Ökölbe szorul a keze az embernek, ha csak egy cikk erejéig is megkísérli megvonni a mérlegét Magyarország szovjet megszállásának. Mit adott nekünk a „dicsőséges” Vörös Hadsereg katonáinak több, mint négy évtizedes jelenléte? A megszállás mérlege dióhéjban: megerőszakolt nők ezrei, tönkrement életek, felbecsülhetetlen épület- és környezeti károk, a társadalmat évtizedekre tönkretevő kádárizmus, és az a mélyen a zsigerekbe beivódott reflex, hogy nekünk csak az jut, hogy valakihez képest határozzuk meg magunkat. Ennek szomorú megnyilvánulása, hogy a magyar baloldal Moszkva után Brüsszelben akar fogódzót keresni. Az utolsó szovjet katona 1991. június 16-án hagyta el az országot, de a csapatkivonásról 30 éve már javában tárgyaltak a felek. Erre emlékezünk.
Eladtak minket
Nincs jobb szó rá: a nyugati hatalmak Churchillel és Roosevelttel az élen a második világháború végén eladtak minket Sztálinnak. A júdáspénz egyfelől a Szovjetunió belépése a Japán elleni háborúba volt, másrészt a leginkább Winston Churchill által képviselt Nyugat-Európa döntéshozóinak jelentős része akkor még felállva tapsolt Sztálinnak, amiért keletről csapást mért a Sátán megtestesülésének tartott hitleri Németországra. Úgy gondolták, hogy a gázkamrák felszámolásáért, a nácizmus megszüntetéséért vívott sikeres harc miatt Sztálin mindent megérdemel.
Hiába érkezett egyre több hír a náci koncentrációs táborok számát nagyságrendekkel meghaladó GULAG-táborokról, vagy akár a lengyel értelmiség katinyi lemészárlásáról, a nyugati szalonkommunista értelmiség mindezt elnézte a Szovjetuniónak.
A francia filozófusok közül például Jean-Paul Sartre vagy Simone de Beauvoir perverz módon fennhangon hirdették, cikkeket írtak arról, hogy Sztálin vezetésével keleten megvalósulhat egy eszményi szovjet világ, ahol nincs arisztokrácia, nincsenek háborúk, mert mindenki egyenlő. Ezt a végtelen naivitást – vagy nevezzük inkább struccpolitikának – jól szemlélteti az a néhány mondat, amit a háború végén már igencsak beteges Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök mondott Sztálinról:
Én úgy érzem, hogy Sztálin nem ilyen ember. (…) és azt hiszem, hogy ha mindent megadok neki, amit csak tudok és semmit nem kérek érte cserébe, noblesse oblige, nem fog elfoglalni semmit és együtt fog működni velem egy demokratikus és békés világért.
Winston Churchill nem volt ennyire naiv: ő tisztában volt vele és többször is beszélt arról, hogy a Szovjetunió a gonosz birodalma. Azonban hideg reálpolitikusként tudta, hogy Közép-Európa koncként való átengedésével egyrészt „jóllakathatja az orosz medvét”, másrészt a térség amolyan pufferzónaként húzódik meg majd Anglia és a Szovjetunió között. Jellemzően a briteknek csak az volt fontos, hogy mint tengeri nagyhatalom, a Balkánra is eljussanak, ellenőrizve a szovjet flottát, ezért csak Görögország szabadságához ragaszkodtak. A többi balkáni országot és Magyarországot illetően viszont érdekek híján a „hulljon a férgese” mentalitás jellemezte a nyugatot.
Anglia elégedett volt ezzel a felosztással, és Churchill a közvélekedéssel ellentétben nem Jaltában, hanem már 1944 őszén megegyezett erről Sztálinnal. Azaz a szovetek már ekkor tudták, hogy mik a „jogaik”, mi az, ami őket illeti majd. Ezt pedig maradéktalanul el is vették.
A politikai érdekek mindenhatóságát jelzi, hogy aki ezt megkérdőjelezte – lettlégyen bármilyen magas pozícióban –, könnyen az életével fizethetett. George Patton tábornok, az Európában állomásozó amerikai főerők parancsnoka politikai feletteseivel ellentétben sokkal reálisabban látta a sztálini rendszert és azt a veszélyt, amit a bolsevizmus jelent Európára nézve. Patton nem hagyta volna, hogy a Vörös Hadsereg Ausztriáig nyomuljon.
Hazáig kellene kergetni az oroszokat, mert ráteszik a mocskos kezüket Európára
– hangoztatta a tábornok. Mivel Patton szembement Európa Jaltán megpecsételt felosztásával, a nyugati vezetők beleegyezésével a heidelbergi katonai kórházban a szovjet titkosszolgálat eltette láb alól.
Dicsőséges „felszabadítóink”
A második világháború végeztével Magyarország a Szovjetunió befolyási övezetének része lett. A valóságban préda, hiszen a Vörös Hadsereg katonáinak megmondták, hogy a nyugati szövetségesek beleegyezésével minden a Szovjetuniót illeti. Mezőgazdasági termények, az ország pénzbeli vagyona, a magyar társadalom ingóságai és természetesen a legyőzöttek asszonyai is.
1945-öt követően 1 millió szovjet katona állomásozott Magyarországon, őket kellett etetni és itatni. Miközben nagyszüleink éheztek – ha szerencséjük volt, akkor az elhullott lótetemekből próbáltak némi táplálékhoz jutni –, a szovjetek irányította Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőinek libamáj és borjúhús dukált. Sőt, a felsőbb katonai vezetők kedvére tevő prostituáltaknak küldött virágajándék is a mi számlánkra ment. A magyar társadalom döntő többsége azonban virág helyett valami egészen mást kapott. Először is a köztörvényes bűnöző Rákosi Mátyást a nyakára.
Rákosi a Tanácsköztársaság idején elkövetett bűntettei miatt 1940-ig a szegedi Csillagbörtönben ült. Csak a szovjetek közbenjárásának köszönhette, hogy ekkor távozhatott Moszkvába. Sztálinék természetesen nem elégedtek meg a magyar társadalom kizsákmányolásával. Az osztályharc szellemében megindultak a koncepciós perek és a kitelepítések. Az osztályharc lényegét máig legpontosabban Feliksz Dzserzsinszkij, a KGB elődjének számító CSEKA vezetője fogalmazta meg a legpontosabban.
Mi nem akarunk vélt vagy valós bűncselekmények után nyomozni. Minket nem érdekel, hogy a vádlott elkövette-e a terhére rótt bűntényt vagy sem. Minket csak az érdekel, hogy a vádlott melyik társadalmi osztályhoz tartozik. Ez dönti el, hogy az illető bűnös-e vagy sem.
Az osztályharc nevében Magyarországról 800 ezer embert deportáltak a GULAG börtöneibe. Több, mint 2000 családot telepítettek ki a Hortobágyra. 100-200 körüli azoknak a száma, akiket koncepciós perek során kivégeztek. 1 millió magyar ellen indult ügyészségi vizsgálat, közülük minden második ellen vádat is emeltek.
