Megpróbáltuk, nem jött be, bocsika – így is összegezhetnénk azt a történetet, amelyben csaknem húszmillió forintot akart egy, már lejárt követeléssel behajtani a móri vérengzés megoldóemberén egy faktorcég. Ebben segítségére volt a bírósági végrehajtó, akinek – saját véleménye szerint – nincs mérlegelési kötelezettsége, így azt sem kötelessége kideríteni, hogy egy-egy hasonló követelés érvényes-e még, vagy már lejárt. Szebenyi István végrehajtási kifogással élt, így kiderült, hogy esetében már rég lejárt tartozást akartak rajta behajtani, amit a követeléskezelő a felhívás után elismert, és elállt a behajtástól, csakhogy Szebenyit a procedúra kezdetén teljesen lenullázták anyagilag. Az eset jól megmutatja azokat a jogszabályi hiányosságokat, amelyeket a faktorcégek és a bírósági végrehajtók rendszerszintűen ki is használnak.
Lejárt már az a követelés, amelyet érvényesíteni akart a VIN-FAKTOR Zrt. nevű követeléskezelő azzal a férfival szemben, aki tizenöt esztendeje fémkeresőzés közben megtalálta a Vértesben azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a hatóságok el tudták fogni a 2002-es, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás valódi elkövetőit. Mint arról a PestiSrácok.hu nemrég beszámolt, Szebenyi Istvánon csaknem húszmillió forintot akartak behajtani; folyószámlájáról egy nagyobb összeget emeltetett le a tatabányai bírósági végrehajtó, Vasi Gizella Szilvia, aki fizetése egy részét is letiltatta, telkére pedig jelzálogot jegyeztetett be. Szebenyi nem tagadta korábban sem, hogy egy korábbi végrehajtásból ötmillió forintos tartozása maradt fenn az Erste Bank felé, amelyet ő rendezni is akart, de a pénzintézet ezt azzal utasította el, hogy a restanciát már eladták egy követeléskezelőnek. Utóbbi évek óta nem jelentkezett, Szebenyi István legutóbb nyolc éve kapott hivatalos értesítést ügyéről, holott mindvégig bejelentett munkahelye, lakhelye volt, így fel tudták volna vele venni a kapcsolatot, ha ez lett volna a szándék.
Szebenyi végrehajtási kifogással élt, és megkérte a végrehajtót, hogy nyilatkoztassa meg a követeléskezelőt, nem lejárt követelést akar-e behajtani. A VIN-FAKTOR Zrt. válaszában közölte, hogy de, valóban lejárt a törvényben meghatározott ötéves határidejük, így eltekintenek a végrehajtástól. A hasonló esetekben alkalmazott jogszabály újragondolására adhat okot az a körülmény, amelyre általában az összes ilyen ügyben eljáró végrehajtó hivatkozik: nem kötelességük ellenőrizni, hogy egy-egy követelés hatályos-e még, vagy már lejárt a határideje. Szebenyi Istvánnak visszautalták a folyószámlájáról leemelt összeget, munkabérének tiltását feloldották, és telkéről is levették a jelzálogjogot.
Mondhatnánk, hogy a történet jól végződött az amatőr hadtörténész szempontjából, az eset azonban számos ponton mutat rá a végrehajtók munkáját szabályozó törvény hiányosságaira. Kérdés maradt, hogy a 2009 óta fennálló – immár lejárt – tartozás behajtása miért lett annyira sürgős nyolc évvel az utolsó hivatalos értesítés óta, hogy Szebenyit egy nap alatt szinte teljesen ellehetetlenítették. Gyakori érvelés a végrehajtók részéről, hogy nekik nincs mérlegelési lehetőségük az ügyekben, pedig de, van, sőt, meg is teszik. A mérlegelésbe tartozhat az is, hogy Vasi Gizella Szilvia a tartozás rendezését azonnali minősítéssel látta el, az akkor már a jogszabály szerint nem is adóst nem tájékoztatta a jogairól, egyebek mellett arról sem, hogy végrehajtási kifogással élhet. Nem mindenki olyan talpraesett, mint Szebenyi István, nincsenek is mindenkinek olyan jó sajtókapcsolatai, mint neki, így okkal feltételezhető, hogy sokan sok olyan adósságot törlesztenek ma és a jövőben, amelyet a törvény alapján már nem lenne kötelességük. Egyöntetű vélekedés a követeléskezelők tevékenységével kapcsolatban, hogy azért hallgatnak évekig, mert addig hízik egy-egy adósság kamata; Szebenyinél ez az ötmilliós tartozás esetében jócskán meghaladta a tizenkétmilliót. A VIN-FAKTOR Zrt.-nek ez most nem jött be, de a fenti gyakorlatuk azt sejteti, hogy más esetekben igen, emellett azt is, hogy a törvény nem különösebben érdekli őket. A végrehajtónak sem érdeke, hogy akadályozza a követeléskezelőt, mert az említett ügyben az ő jutaléka is megközelítette az egymillió forintot. A mérlegelés hiánya miatt ma Magyarországon az a helyzet, hogy ha valaki egy valótlan tartozásról értesíti a helyileg illetékes jegyzőt vagy közjegyzőt, és egy kamu aláírással bizonyítja, hogy az állítólagos adós ezt elismerte, akkor a jegyző/közjegyző gondolkodás nélkül kiküldi a fizetési meghagyást az „adósnak”, és utóbbinak kell bizonyítania, hogy a tartozása nem valós. Ezt is mérlegelhetnék a törvényalkotók.
