Ukrajna uniós csatlakozásával újabb szintre emelkedett a kárpátaljai magyarság jogai biztosításának kérdése, amely miatt korábban komoly diplomáciai feszültség alakult ki Magyarország és az ukrán politikai elit között. Bár Ukrajnának elvben komoly vállalásokat kell teljesítenie nemzeti kisebbségei irányába is, ha az Európai Unió közösségének tagja akar lenni, fontos megjegyezni, hogy a csatlakozási folyamatok lezárultával az EU a kisebbségi kérdést tagállami belügyként kezeli, azaz nem avatkozik bele tagállamai kisebbségpolitikai gyakorlatába. A Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezés mostoha sorsának ismeretében nem rajzol fel igéretes jövőt az ukrajnai kisebbségek számára jogaik biztosítása, ezért a csatlakozási folyamatok lezárutáig kell a számukra minél erősebb jogbiztonságot kierőltetnie Brüsszelnek Ukrajnából. A kérdés: mennyire áll bele ebbe a kérdésbe az Európai Unió? Bocskor Andrea EP-képviselőt kérdeztük a témában.
Az elmúlt években Magyarország diplomáciai úton próbálta elérni, hogy a kárpátaljai magyarság visszakapja az ukrán alkotmányban rögzített jogait. Az uniós csatlakozás érdekében végrehajtott „jogharmonizáció” keretében megalkotott újabb kisebbségi törvény azonban tovább szűkítette a kisebbségek jogait. Ebben a tekintetben eszerint most Brüsszel érdekérvényesítő erején múlik, hogy elérje azt, ami nem sikerült a magyar diplomáciának?
Ukrajna kisebbségpolitikája a 2017-es oktatási törvény elfogadásával nyilvánvaló fordulatot vett, az „egységes nyelv, hit és nemzet” megteremtését célzó ideológia áldozatává vált. Az ukrajnai kormányzat ukránosítási törekvései során figyelmen kívül hagyta az Európai Unió, a nemzetközi szervezetek, a Velencei Bizottság, továbbá Románia és Lengyelország által kifejezett aggályokat is, így nem rónám a magyar diplomácia terhére azt, hogy Ukrajna évek óta szűkíti az országában élő nemzeti kisebbségek jogait és ebben nem következett be pozitív változás. Úgy gondolom, hogy jelenleg valóban az Európai Unión múlik az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek helyzete, hiszen a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme csatlakozási feltétel, a Koppenhágai kritériumok szerves része. Az Európai Bizottság tavaly júniusban meghatározta az EU tagjelölti státusz feltételeit Ukrajna számára, amelyek teljesítése nemcsak egy szimbolikus kérés az EU-csatlakozási folyamatban, hanem valós reformokra van szükség az európai alapértékek és elvek mentén. A hét feltétel egyike volt, hogy újítsák meg a nemzeti kisebbségeket érintő törvényi keretet a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően. Azonban a decemberben sebtében elfogadott új törvény, amely az 1992-es helyébe hivatott lépni fél év múlva, nem rendezi megnyugtatóan a nemzeti kisebbségek státuszát, nem tükrözi a Velencei Bizottság ajánlásait, és az országban élő nemzeti kisebbségek kéréseit, javaslatait is figyelmen kívül hagyja. A törvény teljesen ellentétes Ukrajna alkotmányával is, amely kimondja, hogy a már megszerzett jogok nem szűkíthetők, azokban nem történhet visszalépés.
Elfogadható érv, hogy a kisebbségi kérdés nem időszerű a háború árnyékában?
Ezekben a háborús időkben, amikor Ukrajna élet-halál küzdelmet vív, és ebben a magyarok, románok, lengyelek, szlovákok és más nemzeti kisebbséghez tartozó személyek is kiveszik a részüket az ország lojális állampolgáraiként, fontos, hogy a kisebbségeket ne kezeljék másodrangú állampolgárnak. Ukrajna vállalta a csatlakozási feltételek teljesítését, és az EU részéről ragaszkodni kell ahhoz, hogy azok hiánytalanul és megfelelően végrehajtásra kerüljenek. Ezért is pozitív, hogy a február harmadikai EU–Ukrajna csúcstalálkozó folyamán az unió nem hagyta figyelmen kívül az Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló új törvény hiányosságait. Így az EU és Ukrajna közötti közös nyilatkozatba bekerült, hogy Ukrajna konzultálni fog és együttműködik a Velencei Bizottsággal, és folytatja a nemzeti kisebbségek képviselőivel az érdemi párbeszédet az őket érintő törvényeket illetően. De emellett Magyarország sem nézi tétlenül a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetét: mint ismeretes, januárban közös magyar–román kezdeményezésre az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének monitoring bizottsága úgy döntött, hogy felkéri a Velencei Bizottságot az új ukrán kisebbségi törvény felülvizsgálatára, ami el is kezdődött és júniusra várható az eredmény. A nemzeti kisebbségi törvény rendelkezései július 1-én lépnek életbe, így fontos, hogy addig elfogadható módosító javaslatok fogalmazódjanak meg.