Jobbágyi: Kiprovokálták ’56-ot, hogy maradhassanak
A második világháborút lezáró párizsi békekonferencia úgy rendelkezett, hogy a „béke” megteremtése után ilyen nagy számban szovjet katonák nem tartózkodhatnak Magyarországon, illetve a szomszédos államokban. Erre ugyanis nincs ok, hiszen immár nincs meg a casus belli. Sztálinék azonban a világért sem akarták feladni a pozícióikat. Pontosan tudták, hogy a megfélemlítés és a megtorlás rendszerére alapozott bolsevik világ nem tartható fenn katonák tömegei nélkül.
1955-ig ezzel nem is volt gondjuk, ugyanis a párizsi katonai egyezmény lehetővé tette, hogy az Ausztriában lévő szovjet megszállási övezetre hivatkozással a Szovjetunió Magyarországon, mint felvonulási területen állomásoztathassa a Vörös Hadsereget. Csakhogy 1955. március 15-én Ausztria kimondta a semlegességét; ezzel jogilag megintcsak okafogyottá vált a szovjet katonai jelenlét.
Jobbágyi Gábor történész-professzor elmélete hazánkban viszonylag szűk körben ismert, holott a bizonyítékok és a szovjet csapatok több, mint négy évtizedes, az ország arculatát és hangulatát meghatározó jelenléte meglehetősen erős érvként szólnak mellette.
Jobbágyi Gábor tehát úgy véli, hogy a Rákosi Mátyás és Gerő Ernő vezette magyar kommunista hatalomnak és a szovjeteknek együttesen érdekében állt az 1956-os forradalom kirobbanása. Egy szocialista blokkon belüli lázadással ugyanis igazolni lehetett, hogy szükség van a Vörös Hadseregre, mint rendfenntartó erőre Magyarországon és a környező államokban.
Magyarországot az 1950-es évek derekán nagyon komoly társadalmi elégedetlenség feszítette. Rákosit el is kellett távolítani az ország éléről. Magyarország méreténél fogva is alkalmas terep volt egy ilyen provokációra. Nem kellett a szovjeteknek attól tartaniuk, mint Lengyelország esetében, hogy ne tudnák kezelni a helyzetet, vagyis leverni a forradalmat. Jobbágyi professzor szerint elképzelhetetlen, hogy egy olyan komoly titkosszolgálattal rendelkező hatalom, mint a Szovjetunió – kiváltképp úgy, hogy pontosan tisztában voltak a magyar helyzettel – ne lépett volna közbe már jóval a forradalmi események eszkalálódása előtt. A magyar társszervekkel együtt tisztában voltak a feszültséggel és például az olyan ellenséges földalatti mozgalmakkal, mint a Magyar Testvéri Közösség, amelyhez a forradalom több vezetője, köztük például Dudás József is tartozott. A történész több, mint meglepőnek tartja, hogy október 23-án és azt követően a laktanyákat, ahonnan a felkelők fegyverhez jutottak, sem szovjet, sem magyar katonák nem őrizték. Mintha csak felkínálták volna számukra a lehetőséget.
Szergejék még az áramot is olcsóbban kapták, mint a magyar lakosság
A forradalom következményei ismertek. Immár az indíték is megvolt, hogy miért maradjanak nálunk tovább „vendégségben” az oroszok. Kádár János 1956 novemberének első napjaiban Moszkvában elvállalta egyfelől a hóhér, másfelől a Moszkva helytartója szerepet.
A kádári konszolidáció jegyében 1957-ben megkötötték a szovjet-magyar katonai egyezményt. A megállapodás valójában végtelenül cinikus és megalázó volt a magyar fél számára. A szerződés preambuluma rögzítette, hogy az NSZK és az USA fegyverkezése miatt van szükség az oroszok itt tartózkodására. A dokumentumba – „a papír mindent elbír” alapon – olyan nyilvánvaló képtelenségeket írtak bele, hogy biztosítják az ország lakossága számára a demokratikus jogokat, a Szovjetunió garantálja Magyarország szuverenitását. A szerződésnek az kitétele, miszerint Magyarország területén a szovjet csapatok mozgása csak a magyar fél engedélyével történhet meg, szinte már a sci-fi kategóriájába illik.
Ehhez képest 1989-90-ben, a csapatkivonásról szóló tárgyalások idején kiderült, hogy akinek bármit is garantálnia kellett, az a magyar fél volt.
Kiderült például, hogy a ruszkik a több, mint 40 év alatt végig olcsóbban kapták az áramot, mint a magyar lakosság. A Vörös Hadsereg iszonyú károkat okozott az épületekben, emberekben – erről még később lesz szó –, azonban az 1957-es egyezmény alapján ezeket az ügyeket soha nem lehetett bíróságra vinni, hanem a felmerülő károkat, problémákat egy katonai vegyesbizottság tárgyalta meg. A rendelkezés értelmében az esetleges károkat pedig majd a szovjet kormány megtéríti Kádáréknak. Valószínűleg el tudja képzelni a kedves olvasó, hogy ez a vegyesbizottság milyen sűrűn ülésezhetett! A károk megtérítéséből pedig semmi sem lett.
A rendszerváltáskor az Alkotmánybíróság alkotmányos mulasztásként állapította meg, hogy a Honvédelmi Minisztérium nem nyújtott be soha semmilyen kártérítési igényt a Szovjetuniónak. A rendszerváltás után a magyar állam vállalt kártérítési felelősséget a Vörös Hadsereg által okozott károk miatt.
A Tiszántúlt kérték a szovjetek cserébe a kivonulásért
Miután a többi között az amerikai csillagháborús fegyverkezési versenynek is köszönhetően a Szovjetunió a ’80-as évekre menthetetlenül végstádiumba került, Gorbacsov 1989-ben úgy döntött, hogy 1991-ig a szovjet csapatok 25 százalékát visszavonják a kelet-európai térségből. Amikor 1989 nyarán már javában zajlottak a tárgyalások a csapatkivonásról, az oroszok csak úgy sundán-bundán, hogy ne keltsen nagy visszhangot, elszállították az ország területéről az itt tárolt atomfegyvereket.
A Szovjetunió akkori állapotát jól mutatja, hogy a tárgyalások során nem a csapatkivonás okozta a legnagyobb fejtörést Gorbacsovnak, hanem hogy mit kezdjenek a hazatérő katonacsaládokkal. Németországból 75 ezer családot kellett hazavinniük, Magyarországról 50 ezret, és akkor a lengyelekről és a csehekről még nem is beszéltünk.
