Pestiesen szólva van baj keleti szomszédunknál. Egyre több a nemzetközi visszhangot kiváltó balhé, botrány Romániában. Ezek egy része az erdélyi magyarokat is hátrányosan érinti. Románia még 30 évvel a rendszerváltás után is fényévekre van attól, hogy jogállamnak vagy kultúrnemzetnek lehessen nevezni.
A legfrissebb ügy, ami felborzolta a kedélyeket, hogy a román hatóságok tudtával és asszisztálásával egy maffiahálózat fiatalkorú román lányokat kényszerített arra, hogy az országban szolgáló amerikai katonák számára szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak. Egy hónapja pedig egy román diáklányt brutálisan meggyilkoltak, mire az oktatási miniszter azt találta mondani, hogy így jár az, aki olyan felelőtlen, hogy beül idegen férfiak autójába. Egy másik eset a közelmúltból, amely szintén szomorú képes fest a román közállapotokról: megdöbbenést váltott ki Európa-szerte, amikor kiderült, hogy a bukaresti Otopeni repteret olyan bűnbandák tartják markukban, amelyek taxisoknak adják ki magukat, majd pedig gyanútlan utasaikat kirabolják és aztán kilökik az utcára. Egy japán diáklányt egyikük meg is erőszakolt, majd hidegvérrel meggyilkolt. Később kiderült, hogy a tettest jól ismerte a rendőrség, ám eszük ágában sem volt letartóztatni. Az elkövető a gyilkosság után is megfordult az őrszobán, ahol, miután kikérdezték, azt mondták neki, hogy menjen a dolgára.
A román hatóságokra jellemző közöny és nemtörődömség mellett az ország lényegétől elválaszthatatlan, hogy az alvilág és a politika szoros kapcsolatban állnak egymással, hovatovább kéz a kézben járnak, egymást bevédik. Ebben Románia unikumnak számít az Európai Unióban. A bizánci típusú rendszerek sajátossága, hogy nem a szabályok, a törvények betartása a fontos, nem ezek számítanak értéknek, hanem csak és kizárólag az, hogy az ország legfelső vezetőjével, a vajdával, manapság az államelnökkel jó legyen a viszony és kiépüljön egy minden érintett számára kedvező lekötelezetti, kliensi viszony. Ebben a viszonyrendszerben csak az a fontos, hogy a tápláléklánc tetején álló teljhatalmú vezetővel jóban kell lenni. Legalábbis, amíg nincs nála erősebb. Őt tiszteljük, neki engedelmeskedünk, minden más nem fontos, minden egyéb szabályt ki lehet játszani.
Aminek régtől fogva komoly kultúrája van Romániában, az a behódolás, majd a színleg elfogadott szabályok áthágása. Van egy régi román közmondás, miszerint „a lehajtott fejet nem lehet levágni”. Ez még abból az időből való, amikor a kis román fejedelemségek az Oszmán Birodalom rabigája alatt nyögtek. A fejedelmek folyton behódoltak a szultánnak, hogy aztán ezt megtegyék a szultán ellensége előtt is. A ’89 decemberi forradalom után Ion Iliescu államelnök látszólag engedve a nemzetközi és a társadalmi nyomásnak feloszlatta a Szekuritátét. Ma már tudjuk, hogy a szervezet csak új nevet kapott, de a korábbi vezetők megtarthatták pozíciójukat. Később, amikor a korrupció már olyan méreteket öltött az országban, hogy a románkérdés az amerikai kongresszus és az ENSZ elé került, akkor Traian Basescu – az egykori szekus besúgó – államfő létrehozta a korrupcióellenes ügyészséget, a DNA-t. A szervezet lényegében semmit nem csinált, ugyanakkor a politikai vezetés meghajolt a nemzetközi elvárások előtt. Az egyszemélyi hatalmat kiépítő Basescu ugyanakkor arra használta fel a DNA-t, hogy leszámoljon az új trónkövetelővel, Victor Pontával. Ponta korrupciós botránya végül a lemondásához vezetett.