Az Európai Unió a kisebbségi kérdést belügynek tekinti és úgy is kezeli. Eszerint, ha a csatlakozási folyamatokban nem sikerül előrelépést elérni a kisebbségek jogi helyzetének tekintetében, a csatlakozást követően már nem lesz lehetőség a jogok bővítésére?
Az Európai Unió sajnos a kisebbségi kérdést tagállami hatáskörbe sorolja. A Minority SafePack – Egymillió aláírás a sokszínű Európáért kezdeményezés állandó ellenállásba, falakba ütközik az EU részéről, amelynek nem érdeke, hogy a nemzeti kisebbségeket védő jogszabályokat dolgozzon ki, ezzel semmibe véve több mint egymillió európai állampolgár akaratát. 2021 januárjában az Európai Bizottság egyértelművé tette, hogy nem támogatja a Minority SafePack kezdeményezést, ezért a szervezői 2021 márciusában keresetet nyújtottak be az EU Bíróságához, amelyben az Európai Bizottság döntésének semmissé nyilvánítását kérték. Ezt a keresetet utasította el tavaly novemberben az Európai Unió Törvényszéke. A törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az EU által a regionális vagy kisebbségi nyelvek fontosságának hangsúlyozása, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása érdekében már megtett lépések elegendőek a kezdeményezés célkitűzéseinek eléréséhez. A Minority SafePack kezdeményezői idén januárban fellebbeztek a törvényszék ítélete ellen, így a jogi küzdelem folytatódik az uniós kisebbségi jogokért. Bízom benne – bár kevés rá a valószínűség –, hogy ezúttal az Európai Bíróságon pozitív döntés születik. Ez óriási lépés lenne, hiszen az EU így pozitív példaként szolgálna a csatlakozni vágyó országok előtt a kisebbségvédelem tekintetében, továbbá így a csatlakozást követően is kötelező érvényű jogi keret védené a kisebbségeket.
A Velencei Bizottság már korábban is hozott döntést, akkor épp az ukrán oktatási törvénymódosítás tekintetében. Az eredmény azonban olyan bizonytalan módon megfogalmazott kritikát tartalmazott, amelyet az ukrán fél lényegében kihasználhatott arra, hogy álláspontján ne változtasson. Mit lehet remélni az újabb vizsgálat eredményétől?
Mint említettem, előreláthatólag júniusban születik döntés az ukrán kisebbségi törvény megfelelősségéről, és nehéz előre megjósolni a kimenetelét, mivel ismeretes, hogy az egy éve tartó háború miatt ez a téma még érzékenyebbé vált, mint azelőtt! Az oktatási és nyelvtörvény kapcsán megfogalmazott velencei bizottsági vélemények számos fontos aspektusra hívták fel a figyelmet, amelyek végrehajtása nem történt meg, vagy csak részben, de például az oktatási törvény 7. cikkelyének végrehajtására vonatkozó, 2023-ig való elhalasztás és a magániskolák kivétele az általános szabály alól nagyon fontos eredmény volt. Bízom benne, hogy a tagok most is tárgyilagos döntést hoznak, figyelembe véve az előző ajánlásokat is az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségeket érintő törvények tekintetében, és legalább részben meg tudjuk őrizni azokat a jogokat, amelyeket az 1992-es törvény és az alkotmány garantáltak a kisebbségek számára. Remélem, hogy a kárpátaljai magyar közösség szempontjából pozitív és igazságos vélemény lát napvilágot nyáron.
Van-e kommunikáció a kisebbségek és a többségi nemzet politikai képviselete között a tekintetben, hogy mi az a minimálisan elfogadható törvényi keret, amelyben a kisebbségek létezni tudnak, illetve a román–magyar összefogás erősebb érdekérvényesítést tenne-e lehetővé?