Ezek a családok később még évekig vasúti kocsikban, meg sátrakban laktak, mert a hazájuk nem volt felkészülve a visszafogadásukra. A tárgyalásokon fiatal jogászként résztvevő Bencze Izabella azt is megdöbbentőnek tartotta, hogy a szovjetek az okozott károk, a több, mint 40 éves megszállás ellenére is jól akartak járni, szerették volna pozitív szaldóval zárni a tárgyalásokat.
Arra hivatkoztak, hogy ők itt lakásokat, laktanyákat építettek, Magyarországon hozzávetőleg 400 ingatlannal rendelkeznek. Azt ajánlották, hogy ezeket vagy bérbe adják, vagy eladják nekünk. De ha nagyon szeretnénk, akkor szovjet-magyar vegyesvállalatokba is bevihetjük őket. A legképtelenebb ajánlatuk az volt, hogy ha mindezt nem fogadjuk el, akkor legyen az a megoldás, hogy az összes ingatlanukat területileg vonjuk össze és váltsuk át a Tiszántúlra, és a Tiszántúlt csatoljuk a Szovjetunióhoz, mondván, ők szinte már úgyis elbirtokolták az ország azon részét.
A magyar tárgyaló delegáció ezt természetesen nem fogadta el, végig sérelmezték ugyanakkor, hogy a Vörös Hadsereg környezeti és egyéb károkat okozott Magyarországnak, amiért helyreállítási költségek illetnék meg a magyar államot.
Ehhez képest a tárgyalások elején, 1989-ben az oroszoknak 54 milliárd forint követelésük volt a magyarok felé, míg a magyar kabinet 80 milliárdot követelt rajtuk. Az erőviszonyokat jól mutatja, hogy amikor a magyar fél főként a környezeti károkra hivatkozva fölemelte 100 milliárdra a követelését, akkor az orosz fél bármiféle nyomósabb indok nélkül szintén 100 milliárdos igénnyel lépett föl. Csak hogy legalább nullszaldósok legyenek. Jellemző, hogy Borisz Jelcin még így is túl megalázónak találta az egyezséget és nem akarta aláírni; végül az Antall-kormánynak sikerült jóváhagyatni a megállapodást.
A kacsintó Kádár és a szovjetek öröksége
Végül, de nem utolsó sorban fontos említést tenni a szovjet megszállás okozta társadalmi, politikai károkról. 1956 után évtizedekre elveszítettük a reményünket, hogy szabadok legyünk: gúzsba kötve táncolt az ország. Fricz Tamás politológus felhívja a figyelmet egy nagyon fontos következményre:
Kádár János ’56 után durván visszaélt a helyzettel. Összekacsintott a magyar társadalommal és eljátszotta azt, hogy nem ő hívta be a szovjeteket, ezt nem is ő akarta igazából. Beadta a magyaroknak azt a dumát, hogy ő valójában meg akart teremteni egy jólétet a társadalomnak, és hát szívesen adna ő több szabadságot is, de sajnos nem lehet, mert itt vannak a szovjetek. Kádár a kacsintásával jelezte a magyaroknak, hogy ő nagyon szeretne többet adni, de a körülmények nem engedik. Kádár ezzel a szemlélettel megteremtette a kispolgárt, aki a kis fogyasztásokban éli ki magát, a politikától azonban távol tartja magát, hisz úgysem lehet tenni semmit.
Az apolitikussá válásnak és a Kádár-korszakban kialakult közönynek köszönhetően az állampártnak sikerült is távoltartania a magyar társadalom széles rétegeit a rendszerváltástól. Később pedig az átmenet megrázkódtatásai miatt a társadalom visszaszavazta a hatalomba Kádár örököseit. A szocializmusból örökölt „csak egy kicsi jó jár nekünk” mentalitás a baloldali kormányzás idején végig tettenérhető volt.
Legkirívóbb példája az volt, amikor Kovács László, az MSZP-SZDSZ kormány volt külügyminisztere azt hangsúlyozta nagy európai ügyek kapcsán, hogy Magyarországnak mernie kell kicsinek lenni.
A baloldalnak még ma is sikerül sokakkal elhitetnie, hogy a Fidesz-kormány a pusztulásba sodorja az országot azzal, hogy erőt mutat az európai politika porondján, és ahelyett, hogy „lefeküdne” a különböző idegen érdekek előtt, keményen képviseli a magyar álláspontot. Moszkva után nem Brüsszel igényeihez igazítja az ország „vitorláját”! Bár az ellenzék soraiban – a múlt öröksége miatt – valószínűleg ezt a hozzáállást sosem értik meg, mi azért emlékezzünk a szovjet csapatok várva várt kivonulására, és ne engedjük, hogy ez még egyszer megtörténjen velünk!
Fotók: MTI
bali
2019-08-19 at 16:53
-Nagyon érdekes vélemények is vannak.Gratulálok,a cikk írójának,Ferkó Dániel úrnak.Azt találtam a KGB. titkai c. könyvben,hogy 56 megmozdulást,Felkelést? A Szu.gondosan megtervezte,megszervezte,és irányította.A Köztársaságtéri incidensnél,készült fotókon jól látni,(A nagyon rossz fekete-fehér felvételnél,hogy a halottak valami különös egyenruhát viselnek.Őszinte részvétem az áldozatok hozzátartozóinak.Akikre a halott ÁVH katona szerepet osztották.A szerző úgy írja,hogy a Felkelők nem akartak vérontást,oktalan gyilkolást.. Valamit tenni kellet a Szu,parancsnoknak,hogy igazolja a kat.beavatkozást.A Kreml urai megdöbbenve látták a fotókon a rengeteg legyilkolt katonát?Ezek titkos felvételek voltak..Kun Miklós beszél róla az előadásában.Aztán az említett könyv úgy írja,hogy visszaadták az utcán lelőtt halott hozzátartozójukat..De megdöbbenésükre a halott rokonuk,valami különös egyenruhát viselt.(Csak a könyvből idéztem)Gondolom,hogy hatásosabb legyen a fotó a Kreml urainak,ezért a halottakat beöltöztették.Úgy látni Beszkárt egyenruha.Ez a BKV elődje lehetett.Talán a Budapesti Szállítási vállalat.A forma ruha hasonlít a katonai öltözetre.A másik furcsa dolog a Köztársaságtéri páncélautó története.A Felkelőknek nem voltak páncél autúi.De később ezt a részt a z újratárgyalásnál az anyagból a Bíró tiltakozása ellenére kivették.Galló,vagy (Gaskó őrnagy) állította,hogy rádión kapott parancsot a pártház ostromára.Aki ismeri kicsit a korabeli technikát,az tudja,hogy ezekben a páncél autókban pont olyan rádió volt mint a hk,ban.A parancsnokok kényelmesen utaztak.Bármikor tudtak a páncél autóból a hk. legénységével beszélni..Na mind 1! legalább 1X megéri elolvasni a könyvet.
