RMDSZ-kongresszus – Paroles, paroles, paroles…

A látványos díszletek ellenére sem bírták a rendezők elfedni a rideg valóságot: meglehetősen laposra, mondhatni unalmasra sikeredett a produkció, amit az RMDSZ XIV. kongresszusa címén előadtak. Az elfogadott dokumentumokról az elemzők, a média majd ezek után mond el mindent, sőt annál többet is…

A meghívott magyar és román pártok képviseletében mikrofonhoz lépők őszintétlen, olykor szemforgató módon hamis hangfekvésű felszólalásaik által sokakban visszatetszést keltettek. A román politikusok nyilván a saját pillanatnyi pártérdekeik szerint kígyóztatták gondolataikat, hajlították mondataikat. Valami hasonló lehet a magyarázata annak is, ahogyan a magyar kormánypártok nevében felszólalók udvarolták körül az RMDSZ-t. Mondjuk: Semjén Zsoltnak, a KDNP elnökének feltétlen RMDSZ-imádata ismert, de azért azt kijelenteni, hogy ha ne adj Isten egyszer az RMDSZ annyira meggyengülne, hogy kiesne a bukaresti parlamentből, akkor helyette oda, illetve az erdélyi önkormányzatok élére nem másik magyar párt kerülne, hanem senki, s ez a hatékony magyar érdekképviselet végét jelentené, szerintem túlzás. Bár, ha a felvidéki MKP esetére gondolunk, a veszély valósnak tűnhet. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője is mondott egy meredeket: valódi politikai sikertörténetnek nevezte az RMDSZ-t, hozzátéve: pártja célja a szövetséggel közösen megvalósítani egy Kárpát-medencei magyar sikertörténetet. Bár azzal a kijelentésével teljes mértékben egyetérthetünk, hogy közös feladat rávenni Brüsszelt, hogy döntsön az őshonos kisebbségek védelméről.

Az egyetlen beszéd, ami őszintesége, egyenessége okán kilógott a sorból, az Mezei János, a Magyar Polgári Párt nemrég megválasztott elnöke nevéhez fűződik. Miután méltatta az RMDSZ-szel fennálló szövetségi viszonyt, a vargabetűk után a saját útjára lépni próbáló polgáriak elnöke kijelentette: az MPP addig marad partner, amíg az együttműködés az erdélyi magyar nemzeti közösség javára történik, s nem önös politikai érdekeket vagy hatalomvágyat szolgál. A májusi EP-választásokra való jelöltállításra vonatkozó tárgyalásokra utalva kijelentette: reméli, hogy a választások tétje megfontolt döntésre sarkallja a “szövetségieket”.

Megjegyzendő, hogy a másik kispárt , az Erdélyi Magyar Néppárt képviselője nem volt jelen a kongresszuson, de elnöke, Szilágyi Zsolt azért „megüzente”, hogy továbbra is fenntartják a koalíciós javaslataikat. Csak úgy zárójelbe: nem tudni, mire alapozzák elvárásaikat, de azt talán maguk sem tagadják, hogy az utóbbi évek tétlensége, látszatmunkája alapján nem várhatják el, hogy komolyan vegyék őket. Sőt, azt is megkockáztatom: ha netán létrejönne a Szilágyi által szorgalmazott koalíció, s jelöltjük bejutna az EP-be, csak akkor kerülne végveszélybe a párt. Az önálló indulással járó megmérettetést, s a kemény napi munkát vállalva talán még van esélyük a túlélésre…

A kérdésre, hogya kongresszus után mi is lehet az ábra, illetve milyen a jövőkép, amiről Kelemen Hunor régi-új elnök beszélt, a leginkább a cím adja meg a választ: szavak, szavak, szavak…