Sajnos a kommunikáció elég felszínes és egyoldalúnak mondható. Számos kezdeményezés volt az Ukrajnában élő magyar közösség érdekképviselete és szakmai szervezetei, például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) részéről. A nemzeti kisebbségeket érintő jogszabályok megalkotásánál konkrét, írásos javaslatokat nyújtottak be az őket érintő alapvető nyelvi, oktatási, kulturális jogokról a készülő törvényekhez, azonban még ha meg is hallgatták őket, kéréseiket teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. Nemrég a sajtóban felröppentek a hírek, hogy Ukrajna és Románia külügyminiszterei tárgyalóasztalhoz ülnek, és bilaterális alapon kezelik az ukrajnai román kisebbség helyzetét érintő kérdéseket. Úgy gondolom azonban, hogy a legmegfelelőbb az lenne, ha közös és európai összefogással próbálnánk eredményeket elérni a kijevi vezetésnél, hisz a bilaterális megoldások nem oldják meg a törvényi keret problémáit. Pozitív példa erre a már előzőleg említett, az Európa Tanácsban történt magyar–román összefogás, amely a Velencei Bizottságig juttatta a kérdést.
Brüsszelben mennyiben érzik és értik a kisebbségek problémáit? A csatlakozási folyamatok felgyorsításával nem járhat-e együtt, hogy a kisebbségek ügye háttérbe szorul?
Sajnos Brüsszelben a Minority SafePackkel kapcsolatos uniós retorikát követve legtöbbször szőnyeg alá söprik az őshonos nemzeti kisebbségek ügyeit. Még az Európai Parlamentben – ahol kétharmados támogatást kapott a kezdeményezés – sem szívesen foglalkoznak olyan kisebbségi ügyekkel, amelyek Ukrajnában történnek. Az EU nem szolgáltat jó példát a kisebbségvédelem terén a csatlakozni vágyó országoknak, kettős mércét alkalmaz. Ez megfigyelhető például az LMBTQ-közösség tekintetében is, vagy a távoli országokban élő kisebbségekkel, például az ujgurokkal előszeretettel foglalkoznak, míg az EU-ban és szomszédságában élő nemzeti kisebbségeket érintő jogsértések fölött szemet hunynak. Legutóbb például a Kulturális és Oktatási Bizottság ülésén az EU soros elnökségét ellátó svéd oktatási és kulturális miniszterektől kérdeztem rá a Minority SafePack polgári kezdeményezéshez való viszonyulásukra, hogy például a munkaprogramjukban szerepel-e a nemzeti kisebbségek védelme. Kérdésem azonban válasz nélkül maradt és a miniszterek szóra sem méltatták a kisebbségek ügyét válaszadásuk során. Jelenleg az unió teljes mértékben a háborús helyzetre és Ukrajna segítésére koncentrál, ami érthető. Ennek ellenére napirenden kell tartanunk minden téren a kisebbségek ügyét, hogy az ne lehessen a háború járulékos vesztesége.
Kerülhet-e Magyarország arra a kényszerpályára, hogy a kárpátaljai kisebbség érdekében vétójogát kelljen használnia?
Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de persze jó lenne, ha nem lenne szükség ilyesmire. Magyarország a kezdetektől segíti Ukrajna eurointegrációs útját, kiáll Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett, és számtalanszor elítélte Oroszország Ukrajna elleni agresszióját. Magyarország története legnagyobb humanitárius akcióját bonyolítja az ukrán emberek megsegítése érdekében, és több mint egymillió ukrán menekültet fogadott az országba. De mindezek mellett Magyarország kitart a 2017 óta tartó véleménye mellett, hogy a kárpátaljai magyarok nem lehetnek a helyzet áldozatai, és a már évtizedek óta létező kisebbségi jogokat nem szabad szűkíteni. Az Európai Unió felelőssége, hogy Ukrajnában garantálják a kisebbségi jogokat, hiszen amennyiben Ukrajna az Európai Unió tagja kíván lenni, akkor kötelessége a Koppenhágai kritériumok teljesítése, amelynek szerves része a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme. Ukrajna több nemzetközi szerződés által is elkötelezte magát a nemzeti kisebbségek védelmére, és Ukrajna alkotmánya is elismeri az ország területén élő kisebbségi közösségek jogainak tiszteletben tartását, ezért számos ok és érv szól amellett, hogy jogos kérés Ukrajna felé a kisebbségi jogok garantálása.