A MEGOLDÓEMBER
Szebenyi István amatőr hadtörténészként fémkeresővel járta a Tatabánya környéki erdőt 2006 végén, így talált rá azokra az elásott csomagokra, amelyekről egyértelmű volt számára, hogy azok nem világháborús leletek. A csomagokban különféle ruhák, parókák, fegyveralkatrészek voltak, ezért felfedezéséről értesítette a rendőrséget. A hatósági szemle később még több elásott eszközt tárt fel. Ezek között volt egy átalakított pisztoly, amelyről hamarosan kiderült, hogy azt használták a móri bankfiókban, és azzal öltek meg Veszprémben egy nyugdíjakat kézbesítő postást is. A rendőrség 2007 elején tartott sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a móri vérengzés és a kézbesítőket ért sorozatos támadások ügye összefügg. Amikor ezek az új információk elkezdték uralni a hazai híreket, jelentkezett a rendőrségen egy védett tanú, aki emlékezett arra a férfira, akit egyszer elfuvarozott Szebenyi felfedezése helyszínének közelébe, a telefonja híváslistájában pedig még megvolt az utas hívószáma. A szám még használatban volt, így a nyomozók azt visszafejtve jutottak el a móri mészárlás valódi elkövetőihez, Nagy Lászlóhoz és társához, Weiszdorn Róberthez. A tetteseknek nem volt priusza, nem szerepeltek a bűnügyi adatbázisokban, így nagy az esélye annak, hogy Szebenyi István felfedezése nélkül soha nem azonosították volna őket. A hatóságok addigra már amúgy is megnyugodtak, mert a kétséges bizonyítékok ellenére addigra sikerült tényleges életfogytiglanra ítélni az ügyben amúgy semmilyen módon nem érintett Kaiser Edét, és elmarasztalták vélt társát, Hajdú Lászlót is. Kaiser ellen elítélése mellett az egyik legnyomósabb érv volt bűntársa, Kiglics Attila vallomása volt, amelyről kiderült, hogy valótlanságokon alapult, nem mellékesen vakvágányra vitte a nyomozást is. A Kiglicsnek kifizetett huszonötmillió forintos nyomravezetői díj kifizetését a hatóságok azóta is helyénvalónak tartják, Szebenyi szerepét azonban minden eszközzel igyekeztek elbagatellizálni még úgy is, hogy az említett védett tanú egyértelműen azt nyilatkozta: csak Szebenyi felfedezésének hírére kezdett el emlékezni egykori titokzatos utasára. Nagy László elfogása után nem sokkal öngyilkos lett a zárkájában, Weiszdorn Róbert pedig egyértelművé tette, hogy ők ketten jártak a móri bankfiókban 2002. május 9-én, másoknak nem volt közük a történtekhez. Érdekesség, hogy Szebenyi korábbi pereiben a védett tanú vallomása – természetesen a személyiségi jogainak és védettségének tiszteletben tartásával – perdöntő lehetett volna, azonban az erről szóló számos indítvány ellenére egyik eljáró bíróság sem volt kíváncsi a tanú beszámolójára.
Fotó: Facebook
Theo
2021-11-06 at 15:37
Ez a Mori Meszarlas ugy a mai napig buzlik.
Aki el akarja sikalni, az sokkal jobban tette volna ha kifizeti Szebenyi jussat mar reg, nemhogy meg rakuldi a vegrehajtot.
Orientál
2021-11-05 at 16:28
Erste bank és a simlissé egyetemeken kiképzett kártékony élősködő ügyvédek a bíró elvtársaikkal együtt!!!!!!!!
Zéró
2021-11-05 at 14:04
Nagyon sok hasonló probléma van. Itt vannak a választások a nyakunkon. Ideje lenne, lehetősége is meg van a 2/3-al a kormánynak, hogy az ehhez hasonló kibúvók a törvényekben befoltozásra kerüljenek. Az ellenzék minden morzsát fel fog söpörni az asztalról!
Etel
2021-11-05 at 12:00
Ennyire nem lehet minden lehetőt és lehetetlent latba vetni, hogy az üvöltő igazságot elhallgattassak?
De, lehet.
Kell egy darázsfészek a házunkon ahonnan rajok indulnak, bírósági rajok, végrehajtó rajok, méregköpő, őrző védő és magukat aggódó méhecskéknek álcázó rajok. Ebben a fészekben őrzik az irracionálisnak tűnő gyilkosságsorozatok think tankjat is.