nabu
2019-08-08 at 21:42
A mndent mozgato’ dinamikàt, az “ultima ratio”-t, a kezdeti és végsö összefüggéseket MINEGYIKTEK elfelejti, nem ismeri, vagy nem hajlando’/nem meri ? kimondani…Azt nevezetesen, hogy az EGE’SZ TA’RSASA’G….Hitler, Sztàlin, Rosewelt, Churchill MIND a Rothschildék befolyàsa alatt àllt….Ez a bankàr csoport (Rockefeller, Warbourg stb.) tervezte ki és hajtotta végre azt a politikàt, aminek a végsö céja a MAI helyzet: az elsö vilàghàboru’t, a “Nagy Okto’beri Forradalmat”, Hitler hatalomrajutàsàt, a màsodik vilàghàboru’t, a kolo’niàk felszàmolàsàt, a köolaj aranyat helyettestö szerepét…Euro’pa izlamizàlàsàt…stb….Kàrpàthazànk feldarabolàsa csak egy “részlegesemény”…E’ppu’gy mint a Shoi…MINDEZEK mögött a KABALISTA’K àllanak, ök ràngatjàk a madzagokat….amin Sztàlin,Hitler, ANTALL (!), Surànyi (60 tonna aranyat vitt ki Hazànkbo’l), Barrozo, Merkel Mutti, a Goldman-Sax-fiu’k, (Macron pl.) stb…lo’gnak és tàncolnak (Az USA-ban az ÖSSZES elnök J.F.K. és Reagan kivételével….egészen amig TRUMP meg nem jelenik !)….Ezt az ALAPVETÖ TE’NYT itt egyiktek sem emliti….Pedig enékül értehetelennek, összefüggéstelennek tünnek az események…Egreciroztatjàtok egymàst mondvàn, hogy jobban legyetek informàlva….E’s a ti isemeretségtek EZEN a területen miért HIA’NYOS ???
Pugacsov
2019-08-08 at 21:21
Izabella asszony nem találja azt a dokumentumot, amelyben a szovjetek a kivonulás fejében a Tiszántúlt kérik. Gyurcsány sem találja a szakdolgozatát…
olszal
2019-08-07 at 12:10
“Rossz disznót vágtunk le” – utalt Sztálinra és Hitlerre Norman Brook feljegyzései szerint Churchill 1945-ben.”
Tipikus késő bánat rossz gondolat ettől a f..asz alkoholista angoltól, akit a világ ünnepelt anno.
Azért szerencsére lassan kiderül, ki is volt ez az ember valójában.
És akkor még a tolószékes nőimádó amerikai se…ggfejről nem is beszéltem…
Mi magyarok pedig épp úgy mint a Trianon esetében megszenvedtük ezeknek a nagyeszűknek a rossz döntéseit.
Akik csakis a saját érdekeiket nézték (mert a magyar nép éppen olyan alávaló volt szerintük mint a szláv…)tehát döngöljük a földbe ezt a népet.
Szedlacsek
2019-08-07 at 10:47
1956 októbere. Bródy S. u.
Visszaemlékezésekben találkoztam vele, hogy a Rádiónál az első fegyvereket az utcai beton virágládákból és a telefonfülkékből szerezték a tüntetők. Mert VISSZAlőni csak fegyverrel lehet. De hogy kerültek fegyverek az utcára. Ne felejtsük, akkor még sehol sem volt a minimális kiképzettségű építő-műszaki alakulat, amit a tömeg oszlatására küldtek. És tessék mondani, egész Nagy-Budapesten egy, karhatalmi feladatokra is kiképzett, gyakorolt egység sem volt, csak “osztályidegenekből” és “megbízhatatlanokból” álló alakulat? Lári-fári!
Es akkor még nem is beszéltünk arról a fotóról, amin Kádár, Vas, Münnich és Maléter látható együtt a BNV-n, amint egy brancs tagjaiként, éppen “bevásárolnak”.
És ne is higgyen az ember az összeesküvés-elméletekben…
http://www.fortepan.hu/_photo/display/16534.jpg
MJF
2019-08-06 at 12:48
Az 1956-s Forradalom és Szabadságharc kiprovokálása, az elnyomó bolsevik hatalom megszilárdítását szolgálta, ezzel a véleményemmel nem a felkelés és az önfeláldozó harcok fényét kívánom tompítani!!!
Rákosi és “körúton belüli” bandája attól reszketett, mi lesz velük,
ha a népharag beindul, és nem lesz aki megvédje őket.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 13:22
56 népfölkelés volt. Sokkal több és nemesebb, mint egy forradalom (nem terhelte ideológia, mint minden forradalmat!) és pont ebben kevesebb is (hál’Istennek). Az egész társadalom elutasította kollektíven – még a kommunisták közül is a többség – a sztálinizmust-rákosizmust.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 13:23
Népfölkelés és szabadságharc, hogy pontos legyek.
Vajda Miklós
2019-08-06 at 12:13
Az utolsó csatlós szindrómáról: 1938. március 13-án Németország megszállta Ausztriát, ezzel közvetlenül határosak lettünk a Harmadik Birodalommal. Keletről pedig ott volt a bolsevik Szovjetúnió.
Egészen 1944. március 19-ig – több mint hat éven át – a Magyar Királyság el tudta kerülni mindkét nagyhatalom megszállását úgy, hogy közben menedéket adott az európai zsidóságnak, lengyelkenek, franciáknak stb.
Ez a teljesítmény a világtörténelemben egyedülálló.
A háborúból való kilépés többek között azért nem valósult meg, mert az angol diplomácia azt kérte, hogy ne forduljunk szembe a németekkel, mert akkor megszállnak minket, és deportálják a zsidóságot.
Ma pedig a megmentett nagypapa unokája arról szájal, hogy utolsó csatlósok voltunk.
Aztán az angolok – hálából – eladtak minket Moszkvának.
1944 október 9-én Churchill moszkvában egy cédulára felírta, hogyan képzeli a háború utáni területi megosztást a győztesek között.
Ezen az állt, hogy Magyarországon 50-50%-ban érvényesülhet a nyugati és a keleti megszállás. Sztálin erre rábólintott, mert már tudta, hogy Berlinig meg sem áll a Vörös Hadsereg.
A hála nem politikai kategória.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 12:23
Ez pontosan így volt, nem volt mozgásterünk. Ha Horthy nem lép be a háborúba, akkor már 41 végére a németek – a románok nagy örömére és lelkes közreműködése mellett – megszálltak volna minket, a zsidókat már legkésőbb 42-re eldeportálják innen, lett volna egy bábkormány, ami belép a háborúba. Igaz, hogy ez esetben a háború végén ‘áldozatok’ lettünk volna, de így is megszálltak volna a szovjetek minket, tehát a történelmünk nem nagyon alakult volna máshogyan, talán-talán visszakaptunk volna valamennyi területet és finnlandizáltak volna minket, úgyhogy egy picit talán jobban jövünk ki, talán (mi lett volna, ha az nem történelmi kategória).