Vezetőkép: Bocskor Andrea/EP
Miki
2023-02-17 at 19:11
Sztem nem ez a kérdés,hanem az,hogy mikor leszünk olyan állapotban katonailag,ha ezek elkezdik gyilkolni a magyarokat,ki tudjuk hozni őket.
Addig csak egy üres nyafi ez az egész,gitt és szarrágás.
Orientál
2023-02-17 at 15:15
Arra az eu-s vezetésre és bürokráciájára nem bízhatjuk rá hazánkat ahol tetőig hág a korrupciós katari és marokkói bűncselekménysorozat botrány főleg egyes szocialista elvtársaiknál – is.
Dezső
2023-02-17 at 09:32
“Ukrajna uniós csatlakozásával újabb szintre emelkedett a kárpátaljai magyarság jogai biztosításának kérdése,…….”
—–
A mondat is önmagáért beszél, de tisztázzuk..:
Akkor nem véletlenül lobog az ukrán zászló az EP brüsszeli tákolmánya előtt??
Vagyis mindenféle tagországok szavazásának elmaradásával ukrajna már az UNIO tagállama lett???
A mondat is és a lobogó zászló is ezt mutatja….
Vagyis az EP/EB/ET gondolt egyet és azt mondta: “Akkor innentől zseléék EU tagállam és punk-tum!” …
????????????
Tessék mondani … lehet ilyet is????
Hesslerezredes
2023-02-17 at 08:12
Az egész EU két nemzet (és nemzetiség) megbékélésén alapul: a német és a francia nemzetén.
Valójában nem volt, nincs és nem is lesz fontosabb kérdés az EU-ban, mint az, hogy a nemzeti kisebbségek ügye – elsősorban az adott/érintett nemzeti kisebbségek saját véleménye alapján – megnyugtatóan rendezve legyen.
Ehhez képest ezt a kérdést az EU besöpri a szőnyeg alá.
Úgyhogy a címbeli kérdésre a válasz: nem.
A baj csak az, hogy nincs más, akire ez a kérdés bízható lenne.
Joris
2023-02-17 at 06:29
Amit most írok, több cikkhez is oda lehetne illeszteni. Kapcsolódik az elmúlt néhány nap magyar eseményeihez, különösen is az erőszakos antifákhoz, valamint Bite “polgártárs” megbotránkoztató nyilatkozatához. Hozzászólásom bizonyos tekintetben módosítja eddigi álláspontomat, s elsősorban az isteni predestinációban igazán hívők fogják érteni, esetleg méltányolni. Elnézést kérek azoktól, akik jogosan hiányolják alátámasztasul a szentírás idevágó Igéit, Kijelentéseit.
Tehát:
A predestináció szerint Isten már a világ teremtése előtt mindent elhatározott, semmit sem bízott a véletlenre. Emberi történelmünkben minden úgy fog megvalósulni, ahogy az “predestinálva van”. Ennek a megvalósulásnak a sok ok mellett legfőbb oka, az isteni 2. személy – Krisztus – keresztfán történő kínhalála, mely megnyitotta a pogányok (népek) előtt is az üdvözülés kapuját. Nem mindenkinek, hanem “csak” a krisztushívőknek. Ezt jobb, ha észben tartjuk. Tehát Isten emberileg szólván nyilván nem áldozza fel passzióból Fiát, hogy egy semmirevaló csőcselék megkorbácsolja, megköpdösse, kigúnyolja, a keresztfán átszúrja oldalát, lábát törje. Az Ő feláldozása által lehet nekünk békességünk Istennel. Hogy ez így megtörténhetett, mutatja, mennyire értékesek vagyunk (elsősorban a hívők, Isten szemében, Isten számára…).
Visszatérve napjaink két eseményére, semmi sem történik véletlenül. Itt Istenről beszélünk, aki mindennek okát adja: elindítja és bevégzi, amit elhatározott; de azt nem köti az orrunkra, egyrészt a maga összefüggéseiben úgysem értenénk meg, másrészt megpróbálnánk a Sátán sugalmazására kisiklatni azt. Emígyen még nagyobb emberi és minden egyéb áldozattal járna minden, s csak hiábavalóságokkal foglalkoznánk. Itt nem holmi földi, mulandó hatalmasságról beszélünk. Istenfogalmunk leginkább antropomorf, aminek nem sok köze lehet Hozzá. Ennek egyik jellemző vonása a Jóistenke naív elképzelése, holott Istennek a végtelen Jóság mellett számtalan egyéb végtelen tulajdonsága van, pl. Igazságos, Úr, Bíró, Üdvözítő, Főpásztor, Lelkigondozó, Közbenjáró, Kőszikla, Király, Sarokkő, Szent, stb.