Túl nagy megrázkódtatás lenne odanyulni, lesöpörni a házunkrol, csupa seb lenne a kezünk arcunk, ezt ugye nem akarjuk. Csak azt a kis reszlit, amivel elvegetalunk
a következő sorozatig.
Igazságos Jusztitia
2021-11-05 at 11:51
Egy apró, de nem lényegtelen korrekció a cikkben írtakhoz! A fizetési meghagyás kibocsátása esetén téves a cikkírónak az az álláspontja (megállapítása), hogy az adósnak kell bizonyítani, hogy nem tartozik. Nemleges bizonyításnak nincs helye. A fizetési meghagyás ellen, ha az adós azt sérelmezi, ellentmondással élhet (az ellentmondás jogi sorsa, hasonló a fellebbezéshez) és az ellentmondás következtében az ügy perré alakul, és ezt követően a szokásos polgári perben irányadó bizonyítási szabályok az irányadók. Vagyis akinek valamely tény bizonytását annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azt a bíróság valónak fogadja el. Így pld. egy követelés fennállását – annak a félnek kell bizonyítania, aki a követelés fennállásának a tényét állítja, mert neki áll érdekében, hogy a bíróság azt valónak fogadja el. Egy biztos: Komolyan kell venni az ilyen felszólításokat, írásbeli felhívásokat, mert ezeknek később lehetnek jogi jelentőségei, s nagyon sokszor az emberek csak legyintenek rá.
Schenkhyalfonz
2021-11-05 at 11:28
Sokat javítana a helyzeten, ha a követeléskezelőnek “eladott” követelés kötelezettjének (az adósnak) elővásárlási joga lenne a tartozásra. Persze ez esetben a hitelezők alkalmasint nem tudnának “trükközni” az esetenként a saját egyszemélyes tulajdonukban lévő követeléskezelő céggel, profiltisztítás és hasonlók jogcímén. Ilyen esetekben ráadásul a bírósági gyakorlat úgy kezeli a követeléskezelőt, mint kívülálló 3. személyt, a formális jog alapján.
Másrészről már q.rvára ideje lenne a röhejes 28.500,- Ft végrehajtás alól mentes összeget megemelni a Vht. adott szakaszának egyszerű módosításával, figyelemmel a közelgő választásokra is, nehogy a komcsik használják ezen magas labdát. De, a végrehajtási lobbi nem gyenge, sajnos.
Királytigris
2021-11-05 at 11:17
Pintér Sándor és Varga Judit mit szól ehhez a történethez?
Nem kellene valamit csinálniuk?
Nahát
2021-11-05 at 10:52
Felháborító az eset minden szála! Az Igazságügyi Minisztériumnak sürgősen ki kell javítania a hatalmas törvényi hibát! Pintér Sándor belügyminiszter úr pedig végre utánanézhetne, ki mindenki részesült a hamis tanúnak megítélt jutalomban, miért nem követelték még vissza, és miért nem kapja azt meg a jogosult Szebenyi István? Hány éve várunk már az igazságosztásra! Egyszerűen felháborító!
Valaki
2021-11-05 at 09:30
A végrehajtókhoz képest a maffia egy becsületes szervezet, Hozzájuk képest egy Teréz Anya. Náluk aljasabb banda csak a követelés kezelő cégek. Nálam egy 11 éves 800 Ft követelést (az UPC a számláért kért pénzt ami törvénysértő és nem fizettem meg, a törvénysértést el is ismerte, de a papírszámláért kért 100 Ftokat nyilvántartotta tartozásként) akartak behajtani, ami mostanra 39.000 Ft azaz 11 év alatt 4870 %-l nőtt követelést akartak behajtani, ami 1 év után elévül. Csak, hogy mindenki tudja ez az EOS-Faktor volt. Hol is vannak a követelés jogtalanságát bizonyító papírok 11 év után?
Ha Mari néni kapja a csekket, szegény megijed, és rohan befizetni, nehogy jöjjön a végrehajtó.
Aljas szemét banda mind!
kszimpatikus
2021-11-05 at 09:29
Érdekelne, hogy ezeknek, a munkájukhoz jól láthatóan totálisan alkalmatlan, dilettáns, idióta, úgynevezett bíróknak a főnöke miért nem rúgja ki AZONNALI HATÁLLYAL a testület jó hírére és a társadalomra egyaránt borzasztóan veszélyes alakokat????
Miért kell megvárni, hogy további károkat okozzanak???
Amíg a tudatlanságukkal, rosszindulatukkal nem kergetnek valaki(ke)t az öngyilkosságba, addig nem akarnak foglalkozni érdemben a felmentésükkel????
Muszáj azt is megvárni??
Mennyi kárt kell okoznia az ilyen balfékeknek, hogy végre lépjenek velük szemben???