Ponta esete rámutat egy másik fontos, a román társadalomra jellemző vonásra, ez pedig az oktatás és egyáltalán a közművelődés kritikus helyzete. Victor Ponta volt miniszterelnök 2012-ben plágiumbotrányba keveredett. Kénytelen volt bevallani, hogy a doktori disszertációja felét szó szerint átemelte máshonnan. Az eset kapcsán kiderült, hogy a miniszterelnök ügye csak a jéghegy csúcsát jelenti Romániában. Lehullt a lepel és kiderült, hogy nemcsak a király meztelen! Romániában ugyanis az a gyakorlat, hogy a politikusok kevés kivételtől eltekintve mással íratják meg a doktorijukat, amelyeket többnyire innen-onnan összeollóznak a megbízottak. Lucian Boia történész híres esszéjében (Miért más Románia?) honfitársairól rántja le a leplet. Boia bevallja, hogy nemcsak a politikában, hanem a tudomány berkeiben is puszira (baráti, ismerősi, bizalmi alapon) osztogatják az egyetemi státuszokat. Így nem is kell nagyon csodálkozni azon, hogy a négy elemit végzett Elena Ceausescu saját magát a fizika és a természettudományok doktorává avatta a Román Tudományos Akadémián. Romániában nem érték a kemény munkával, szorgalommal elért eredmény. Fontos leszögezni, hogy ezek Boia professzor nem éppen hízelgő szavai saját társadalmáról! A civilizációs szint alacsony voltát szemléltetendő álljon itt két nagyon beszédes adat. 1930-ban Románia hétévesnél idősebb lakosainak mindössze 57 százaléka tudott írni-olvasni. Napjainkban az ország lakosainak 45 százaléka él falun, ezzel Románia az Európai Unió legkevésbé urbanizált államának számít.
Gigi Becali, a román álom
Kendőzetlenül mutat rá a román valóságra egy nemrég készített felmérés, ahol azt kutatták, hogy kit tartanak a románok leginkább példaképüknek. Az eredmény lesújtó. A románok arra a Gigi Becalira néznek fel leginkább, aki csalás és sikkasztás miatt éveket ült börtönben. A pásztorból lett milliárdos üzletember furcsa fenegyereke a román közéletnek. Palotában él és juhokat terelget, miközben úgy káromkodik, mint egy kocsis. Becali továbbá rasszista és antiszemita nézeteket vall, vagyonát különböző stiklik útján, ügyeskedéssel szerezte. A felmérés szerint ez utóbbi a románok többsége számára követendő példa. Gigi Becali nagyobb példakép keleti szomszédunkban, mint a nagy nemzeti költő, Mihai Eminescu, vagy Mihály király, sőt, megelőzi az ország egyik ikonjának számító tornászt, Nadia Comanecit is. Ez olyan, mintha nálunk többen tartanák példaképnek Stadler Józsefet, mint Hosszú Katinkát.
A kisebbrendűségi komplexus
A problémák másik fő forrása – ez az, ami az erdélyi magyarokat súlyosan érinti – az a kisebbrendűségi komplexus, ami a románokat egész történelmük alatt megterhelte és megterheli mind a mai napig. Románia ma egy széttöredezett nemzet, amely minden más európai nemzethez képest nagyon megkésve, a XIX. század folyamán jött létre, és a mi kárunkra, 1918-ban nyerte el végső formáját. A románok számára azonban manapság a nemzeti összetartozás érzését mindössze a közös nyelv, illetve az adja, hogy olykor – például egy focimeccs alatt – levezethetik a frusztrációjukat a magyarokon. Romániának nincs országbrandje, ráadásul a hagyományos román falu kivételével alig léteznek jellegzetesen román civilizációs elemek. Az ország legszebb városai Erdélyben vannak, és a magyarok, németek és zsidók kezei nyomát viselik.
A Bukarest jelképének tekintett Román Atheneumot francia építész tervezte. Drakula – az idegenforgalom nemzeti hőse! – ír szerző tollából született. Miután kevés dolog van, amire büszkék lehetnek, próbálnak ott is román hősöket keresni, ahol nincsenek. Ezért törtek be olyan vehemenciával az úzvölgyi magyar katonai temetőbe! Az a harsány agresszivitás, ami az Úzvölgyében és a Craiova–Honvéd meccsen megnyilvánult, mind-mind ennek a kisebbrendűségi érzésnek a kompenzálása. Kifejezetten üdvös lenne, ha így, 2019-ben Nagyváradtól Konstancáig a románok önkritikusan szembenéznének a múltjukkal, jelenükkel! Hogy mit tettek le az asztalra eddig és mit kellene másképp csinálni! Hasznos és építő lenne ez mind a románok számára, mind nekünk, magyaroknak. Azonban félő, hogy amíg keleti szomszédunkban a kevés munkával, görbe utakon szerzett vagyon, illetve a dörzsöltség és az agresszivitás számítanak a legfőbb erényeknek, addig erre nagyon kevés az esély.