Másik alapvetés: valamelyik keresztény hitvallás kerek-perec ki is mondja, hogy Isten képes az emberek tudatát, cselekedeteit akaratuk ellenére valóban befolyásolni hogy a Teremtés elérje végcélját, Isten Országának felállítását. A legtöbb komoly református egyház hitvallás tartalmazza is ezt, Westminsteri, Dordrechi, és így tovább. (Itt most ne menjünk bele a szabad akarat mikéntjébe).
Ha végignézzük történelmünket, hazánk elhelyezkedését, nyelvünket igen sok eseményt tényt tudunk sorolni, hogy Isten melyik oldalra állított bennünket. Persze minden népnek megvan a maga küldetése (gondoljunk a gyarmattartókra, a németekre, cigányokra, arabokra, zsidókra, amcsikra, fekete afrikaiakra, kínaiakra, ukránokra, oroszokra, stb, stb.) Ugyanígy a szervezetek: Szent Szövetség, Antant, Kisantant, Varsói Szerződés, Nato, KGST, Közös Piac, EU, ENSZ, egyházak, Római Birodalom, stb. Eszmei áramlatok, ideológiák – fel sem sorolom annyi van.
Tehát ebben a számukra káoszos vilagban vagyunk mi mindannyian, hogy betöltsük Istentől eleve elrendelt küldetésünket.
Hogy jön ide a bevezetőben említett két esemény, botrány? Szerintem a antifa-akció és a pedo-botrány is figyelmeztetőül jött a magyarság számára. S ezt a legtöbb magyar kommentelő is így fogja fel: amit ezek az antihumánus, démoni eredetű irányzatok jelentenek: a magyarság számára nem út! Persze történelmünk az is bizoyítja, hogy számunkra a Béke azl járható út! Másoknak sajnos a békétlenség, vagy egyenesen a háború. Első királyunk sem véletlenül vette fel keresztény hitet, s ennek következmènyeként védtük Európát évszázadokon át Kelet felől. Megemlítem még itt II. Rákóczi Ferencet, egy kivételesen komoly hívő vezetőnket. Orbán Viktor szerintem az öntudatlanul is a helyes utat választó vezetők közé tartozik, ahogy József Attila leírja: “az én vezérem bensőmben vezérel” – a Levegőt c. zseniális versében, ez mintha napjainkról szólna…
Tehát most újabb próbálkozásként Európát, s benne minket is Nyugat felől próbálnak megtörni, bekeríteni.
Ez a két megbotránkoztató eseményt reméljük fontos jelzésként értékeljük, hogy mindkét út (gyermekrontás + vak erőszak) járhatatlan a magyarság szamára! S mindkettő érthetetlen is. S hogy miért éppen most és így történtek? Miért itt akartak embereket megtámadni; miért éppen most állt a nyilvánosság elé a ped. aszisztens? Ezek sem véletlenek és még jónéhány hasonlóban lehet részün, jók és rossza is. Ahogy Ady írta: közben zuhanások történtek, vagy ahogy a Szentírás Kijelenti:
“Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” (ApCsel 14,22)
szevasz_tavasz
2023-02-17 at 00:45
A nyugat célja a ruszkik meggyengítése. Ez már egy évek óta előre eldöntött és tervezett lépés volt. Az ukránoknak jutott az a dicső szerep, hogy a vágóhidra hajtsa saját magát, cserébe viszont bármilyen gaztettet megtehet úgy a harctéren mint a hátországban.
PG
2023-02-16 at 21:42
Kisebbségi jogokat és mi-egyebet nem szabad Brüsszelre bízni. Ugyanis egy megbízhatatlan korrupt banda az EU vezetősége. Ha annak ellenére, hogy amit művelnek Ukrajnában, mégis fegyveresen támogatja az EU, akkor az EU vezetőségénél nagy a baj. (Legalábbis vállon felül) Hiszen annyira aljasak az ukránok, hogy már az oroszoknál is kiverte a biztosítékot. Éppen az aljasságaik miatt tört ki a fegyveres konfliktus. Tavaly február 23.-án, amikor kitört a fegyveres harc, az ukrán hadsereg akart támadást intézni, nemcsak a kelet ukrajnai elszakadt területek, hanem a Krím ellen is. Abban reménykedtek, hogy az USA fenyegetőzése miatt az oroszok majd nem mernek fegyveresen beavatkozni. A támadásukat pár órával megelőzve csapott le rájuk az orosz hadsereg. Csakhogy az ukránok itt elszámították magukat, mert az oroszokat nem lehet ijesztgetni, még az USA-nak sem.