Dr. Veres Péter
2019-08-06 at 11:36
Cikk 50% valóban helyálló, objektív történelmi tényeket közöl, másik fele azonban – sajnálatos módon – igencsak összecsapott írás. Nem ezt érdemli PS olvasótábora. Jobbágyira való utalás, aki nem történész, hanem gyakorló jogász, alapvetően megtévesztő a magyar közvélemény számára, mivel csupán egy 1956 után széles körben elterjedt magyarázó mítosz felmelegítése, sőt nem korrekt módon való kisajátítása. Ennek azonban semmi köze az akkori történelmi valósághoz. Nem elég csak jobb oldalinak lenni, részletesen ismerni kellene 1956-os magyar forradalom eseményit is. Valóban provokáció történt, amikor AVH pribékjei direkt belelőttek a békésen tüntető tömegbe. Vagyis egyáltalán nem úgy, ahogy a jogász Jobbágyi Gábor feltétezi, miszerint fegyvert a felkelők kezébe direkt a sztálinista kommunisták, illetve az oroszok közvetlen provokációként adták. A Kremlnek, vagy akár Gerőéknek úgy kellett (a XX. pártkongresszus után, ahol leleplezték Sztálin önkényuralmát) a magyar forradalom, mint az óceáni halaknak a bicikli. Máskülönben a magyar forradalom valóban győzött 1956 október 28-án. Ha a tehetségtelen szépfiú (ez Churchill találó megjegyzése), Eden brit miniszterelnök nem szed nyakaló nélkül — elfuserált epeoperációja miatt — amfetamint, aminek következtében elvesztette józan ítélőképességét, amit közvetlen munkatársai nem vettek észre. Továbbá, ha Zsukov barátja a korlátolt katona, Eisenhower elnök nem olyan buta, amilyen valójában volt, valamint a Dulles testvérpáros pedig CIA-val egyetemben nem lett volna mérhetetlenül lusta és cinikus, sohasem történt volna meg a szuezi háború (kezdete: 1946 október 29 d.u. 16 órakor), az ezzel szorosan összefüggésben a második szovjet intervenció hazánk ellen. A szovjetvezetés, ekkor a budapesti tragikus események hatására már országunk finnesítésének vagy finnlandizációjának, csapatainak kivonásáról már komolyan tárgyalt. Ekkor azonban a nyugati nagyhatalmak váratlanul a szuezi krízis szerencsétlen kirobbantásával, amit eleinte még november 7-re terveztek, meggondolatlanul tálcán felkínálták a csapdába került Hruscsovnak a menekülés lehetőségét, mivel megosztották a világ közvéleményét. Alapvetően tévedés egyes fiatal jobboldali történészeink azon felületes véleménye, miszerint a szuezi konfliktus nincs kapcsolatban november 4. éjszakáján bekövetkezett szovjet ellentámadással, amelynek során három ezer tankot vetett be a Kreml Magyarország ellen. Ez ugyanis két brit diplomata, azaz budapesti nagykövet Peter Uwin és moszkvai angol kollégájának rosszul informáltságából fakadó inkorrekt, bosszantóan szerencsétlen félreértés a brit diplomácia buta mentegetése — Nasszerrel kapcsolatban.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 11:48
10/10! Minket magyarokat – a délibábos puszta miatt talán – az illúziók mindig megvezettek valóságnak gondolván reményeket, vágyakat, gonosz ígéreteket.
MacMondeau
2019-08-07 at 12:54
‘a szuezi konfliktus nincs kapcsolatban’-nagyonis kapcsolatban van!-több szemtanú említi hogy a szovjet katonák szuezt keresték nálunk-ami azt jelenti hogy a szovjet hadsereg-fejtágítókon-egy szuezi beavatkozásra lett felkészítve!-ahhoz hogy a szovjet hadsereg a saját térfelén legyen lekötve és a szuezi beavatkozástól el legyen terelve egy (nyugati) ügynöknek mindössze egyetlen embert kellett agyonlőnie…(hogy elszabaduljon a pokol)tiszta hülyeség hogy 56-ot a szovjetek provokálták volna ki.
több ezer emberüket beáldozni azért hogy egy kemény baráti diktatúra helyett egy lazábbat küzdjenek ki???
ikrek
2019-08-06 at 10:50
Volt atomfegyver Magyarország területén? :-O
Hesslerezredes
2019-08-06 at 10:53
Ha az itt állomásozó oroszokkal megegyezünk, letelepítjük őket nálunk, akkor lenne a mai napig is….
sigula
2019-08-06 at 10:59
Volt!
Mon3
2019-08-06 at 10:42
Amikor Magyarország nagy volt, akkor az olyan embereket, mint most a mi ellenzékünk, egyszerűen fellógattak az első fára. Most már tudjuk, hogy mi a nagyság ára.
Azért utálom az ellenzéket, mert soha nem tanulja meg a történelmet. A nyugat mindig lábtörlőnek, odavethető koncnak tekintett minket. Ezer éven keresztül midig hátba szúrt, mindig kihasznált és semmit nem segített önzetlenül. Nem tekintett minket egyenrangú, tisztelhető félnek. Elég csak a tegnapi UEFA döntést felhozni például. És ehhez asszisztál a csótány és bandája. A legszomorúbb, hogy a mai nyikhaj fiatalság nem is veszi ezt észre, és felsorakozik mögéje.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 10:51
A kiegyezés után is még ‘nagy’ volt Magyarország és az ellenzék az I.vh-ig mindent megtett, hogy ne legyen ‘nagy’. Egyet nem lógattak fel semmiféle fára sem, sajnos még trianon után sem.
ikrek
2019-08-06 at 11:34
Szerintem sem lógattak fára, szerintem.
zizu
2019-08-06 at 09:50
Nagyszerű írás!!!
(Csak annyit tennék hozzá -tudom kissé nem idevaló…de igen mégis idevaló- az hogy Churchill utálta a magyarokat. Valami ilyesmi is közre játszott abban, hogy Jaltán kegyetlen megállapodás született. Odavetettek minket ismét, prédának. Ez ősbűn, megbocsáthatatlan.)
Hesslerezredes
2019-08-06 at 10:21
Mindenesetre ‘Templomhegyinek’ (Churchill) szobra van Budapesten….
sigula
2019-08-06 at 10:57
Nekem új, Reagené és Bandholzé ismert volt előttem, de Churchillé! Hol van?
s
2019-08-06 at 10:58
Meg Washingtonnak.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 11:45
Városliget, Churchill sétány.
ikrek
2019-08-06 at 21:08
Hesslerezredes, ha olyan pozícióban volt, hogy javasolhatott és megtette, akkor ön megtette, amit tehetett, nevezetesen, hogy a szovjetek vonuljanak be trianoni területekre Kárpátalján és a Felvidéken. Nem hiszem, hogy az akkori magyar emberek készen lettek volna erre (is). Illetve kérdéses, hogy az összeomlóban lévő Szovjetuniónak lett-e volna ilyenre politikai ereje. De ezt már nem tudjuk sajnos lejátszani. Esetleg egy párhuzamos univerzumban.