Németh Tibor
2019-09-10 at 11:55
Romolus, Remus és Romanus.
A legújabb kutatások szerint a románok tényleg a Rómaiaktól származnak. Az eddig ismerttől eltérően az anyafarkasnak nem 2 gyermeke született, hanem 3.Romolus, Remus és Romanus. Mivel az anyafarkasnak csak 2 mellé volt, ezért csak 2 gyermeket tudott szoptatni, így a harmadiknak [Romanus] csak az apafarkas maradt. Ezért nevezték őket Dákó-románnak…
csapo laszlo
2019-09-01 at 14:05
A román egy olyan macska, amely tudja, hogy melyik követségen melyik korrupt / rokon lélek/ diplomatához kell símulni, és neki tetsző módon dorombolni annak, hogy símogatást és tejecskét kapjon.mi magyarok pedig jellemes és hű kutyák vagyunk, akik meghalunk az elveinkért, hazáért, v.ö. a Gazdáért.
Karácsony.sk
2019-08-31 at 05:47
Bangóné Gyurcsány Clárika erről a Romániáról ámbrándoztad, hogy előbre vannak mint mi, Magyarok? Te barom, ha rá nézek a fenti képre, akkor lassan a Románoknak még 1 lóerős volkswagenra sem lesz pénzük! Miért élvezed reggel, délben és este azt a vágyvezérelt állapotot, miszerint hazudni mindig nagyon jó? Nem vagy te véletlen neomarxista ultraliberális őrült, aki a PATKÁNY SOROS lába között szopikázza a nyilt társadalom elavult savanyú elszórt magvait azért, mert másra már nem tellik neki?
Szlovákiából….
Ildikó
2019-08-29 at 15:42
A cikk minden sora igaz, elgondolkodtató és fájdalmas is. Csak el kell olvasni azokat a cikkeket, amikben leírták, mennyire nem tudtak kezdeni a románok azzal a kinccsel, amit Erdéllyel megkaptak (érdemtelenül, mocskos árulással). Írom ezt én, akinek lófő székely vér folyik az ereiben. Nagyszüleim és az ősök minden vagyona ott maradt (egy órájuk volt, hogy az utolsó vonatra két gyerekkel, kézipoggyásszal felszálljanak, ami még átjött akkoriban Magyarországra). Azok a román falvak, amiről az egyik hozzászóló ír, valamikor magyar, szász falvak voltak, de a kihalt, és az áttelepülések miatt üresen maradt házakat elfoglalták ingyen a románok. Könnyű a más vagyonába betelepedni (ugye öszödi böszme?)! A sok kupolás, csicsás épületek többnyire azoké az oláh cigányoké, akik külföldön dolgoznak, és azzal dicsekednek a rokonság előtt, hogy minél nagyobb és cifrább portájuk legyen. De arról is volt cikk, hogy ezek belül nagyrészt üresek, mert berendezni már nem tudják. A linkségük ellenére mégis őket szeretik az EU-ban, bennünket pedig kéjes örömmel rugdosnak.
TS
2019-08-29 at 12:02
Hát így van. Ha megkérek egy románt, mutasson egy olyan szép várost a Regátban, mint Erdélyben Nagyvárad vagy Brassó, akkor azt mondja, hogy ilyen Jászvásár, Galac vagy Brajla. És Bukarest is van olyan szép, mint Budapest. És komolyan is gondolja!
apolitikus
2019-08-29 at 10:05
Szidhatjuk reggeltől estig őket, ugyanakkor hallgatunk cinkosaikról. Saját maguktól semmire sem lettek volna képesek, de a történelem folyamán mindig kaptak hathatós segítséget franciától, némettől, orosztól stb. Ugyanakkor nem átallottak hátba támadni szövetségeseiket ha úgy kívánta érdekük. Licsi-locsi nyájnép, gerinctelen érdekleső vezetőkkel, élen a renegát-szász Johannisszal.
Királytigris
2019-08-28 at 22:33
Primitív, soviniszta csürhe!
Hesslerezredes
2019-08-29 at 09:44
Rosszabb: prolik. Kollektíven. A proli összes jellemzőjével: lusta, irígy, gyáva, gyűlölködik (mindegy miért, csak legyen kit és mit gyűlölnie), uszul, aki megkorbácsolja, attól tart sőt még fel is néz rá. Pont olyanok, mint a magyar proli. Egyik 19, másik egy híján 20. Valójában nem Erdélyt kellene visszavenni, hanem innen is és onnan is kimazsolázni a minőségi embereket és azokat egy államba szervezni.