2 ÉNAKI
2023-02-16 at 21:37
Ideje lenne tudomásul venni,hogy az Orosz nem agresszor,de az Ukrán pedig náci.Átverték az Oroszokat a Minszki egyezménnyel,a nyugat nem gondolta komolyan.Putyin többesetben tett szóvá dolgokat a Minszki egyezménnyel kapcsolatosan,de nem figyeltek rá. Màr akkor meg volt az Usa terve az Oroszok elleni proxy háborúhoz mikózben hadszintérnek használja Ukrajnát.A hàború kirobbantója az Usa felel az emberek életéért. Nem a békekötést szorgalmazza,terve a háború elhúzódása amiből hasznot húz. A szankciók miatt az Únióval együtt tönkte tettèk Európát.Nem a fegyvereket kell Ukrajnának szállítani hanem ösztönözni kell a béke kötésre.Bocskor Andrea Fidesz EU képviselője sziveskedjék a leírtak alapjàn elgondolkozni azon hogy ki is az agresszor? Nyalni annak az Ukrán népnek,aki bennünket fenyeget,figyelembe sem vesz,mégsem helyénvaló. Egy hajszállal sem leszünk ezért kedvessebbek az EU nak.
Senki
2023-02-16 at 21:22
Persze a buziknak, gendereknek, antifáknak azoknak lehetnek jogai azok vcsinálhat nak bármit brüsszel kinyalja a seggüket!!!! Ezekre nem szabad semmit se bízni amíg ilyen korrupt vezetői vannak!!!!
Tudományos libsizmus
2023-02-16 at 21:03
MurányiA:
Az ukrán háborút 2014 óta tervezi a “nyugat”. Egyelőre ott tartunk, hogy már Merkel és Hollande is beismerte.
Sas
2023-02-16 at 20:52
Közismert, hogy a nemzetállamokat akarják megszűntetni, és egy pláza-ember-típust megteremteni.Ezért csinálnak mesterséges identitásokat.Amennyiben az ukrajnai magyarok transzként határoznák meg magukat, akkor védenék őket.Persze, nem a háborútól-hanem az eredeti identitásuktól.
MurányiA
2023-02-16 at 20:47
Az EU-s támogatások jó részét már a háború előtt meg kellett volna kapni. Sánta az az érvelés, ami szerint az ukránok miatt szórakoznak velünk.
Bocskor Andreát becsülöm a tegnapi felszólalása miatt. Ki mert állni szülőföldjéért, elítélte az agresszort. Tette azt annak ellenére, hogy Kárpátalján meg akarják félemlíteni a hitványok.
Sok erőt kívánok Önnek, Andrea!
Orientál
2023-02-16 at 20:44
Egy ilyen USA-ból és mára nem eu-s tagállam Britániából irányított megalkuvó áruló eu-s vezetésre nem.
csakafidesz
2023-02-16 at 20:43
Ostoba kérdés! Brüsszelre a kutyánkat sem bizhatjuk rá!
Tudományos libsizmus
2023-02-16 at 20:33
Brüsszeli mindent ellopás: van még valaki, aki elhiszi, hogy azért nincs EU támogatás, mert jogállamiság, bla bla bla.
Lófaszt.
Azért nincs EU támogatás, mert már az összes pénzt odaadták a banderista ukrán náciknak. Minden gyerek tudja, hogy Ukrajna a világ legnagyobb maffiaállama. A napnál világosabb, hogy az EU Ukrajnába tolt pénzeinek jó néhány százaléka vissza van osztva brüsszeli zsebekbe. Ne legyünk már ekkora naivus maximusok.
Tudományos libsizmus
2023-02-16 at 20:29
A jelek szerint Brüsszelre egyetlen eurót nem szabad rábízni, mert ellopják. Nem hogy magyar kisebbségi jogokat. Ne vicceljünk már.
angelblind652
2023-02-16 at 20:29
NEM, NEM, NEM, NEM.