Hesslerezredes
2019-08-07 at 12:52
Kedves Ikrek! Akkoriban a javaslatomat meghallva úgy néztek rám, mint aki megőrült. Én voltam a főhülye! meg még sok minden nagyon nem pozitív más…
anonymus
2019-08-06 at 09:50
Mikor mentek végre, emlékszem, a helyi parancsnokság majdhogynem könyörgött, hogy a családok maradhassanak, mert otthon semmi sem várja őket.
Apám kommentárja: Jöttek győztesen, mehettek volna dicsőséggel haza. Senki nem hívta, senki nem marasztalta őket. Takarodjanak haza, szarok arra, hogy télen megfagynak-e.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 10:20
Még hogy a Tiszántúl???!!!??? Ha lett volna fikarcnyi eszünk – nem volt – akkor lehetett volna egy olyan egyezséget kötni velük, hogy ha segítenek visszafoglalni a Felvidéket, Erdélyt és Kárpátalját, akkor maradhatnak, le is telepedhetnek nálunk. Kb. 100 ezer emberről lett volna szó, simán elfértek volna, ráadásul – tapasztalatból mondom – az egész bolygón nincs még egy nép, amelyik jobban meg tud tanulni magyarul, mint az orosz. Már az első nemzedékük, a gyerekeik magyarrá váltak volna és lett volna egy összekötő kapocs egy nagy néphez, akitől jelenleg az egész bolygón egyes egyedül van egyáltalán csak reményünk arra, hogy nekünk segítsenek, azaz Oroszországgal. De hát elborította az agyunkat az indulat, mint oly sokszor már a történelemben, vagy ahogy Lőwy Árpád megírta: ” A magyar asszonynak leánynak szépen megfizet. De ha megharagszik: nem kell p.i.n.a. ennek. Bas…a szentségét az Atyaúristennek!” Tökéletes népi jellemrajzunk. Fejjel menni a falnak. Ilyen értelemben Kunhalmi Ágica igazi magyar – persze csak ilyen értelemben. :))))
ikrek
2019-08-06 at 11:29
Sajnos ez az utólag okosnak lenni esete! Annyi sérelem gyűlt össze a negyven év alatt, hogy csak a kihajtás volt az egyetlen elfogadható megoldás.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 11:44
Én akkor is ezt javasoltam.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 11:50
Az egy felkészült, kiképzett, nagyon jól felfegyverzett hadsereg volt. Harcoltak volna is. De hát ez a hajó rég elment.
Ferkó Dániel
2019-08-06 at 06:38
Kedves Pugacsov! Bencze Izabella fiatal jogászként vett részt a csapatkivonásról szóló tárgyalásokon. Beszélgetéseink alkalmával a jegyzőkönyvek alapján ő osztotta meg velem ezt a nem annyira ismert részletet. Egy példa ez arra hogy mi mindennel próbálkoztak a szovjetek az utolsó pillanatban is.
TS
2019-08-06 at 08:52
Bencze vagy Für azt hazudik vagy akkor mond igazat, amikor akar. Vagy valami részeg orosz tábornok. Nem ártana, ha nemzetünk megismerhetné ezt a dokumentumot. Persze valószínűleg titkos, de nem kellene már feloldani? Na de van más probléma is, amiről fogalmunk sincs, számtalan.
Remélem, a miniszterelnök úr is ismeri és helyén kezeli ezt a dokumentumot, már amennyiben létezik.
Pugacsov
2019-08-06 at 22:28
Kedves Ferkó Dániel,
Szóljon már Bencze Izabellának, hogy ássa elő ezt a dokumentumot,mert ez így hiteltelen. Nyilván erről az orosz archivumokban is kell, hogy nyoma legyen. A vegyesbizottság üléseiről készültek jegyzőkönyvek, ott az orosz fél aláírása is kell, hogy szerepeljen.Tudomásom szerint Izabella asszony nem volt tagja a tárgyalóbizottságnak.Fiatal, tapasztalatlan jogásznak mi keresni valója lett volna ott.
Szóval elő a dokumentumot vagy magyarul vagy oroszul.
Pugacsov
2019-08-05 at 23:35
Ez a Tiszántúl a kivonulás fejében új. Forrást kérek. Ezt a boldog emlékű Annus tábornok nem említette soha. A tárgyalásokról jegyzőkönyvek készültek…
Szmolka Sándor
2019-08-05 at 22:18
A Tiszántúl megmaradt de a trianoni határok nem.
Konzulens
2019-08-05 at 21:49
Klassz srac ez a Ferko Daniel (polos volt, nem hiaba’ ) ! Szokimondasaval es eleslatasaval kiemelkedik nemzeti erzelmü kollegai sorabol. Kar, hogy megszünt a Tegnapi Törtenelem c. müsora – vajon ugyan miert?
ikrek
2019-08-06 at 11:24
Sajnos sok minden megszűnt, amikor a hirtv és az echo egyesült… Gondolom egészen egyszerűen a nézettség miatt.
Benedek Károly
2019-08-05 at 21:36
“Azzal egyetértek, hogy Kádár kényszerpályán mozgott, és vállalta a bábu szerepét. Ha nem vállalta volna, lett volna más. ”
Kádár népirtó tömeggyilkos volt. Az a “puha” diktatúra kemény volt.
Nonvideor
2019-08-05 at 20:31
“mi azért emlékezzünk a szovjet csapatok várva várt kivonulására és ne engedjük, hogy ez még egyszer megtörténjen velünk!”
Nagyon erőltetik az EU-hadsereget. Akkor viszont a németek és a franciák
irányítanák, és bármikor megtörténhetne velünk, hogy “jó okot” találjanak a megszállásra, itt állomásozásra, a nyitott (!!!) határaink megőrzésére,
nehogy eszünkbe jusson megvédeni az ország határait, mint most.
Szerintem nagyon nagy baklövés lenne támogatni az EU-hadsereget.
TS
2019-08-05 at 20:33
Ne támogassuk, de a németeknek és a franciáknak egyelőre a saját országukat kellene pacifikálni.
Benedek Károly
2019-08-05 at 21:37
Amire nekik kell, arra használják a fegyveres erőiket: a saját népük ellen fordítják.
nabu
2019-08-08 at 20:41
A baklövésv az = bent maradni a EU-ban !
Benedek Károly
2019-08-05 at 20:28
Levente Parragh (fb)!
A SZU-t nem mi támadtuk meg.
Akkor is, most is, két tűz között voltunk, s akkor azt választotta kényszerből a kormány, amelyik -úgy tűnt-, az érdekeink szerint való. Mindenképpen
rajtunk gázoltak volna át, mint ahogy annak előtte is megtették.
A SZU terjeszkedni akart egész Nyugat felé: lásd 1918-1919.
