Kizökkent az idő, ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt. Akár ez a Hamlet-idézet is eszünkbe juthatna a 32 éve  megjelent Nagy Feró-féle Hamlet újrakiadása kapcsán, ami most először jelent meg CD-n, ahogy kell, immáron remaszterizálva. 

PZL – 061.hu

A Feró-féle Hamlet több szempontból rocktörténeti jelentőségű mű, annak ellenére, hogy nem futotta be azt a karriert, ami benne volt. A magyar rock egyik csúcsteljesítménye, mégis alig él meg néhány előadást, miközben pár évvel azelőtt az István, a királyról mindent bőrt lehúztak, a lemezen megjelent hanganyagából félmilliót adtak el. Ehhez képest a Hamlet kereskedelmi szempontból totális kudarc volt, ugyanakkor mégis megkoronázása Nagy Feró életművének. Soha ennyire kreatív színpadi zenemű nem született a magyar pop történetében, már az önmagéban is szenzáció, hogy elkészült a Hamlet punk változata, ugyanakkor ez az első olyan album, amely nemcsak a punkot, de a  népzenét, de a neoavantgard hangköltészet eredményeit is magába integrálja.

1986 második felében valójában a Beatrice klasszikus legénysége (Feró, Lugossy László, Miklóska Lajos és Donászy Tibor) előlegezte azt a sámánpunkos hangképet, amit a VHK visz majd tökélyre 1988 őszén, amikor megjelenik a Halál móresre tanítása című albumuk. Addig ugyanis a VHK inkább maga a jól szervezett káosz, a Hamlet mutatja meg, milyen az, amikor az archaikus hangzást stúdió körülmények között kell reprodukálni. Az album tele van leginkább a hangköltészeti performance-ok világát idéző kántálásokkal, amelyek szintén hihetetlen energiát adnak a lemeznek. A Párbaj című korai Beatrice-számmal indul az anyag, és mivel a Ricse gárdája vette fel, így vannak, akik azt mondják, hogy ez a Beatrice első nagylemeze, amivel persze vitatkoznánk, hiszen nem egy sorlemezről van szó, hanem egy olyan anyagról, amelyet a Beatrice tagjai egyéb közreműködőkkel rögzítettek.

A lemez hangképe hiába idézi meg a Ricsét, valójában eltér a zenekar világától. Ez egy projekt, egy rockopera jellegű munka, aminek kudarca után Feró úgy döntött, hogy nem erőlteti tovább a „művészkedést”, a punkos vadulást, hanem visszatér a dzsunga Ricse világához, és tesz egy fél fordulatot a kommersz irányába, ekkor dőlt el, hogy a koncertek repertoárjainak az 1/3 operett – és úttörődal paródiák lesznek… Azon még vitatkozhatunk, hogy az 1985-ben készült kislemez gazdagabban hangszerelt iránya lett volna az üdvözítő, vagy a lényegesen karcosabb, puritánabb 1987-es lemezanyag, de az biztos: a mű hatalmas, ambiciózus vállalkozás, amire ha az alkotók írnak néhány klasszikus értelemben vett slágert, ami eladta volna a lemezt és az előadást, akkor más karriert futott volna be a produkció, amely így is a honi poptörténet egyik legizgalmasabb, legtöbb kreatív energiát mozgósító produkciója volt.

Nagy Feró
Hamlet
Grund
23 szám 51 perc