impotens lesz 1957 május elseje után, 89-ig 9 millió abortusz lesz az országlakosság bűnös válla mögött. Mi kannibálok lettünk, a lengyel akkor még egészséges, nagy nép. Nekünk jancsómiklósunk lesz, nekik Andrej Wajdájuk. Ha zongorázni tudnám a különbséget. Nekik a lengyel pápa tökös gyerek, nekünk a békepap érsekek jutnak, beerék elődei.
Wajda a Mennyegzőben a környező, a szomszéd országok keresztjeit s jelképeit használja, s náluk is, a múlt, a nemesi kisértetek jőnek elő. S a kopasz úrat, saját udvarháza kapujában felesége a lóról Toldihoz méltó petrencerúddal szabályosan leüti, ne bolonduljon meg, ne menjen neki ezeknek. Ha valaki nem érti, a komcsiknak.
Horthy egyetlen engedély nélküli, önálló döntése volt, a ruténföld visszavétele, s ezzel újra közös lesz a határ, lengyel és magyar között. Ennek köszönheti sok nemes, hogy a szovjet Catyn-t elkerülhették. Lásd Nyl tábornok, ha valakit érdekel, mi a bolsevizmus, s módszerük.
Mező Gábornak! Apám, nem csak a Várban szolgált, volt Lembergben, s igen megszerette a lengyeleket, s vadul utálni kezdte a németeket. 45-ig! Idős szakállas úr, méltóságteljes, egy konflist akart fogadni, idős felesége belekarolt. Német tiszt, apám s magyar fölöttese társaságában, vadul félrelöki, s ők, a németek akarnak a lengyel úr elé tolakodni. Apám dühösen számonkéri a németet, milyen jogon ilyen udvariatlan, embertelen s tahó? Megőrült? Habzó szájjal ordított vissza neki a német, ezek miatt robbant ki a háború. Apámat a magyar felettes fogja vissza a továbbiaktól. Aztán az elfoglalt városban mindenütt hangszórók. Ha beszélni kezdett rajtuk a Vezér, az összes német vigyázba vágta magát, s feszesen, némán hallgatták végig. Én se vagyok rövid, de Hitler sem adta, Fidel lesz majd méltó utóda, prédikációit egy óránál rövidebbre. Moziban apám Grete nevű barátnőjével, film közben, megszakítják s Adolf kezd beszélni, mindenki vigyázban a moziban, Grete sírva könyörög, rángatja apámat, aki nem hajlandó felállni s csodálni a németeket. Miért mondom el, mert a lengyelek jelentkeztek nála, s megkérték, hogy segítse őket, csempésszen nekik, iratokat, gyémántokat, vegyen részt a földalatti ellenállásukban. Honnan tudják, hogy hozzám bátran jöhetnek? Mi, megnézzük, hogy ki milyen. Nehéz elhinni, de én csak tudom, apám egy vasat sem fogadott el tölük, itthon Budapesten, a megadott helyen átadta a szállítmányokat. Annyira nem volt érzéke a pénzhez, hogy amikor otthagyott berendezve, teljes bútorzattal egy lakást, az utána rohanó házmesternek, azt mondta, legyen a magáé! Ez helyes előérzet volt, elvették volna ugyis a komcsik ezt is, ahogy gyakorlatilag mindent. Ha maradt volna, de a családi legenda szerint, már nem maradt szinte semmi, nem nagyon tudtak mit elvenni a ruszkik. Még igy is kaptak kárpótlást, a fürdő maradékáért, volt pár bérház, azt hiszem valahol a Benczúr utca környékén? Ez sem biztos, senkit nem érdekelt. Egy nemzet széthullásának, atomizálásának, lassú halálunknak, vannak ilyen kellemes mellékhatásai is. A lengyel sokkal életrevalóbb, mint mi magyarok. Ők, üldözik a shylock pénzvilágot, s inkább átveszik tölük a pénzt,a kereskedést. Nem is mentek oda vissza, gyakorlatilag Lengyelországban nincsenek. A magyar immunrendszere azonban teljesen gyenge és beteg.
Arra már nem emlékszem, a helyszínen, vagy csak a szabad Horthy világban, filmhiradókban, de látta a lengyel lovasroham utáni csatateret. Felemelő, szívszorító, örök szörnyű emlék. Késöbb a kopasz olasz sikertelen kiugrási kisérlete után, még egy ronda német cselekedetet látott, az elöző nap, még önfeledten dalolgató, „szövetséges” olaszokat, lengyel földön?, orvul kivégezték a nácik. Nem hiszem, hogy a hivatásos német katona tette volna ezt. De németek voltak. Az én felfogásom szerint, barna marxisták.
Mi magyarok döbbenten láttuk ezt, a hivatásos katonák tudták az igazat, a nép nagy része, akkor velejéig németpárti, érzelmileg egyébként helyesen.
Mi a lényeges két különbség, a két megszállt ország között. Az egyik Shylock népe, a lengyelnél ugyanis nincsenek. A másik ok, a lengyel 99 százalékban igazi katolikus, még a lengyel komcsi is jár misére. Nekik papjaik zöme Don Matteo, nálunk csak egyedül – pár valóban mártir pap – Mindszenthy és az amerikai követségen, emigrációban marad. Utódai,aljas marxista békepapok, miklós név jut az eszembe, lékai, kik is voltak még erdőidegen előtt, ez inkább erdőspéter…Már nem tudom, enné meg a fene az összest. Paskai elvtárs,stb.
Nemeskürty tart majd jó előadásokat szombatonként késő este, inkább éjjel, s láthattuk az összes Wajda filmet, s igen bátor dolgokat mondott el, vegyítve egy-kettő hivatalos marxista maszlaggal. A lengyelben az a jó, hogy ott nem volt mese, sokkal összetartóbbak,mint a magyarországi magyarok. Ez nem csoda, hiszen nálunk a baloldal nem magyar, csak magyarországi. Egyik kis fikázó, azzal vádolt, dicsekszem azzal, hogy magyar vagyok. Pedig ez csak állapot, önmagában még nem érdem, igaz, nem is bűn. Viszont kell ahhoz a diagnózishoz a meghatározása, hogy az országlakosság jó része, viszont nem magyar. Csak gyurcsány.
A Csatorna film bemutatja, odamennek egy átlag diák, egyetemista lengyelhez, s mondják, menni kéne, robbantani, harcolni, szembeszállni. Abba sem hagyja a kosarazást, jó, mikor, hol? 1957 május elseje után, ez Magyarországon többé lehetetlen lesz. Kádár eltöri a gerincét az országlakosságnak, önző, ateista, pénzéhes kannibált csinál az átlag magyarból. Kádár a magyar nép gyilkosa.
A lengyeleknél élő valóság marad, a valódi hit, a kislovag, a keresztesek, Zagloba uram mellett Ketlingek és Wolodijosvky uramék. Pan Tadeusz. A soros kritikának persze nézhetetlen. Az ígéret földjét pedig szabályosan meghamísították, amit ott németről és zsidókról elmond Wajda, azt kivágják ugyanis, még a Duna tévén is. Itt tartunk, van min változtani a jövőben is..
KARY
2017-10-24 at 12:13
Lengyelek a testvéreink ,mindig számíthattunk egymásra .Nem csak két jó barátok vagyunk.
Í
2017-10-24 at 09:02
A hobo meggyalázza az egészet . Törölni!