TS
2019-08-05 at 20:32
Így van. Ráadásul már készen voltak a szovjet tervek Közép-Európa megtámadására. Már lassan egyes orosz történészek is elismerik ezt (pl. Szuvorov), annyi indirekt forrás van, nem véletlen, hogy nemigen kutathatóak a moszkvai levéltárak, mert akkor könnyen előkerülnének az igazi iratok (hadműveleti tervek stb).
Hesslerezredes
2019-08-06 at 10:24
Ez így van, és a II.vh. végén ugyanaz történt, mint már korábban jópárszor: a környező népek azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül, főleg a csehszlovákok, de még a délszlávok is, meg a románok is. A kommunizmust.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 10:27
Karcsi, bocs, de a SZU-t mi támadtuk meg, miután Sztálin megüzente, hogyha Magyarország kimarad a háborúból, akkor annak végén a SZU minden magyar területi követelést támogatni fog. Sajnos mi 19-re mégis lapot húztunk és nem jött be. A kassai bombázás román provokáció volt, ez nem lehet kétséges. Cui prodest? csakis a románoknak, nehogy már intakt módon kimaradjunk a háborúból a hátukban.
gyozo2018
2019-08-05 at 20:10
Már megásták a saját sírjukat, sőt, már süllyednek is bele…
Benedek Károly
2019-08-05 at 20:06
A Tiszán-túl megmaradt, de a két gazember, hazaáruló, Antall és Jeszenszky írásban mondott le Felvidékről és Kárpátaljáról. Hogy száradt volna ki a toll a kezükben aláírás előtt. A történelem ítélőszéke előtt mindkettőnek felelnie kell.
Jeszenszky most sem fér a bőrében, pártot, vagy mifenét alapítanak.
Együtt akarják árulni a maradék hazát a liberálinternácigendernyilasokkal.
TS
2019-08-05 at 20:30
A kutyafaxa nem kérdezte, hogy kell-e nekünk Kárpátalja vagy a Felvidék! Ez is egy legenda! Annak is gyenge? Ki és mikor adott arra lehetőséget, hogy felmondjuk az 1947-es “békét”? Tán a csehek vagy az ukránok?
Európában minden egyes határmódosítás, amit elismertek az államok, csakis a belső korábbi köztársasági határok ügyében történt. (Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia). Nem véletlen, hogy a románok bármilyen autonómiától reszketnek. Más esetben (Koszovó, Abházia, Krím, Ciprus) általában nem ismerik el az államok más államok külső határainak megváltozását. Az exlex állapotot hoz.
gyozo2018
2019-08-05 at 20:32
Für Lajosnak hiszek.
Mégis mit képzelsz, te szerencsétlen, miért írták alá, ha “nem kérdezte senki”?!
Menj a legendáiddal a fenébe.
TS
2019-08-05 at 20:37
Neked vannak legendáid. Létrejött két (12 meg a többi) “új” állam, és új szerződéseket kellett kötni. De ki lett volna az a baromarcú, aki a magyaroknak jót akarva mindjárt szerez jópár ellenséget? Ki volt az, aki szerette volna, ha nem ismerjük el a meglévő határokat?
Für Lajos mit mondott? Ki adott lehetőséget arra, hogy borítsuk a bilit? Hol vannak a források? Tán csak leírta valaki a dolgokat…
Naprózsa
2019-08-05 at 21:31
TS-nek van igaza. A Krím kivételével egyetlen európai határ se módosult, csak átadták egyben pl. Koszovó. Antaléknak – bár nem voltam oda a tehetségüktől meg gőgjükről -, de az igazság az akkor is igazság: Antaléknak annyi beleszólása se volt, hogy bikk-makk. Amit viszont nem bocsátok meg Antaléknak, hogy kiharcolhatták volna – mint a lengyelek – az adósságaink egy jelentős részének elengedését.
TS
2019-08-06 at 08:48
Kedves Naprózsa! A nemzetközi jog szerint a Krím helyzete sem változott, de jure ukrán, de facto orosz.
Hesslerezredes
2019-08-06 at 10:34
Kedves TS! Jogászként mondom, hogy olyan, hogy ‘n e m z e t k ö z i j o g’ az nincs!!!! Van a nemzetközi kapcsolatok szabályrendszere, amit jobb híján jognak neveznek, de a jog kifejezés teljesen félrevezető. A nemzetközi “jog” kb. olyan, mint egy kártyaparti: a játékosok elfogadják a parti szabályait, aztán vagy betartják, vagy nem: csalnak, vagy felrúgják a kártyaasztalt, ha az érdekeik úgy kívánják, és egyébként mindig az erősebb kutya ba…ik.
Benedek Károly
2019-08-05 at 20:03
“Később pedig az átmenet megrázkódtatásai miatt a társadalom visszaszavazta a hatalomba Kádár örököseit. ”
Nem csak azért. Elképesztő volt az agymosás. Sajnos még mindig vannak, sőt,
már az unokáik is beléptek a ringbe, lásd Ungár Kretén Petikét, anyuci büszkeségét.
zizu
2019-08-06 at 09:43
Ez közönséges volt.
sigula
2019-08-06 at 10:48
De lényegileg igaz
ikrek
2019-08-06 at 11:15
Semmilyen agymosás nem kellett! Itt éltek 1) a kommunisták közöttünk, 2) azok, akik átélték a második világháborút és semmi pénzért nem szavaztak volna jobboldali pártra, mert az egyenlő volt a nácikkal számukra.
botocska
2019-08-06 at 20:02
Kádár örököseit nem a nép szavazta vissza, hanem a nyugati támogatással megszervezett választási csalással jutottak vissza a
hatalomba. A nyugat utána pedig több felvonásban kifosztotta az
országunkat.
ikrek
2019-08-06 at 21:03
És ebben is van igazság sajnos, kedves botocska…
Benedek Károly
2019-08-05 at 19:59
” Rákosi Mátyás és Gerő Ernő vezette magyar kommunista hatalomnak és a szovjeteknek együttesen érdekében állt az 1956-os forradalom kirobbanása.”
Előre tervezett volt.
Haver apja mesélte, hogy a flotillánál október 22-én berendelték a tiszteket,
és mindenkinek le kellett adnia a fegyverét. Érdekes módon szabadon hozzáférhettek a forradalmárok a fegyverekhez.
csakafidesz
2019-08-05 at 21:07
Nem volt előre megtervezett, csak a KGB jó helyzetjelentést adott már 20.-a körül.
TS
2019-08-05 at 19:53
Ez a Tiszántúl-barter szerintem nettó hülyeség. Hol van erre forrás?!
gyozo2018
2019-08-05 at 20:06
Azért, mert te eddig még nem értesültél a forrásról, attól még van.