Hesslerezredes
2019-08-29 at 09:56
Ja és vissza kéne vonni az agréement-ünket a románok EU-s csatlakozásához: az elmúlt cca. 20 évben vegytisztán bizonyították tökéletes alkalmatlanságukat és érdemtelenségüket arra, hogy akár csak az EU közelébe is kerüljenek, vagy legalábbis felügyeleti jogot kellene követelnünk magunknak a román állam politikája fölött (egyfajta gyámság alá kellene helyezni őket).
Jacobs a Jobbikból
2019-08-28 at 21:41
Már megették!
Jurka
2019-08-28 at 19:49
Kitűnő írás
orygabor
2019-08-28 at 19:37
Csürhe.
Benedek Elek
2019-08-28 at 19:20
Azért olyan is van, amit eltanulhatnánk tőlük. A nyáron jártam egy vegyes magyar-román lakta részen egy olyan faluban, amit csak románok laknak. Igencsak meglepődtem a látottakon. Egyrészt azok a bizonyos régi házak, melyek a fenti írásban is, mint kulturális örökség szerepelnek, bizony nagy becsben vannak tartva, patika állapotban, mint egy skanzenben. Az új házak pedig igen nagyok és igen modern kinézetűek. Igaz, voltak olyanok is, melyek az én szememnek kissé csicsásan hivalkodóak, de szép számmal voltak olyanok is, melyek ízlésesek, az Alpok-alján is jól mutatnának. Persze, új és hatalmas házat ott az tud építeni, aki nyugaton dolgozik. És ez az, ami miatt meg tudom emelni a kalapom azon emberek előtt. Mert lehet, hogy az év 11 hónapjában Németországban, vagy Olaszországban dolgozik a családfő, vagy akár az egész család, de a házát akkor is a szülőfalujában építi, egy romániai kis faluban. És igen, minden tele volt román trikolorral. Ami szintén tiszteletre méltó, mert nekik nincs olyan dilemmájuk, mint nekünk – köszönhetően az SZDSZ évtizedes társadalom-rombolásának – miszerint, “mit magyarkodsz?”.
oshon
2019-08-28 at 23:16
“mit magyarkodsz?” – Nagy kar volt azt kimondani biza … azok a Magyar Nep ellensegei voltak ! Az olyanokat az olahok rogton lebilincselik !
en
2019-08-28 at 18:35
„A román nem nemzet, hanem foglalkozás.” De meg gyakrabban egy gerinctelen viselkedesi forma!
:o)
2019-08-28 at 18:05
A román egy cigány nép, se fazonra, se viselkedésre nem lehet megkülöböztetni a kettőt egymástól…
Kétes
2019-08-28 at 17:50
Nyilván ostoba román nacionalista pótcselekvés, hogy most az UEFA-hoz meg a FIFA-hoz fordultak, mert a Videoton a második csapatába küldte Rus Adrián nevű kettősállampolgár focistáját. Nem a román kormányválság a fontos, hanem a focista!
Röhej!
Mészárovits Tamás
2019-08-28 at 16:02
1.) Egy román, nacionalista író, Nikolae Jorga:
“A románok annak köszönhetik sikereiket, hogy megbízhatatlanok, gerinctelenek és hazugok”. Forrás: egy erdélyi magyar román katonatiszt. A jelzők nem biztos, hogy pontosak, de biztos, hogy nem túlzók.
2.) Tessék elolvasni Ian Coja román történész, régebben magyarellenes beállítottságú, bocsánatkérését. Címe:
Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?
3.) Az ő Sztálin elvtársuk: “A román nem egy nemzet, hanem egy foglalkozás”. (Én: “De legalább értenek hozzá.”) |
pufff
2019-08-28 at 16:26
100/100 , 3.) Az ő Sztálin elvtársuk: “A román nem egy nemzet, hanem egy foglalkozás”. (Én: “De legalább értenek hozzá.”) |
Egy lány
2019-08-28 at 17:47
Ez szomorú!Nem gondoltam volna…Ezek szerint a többségüknek mindig kisebbségi érzése volt, ha ez az értékrendjük, és ez a történelmük is, csak akkor változnak, ha rájönnek, hogy rossz nekik, amit csinálnak, az meg ki tudja mikor lesz.