TS
2019-08-05 at 20:25
Miért, te értesültél? Közzétették? Mikor és hol? Ez nem az a kategória, hogy “ismertem azt az embert, aki hallotta, amikor mondták”. Ez sokkal komolyabb dolog. Ez egy brutális dolog. 30 évig nem hallottam erről a “jelentéktelen” esetről, biztos én vagyok a hülye.
Mindenki olyan okos, de nem ért semmihez.
TS
2019-08-05 at 20:41
A ruszkik pont 1989-ben gondoltak a Tiszántúl elvételére, amikor azt sem tudták, mi lesz a birodalommal, gondolom, páran ott fent már hallották, hogy széthullik az államuk…
Miért nem vették el 1945-ben, mint Kárpátalját, Moldvát, Észak-Bukovinát, a keleti lengyel területeket meg Nyugat-Poroszországot? Szerencse, hogy nem olvasták ezt a cikket. A jenkiktől tán még mehetett is volna az üzlet.
kbandi1
2019-08-05 at 20:10
Nem tűnik ez olyan lehetetlennek, az elvtársak meg is egyeztek volna, de nem csak ők voltak.
‘956-ban Kádár és elvtársai visszahívták a korábban kivonult szovjet csapatokat, mert úgy érezték, veszélybe került az eszme, a megvédéséhez a szovjet elvtársakra szükségük volt. Csak így tudták folytatni a diktatúrát, jóval több embert végeztek ki, mint 1849-től Haynauék Ferencz József vezetésével.
sigula
2019-08-06 at 10:46
TS.: bocsi, Kelet-Poroszország!
Naprózsa
2019-08-05 at 21:25
Persze, hogy hülyeség ez a Tiszántúl barter. Nyilván valamelyik csontrészeg ruszki tiszt böfögte két korty vodka és két harapás savanyú uborka között. Sem hatalmuk nem lett volna hozzá, és a magyarok, meg az idetelepedni szándékozó nyugati új urak se tűrték volna.
ikrek
2019-08-06 at 11:12
Még büszkélkedsz is a butaságoddal? Egy történész cikkét olvastad el éppen. Ha valamit meg nem tudsz, olvass utána, mielőtt baromságokat makogsz.
Beszédes
2019-08-05 at 19:31
Reméljük, hogy ez a megállapítás a jövőre nézve bekövetkezik!
kbandi1
2019-08-05 at 19:23
Nem kell a stiglicet színezni, Magyar országot megszabadították 45 évre a szovjetek a magyar elvtársakkal és a nyugati liberálbolsevikokkal. Ezért volt olyan mérhetetlen a gyűlölet a nemzet és hagyományai, a kereszténység, atörténelmi hősökkel szemben. Mindent ki akartak irtani a tudatból, ami nem kommunista eredetre utalt.
Logikus
2019-08-05 at 18:40
Nagyon jó írás!
mátyás
2019-08-05 at 18:37
Erőszakkal vagy önszántunkból, de mi álltunk Hitler oldalára és üzentünk hadat Angliának. Ha kezdettől fogva a nyugatiak oldalán álltunk volna, akkor erkölcsileg jogos lenne az első bekezdésben leírt felháborodás, de így azért nem olyan egyértelmű. Az pedig egy hülyeség, hogy a nyugatiakat csak a gázkamrák felszámolása érdekelte, ezért beáldozták Kelet-Európát. Ennek már megint van egy “ugye tudjuk kik?” szaga, amit a cikkíró hangsúlyozni akar. Gusztustalan!
A cikk többi részével tökéletesen egyetértek.
TS
2019-08-05 at 19:52
Az angolszászok nagyon jól tudták, hogy a szovjetek nélkül nem tudják Hitlert megverni. Arra csak egy semmilyen emberi áldozatot nem sajnáló hadsereg volt képes, és az is csak amerikai segítséggel. A jenkiket meg a briteket a Wehrmacht negyede a tengerbe kergette volna, pontosabban meg sem kísérelték volna a partraszállást. Sajnos ennek mi és a többi nép adta meg az árát.
csakafidesz
2019-08-05 at 21:05
Pontosan. Amikor az angol csapat Dunkerque partjairól sikerrel elmenekült, nos látták, hogy Hitlert keletre kell terelni, mert különben győzni fog. Akkor ásták alá a bizalmat különféle manőverekkel a németek és az oroszok között. Szálin persze szívesen agyonverte Hitlert, de neki is megjött az étvágya. Nos Jalta inkább a nyugat védelmére született egyezmény volt, nehogy Párizsig vonuljanak az orosz csapatok
ikrek
2019-08-06 at 11:08
Nem beszélve a Franciákról, akik kis sunyik voltak mindig is, de a második világháborúban is. Az angolok segítették őket, ők meg válaszul visszaharaptak. Szóval igen: az angolok a saját bőrüket mentették, ahogy tudták. Ki nem tette volna?
Blase
2019-08-06 at 11:28
Mindenekelott leszogeznem, hogy gyulolok mindent, amit a Szovjetunio kepviselt!
DE: a cikk egyik nyitomondatata nemcsak demagog, hanem elvakult is.
“Mit adott nekünk a „dicsőséges” Vörös Hadsereg katonáinak több, mint négy évtizedes jelenléte?”
szembeallitanam azzal a kerdessel, hogy:
“Mit adott a Szovjetunio lakossaganak a “dicsőséges” Magyar Honvedseg katonainak tobb, mint 3 evig tarto jelenlete?”
Te hogy viselketel volna gyozteskent, ha egy olyan orszagot gyozol le, akinek katonai tomeggyilkossagokat hajtottak vegre, noket, gyermeket gyilkoltak halomra? Szarul jartunk a kommunizmussal, de sajnos azt kell mondjam, meg kellett valahogy fizetnunk a remtettekert. Nem, nem a rossz oldalon valo haboruskodasert. Hanem a borzalmas, allati viselkedesert a polgari lakossag ellen…
Hesslerezredes
2019-08-06 at 11:42
A magyar katonák a töredékét nem követték el annak, amit a németek, a románok, a szlovákok(!!!), a finnek(!!!!) az orosz nép ellen. Az ukránokkal meg is egyeztünk, hogy mi nem cseszegetjük őket, ők meg nem követnek el partizántámadásokat a magyar katonák ellen. A legkevesebb visszaélést a megszálló magyarok követték el. Ettől függetlenül az sajnos igaz, hogy mi üzentünk hadat és nem fordítva.
Klárika
2019-08-08 at 04:37
Maga egy eszét vesztett örült, nemhogy még illetékes lenne moralizálni. Háború és morál!
bl
2019-08-05 at 18:22
Amikor osztályokba sorolják az embereket elvész az ember legtitkosabb érdeme és értelme. Mert ki fog engem besorolni? Ha mások, akkor honnan veszik erre a bátorságot? Ha én, akkor mi biztosítja azt, hogy nem élek vele vissza?
ikrek
2019-08-06 at 11:05
Ezért a kereszténység a demokrácia alapja, mert Isten előtt mindannyian egyenlők vagyunk.